Esztergom és Vidéke, 1928

1928-04-29 / 35.szám

Ifet POI ITIKAI £S TÁRSADALMI I AP A m POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IEOJELEIIK IIHDEB VASAHIAP fiS OSÜTÖBf ÖKÖB, Sserkesstőség ét kiadóhivatal t Simor Jinos-«tea 18—20., i Főaronkatárs: VITÁL ISTVÁN, kova a lap asellemi részét Illető közlemények, továbbá uptnujdonot é» telelőt szerkesztői as slőf isetésl • hirdetési dijak stb. küldendők. Telelőn 21. LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára t egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám Ara hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Akié az ifjúság, azé a jövő. Virág Ferenc püspök tette ezt az axióma-szerű migállapítást a pécsi Marianum Katholikus Tanárképző Intézet collégiumának alapkőletételi ünnepsége alkalmával, amikor gróf Klebelsberg Kúnó ismét olyan Prog­ramm ot adott az egyetemi oktatással kapcsolatban, amelyik méltán soroz­ható abba a nagyvonalú kulturprog­rammba, amelynek területét a leg­nagyob sikerrel évek óta műveli. Klebelsberg kultuszminiszter kul­turprogrammjának nagy varázsereje abban található meg, hogy a trianoni Magyarország művelődési kérdéseit úgy oldja meg, hogy az egész nem­zet egyetemessége helyesnek tartja. Minden ötlete s gyakorlatba vitt csele­kedete azt igazolja, hogy a kultusz­miniszter a kulturkérdések ütőerén állva, nagyszerűen észreveszi azokat a kívánalmakat, amelyek megoldá­sokat igényelnek, d3 az ő zseniali­tását tulajdonképen a dolgok meg­valósítási stádiumában fedezzük fel. Igazi alkotó miniszter ő, aki széles eu­rópai műveltségével beláthatatlan idők kulturfundamentumát rakja most le. Nem tudjuk eléggé helyeselni azt a bölcs törekvését, hogy nem elég­szik meg az egyetemekre került ifjúság értelmi nevelésével, hanem megtalálta a módot arra is, hogy a régi kávéházazó, gyakran ledér jogász­kodást megállítsa s biztosítsa az egyetemi ifjúság számára az erkölcsi nevelést is. Nagyon helyeseljük, hogy az egye­temi oktatást az állam mind a négy intézményünknél kézben kívánja tar­tani de ami a nevelés másik részét, az erkölcsi vonatkozásokat illeti, ott már teret kell engedni a nagy tör­ténelmi egyházaknak is. A katholikus egyház a budapesti egyetemekkel és főiskolákkal kap­csolatban már példát adott eme igény kielégítésére a S zent Imre Collegium felállításával. Az ország minden rétege felekezeti különbség nélkül szívesen látja azt, ha a főiskolai oktatás mellett, amelyik véleményünk szerint csak állami lehet, az egye­temekkel parallel működő internátu­sok és collégiumok a valláserkölcsi nevelésről is gondoskodnak. Ilyen alapon tudjuk elképzelni azt, hogy jövőnk számára olyan ifjúságot tudunk nevelni, amelyik v valóra váltja hozzáfűzött reményeinket. Az államnak, de az egyházaknak is mindent el kell követniök hogy a maguk területén meghozzák áldoza­taikat a jövő nemzedék érdekében s ezen a téren igen jól megosz­tozhatnak az állam és az egyházak. Az állam nyújtsa az egységes okta­tást s az egyház biztosítsa Krisztus vallásának jegyében az erkölcsi neve lést. Vitázni sem lehet arról, hogy hogy melyiküknek jut nagyobb fela dat s melyik értékesebb a nemzet jövője szempontjából. Tény azon ban, hogy ha igaza van Virág püs­pöknek abban, hogy azé a jövő, akié az ifjúság, akkor ugy az állam nak, mint az egyháznak kötelességük az ifjúság oktatása és nevelése áltál nemzetünk jövőjét biztosítani. Klebelsberg miniszter koncepció jába tartozik az, is, hogy a vidéki egyetemi városokat kulturgócpon tokká igyekszik kifejleszteni, amit szintén csak helyeselhetünk, mert soha sem lehet elegendő egyetlen nemzet számára sem ha minél több metropolisunk van, amelyek nagyobb területekre sugározzák szét a kul túrát. Y. Hangversenyre gyűlt városunk zenekedvelő közön sóge ápr. 24-én este. Brenner Ju liska tanítványai mutatták be a szép számú hallgatóságnak tudásukat. Már többször, nagy sikerrel állottak az előadói dobogón Brenner Juliska nö­vendékei és most is a várt képzett séget jóval meghaladó, az iskolai ke­reteken felülemelkedő nívóról tettek tanúságot. Mindez — jórészben — mesterüket dicséri, aki nemcsak tnu zsikus, hanem pedagógus is ós mély megfigyelő és emberismerő képes­ségével igyekszik tanítványait a zene lelkével megismertetni, képességeik és hajlamaik szerint egyéni vezetés sei egész tehetségüket .kifejleszteni. Ez a nevelői eljárás mutatkozott meg az egyes növendékek készültségén azok tehetsége és szorgalmamellett A műsoron nagy gonddal voltak összeállítva Haydn, Beethoven, Mo­zart, Debussy, Bortkiewicz, Mendel­sohn, Chaminade, Grieg művei, me­lyek nem csekély feladat elé állítot­ták az előadókat. Payer Mária jó technikájú ele­gáns modorú előadó, de nagyobb elmélyedésre szorul. Ezért jobban interpretálta Chaminade darabjait, mint — a már kiforrott művészek­től is — nagy, komoly elmélyedést igénylő Haydn szonátát. Gerő Mar git határozott tehetség mind techni­kai előadás, mind zenei intelligencia szempontjából; nagy tetszést arattak preciz, alapos készültségre valló Beethoven és Mendelsohn darabjai és fiatalos lendületű Debussy-előa­dása. Szántó Magdolna zenei meg­értésről és átérzésről tett bizonysá­got, de technikája fejlődést kivan; ez különösen Grieg : Poetische Ton­bilderjein volt érezhető. Klein Do­rottya rendkívül szorgalmas, gondos, jó technikájú muzsikusként mutatko zott be Mozart Török-sonátájával, Grieg műveiben pedig ügyes előadó­készséget árult el. Marosi Marianna igazi lírai lelkű előadó, aki mély ér­zéssel és nagy rutinnal játszotta az egyéniségével jól összhangban lévő ós alapos technikát kivánó Bortkie­vicz és Chaminade darabokat. A gyorsan lepergő, változatos mű­sort, melynek szép prológját Szántó Magda ismert szavalóképességével szavalta, a közönség mindvégig lel­kes figyelemmel kísérte; az előadó kat ünnepelte és végül jól megérde­melt ovációban részesítette a mes­ternőt, akinek kezeiben igazán jó helyen van ifjúságunk zenei neve­lése, r. y. májusi lakbérnegyedre eső bázbér. Ebben a bérnegyedben a [fennálló törvényes rendelkezések szerint a régi (1917-es) alapon álló lakbére­ket 80%-ban, vagyis az 1918. évi aranyalapnak 80%-át kell fizetni. Uj bérekre ez a megállapítás nem ér­vényes. Lakásoknak felmondása ez­úttal sincs megengedve. A fizetendő béreket pengőben ki­fejezve az alábbi táblázat mutatja: ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül • • köző, konyha- és kenyérruha HO 71 CTÄllÄtt abrosz (nagyban és kicsinyben] UdXJ dsCUVUll legjutányosabban beszerezhető 1917. évi nov. !/* évi alap­bér a. K Fizetendő 80°/o bér pengőben 1917. évi nov. V4 évi alap­bér a. K Fizetendő 80% bér pengőben 1 093 100 9280 2 186 110 102-08 3 2 78 120 111-36 4 371 130 120 64 5 4-64 140 12992 6 575 150 13920 7 650 160 14848 8 7"42 170 15776 9 835 180 167-04 10 9-28 190 17632 15 13 92 200 185 60 20 1856 250 232'— 25 23*20 300 278-40 30 27 84 350 324-80 35 3248 400 37120 40 37*12 450 417'60 45 4176 500 464 — 50 46-40 550 510*40 55 5T04 600 556-80 60 55-68 650 603-20 65 60*32 700 64960 70 64-96 750 696 — 75 6960 800 742-40 80 7424 850 788-80 85 7888 900 83520 90 83-52 950 881-60 95 88 16 1000 928'— I EGYRŐL MÁSRóT[ „Non olet." Vespasianus császár, aki hires nyú­zógép volt, pénzéhségében a házi illemhelyekre adót vetett ki s midőn ezért fia: Titus szemrehányást tett apjának, Vespasianus az felelte rá, hogy: „non olet a , azaz hogy a pénznek nincs szaga. Esztergomban azokat bünteti a rendőrség rendbirsággal, akik kény­szerítő természeti törvények hatása alatt végigrobogják az egész várost s keresnek legalább egy illemhelyet, mit nem találván, kénytelenek néha a rendőrség előtt Vespasianus kény­szeradóját kihágási pénzbírság for­májában leróni. Ámít aztán ezek az áldozatok Esztergomról dicsérő jel­zők kíséretében elmondanak, az bi­zony „olet". A rendőrségnek igaza van, a kötelező illemszabályok áthá­góit büntetni kell. De igazuk van azoknak is, akik a város vezetőségé­nek mulasztását ily énkor súlyos kritika tárgyává teszik. Esztergomban napról-napra foko­zódik az idegenforgalom s úgy hal­lottuk, hogy három nyilvános illem­hely felállítására szükséges összeg a városi költségvetésben már föl is van véve. A kirándulóközönség nevében s érdekében tehát ezúttal — nem is először — újból megsürgetjük a nyil­vános utcai illemhely-házikók felál­lítását. Az igéret-földje, mely ott terül el a villanytelep és a vasútállomás környékén s melyről az „Esztergom" egyik számában olyan szines és hangulatos riport je­lent meg, úgylátszik csak a szeren­csés kiválasztottak hazája, hová csak azok költözhettek be, kik mint Izrael népének kiváltságosai hinni és bízni tudtak egy jobb, boldogabb jövőben. Nem szólunk mi arról hogy a va­lamikor tisztviselőtelepnek s kertvá­rosnak tervezett Ripária mennyire lecsúszott eredeti rendeltetésének ní­vójáról, — minket csak az a kér­dés izgat, hogy miért nem bírnak itt Esztergomban azok a szegény tiszt­viselők egy életen át eltöltött becsü­letes munka eredményéül öregsé­gükre egy-egy kicsiny házacskához jutni, mikor a háború alatt akár­hány szegény iparos 2—3 házat vá­sárolt magának ? Miért sikerülnek másutt, más városokban az ilyen házépítő akciók ? Miért épített csak a vármegye meg a vasút az ő tiszt­viselőinek egy-egy drága kis barokk bérpalotát s miért nem épített a bí­róság, a posta, a város, elsősorban \ Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik

Next

/
Thumbnails
Contents