Esztergom és Vidéke, 1928

1928-04-15 / 31.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. lEßtäLEIlK ilIDEI VASABIAP ÉS OSÚTÖBTÖEÖF. tserkesztőiég és kiadóhivatal t Simor Janos-utca 18—20., hova a lap Mellemi részét illető közlemények, továbbá as elölisetési s hirdetési dijak itb. küldendők. Teleion 21. Főmnnkatárs: VITÄL ISTVÁN. Laptulajdonos és felelős szerkesztőt LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy bóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A békés fejlődés lehetősége nem feltótlenül az adott gazdasági, társadalmi, vagy közéleti viszonyoktól, mint inkább a fejlődés aktiv tényezőinek, a közéletben szereplő egyéneknek a lelkületétől, mentalitásától s érzelemvilágától függ. A békés fejlődéshez természetesen elsősorban egészséges és jól megalapozott gazdasági viszonyok kellenek, de a zavartalan s a humanismus céljainak megfelelő fejlődés legerősebb bázisa mégis csak a kiváltsagosabb, az irányításra hivatott tényezők egészséges, tisztes, morális életfelfogása. Szomorú jelenség azonban, hogy az emberek szivének kamráit és pitvarait nem a szelídség és a szeretet, nem a megértés és a rokonszenv, hanem a gyűlölködés, az irigység, a kétszinűség és a rosszakarat tölti ki. Nincs őszinte jóbarát és nincs szives jóakaró, nincs önzetlen felebarát és nincs becsületes egyenesség. Intrika, rosszhiszeműség, gyanúsítás irányítja ma az emberek gondolkozását s a mosolygó ábrázat és a meleg kézszorítás mögött ott lappang mindig a júdáscsók mérge. Van hát, lehet hát békés fejlődés, mikor nincs meg a közös bizalom, a hit az egyik részről, — jóakarat és önzetlenség a másik részről? Fiacskáim — mondotta a szelidlelkű apostol, — szeressétek egymást. Szeretjük hát, — hát nem szeretjük ? — gondolja magában az, akinek még van várni és kérni valója az ő kedves felebarátaitól, de csak úgy, ha megteszed azt, ami az én igényeimnek s céljaimnak megfelel. Ha nem használhatlak, ha nem szolgálod az én érdekeimet, akkor mehetsz a pokolba, nincs szükségem sem rád, sem a baráti szeretetedre. Dolgozni a közjóért, a békés fejlődés érdekében támogatni a közös célokat kitűző s azokért küzdő — mondjuk önzetlenül küzdő — apos tolókat sem is igen meri ma már az intaktabb, becsületesebb felfogású ember, mert sohasem tudja, hol ütközik bele akaratlanul is a kulisszák mögül dirigálok érdekeinek keresztülkasul húzott mozgató-zsinórjaiba. A közélet tele van hazugságokkal, intrikával, az egyesületek, társaságok, testületek benső élete félreértésekkel, órzékenykedésekkel, kicsinyes hiúságokból eredő kontraverziákkal s ellenzéki viszketegségben szenvedő, nyughatatlan, örökké elégületlen emberekkel, magyarul: frondőrökkel, Condé herceg soha ki nem haló híveivel, akik azonban a bábjátékos szerint csak a drótokat rángatják a kulisszák mögött, — a nyilt színen csupán a bábok táncolnak. Meg van fertőzve a családi élet összhangja is, — hogy is mondja Arany János ? — „sógor-koma mind jóbarát, ki megenni, vagy megölni egymást korántsem akarja ..." míg szüksége van egymásra, de azon túl . . . A békés fejlődés lehetőségei tehát igen nehezek, különösen a háború utáni időben. Pedig, — Te tudod magyarok Istene I — de nagy szükség volna az összetartásra, megértésre, békés jószándékra, közös törekvésekre 1 . . . A nagy Prohászka, ki éppen egy év óta alussza az igazak álmát a béke országában, utolsó beszédében is a békés fejlődés felé vezető megértés szellemét hirdette az egyetemi templom szószékén, mikor orvul rárontott a halál . . . Azóta keressük, várjuk, sóvárogva hívjuk azt a kiválasztott apostolt, aki a félbemaradt beszéd nagy igazságait bátran, meggyőződéssel tovább ápolja, ha talán nem is élőszóval, de a szónál is erősebb tettekkel. Úgy reméljük, úgy hisszük : megadja nekünk a közel jövő . . . Talán a holnap . . . Veszély Géza plébánosi beiktatása. Húsvét hétfőn iktatták be Győrrévfalu új plébánosát, Veszély Gézát, volt esztergom-belvárosi káplánt. Győrrévfalunak minden polgára, kicsinye és nagyja ott tolongott e napon a templom előtti téren. A templom ormán a nemzeti és egyházi zászlók lobogtak, oltárait pedig virágok, gyertyák és villamoslámpák sorai díszítették. A templom hajója és a kórus már fél 10 órakor zsúfolásig megtelt a hivek seregével. A szentélyben a padok előtt, a meghívott vendégek széksorain is szorongott a közönség. Esztergomból képviseltették magukat a Kath. Legényegylet, Polgári Egyesület, Önk. Tűzoltóegylet, ker. szocialisták, izr. hitközség és mások 18-an kik autóbusszal mentek el az instailációra. Külön autón ment Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő Fray Jenő székesfővárosi hitoktató és Jakobek Jenő legényegyleti világi elnök kíséretében. Győrnek vezető köreiből ott láttuk Grősz József püspöki irodaigazgatót, dr. Hőfer Vilmos polgármester helyettest, dr. Szauter Ferenc, Erdélyi Iván és dr. Valló István városi tanácsosokat, Skultéty Miklós várm. főjegyzőt, Némethy Ernő tb. várm. főjegyzőt, dr. Waigandt Antal kormányfőtanácsost, dr. Gerevich Ernő táblabírót, azonkívül az evangélikus, református és izr. egyházak kiküldötteit, a szomszédos plébániák egyházi és világi vezetőit stb. Az oltár előtt fényes papi segédlettel a hercegprímás megbízásából Ecsedy Gyula zámolyi esperes-plébános végezte a beiktatást. Minden hivatalos aktusnál, az egyházi jelvények átadásánál szépséggel készült beszédet mondott, biboros-hercegprimás kinevező okmányát pedig Oross Elek hitoktató olvasta fel. Mialatt a beiktatott plébános a szószékre ment, a templomi énekkar üdvözlő éneket adott elő. Veszély Géza beszéde a klasszikus egyházi beszédek mintája volt. Utána ünnepélyes misét celebrált, amely alatt a templomi énekkar egyházi énekeket adott elő. Nagy gyönyörűséggel hallgatták Slezák Antal s különösen Ammer József karnagynak kiválóan szép énekszólóit. Mise után a sekrestyében fogadta az új plébános a győrrévfalui, győri, esztergomi és vidéki küldöttségeket. Délben Kraeffel István vendéglőjében társas ebéd volt, amelyen közel százan vettek részt. Felköszöntőket mondottak: Veszély Géza a római pápára, a hercegprímásra, a győri püspökre és a kormányzóra, Ecsedy Gyula esperes-plébános, Maróthy Nándor, Mátéffy Viktor, Grösz József, Holler Kálmán, Reiner Gyula, dr. Waigandt Antal, Király Mór, Holeczky Ernő, Jakobek Jenő, Vadász Norbert ós Bátor Jenő. Nagy római zarándoklás. Gyorsvonati' sebességgel közeledik az a nap, amikor a magyar katholikusok , impozás tömegben indulnak útnak i Olaszországban keresztül az örökvárosba, hogy részt vegyenek azon a nagy nemzeti zarándokláson amely április hó végén, azaz 29-én indul útnak Budapestről dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás vezetésével. Faluk és városok katholikussága versenyezik, hogy minél több katholikus lélekkel képviseltesse magát ezen az országos zarándokláson, amelyben plébániák, egyházközségek katholikus egyesületek, intézmények és vallásos társulatok kiküldöttein kivül magasállású állami tisztviselők, politikusok, szegények, és gazdagok egyaránt vesznek részt. Nemcsak az esztergomi egyházmegye hívei mozdultak meg, hanem Székesfehérvár, Vác, Szombathely, Kalocsa, veszprémi egyházmegyék hivei érdeklődnek nagy tömegekben, hogy részt vegyenek Serédi biboros hercegprímás első zarándokutján. A zarándoklatot rendező Országos Katholikus Szövetség minden lehetőt elkövetett, hogy minél simábban rendezze meg az 1928-as év első országos nagy nemzeti zarándoklását, amely érinti: Firenzét, Rómát Nápolyt, Lorettót, Bolognát és Velencét, amelynek részvételi dija : csekély 310 pengő a III. osztályon, II. osztályon 470 pengő, Ill/b. osztályon pedig csak 210 pengő. Az Országos nemzeti zarándoklásra Jelentkezni csak április 16-ig lehet az Országos Katholikus Szövetségben (Budapest IV. Ferenciektere 7. III. lépcső, I. emelet 8. I EGYRŐL-MÁSRÓL | A diáksapka, mint sok más egyéb dolgunk is, idegenből, a német diákoktól átvett megkülönböztető jelvény, de nem egyenruha. Arról talán jó, hogy az egyazon városban lévő több tanintézet növendékeit a közönség szemében megkülönböztesse, esetleg arról, hogy a diákot valami diákos szolidaritásra nevelje, de mivel nem egyenruha, hogy helyesebben disztingváljunk: nem törvényesen elfogadott formaruha, nem is lehet hozzá kiváltságos elnézést igénylő jogszokásokat fűzni. A diáksapkát viselő egyén ugyanis nem használhat olyan üdvözlési, tisztelgési, mondjuk igy: köszöntési formát, mint a katonasapkát viselő egyén, — a katona. A diák nem szalutálhat, azaz nem üdvözölhet elfogadható módon senkit úgy, hogy a két, legjobb esetben három ujját a sapkája ellenzőjéhez biccenti. Azaz, hogy köszönhet igy, de nem várhatja jogosan, hogy ezt az üdvözlési formát az üdvözölt egyén kalaplevevéssel viszonozza. A diákszalutálás ugyanis nsm viseli magán a tiszteletadás komoly formáját s valami — ha nem is nyegle, nem is frivol, — de mindenesetre felületes módja a köszöntésnek s a tiszteletadásnak. A tiszteletadás csak úgy lehet megbecsülésre valló társadalmi szokás, ha az komoJy formák, — mondjuk igy: társadalmilag elfogadott s tradíciók által szentesített formák között történik. Ad dig, mig ezt kellő szabályok és törvényesnek nevezhető formák között a társadalom egyetemessége, vagy valami hivatalos felső hatóság nem szentesíti, addig joga van bárkinek is ezt az üdvözlési formát tudomásul nem venni. Vannak tiszteletreméltó kivételek, sőt nem is kivételek, mert még ma azok vannak többségben, akik diáksapkájukat levéve köszöntik ismerőseiket, de látjuk, hogy mindinkább tért kezd hódítani az a szalutálási tst SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül. . köző. konyha- és kenyérruha, háZI SZÖVÖtt abr08Z (nagybané8kÍCSÍnyben

^ legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-té. 16. sz. (Saját ház.) telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik