Esztergom és Vidéke, 1927

1927-03-20 / 23.szám

KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Vasárnap, 1927. március 20. Hfeh. DA! ITItf AI £c TAPSADAI Ml I AP «Bf» POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. <IE8IELE1IK BIIDES VASÁRSAP ÉS OSŰTÖBTÖKÖB. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos és felelős szerkesztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Dr. Klinda Teofil 70 éves. Folyó hó 13 án töltötte be dr. Klinda Teofil prelátus-kanonok éle tének 70-ik évét. Aki ezt megéli, nagy és tisztes múlttal, arról azt szokták mondani: nagy idők, nagy embere. Klinda Teofil egyéni veretén a megalkuvást nem tűrő kátói jeliem, az elvekben sokak előtt érdes ke­ménysége, tüzes magyarsága, egy­házi ortodoxiája, a sziv emberének átérzése ragyog át. Ez a fehérhajú, szigorú tekintetű öreg óriás a mi el­lazult korunkban ugy tűnik fel, mint a régi klasszikus papok itt maradt szelleme. Nemes magyarsága át van szőve a római egyház kulturvoná­saival. Felfogásában és gondolkodá­sában nagy adag van abból a ró­mai úgynevezett gravitás méltóságá­ból, amelyet némi kovencióból an­tiknak is szokás nevezni. Nem az ihlet, az ujjongás dithirambikus erői ragadják őt meg. A logika pántjai, az átszűrt komoly megfontoltság s az egyház érdeke vezetik őt Ítéleté­ben. Nem palástol, nem fojtja el ag godalmait erőszakkal, hanem nyíltan mondja mrg véleményét intenzív lé­lekkel. Nagy theologiai tudását fő­kép egyházjogi és egyházszertartás­tani dolgokban országos tekintély­nek ismerik el. Mint az egyházi szer­tartási tudománynak országos mes tere, ebben a kérdésben úgyszólván maga szántotta fel a magyar katho­licismus ugarát a híres „Vademe cum"-ával. Latin nyelvbeli tudásá­nak súlya egész Rómáig hat. Alig van ma Magyarországon pap, aki oly klasszikusan kezelné Ciceró nyelvét, mint Klinda Teofil. Az egyházmegye latin nyelvű egyházi iratai legtöbb­jének vagy szerzője, vagy korrek­tora volt. Szive a megtestesült ke­resztény szeretet, amely nemcsak be­szél, de cselekszik is. Az ifjúság ügye, a szerencsétlenség nála min denkor enyhítésre talált és minden katholikus és nemzeti ügyet áldozat­készséggel karolt fel. Csendben, fel­tűnést kerülve 34 éve lakik Eszter­gomban. Közel félszázados papi és hazafias működése fényes betűkkel van beírva az „élet" könyvébe s a jó Isten kegyelme éltesse őt boldog és nyugodt élettel az egyház s a haza örömére. IB* 1 Magyar köztisztviselő. Egész államrendszerünk a köz­tisztviselőkön nyugszik. A magyar középosztály azonban nemcsak mint adminisztráló jön tekintetben állam­háztartásunk szempontjából, hanem mint gazdasági tényező is. Amint szegényedik ez az osztály, úgy csök ken a gazdasági élet is, a forgalom. Az a rengeteg pénz, amit az állam még a boldog békeidőben kiadott alkalmazottjainak csaknem 100 szá­zalékban átvándorolt a kereskedő és az iparoshoz. A fizetésnek eme hely­cseréje erősítette új gazdáját, fokozta teherviselő képességét s végered­ményben adóalapjában ismét kiindu­lási pontjához: az államhoz jutott. A szerencsétlenül végződött háború következményét mindenkinek visel­nie kell. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak a magyar tisztviselők azok, akiken az államnak takaré­koskodnia kell. Elismerem,' hogy az egész ország nehéz gazdasági életet él. Rabszolgatartásra azonban nincs feljogosítva az államhatalom. Ha munkát követel alkalmazottjától, adjon neki emberi megélhetést is és egyforma bánásmódban részesítse valamennyit. A szerencsétlenül végződött háború következménye az általános leszegé­nyedés, amit mindenkinek egyformán kellene viselnie. Nem irigység beszél belőlem, de konstatálnom kell, hogy nemcsak nem általános eme nyo­morúság, hanem még a tisztviselők között is vannak rikitó aránytalan­ságok. Szóínak pedig ezen arányta­lanságoka kisebb fizetési osztályokba beosztott, rendszerint nagyobb csa­ládú tisztviselőkről. Elismerem, hogy az ország nehéz gazdasági életet él, ami azonban nem az jelenti, hogy egész hivatalnoki rétegek munkával agyonterhelten rab­szolgaságban éljenek. O.t felül elvenni egy kicsit, kisebb parádékat csinálni s hozzáadni alul, — mindjárt ki van egyenlítve az aránytalanság. Feleslegesnek tartom bizonyítani, hogy a mai fizetések a békebeliek alatt állanak. Már ez is baj. Még nagyobb baj azonban az, hogy a redukált fizetésnek megközelítőleg sincs olyan vásárló ereje, mint volt a békebeli aranykoronának. A fize­tés kevesebb, az árak magasabbak. A kettő közötti különbség teszi lehe­tetlené a tisztviselő megélhetését, ami csak keserű kifakadásokat hozaz ajkakra és elkedvetlenedést idéz elő. Eddig csak még megfoldozta alkalmazottjainak sérelemgúnyáját. Különböző segélyekkel iparkodott megcukrozni a létkeserüségét, foldoz most is, de helytelenül. A segélyek nem általánosak és mondjuk meg nyiltan, nem is igazságosak. Nem akarom felhozni a képviselőházban is felhozottakat, melyek cáfolása csak részben sikerült. Azt azonban talán mindenki furcsának fogja találni, hogy pl. a pénzügyi tiszt­viselők két kasztra vannak osztva Az egyik, a fogalmazói osztály, állandó segélyben részesül: míg a többi nem. Ha már a pénzügyi osz tálynál tartunk, amely egyik-másik kiváltságos osztállyal és állással együtt karácsonyi segélyben része­sült, meg kell kérdenünk, hogy miért nem a többi is ? Az a mérnök, orvos, tanár, tanító stb. mennyivel végeznek kevésbbé értékes, vagy lelkiismeretlenebb munkát, mint a többi jutalmazott ? Az ilyen eltolódá­sok fakasztják azután azokat a han­gokat, mint amilyenek kemény igaz­sággal felvértezve hangzottak el a Kancz helyi csoportjának legutóbbi gyűlésén. A nyomorgó, igazságosan elégedetlenkedő ember fokozottabbb ménekben látja a:i igazságtalan különbségeket és a mellőzhető feles­leges kiadásokat. A mindennapi ne­héz gondokkal küzdő ember szemé­ben még a megengedhető reprezen­tacionalis ünnepségek is sötét színben tűnnek fel. Ha igazságosad akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy bizony nálunk bő/en vannak ilyen ünnep­ségek, amelyek milliárdokat nyelnek el. Ezek mellett p^Uig az egyhar­madra fogyott ország otyan jól dotált nagy képviselettel bir, amelyikének a fele is elég volra fele fizetés, tiszteletdíj mellett, annál is inkább, mert soKszor csak e nézésből hatá­rozatképes a képviselőház. A magyar tisztviselői kar van annyira belátó, hazafias, béketűrő, hogy, nem követel lehetetlent, nem csap át a szélsőségesekhez és tisz­tességes hangon kéri sorsának javí­tását. Lám az osztrákok már másként csináltak 1 Az államnag meg kellene becsülnie ezt a béketűrő, tisztességes hangot és eszközöket használó államiszerveket és már közgazdasági szempontból is segítenie kell rajta. Amint jobb létbe kerül a középosz­tály, abban a pillanatban lesz mun­kája az iparosnak és forgalma a kereskedőnek. Segítség nemül el­sorvad mind a három, aminek csak a z a bizonyos negyedik csalogató örülne. I EGYRÖL-MASROL | Fajbaromfi. Gazdasági életünk iránt állandóan érdeklődünk. Soha nem mulaszthat juk el, ha valahol életrevaló eszmét latunk mégvalósítani, vagy csak megpendíteni is, hojry annak szó­szólói, propagálói ne legyünk, Le­gyen az ipar, kereskedelem, vagy a födműveés bármely iga, amit egye­sek, társaságok városinkban felem­líteni akarnak, úgy fogjuk fel a dolgot, hogy az általános gazdasági helyzet javítását szolgálja és bár mennyire is magántu ajdont képez, a közönségnek van belőle haszna. Esztergom város földmives gazda közönsége szűkre szabott udvarjaiban is tart baromfit. Az adott viszonyok miatt nem tarthat nagyszámú állo­mányt, pedig a piacon tudná értéke­síteni nemcsak magát a baromfit, hanem annak termékét: a tojást is. Ha már nem dolgozhat nagyszámú baromfiállománnyal oda kellene töre­kednie, hogy nagyobb hozamú, ér­tékesebb baromfit tartson. Amennyi ben erre eddig módja nem volt most, van rá alkalom. Csütörtökön kintjártam az úgyne­vezett „tisztiüdülőben. Minden luk­szuriózus dologra el voltam készüive, csak arra nem, hogy ott teljesen modern alapokra fektetett fajbaromfi tenyésztést találjak. Salamon István m. kir. gazdasági főelőadó úr egy tanfolyamot végzett kisasszonnyal aránylag kicsi területen bámulatos tenyésztési eredményt ért el. 500 tojásra berendezett modern költő­gépből már százával csipognak a kiscsirkék, sőt már olyanok is van­nak, .amelyek húsvétkor rántani vatók lesznek. Közönséges ludat nagyságra felülmúló pekingi kacsák, pulyka nagyságú vörös irlandi kakas és tyúkok, pompás orpingtonok stb. népesítik be a baromfi udvart. Aki igazán rentábilisan akar ba­romfitenyésztéssel foglalkozni, innét szerezzen be törzset. Hogy az ottani fajbaromfitenyésztés a város közönségének hasznára fejlődhessék, nagyon gazdaságosan cselekednék a város, ha az üdülő körül bekéri tett, gyakorlókertnes egyáltalában nem alkalmas területet átengedné baromfitenyésztés céljaira. j HÍREK, j Ős Duna mellett egymagamban jártam s néztem ré­vedezve a csobogó-vizet . . . Fejem felett lágyan rózsafelhők úsztak . . . Tűnődtem, honnan is indultak el út­nak . . . Messziről . . . nyugatról, ahol sík a róna? . . . ahol illato­sabb a virág, a rózsa . . . ? I Szelid, úszó felhők beszélg3ttek csendben . . . , én talán meghallom ... le­galább szívemben ... És beszélnek halkan, értem suttogásuk, kiérzem szavukból visszavágyódásuk ... Egy csendes kis tóról indultak el . . . tegnap, fojtott sóhajokból, néma könnycseppekből szüremkedtek össze . . . Onnan indultak el, ahol susog a nád, nem öröméneket : gyászos melódiát . . . Onnan jöttek, ahol jajveszéklő sirály szomjas tűnődés­sel íveli a .izet . . . Oinan, ahol immár megfakult a nóta, nem ma. igyar nyelven szól a dal már régóta 11, • mm „ ,i vászon, köpper, törülköző, konyha­71 Q7nUntl és hen y érr u na » abrosz (fehér és szi I l&XI OmmXß V U 11 nes) legjutányosabban beszerezhető Pelczmann László

Next

/
Thumbnails
Contents