Esztergom és Vidéke, 1927

1927-03-03 / 18.szám

XLIX évfolyam 18. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Csütörtök, 1927. március 3. mmm DAÍ ITIITAI TÁPSAnAI MI I AP Mm POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. KEBIELEIIK 1IIDEI VASÄRIAP ÉS OSŰTÖBTŐRÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. LapttUajdonos és felelői szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám Ara hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza A hamu szürkesége csak szimbólum, mert fanyarságában és élettelenségében a logikai alapgondolat: a józanság, az idegek exeltáltságát természetszerűleg követő reakció: a megnyugvás, a magábatérés és vezeklés vágya és szükségessége. Minden farsangnak, minden meg gondolatlanságnak megjön a böjtje: a kiábrándulás szürkesége, a szomorú memento. A léhaság és kijózanodás között egy metafizikai útvesztő van, melynek sikátorai kö zött nehéz a farsangi mámortól homályos fővel kiigazodni. Jön hát hamvazószerdán az Egyház, hogy megfogja kezünket s elkalauzoljon bennünket a labirintus veszedelmeiben. De előbb hamut hint fejünkre s fi gyelmeztet a kijózanító végcélra: memento homo, quia pulvis es, et in pulverem reverteris . . . Igen, a visszatérés oda, ahonnét vízkereszt napján, a farsang kezdetén elindultunk : ez a józanság, ez a megnyugtató és logikus alapgondolat minden exaltáltság, minden má mor után. A tűz, az elégés, a felhevülés természetes következménye s eredménye a szürke hamu . . . Vegyük hát szivesen homlokunkra a hamut s ismerjük be, valljuk be a kijózanodás napján, hogy ez a farsang sem volt jobb, ez sem hozott többet, mint más években. Csak fokozta a léhaságot, szaporította az adósságot és növelte a csalódásokat. Közéletünk telve van anyagi és erkölcsi bajokkal. Nehéz a megélhetés, rosszak a kereseti viszonyok, csökkent a házasságkötések és születések, de szaporodott a tüdővészesek száma, napról-napra nagyobb erővel hódít a divatőrület és a könnyelműség, és évről-évre szaporodik a bálok, a táncmulatságok száma. Mintha nyakig élnénk a jólétben, a gondtalan örömökben s mintha nem is lett volna — alig néhány éve — egy rettenetes világkatasztrófa minden szenvedése és megpróbáltatása a közös sorsunk. De én megértem s a hamvazószerda szürke világosságában meg is bocsátom a farsangi őrület összes léhaságait, — ha azokat a mai napon a kijózanító belátás és a megnyugvás követi. Hiszen értem: éppen a szörnyű világkatasztrófa ideg rázó borzalmai készítették ki a mos tani generáció idegrendszerét a farsang léhaságaira. Bizonyságul hívom állításom mellé azt a szomorú ta pasztalatot, hogy most a farsang a legtöbb ember kedélyvilágában tizenkét hónapig tart minden évben ... Pedig ideje volna megkezdeni a böjt napjait, a kijózanodás idősza kát, mert ez a farsang, melyet erkölcsökben, divatban, szerelemben, tárcban és fokozott életörömökben most élünk, ez a nagy idegégés a hamu záporát és lavináját fogja egyszer a fejünkre zúdítani. Azt pedig nehezebb lesz kibírni, mint a világháború borzalmait . . . Ss. R. I egyről-másról! Ezernyi baj és tengernyi megpróbáltatáson át a magyar faj életereje diadalmas előretöréssel ós biztos lendülettel viszi ezt a maroknyi népet egy újabb ha tárokkal kerített igéret-földje felé, hol majd egy napon mint felszabadult orkán zúgása, a bilincseiket széttörő rabmagyarok kórusától kisérve, a lelkek pillérei sámsoni erővel megrázó hévvel fog kitörni egy magasan szárnyaló ünnepi, diadalmas himnusz akkordjaiban az ujjongó igazság ... Ezt a diadalmas, ünnepi himnuszt az Esztergomi Turista Dalárda fogja intonálni. Ezt 'igy beszéltük már meg, — ennek a gondolatnak fanatikus rajongói — hosszú téli estéken a kékesen imbolygó könnyű cigarettafüst és a terveinkbe helyesléssel beleduruzsoló vaskályha enyhe melegénél, mikor a dalárda baritonistája szines, meleg hangján sirta bele a lelkünkbe, szent meggyőződéssel, hogy „lesz még magyar nyár, lesz még kikelet Kolozsvár felett..." Szépek, hangulatosak, bensőségesek ezek az esti órák. Fiatal Öregek és komoly gyerekek a korán leboruló alkonyi órák meghitt csendjében ideákért és fantomokért lelkesednek. A napi munkától és a tengernyi gondtól fáradtan a dal, a nóta varázsában keresnek és találnak kibékítő harmóniát. Szeretik a dalt és szere tik egymást. Áldozatot, sokszor nehéz áldozatot hoznak idejükből, erejükből, egészségükből és pénzükből is a turistaság és a társadalom szép céljaiért. Sokszor emberfölötti iparkodással dolgoznak egy-egy nehezebb dalmű tökéletes interpretálásáért. A társadalom pedig, — Esztergom társadalma — bizony elhanyagolja őket. Nem támogatja eléggé munkájukat azzal a megértéssel és szeretettel, amint megérdemelnék. Mert megérdemelnék. Két év előtt egy nagy dunántúli városban töltöttem néhány hetet. Van egy közepes, színtelen, vérsze gény dalárdája s ennek a dalárdának bőrfoteles, kényelmes, úri berendezésű otthona, melyet a város megértő polgárai részint adományokból, részint közpénzekből létesítettek számukra. És hogyan megbecsülik őket! Nálunk ehhez nincs érzék és nincs jóakarat. Itt csak kasztrendszer és rosszmájú kritika van. Hűvös lenézés és rideg kihasználás. Ments Isten, — nem mondom ezt általánosságban, mert hiszen egy-két lelkes, megértő barátja van a dalárdának, de sajnos ezeket az egyik kezemen össze tud nám számlálni. De a dalárda azért csak dolgozik, csendben, kitartón. Tudja, hogy ha itthon nem is, annál inkább megbecsülik őket másutt. Láttuk Budapesten, Vácott, a rádió hullámain keresztül az egész országban... De ha jön majd egyszer olyan alkalom, amikor sikereinek teljes sugárözönében fog fürödni a dalárda, akkor oda fog seregleni mindenki: a rosszmájúak is, a közönyösek is, a hamar feledők is... Esztergomban ez igy szokott lenni. Eiek az ecetizű sorok abból az alkalomból tolulnak tollam hegyére, hogy híradást olvasok a Turista Dalárda március hó 6.-án rendezendő szokásos hangversenyének előkészületeiről. Hát úgy gondolom, fényes alkalom kínálkozik majd most a város közönségének arra, hogy megmutassa, miszerint belőlem csak az elfogultság s a tájékozatlanság szól, mert a város közönsége valólóban szereti, megbecsüli, méltányolja s támogatja az Esztergomi Turista Dalárdát... Legyen úgy ! Tévedésemnek én örülnék legjobban. 1 HÍREK. Pápai kitüntetések. Az Országos Katholikus Szövetséghez, mint a szentévi magyar nemzeti bizottság központjához most érkeztek meg azok a kitüntetések, melyek-iela pápa elismerését és köszönetét óhajtotta kifejezni mindazoknak, akik a nagysikerű szentévi magyar zarándolások eredményes előkészítésében és megrendezésében résztvettek. E kitüntetések diszes pergamenjei és az érdemkeresztek oly kitüntetések, amelyet a pápa a mostani szentévben külön alapított és csakis a ssentévben szerzett különleges érdemekórt adományozott. A mult hetekben adták át Csernoch János dr. bibornok hercegprímásnak a szentévi magyar nemzeti bizottság elnökének e kitüntetést. Kitüntetést kaptak még közelebbi ismerőseink közül Dr. Lepold Antal, Dr. Drahos János és Dr. Mészáros János prel.-kanonokok, Dr. Meszlényi Zoltán hercegprimási titkár és Dr. Gerevich Tibor egyetemi tanár, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója. A Tanult Férfiak Mária Kongregációja f. hó 4-ón este 7*7 órakor ülést tart a gimnázium zenetermében. A tagok szives megjelenését kéri a Vezetőség. Troykó ünneplése. Február 24-én leplezték le Felsőgalla tanácstermében Troykó Béla főszolgabíró arcképét meleg ünnepség keretében. Az arcképet, melyet Pap Emil festőművész festett, díszközgyűlés keretében leplezték le. Jelen voltak Rehling Konráddal az élükön az összes képviselőtestületi tagok ós Kocsán Károly képviselő. Jamrisska Sámuel képviselőtestületi Jtag üdvözölte először a főszolgabírót, aki meghatott szavakban vAlaszolt. A leleplezett festményt Kábik Ödön vette át a község nevében, közvetlen szavakban emelte ki a főszolgabíró érdemeit, tolmácsolta azt a szeretet, mely a főszolgabírót nemcsak a községben, hanem az egész járásban övezi. Hazafias adományok. Az iparos és kereskedő levente ifjak sapkáinak beszerzésére még az alábbi adományok folytak be: „Három Szerecsen" vendéglő törzsasztal vendégei és Alberti József 10—10 pengő. Ezen összegekkel a sapka-alap 330 pengőre emelkedett. Az ifjúság nevében a nemes adakozóknak ezúton tolmácsolja köszönetét a vezetőség. Ipartestületi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város ipartestülete f. hó 6 án, vasárnap d. e. 10 órakor a vármegyeház nagytermében rendes évi közgyűlést tart. Ha esetleg ezen napon a tagok összességének legalább fele meg nem jelennék, úgy a közgyűlés az alapszabályok értelmében minden ujabbi meghívás s a tagok számára való tekintet nélkül a következő vasárnap, március 13-án d. e. 10 órakor lesz megtartva ugyanott és ugyanazon tárgysorozattal. Szentóra. Csütörtökön, március 3 án, délután 5 órakor a vizivárosi zárdatemplomban engesztelő szentórát tart az Oltáregyesület. Az Esztergomi Polgári Egyesület hétfői farsangzáró estélye várakozáson felül sikerült. A Magyar Király nagyterme ez alkalommal zsúfolásig megtelt szórakozni vágyó közönséggel, mely nem is csalódott, mert a rendezőség oly pompás és gazdag műsort állított össze, hogy az állandó derültségben tartotta a megjelenteket. Örömmel láttuk azt is, hogy ezen a mulatságon társadalmunk minden rétege képviselve volt. Sziniegyesület megalakítása. Az Esztergomi Műkedvelők Sziniegyesületének megalakítását előkészítő bizottsága 1927. évi március IIA' mm mm I • Vá Házi szövött é

»

s

e Pelczmann László