Esztergom és Vidéke, 1927

1927-02-23 / 16.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. „IEBIBLEIIK ISIIDÉI VASABIAP ÉS OSOTÖBTÖKÖB. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá iz előfizetési i hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÄN. Laptalajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Szegényház és kapniskola. Az Esztergom és Vidéke legutóbbi számának .vezetőhelyén egy hangu­latos összefoglalása jelent meg a vá­rosi élet megmozdulásának. Szemembe ötlött azonban a cikknek egy része, amely a Kossuth Lajos-utcai elemi iskola elhelyezéséről emlékezik meg s amely kérdés sokkal komplikáltabb, mintsem hogy olyan egyszerűen lenne megoldható, mint ahogy azt a t. cikkíró elképzelte. Némi jogot érzek ahhoz, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljak, hiszen mint­egy öt évvel ezelőtt éppen én vol­tam az, aki ezen lap hasábjain is­koláink nyomorúságos állapotáról ír­tam és kultúrbotránynak neveztem elemi iskoláink állapotát. Ezen néze­temet azóta sem változtattam meg, bár nagyon előkelő helyeken túlzás­nak minősítették s nem tartották va­lami túlságosan égetőnek az iskolák kérdésének megoldását. Azóta fordult a világ és végre belát­ták, hogy a mai állapotok nem tartha­tók fenn s tettünk egy óriási lépést: megépítettük az első, nagy, modern elemi iskolát. Nem mondom, hogy ezzel már eleget tettünk minden időkre az iskolák kérdésében, azonban mégis azt vagyok bátor kérdezni a felügye­letet gyakorló hatóságoktól: ha ed­dig évtizedekig nem látták meg is­koláink állapotait, miért tartják most olyan sürgősnek minden függő kér­dés azonnali megoldását ? Miért lett a Kossuth Lajos-utcai elemiiskola egy­szerre közveszélyes ? Igenis, mi haladni akarunk, de a haladás tempóját a zsebünk diktálja. Örvendetesnek tartom, hogy bizo­nyos kérdéseket az arra hivatott ma­gasabb helyek is észrevesznek, azon­ban mértéket kell tartanunk, mert a túlerős futás közben könnyen el­csúszhatunk. A város ma nincsen abban a helyzetben, hogy évtizedek mulasztásait egyszerre hozza helyre, mindennek megjön a maga ideje. Lelkemből tudnék örülni, ha a kul­luszkormány megtalálná a módját, miként lehetne annak a városrésznek is méltó iskolát emelni, a magunk erejéből ezidő szerint arra gondolni sem lehet. Ha az iskola évtizedekig jó volt, most még pár évig szintén jó lesz. S most jövök a cikknek ahhoz a részéhez, amely a Kossuth Lajos-utcai elemi iskolát a szegényházba akarja betelepíteni. Tudtommal hivatalos he­lyeken ezzel a tervvel nem foglalkoz­tak, s szerencsétlenségnek tartanám, ha ezzel a megoldással csak egy percig is foglalkoznának. A mult évben a város hosszú va­júdás után végre kb. 80 milliós költ­séggel rendbehozatta a szegényházat úgy, hogy azok a szerencsétlenek, akik ott élnek, emberi elhelyezéshez jutottak- S ime, alighogy megcsinál tuk a szegényházat úgy, hogy céljá­nak megfelel, most abból egy rossz iskolát akarunk csinálni újra nagy költségekkel? S hova kerülne a sze­gényház, ezzel a felelettel adós ma­radt a cikkíró, de azok is akik „ki­szemelték a szegényházat" iskola céljaira. Elég volt már a félmegoldásokból és kísérletezésből; a szegényház ma­radjon csak meg a mai rendeltetésé­ben s a kapuiskola kérdése vagy nyugodjék még egy kis ideig, vagy pedig keressük meg a fentjelzett Uton a végleges megoldás módját, de jó és célszerű szegényház helyett S3­milyen, hanem csak egy költséges rossz elemiiskola, ez ellen már az emberiesség nevében is tiltakoznunk kell. Hanem van még egy másik meg­oldás is. Szerezze meg a város a gör. kel. püspökségtől a görög temp­lomot és a paplakot és helyezze el oda az iskolát. Ha a kapuiskolát eladja és állam­segéllyel az emiitett épületeket meg­szerzi és átalakíttatja, akkor szintén van egy egészséges, központiasan fekvő iskolája, amelynek közelében templom is van, de amely elég tá­gas udvarral is rendelkezik. Nem kétlem, hogy a kultuszminiszter úr hathatós közbenjárására a szentendrei püspökség hajlandó lesz az emiitett épületeket a városnak átengedni mél­tányos áron, s már az uj tanév ebben az iskolában lesz megkezdhető. s&. w. A. mmm I EGYRŐL-MÁSRÓL I A vándorköszörűs vidáman fütyörészve biciklizett a nagy keréken, a kis köszörűkő pe­dig surrogva nyalta a rozsdás ollók és tompa konyhakések ólét. Az Árok­sor mentén savanyú szellő kacérko­dott a sétálók nyaka körül, ámde a februári derűs égről meleg mosoly­gással terült be a napsugár az egyik Jókai-utcai ház lépcsős kapuöblébe, hol a kőlépcsőn a vándorköszörűs sáppadtarcú s ványadttestű felesége ült, egy darab barna kenyeret ebé­dezve, mig ölében apró gyermeke vörös-tarka pólyavánkosban teli száj­jal szítta a bizonyára híg anyatejet. Odébb egy 3—4 éves fiúcska ka­cagva játszott egy borzas kiskutyá­val. Mindnyájan összetartoztak s mindnyájan boldognak, legalább is elégedettnek látszottak. A fütyöré­sző apa is, a dudlizó csecsemő is, a kacagó kisfiú is, meg a csaholó kiskutya is. Az anya lecsukott szem­héjakkal a kapusarokba tűző feb­ruári napsugár déli melegét élvezte apatikus mozdulatlansággal. Valamin gondolkozott. Talán egy tányér me­leg húsleves vágya, vagy talán a vándorköszörűs első mámoros csókja szállt vissza az emlékezés puha szár­nyán lelkébe ... A családi idillt csillogó aranypatinával vonta be a tavaszi, lágymeleg napsugár, mely füttyszót csalt az apa s kacagást a kisfiú ajkaira. Szép és megnyugtató volt a kép, szebb és megnyugtatóbb, mint egy képviselőházi gyűlés, hol az ország polgárainak boldogságáért és jólétéért fáradnak a honatyák az „emberi szolidaritás szent nevében"... S ahogy ott ült a páratlanszámú házsor kapujában a sápadt asszony, a csecsemőjót tápláló anya, a túlsó soron discret zajtalansággal nyílt meg egy kapuajtó. Egy háziasán öltözött iparosasszony lépett ki rajta, kezó ben néhány fehérneműdarabbal. Ta­lán kis ingecskék lehettek, talán csak pólyarongyok, de hófehérek, tiszták voltak. Odalépett a szegény anyához, ölébe tette a ruhadarabokat, néhány szót mondott, megsimogatta szelid, anyáskodó gesztussal a kis babát s ment vissza. A köszörűs felesége felemelte fáradt szemhéjait, halvány pír öntötte el arcát s hálás mosoly­lyal nézett a másik anya után. Én az utcasarokról néztem a két anyát, kik egy percre összemosolyogtak az anyaság szent kapcsolatának érze­tében s az emberi szolidaritás szent nevében . . . A februári déli nap is egy percre melegebb mosollyal tekintett alá a Jókai utcai kapusarokba . . . I hírek. I Farsangi naptár. Febr. 26-án Esztergomi Kaszinó családias táncestélye saját helyiségében. , 27-én Stefánia Szövetség álarcos bálja Fürdő Szállodában. „ 27-én Kath. Legényegylet farsangzáró táncestélye saját helyiségében. „ 27-én Szenttamás-Vízivárosi Kath. Pol­gári Köt farsangzáró estélye sa­ját helyiségében. , 27-én Belvárosi Földmives Ifjúsági Egye­sület színdarabbal egybekötött táncmulatsága saját helyiségében. „ 28-án Esztergomi Polgári Egyesület mű­soros családias estélye a Magyar Király szállodában. Esküvő. Kapolcsapáti ifj. Apáthy Gyula Máv. tiszt f. hó 26-án, szom­baton déli 12 órakor vezeti oltárhoz paczolai Paczolay Hedviget, paczolai Paczolay Imre, a Hungária Biztosító Rt. esztergomi vezérügynöksége hi­vatalvezető titkárának szép és ked­ves leányát a belvárosi plébánia­templomban. Gyászhír. Somló Sándor kir. fő­mérnök az esztergomi államépítészeti hivatalnál f. hó 19-én 43 éves ko­rában rövid szenvedés után elhunyt. — Trunkó Tibor tokod-altárói oki. bányraérnök, v. tart. főhadnagy f. hó 17-én, életének 33-ik, házasságá­nak 5-ik évében elhunyt. — Wla­szák Alajos a tokodi kőszénbánya gépmestere f. hó 12-én 46 éves ko­rában, házasságának 26 ik évében, hosszas szenvedés ulán elhunyt. Az Esztergomi Polgári Egye­sület ma, csütörtökön este 8 órakor a Magyar Királyban lévő helyiségé­ben választmányi ülést tart, melyre — a fontos tárgyra való tekintettel — a tagok pontos és teljes szám­ban való megjelenését kéri az el­nökség. A Turista Dalárda nagy hang­versenye. Mint értesültünk, a Tu­rista Dalárda március 6-án az Esz­tergomi Zenekedvelők Körének köz­reműködésével nagy hangversenyt rendez a főgimnázium dísztermében. Szülői értekezlet a szenttamási fiúiskolában. Az 1926—27. isko­lai évre előírt szülői értekezletekből a szenttamási iskola két értekezletet tartott eddig meg. Az elsőt decem­ber első felében, amelyen Bognár János igazgató a szülői értekezletek fontosságáról, Keményfy Kálmán plé­bános pedig a szülő és gyermek kölcsönös egymásra való hatásáról tartottak előadást. A második érte­kezlet e hó 20-án, vasárnap volt. Bognár János megnyitva az értekez­letet, dr. Horeczky Géza orvos a fertőző betegségekről tartott szak­szerű, tanulságos előadást. Ugy az első, mint a mostani értekezleten az iskola tanulói kis alkalmi előa­dást játszottak, szavaltak és éne­keltek. A szülők mindkét értekezle­ten igen szép számmal, körülbelül 60—70-en jelentek meg érdeklődést mutatva az iskola munkája iránt. Esztergom-Szenttamási és Ví­zivárosi Kath. Polgári Kör f. évi február 27 én, azaz vasárnap este 8 órai kezdettel tartja saját helyisé­gében farsangzáró táncestélyét tag­jai és hozzátartozói részére. Belépő díj nincs. Nagyszabása álarcos tánces­tély. Az Esztergomi Stefánia Szö­vetség f. hó 27 én este a Fürdő Szálloda összes termeiben nagysza­bású, jótékonycélú álarcos táncses­tólyt rendez, mely nagysikerűnek Ígérkezik. A nagyszámú és szebb­nél-szebb álarcos felvonulása igazi látványossága lesz az estélynek. Lesz ezenkívül konfetti és szerpen­Házi szövött Pelczmann László

Next

/
Thumbnails
Contents