Esztergom és Vidéke, 1927

1927-01-30 / 9.szám

pm íTItfAI ÉS TÁBS AD AI Ml I AP ÄBR POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IE6IELESIK IIIDBI VASÄRHAP ÉS OSÜTÖBTŐKÖS. Iierkesrtőség és kiadóhivatal t Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos éi felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Kifacsart citromok. A szociáldemokrata pártra rossz napok virradnak ujabban. A választás eredménye közismert: még a titkos kerületekből is félannyian kerültek ki, mint legutóbb. Súlyos csapás fenyegeti őket abban is, hogy a salgótarjáni bányamunkások példájára a tömegek kezdik rendre odahagyogatni ezt a pártot. A legutóbb felmerült Zoványi eset pedig nem alulról, hanem felülről fenyegeti bukással a szocialista eszmék térfoglalását. Zoványi Jenő egyetemi tanár az az októberi forradalom idejében belépett a szociáldemokrata pártba, s egész a legújabb időkig kitartott a pártban, sőt arra is vállalkozott, hogy valamely kerületben fellépjen képviselőnek. Megtörtént azonban az, hogy amig a párt gyakorta hivalkodott a nagyműveltségű egyetemi tanár tagságával és csatlakozásával, amikor arra került a sor, hogy képviselő is lehessen, a párt addig taktikázott és spekulált, mig Zoványi mandátum nélkül maradt, Zoványi erre méltatlankodva hagyta el a pártot s egy nyílt levélben fellebbentette a fátylat a szocialista párt belső életének int imitásairól. Megállapítja, hogy e különben nem épen jelentéktelen párt keretén belül egy kisebb klikk intézi a párt személyes ügyeit s ezek kézzel lábbal dolgoznak minden olyan lehetőség ellen, amely érvényesülésüket csökkenti. Ez a klikk nem tűri a konkurrenciát s minden érdemleges stallumot elsősorban a képviselőséget csak olyanoknak juttatja, akik ennek a klikknek fémjelzett régi tagjai. Aki rajtuk kivül áll, legyen bármily művelt és egyébként arra való ember, csak disztagnak számit és csak szobadíszül szolgáljon. Ezt jó lesz megjegyezni azoknak, akik az intelligencia köréből hajlandósággal bírnak arra, hogy az érvényesülés kedvéért a szocialistákkal kokettirozzanak. Egészen bizonyos, hogy Zoványi Jenő módjára, a kifacsart citromok közé kerülnének. Az új irodalom. (VÁZLAT.) I. A megbukott nyugati teoretizmus nyomában bő sarjadzássál s mintegy reakcióképen nyomult előtérbe a háború utáni új irodalom. A dolgok egyetlen szükséges rendje ez, minden nép saját arcát vizsgálja s múltjának friss forrásaiból merít. A mithoszteremtés hangsúlyozása, a primitivizmus s egyéb teoretikus megfogásai a jövendőnek, szükséges előzmények voltak. Magaafawstruktivizmus is szintézisével, élettel zsúfolt emberével, az új művészet útjait egyengette, de látásának realizálása alig volt több jámbor óhajtásnál. Most már nyilvánvaló, hogy mithoszt teremteni az ősi közösségbe való bekapcsolódás nélkül, meddő és hiú vállalkozás. A primitivizmus fagarast érő teória, a nyelv ó és öszszes elemeinek felszívása nélkül. S mit szóljunk az u. n. szintetikus emberről, ha nem látjuk a talajt, melyen áll s amelybe visszahull, a környezetet, mely életébe nyúl s végzetesen meghatározza sorsának fordulását ? Vázlatosan érintve, igy vezetett az európai teoretizmus s ezzel kapcsolatban a háború utáni decentralisztikus áramlat s önigazolási tendencia a fajhoz, a nyelvhez és a talajhoz. Az eredmények a következők. Oroszországban Borisz Pilnják, Vsz. Ivanov, Bábelj, Zánjátin, Leonov és számos új erők egységesen hozzák az orosz horizontot s a falvak életébe nyúlva megfosztják a forradalmat olcsó és értéktelen romantikájától. Németországban most ért teljessé Stefan George vetése, kiben a német szellem ősi formái csodálatos tisztasággal tükröződtek. Franciaországban és Olaszországban neokatholikus áramok buzognak {Mario Puccini, Claudel, stb.) s a faji pszichének megfelelően, új orgánumok és egységes megnyilatkozások hirdetik a változó időket. Csehországban és Romániában az új irodalom eddig ismeretlen mélységeket hozott napvilágra. Végül, hogy a legjellemzőbbet említsük: itt van a szerbiai Zenit-mozgalom. A Zenit cimű folyóiratban tömörült írók nyílt balkanizmust hirdetnek s a balkáni népek önálló életét, az adottságok szabad kifejtését írták programmjukba. Az új irodalom az első pillanatra sok naturalista vonást mutat s inkább eszközeiben sokat tanult a francia és az orosz naturalizmustól. A két áramlat {Zola — Dosztojevszkij), a lelki és a testi történések, egységgé olvadnak az új irodalomban. Az a megállapítás, mintha az új irodalom a naturalizmusnak az új helyzetekre való egyszerű alkalmazása lenne — mondanunk sem kell, hogy nagyon felszínes s a lényeg helyett legföljebb csak az eszközöket érinti. A dolgok kezdetén természetesen nem bocsátkozhatunk az új irodalom teljes feltárásába s üres szalm cséplés lenne a jövendő pálya felrajzolása. Az új irodalom megjött, fejlődik és tovább izmosodik s friss szépségekkel új nyomokat ír az egyetemes emberi kultúrába. II. A Nyugatmozgalom a magyar irodalom egyetlen élő folytonossága volt s két irányból hozott értékeket. Egyrészt újra életünkbe vonta s felzúgatta a magyar multat — másrészt nyelvünket új lehetőségekre készítve elő, gazdag átültetésekkel hozta kö zelebb a nyugati kultúrát. Meglehet, hogy akadnak egyesek, akik ezeket a nyilvánvaló eredményeket még ma is kétségbevonják, akik hogy mást ne említsek, Adyt még mindig az első lesújtó kritikákból s a Karinthyféle „Igy írtok ti" bői ismerik és magyarázzák. Ezek az álláspontok azonban nem tehetik meg nem történtté a multat és sajnálatos, sőt egyenesen káros eltévelyedések egy olyan korban, melyben épen a magyar kulturális értékek megmentéséről és megmutatásáról van különösen és kizárólagosan szó. Az új magyar irodalom halott dolog lenne a folytonosság s a továbbfejlődés lehetősége nélkül. A magyar regényt Móricz hatalmas életté duzzasztotta s bámulatos mélységekkel közeledett a magyar problémához. Ady verseiben gazdagabb jövőbe rohan a magyarság múltja, századok zenéje vált ízes gyümölccsé. A magyar irodalom az epikában Móricczal, a Urában Adyval dombo sodik új szüretek felé. Ma már kétségtelen, hogy a háború utáni esztendők a magyar irodalom nagy megprópáltatása voltak. Kibogozhatatlan problémák torlódtak össze, melyeket helyzetünknél fogva alig érintett a nyugati teoretizmus tabula rásája. Igy a szükséges reakció is elmaradt s nem képződhettek együttes jelentkezésre alkalmas feltételek. A felbukkanó friss erők megfelelő orgánum hiányában, egymástól elszigetelve, sőt sokszor egymásnak uszítva, többnyire ide gen zenekarok kürtjeit fújták. Az új szellem legszebb hevüléseinek nem jutott nyomdafesték. A helyzetet nagy mértékben súlyosbította az a körülmény, hogy senkisem foglalkozhatott az új irodalom aktuális kérdéseivel, a közelmúlt újjáértékelése elmaradt s a közönség a legnagyobb tájékozatlanságban tapogalódzott. A magyar szellem azonban győzelmesen kiállta a prőbát, tovább verte új útjait s fényesen bebizonyította, hogy méltó a jövőre. A magyar szellem első komoly jelentkezését köszöntjük abban az új irodalmi vállalkozásban, mely Parisból kiindulva köti egységbe a magyar kibontakozás legdúsabb erőit. Egyelőre egy tanulmánykötetről van szó, melyben írók, festők és szobrászok tömörültek, hogy bizonyságot adjanak a magyar kultúra nagy felkészültségérői s a jövő útjairól. Az uj magyar irodalom első hallható dobbanása ez a könyv, első fecskéje a boldog nyárnak, fogadjuk örömmel és szeretettel. Bányai Kornél. A februári lakásbérek. A folyó februári lakbérnegyedre ugyanazon lakbér fizetendő mint az előző novemberiben, tehát az 1917. V* évi alapbérnek 55°/o-a, üzleteknél az alapbér 75%-a. Ehhez járul a közüzemi költség, amely e nenegyedben többféle alapon fizetendő, aszerint, amint a helyzet kívánta. A vízvezeték behozatala és hivatalos életbeléptetése folytán a vonatkozó miniszteri rendelet többféle közüzemi költséget állapít meg: 1. általában a lakásoknál 6%, 2. általában üzleteknél 5%. 3. Azonban „ha a bérlők a vizszolgaltatási díját saját számlájukra fizetik és azok, akik a vízművekbe bekapcsolva nincsenek, akár lakás, akár üzleti helyiség a bérlet tárgya, csak az alapbér 3°/o-át kötelesek fizetni közüzemi díj címén." 4. Minthogy ott, ahol egy, bármikor bárki által igénybe vehető csap van az udvarban — a városi vízvezetéki szabályrendelet értelmében — már a bérlő tartozik vízhasználati díjat fizetni, ez esetben ezek a lakók is csak 3% közüzemi díjat lesznek kénytelenek fizetni, meg azok a lakók is, akik a vízművekbe bekapcsolva nincsenek, vagyis a teljes 6 és 5%-os közüzemi költséget igen kevés helyen fogják fizetni. A vonatkozó bérkiszámítások táblázatát alantabb hozzuk és megjegyezzük, hogy városunkban leginkább a táblázat 3. és 5. számú hasábjai nyernek alkalmazást. Ami felmondást illeti, a lakások nem mondhatók fel ezúttal sem, ellenben az üzletek, irodák, önálló műhelyek, raktárak bérlete 1927. február 15-ig felmondhatok és pedig, ha a bérelt helyiségnek egyévre számított 1917. alapbérnek 1200 aranykoronát nem haladta meg, félévre, tehát augusztus l-re, ha az alapbér 1200 aranykoronán felül volt, akkor 1 évre. A felmondási idő alatt a legutolsó bérösszeg folytatólag fizetendő. Tájékozásul közöljük itt a lakások meghatározására vonatkozó hivatalos felsorolásokat. Ezen alább részletezett helyiségek lakásoknak lóvén tekintendők, fel nem mondhatók. Ilyenek: 1. a lakószobák, fürdőszobák s velük együtt kiadott mellékhelyiségek ; 2. a kisiparosnak és kisPelczmann László