Esztergom és Vidéke, 1927

1927-07-31 / 60.szám

hazaszeretetével, mellyel az ország meg­próbáltatásának legsúlyosabb óráiban is hitet és a jövőbe vetett reményt öntött az elcsüggedt magyarság lelkébe, puritán szent életével nemcsak egyházi utódainak, de minden magyarnak követendő eszmény­képe volt. Halálával az országra borult mélységes gyászban szomorú szívvel osz­tozunk. ALMÁSY LÁSZLÓ pártelnök." Elszakított magyar testvéreink ne­vében Sziillő Géza ezt sürgönyözte : .Törvény szerinti egyházfejedelmünk el­vesztet együtt siratjuk a méltóságos fő­káptalannal. Ravatalára letesszük hitünk töviskoszorúját, szeretetünk lángoló szi­vét, reményünk örök horgonyát. A Pár­kányba áthangzó harangszó zokogásban ott fog búgni a mi gyászunk, szeretetünk s a föltámadásba vetett hitünk együttérző szava. SZÜLLŐ GÉZA." A hírlapírók a következő sürgö­nyökben rótták le kegyeletüket: „A Magyar Újságírók Egyesülete az or­szág legelső főpapjának, Csernoch János bíboros hercegprímásnak haláláról mély­séges megilletődéssel értesült és a magyar újságírók összességének részvétét küldi. MÁRKUS MIKSA elnök." „A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjin­tézete nagy szomorúsággal és mély fáj­dalommal vette Csernoch János bíboros hercegprímás elhunytának hirét és a pó­tolhatatlan veszteség felett őszinte részvé­tének ad kifejezést. LENKEY GUSZTÁV alelnök." „Az Ujságirók Kórház- és Szanatórium Egyesülete, amely többizben érezte Cser­noch János bíboros hercegprímás segítő kezét, az egyházfejedelem elhunytát őszinte részvétét küldi az érseki főkáptalannak. SALUSINSZKY IMRE elnök." Részvéttáviratot intéztek még a káptalanhoz : Albrecht, József és Jó­zsef Ferenc főhercegek, Izabella fő­főhercegnő, Metternich-Sándor Kle­mentina hercegnő, Szmrecsányi La­jos érsek, gróf Mikes János, Han­nauer A. István, Radnai Farkas, Glattfelder Gyula, Rott Nándor, Virág Ferenc püspökök, Leudenber ger János debreceni püspöki hely­nök, prépost-plébános, Sztranyavszky Sándor és Samassa Adolf államtit­károk, Hermann Miksa kereskede­lemügyi miniszter, Nagy Elek vati­káni követ, Berzeviczy Albert, a Tu­dományos Akadémia elnöke, Jánky Kocsárd, a honvédség főparancsnoka, Fetser Antal püspök, Csávossy Ele mér, a jezsuiták tartományi főnöke, Bődi Zoltán alispán, Erdősi Károly prelátus, a Szent István Társulat ve­zérigazgatója, Antalffy István kalo­csai polgármester, Gasparri giboros a maga részéről is, Piff biboros­hercegérsek, Mundelein chicagói ér­sek, Kor dac prágai érsek, Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke, Horváth Győző kalocsai segédpüs­pök, Takács Menyhért jászói pré­post, Werner Adolf zirci apát, Te­leky János volt miniszter, Tabódy Viktor, Kállay Miklós, vitéz Simon Elemér főispánok, Bernolák Nándor volt miniszter, Shvoy Lajos székes­fesórvári püspök és más előkelősé­gek. A budapesti Keresztény Községi Párt, a Budapesti Keresztényszocia­lista Villamos Alkalmazottak Szövet­sége, a Keresztényszocialista Állami Alkalmazottak Szövetsége, az OMKE, a Faluszövetség stb. A budapesti izraelita hitközség is táviratban fejezte ki részvétét és gyá­szának jeléül gyászlobogót tűzött ki a Dohány-utcai zsinagógára. A budapesti 'érseki helynökségnél kitett részvétivet a külföldi diplomá­ciai kar minden tagja aláírta A külföldi sajtó élénken tárgyalja dr. Csernoch János halálát. Teljesen tudatában vannak a meghalt primás kifejtett munkásságának és elismerik, hogy tiltakozásának voltak külföldi eredményei. A székesfőkáptalan körlevele. Az esztergomi székesfőkáptalan az alábbi körlevelet bocsájtotta ki az árván maradt egyházmegye pap­ságához : Kedves Főtisztelendő Testvérek 1 Megrendítő esemény nyomasztó sűiya nehezedik a szerencsétlen haza megcsonkított határaira. Hosszabb idő óta rettegett gyász komor felhője burkolja körül Hunnia bánatba merült halmait és rónáit. Marcangoló sebet ejtett a szíveken a mérhetlen veszteség, mely a ma­gyar kath. egyházat Csernoch János bibornok, hercegprímás és érsek püs­pöksége 20-ik, primási méltósága 15-ik évében f. hó 25-én. reggeli háromnegyed hat órakor bekövetke­zett elhalálozása által sújtotta. Nem magas származás, hatalmas vagyon, előkelő összeköttetések, csa­ládi kötelékek irányították pályájá­nak alakulásait. Kimagasló tehetsé­gei, mélyreható munkássága és ne­mes törekvései voltak a rugók, ame­lyek kevés halandónak osztályrészül jutó tekintély és méltóság kiváltsá­gos magaslataira lendítették. Gazdag tudásának kutató erejével behatolt korának legbonyolultabb esz­méibe, legkülönbözőbb érzéseinek és változatozatos törekvéseinek világá­ba. Nem riadva vissza semmi ne­hézségtől és fáradságtól, lohadni nem tudó lelkesedéssel és törhetet­len kitartással arra öszpontosította minden igyekezetét, hogy az ősi hi­tet mélyítse a lelkekben, szilárdítsa az Egyház szeretét, előmozdítsa di­csőségét és nagyságát. Leghőbb vá­gyát képezte megnyitni a szivek aj­tait azon fenséges és áldásos tanok befogadására és hű követésére, ame­lyek az isteni Mester ajkairól hang­zottak. Tántoríthatatlan meggyőző­dése volt, hogy mint a virágról vi­rágra röpködő pici szárnyasok édes nedűvel töltik meg a köpük sejtjeit: akként gazdagítja az egyház a lel­keket a szeretet, az együttérzés, a nyugalom ós megelégedés legbecse­sebb javaival. Aminő magas lángokban lobogott keblében Isten és az egyház szere­tete : épp oly rajongó odaadással fü­gött a hazán, amelynek minden ér­dekét emelni, jólétét fokozni, virág­zását biztosítani óhajtotta. A hosszú háború minden moz­zanatát a legbehatóbb érdeklődéssel kisérte és ritka áldozatkészségével, kifogyhatlan bőkezűségével feledtetni törekedett lesújtó borzalmait. A fájdalmas emlékű rémuralom alatt nyugodt megadással tűrte a nagy megpróbáltatásokat, amelyek roppant keserűségei magas szemé­lyét sem kímélték. A magyar történelemben páratla­nul álló 133 napos garázdálkodás alatt palotájából kiűzetve és a lét­fenntartás legelemibb ^szükségleteitől megfosztva, vendégszeretetet volt kénytelen igénybe venni, anélkül, hogy lealázó súlyos helyzete miatt egyetlen zokszó lebbent volna el aj­kairól 1 Nap volt a magyar kath. egyház ós haza egén, amelynek gazdagon lövelő sugarai irányító fényt, éltető meleget és termékenyítő erőt vará­zsoltak a legszélesebb rétegekbe. őrtornya volt az egyháznak ós hazának, amely éber figyelemmel kí­sérte nem ritkán aggasztó viszonyait és érdekeinek hathatós védelmet, eléggé alig méltányolható biztosíté­kot nyújtott. A kíméletlen halált azonban nem volt képes távoltartani sem tudomá­nyának bámulatos gazdasága, sem szívének himeríthetlen jósága, sem lelkületének ritka feddhetetlensége. Hideg lehelletével kioltotta az áldott életet, amely a legtávolabbi nemze dékeknek is utánzandó példaképül szolgálhat. Megnyugodva — bár vérző szív­vel — a mennyei Atya súlyosan érintő végzésén, a nagy Elköltözött boldogitására, buzgó fohászokkal kérjük őt: Da virtutis meritum, Da salutis exitum, Da perenne gaudium I A körlevél latin szövegében elren­deli a főkáptalan, hogy a 3., 7. ós 30. napon feketében mondjanak gyászmisét. Az egész egyházmegyé­ben minden pap mondjon egy-egy gyászmisét a hercegprímás lelkiüd­veért. Pénteken déli 12 órakor az egyházmegye minden templomában fél óráig szóljanak a harangok. Az egyházmegyétől elszakított pap­ságot pedig kéri a káptalan, hogy imát mondjon a hercegprímásért. Koszorúk. Hiába volt a megboldogult herceg­prímás végakarata, hogy koszorúk helyett imát küldjenek az élet és halál mindenható Urához, a társa­dalmi szokások, magas személye és méltósága megkövetelték, hogy tisz­telői koszorúkkal is leróják kegyele­letüket. A társadalmi szokásoktól egyik leghűségesebb embere, dr. Le : pold Antal prelátus és oldalkanonok sem tudta magit emancipálni. Küz­ködő lélekkel, először csak vázákba helyezett virágokat tett a ravatal lépcsőire, majd bizonyára abban a hitben, hogy nem vét az utolsó ké­relem kegyelete ellen, még kedden elsőnek helyezett koszorút a nagy halott lábaihoz eme felirattal: „ Ke­gyelmes Uramnak. — Dr. Lepold Antal." Hiába tették Pozsonytól Szobig határfolyóul a Dunát, hiába szakítot­ták el a túlsó részt az esztergomi főegyházmegyétől, lélekben megma­radt az annak, ami volt. Második koszorút az elszakított csallóközi papság küldötte, fehér szalagon dom­bor aranybetűkkel írva: „ő Eminen­ciájának hódolattal a dunaszerdahelyi kerület papsága. * Nem írhatták, ahogy lelkük súgta: „Kegyelmes főpász­torunknak", mert talán börtönajtók nyíltak volna meg, vagy kiutasítás lett volna sorsuk a kegyelet lerovói­nak. Amint multak az órák, már szer­dán egymás után érkeztek koszorúk s végül a temetésen már koszorú­dombok vették körül a koporsóban nyugvó prímást. A következő koszorúkat sikerült feljegyeznünk: Legbensőbb kegyelettel — Ma* gyarorszag kormányzója Zita József főherceg és Családja Der Deutsche Gesandte Gróf Bethlen István — Kegyelete jeléül Magyar kir. kormány — Főmagas­ságu dr. Csernoch János biboros­hercegprimá c , esztergomi érsek emlé­kének Az Országgyűlés Képviselőháza — Csernoch János bíboros-hercegprímás emlékének Az Országgűlés Felsőháza — Csernoch János bíboros hercegprímás emlékének Magy. Kir. Vallás- és Közoktatás­ügyi Minisztérium — Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás ő Emi­nenciájának Báró Bőry Orosdy Fülöp és neje — Dicső emlékét hálás kegyelettel meg­őrizve Gróf K'ebelsberg Kunó — Dr. Csernoch János bibornok-hercegpri­más ő Eminenciájának hálás és kegyeletes ragaszkodással M. kir. Honvédség Salgótarján Kőszénbánya Rt. — Hálás kegyeletből Esztergomi Takarékpénztár — Ér­demdús volt igazgatósági tagjának A Szent Benedek rend Esztergomi Szókháza — Hálás kegyelettel Esztergomi Kath. Kör — FővédŐ­jének kegyeletes hálával Esztergom és Komárom vármegyék nevében — Palkovics László Az Esztergomi Érs. Rk. Tanító­képző — Fiúi kegyelettel Kasselik-alapitvány — Főmagas­ságu vezérének Központi sajtó vállalat — Munkánk megértőjét és támogatóját siratjuk Konta Sándor Newyork — Az inte­ger Magyarország nagy halottjának Hercegprimási Tisztikar — Földes­urának Magyar Tudományos Akadémia — Csernoch János igazgató tagjának Esty Miklós — Örökké hálás sze­retettel Fellegi, az uradalmi márványbányák bérlője — Igaz részvéttel Gyuriss Emil és családja — Utolsó üdvözlettel Országos Pázmány Egyesület — Hálás kegyelettel Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye kö­zönsége — Csernoch János biboros­hercegprimásnak kegyelete jeléül Dr. Hein és Családja — Soha el nem múló hálával és szeretettel Belvárosi Kath. Olvasókon, és Ifjú­sági Egylet — Fővédnökének Esztergomi Izr. Hitközség és Chevra Kadisától — Hálás kegyeletből Esztergomi Kath. Legényegylet — Fővédnökének és egykori elnökének Szlezák László és neje — Felejt­hetetlen pártfogómnak Szent István Akadémia — A haza nagy halottjának Esztergom-vidéki Hitelbank alapít­ványi osztálya — Alapító Főpász­torának A magyar leventék és azok veze­tői — Kegyelettel adóznak Főpász­toruknak. Magyar Földhitelintézet — Dr. Cser­noch Jánosnak Vitézi rend — Kegyelete jeléül Magyar Kir. Államvasutak Igazga­tósága — Legmélyebb részvéttel Nemzeti Hitelintézet Igazgatósá­ga — Magyarország biboros-herceg­primásának Koszorút küldtek még Ripka Fe­renc budapesti főpolgármester, dr. Sipőcz Jenő budapesti polgármester, valamint a főváros tanácsa és kö­zönsége. Temetés. Már kora reggeli órákban megválto­zott ősi városunk hétköznapi képe. Ünneplős ruhába öltözött, csendes, hangtalan emberek vonultak a Sión felé. Vidéki lőcsös kocsik, finom hintók, autók, gyalogosok sűrű raja lepte el fő, bejáró utunkat: Kossuth Lajos utcát. Díszruhás rendőrök állották végig az útvonalat. Megérkezett az első nagyobb csoport, hangtalanul, némán lépkedett a dorogi bányászzenekar, hosszú négyes sorokban utánuk ko­moly arcú bányászok s végül a jövő Magyarország reményeinek egyik cso­portja : a dorogi, egyenruhába öltö­zött leventék. Kocsit kocsi, autót autó követett, a járdákat pedig^el­Jepte a gyalogosok végtelen sora. Két különvonat is öntötte a gyászolókat. Amonnan túlról, az elszakított részről is özönlött a hidon át a Wildensteinsegen elsőrendű porosz szobaftitöszéa fuvartételben és kicsinyben házhoz száliitva a legjutányosabb áron beszerezhető: Loránd Sándor SiSSftft ,, Urban" Szénkereskedelmi Bt. képviselőjénél.

Next

/
Thumbnails
Contents