Esztergom és Vidéke, 1927

1927-07-31 / 60.szám

zimmMmt Bfek POI ITIITAI £S TÁRSADALMI LAP. M H POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •EBJELBIIK HIDES VASABHAP ÉS OSOTOBTÖKÖB. fserkesstőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., aova a lap «seilet» 1 részét illető közlemények, további ai előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos ét felelős szer Vesztő t LAISZKV KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza m Eltemették a hercegprímást. (V. I.) Országszerte fekete gyászzaszlók lengenek a katholikus templomok tornyairól és mélységes gyász ülte meg vallásfelekezeti különbség nélkül a magyar lelkeket. A templomok elvesztették első püspöküket és a magyar szivek sírba kisérik az ország első közjogi méltóságát, az első zászlősurát. A harangok zúgása átviszi a gyászhírt a trianoni határon és néma imára kulcsolódnak össze ottani testvéreink kezei. Nincs Magyarországnak főpapja, nincs hercegprímás — első zászlósura. Meghalt. Rajta is csak az örök Mindenható kifürkészhetetlen akarata teljesedett be, amikor fenkölt lelkét magához szólította, testét pedig visszaadta a továbbélő enyészetnek. Ennek igy kell lennie, ez az ember sorsa, amely ellen lázadozni oktalanság, belenyugodni azonban nehéz. Nekünk, megcsonkított, megalázott, kifosztott, ellenségtől körülvett és állandóan fenyegetett magyaroknak különösen nehéz belenyugodnunk a végzetbe. Mi nemcsak magyar érdekekért dolgozó, hitben erősítő íőpapot, hanem olyan méltóságét is vesztettünk, amelyet talán hosszú idő alatt sem tudunk betölteni. Aki jogosítva lett volna eme méltóság ráruházására, az száműzetésben már régebben elköltözött közülünk és koronás jogutódja még nincs. Árván, üresen maradt egy méltóságunk. Még ebben is csonkák vagyunk. Azt mondják a kicsinyhitűek, hogy Csernoch Jánosban meghalt Nagy-Magyarország utolsó hercegprímása. Mi Csernoch János bizakodó, reménykedő, előretörő, soha nem csüggedő erős lelkével tartunk és nem hiszünk a kicsinyhitűeknek. Majd lesz nekünk még koronázó prímásunk és lesz nekünk még Nagy-Magyarországunk. Ebbeli hitünket tesszük Csernoch János sírjára örökzöldből iont koszorú gyanánt. A város külső képe. Fekete zászlók gyászos lobogása fogadta az érkezőt. A vasúti állomáson lengett az első és messze volt látható a Bazilika kupolájának gombjából kitűzött méreteiben óriási gyászlobogó, mely a trianoni határon is túl hirdette a mesterségesen megcsonkított, de valójában a természet által is egységesnek alkotott ország gyászát. A Ferenc József-ú;on, a primási palota előtt, valamint a Bazilika körül díszsisakos rendőrök teljesítettek szolgálatot. Legtöbb kirakatban gyászdrapériával körülvett, gyertyák között állott a hercegpimás képe. Szent Lőrinc-utcában a Draxlerféle ház egyik emeleti ablakában ki volt téve az elhunyt egyházfejedelem képe a következő felirattal: „A hercegprímás diákkori szobája." Megható volt látni, mint vándorolt fel a Sionra a város lakosságának minden rétege. Elegáns uri hölgyek, csp-k olyan lezárt ajakkal zarándokoltak a ravatalhoz, mint az egyszerű, de érzésben ^intelligens fejkendős asszonyok. Felekezeti és rangkülönbség nélkül láttunk megilletődött arcokkal állani férfiakat a ravatal körül. És hogy teljes legyen a gyász külső képe, időközönként belezúgtak a nyári meleg levegőbe a fagyos halált hirdető harangok. Hercegprímás a ravatalon. A Bazilika magasba nyúló kupolájának emeletnyi magas ablakai vakítóan ontják a székesegyház belsejébe a napsugarakat. A fény azonban megtörik a kupola alatt felállított mennyezetes katafalk feketéje alatt megmerevedett sápadt arcon. A halál aratásának egy nagy kévéje, Magyarország bíboros hercegprímása fekszik ott lila papi ruhában, érseki süveggel fején, nyakában arany pek toráléval és összekulcsolt kezeiben többet soha nem pergetett fekete gyöngy szemű rózsafüzérrel. A ko porsó üvegtetején van elhelyezve bíbornoki paláston a bíbornoki kalap és a lábnál két bársony párnán csillognak Csernoch érdemrendjei. A katafalk két oldalán, közvetlen a párnák alatt a hercegprimási é!énkszinű címer tűnik szembe a primás eme jelmondatával: „Tua Luce Dirige" s alatta sirfeliratszerű eme szavakkal: „Joannes Cardinalis^Csernoch, Princeps Primas Regni Hungáriáé Archiepiscopus Strigoniensis 18 Junii 1852—25. Julii 1927." A katafalk lépcsőin vázákba helyezett rózsák terjesztik finom illatukat és másfél embernyi magasságú kandeláberekben égnek gyertyák. Az érckoporsó fedele pedig ott várja feltevését a katafalk mögött, hogy bevonuljon a templom alatti óriási sírbolt egy kis fülkéjébe, Károly Am brus főherceg primás örök nyugvóhelye fölé. Hat díszruhás rendőr áll mereven őrséget délszaki növényekkel körülvett ravatalánál. De van más díszőrsége is a halottnak. Szemben vele két nagy elődjének, Pázmány Péter és Simor János fehér márványszobra áll ott, mintha mondanák : leikeink már onnan felülről néznek reátok itt lenn. Requiem a belvárosi kegyúri templomban. Csütörtökön reggel pont 9 órakor kezdetét vette a belvárosi plébánia temolomban a requiem. Az egész szentély gyászkárpittal volt bevonva, középen pedig égő gyertyák rengetege között állolt a püspöksüveg és áldozókehellyel ékesített ravatal. Óraütésre bevonult dr. Huszár Aladár főispán és Palkovics László alispánnal az élén a vármegyei tisztikar, dr. Antóny Béla polgármester vezetésével a város tanácsa, tisztikara és képviselőtestüldte, a helyőrség tisztikara és más hivatalos testületek. A templom teljesen megtelt hivőkkel. Mátéffy Viktor prépost-plébános nagy papi segédlettel mondta a gyászmisét. Gyászközgyűlés a városházán. A requiem után Esztergom város képviselőtestülete nagyon sok érdeklődő vendég jelenlétében gyászköz gyűlést tartott, melyet dr. Antóny Béla polgármester eme beszéd kíséretében nyitott meg: Tisztelt Képviselőtestület I A magyar Sión ormán, a Bazilika kupoláján, melynek nagysága, hatalmas mérete lenyűgöz, elmélyedést parancsoló merész ívelése imára ösztökél, — gyászzászló lengedez. A Nagyboldogasszony csengőbongó hangja, mely áhítattal tölt el, átviszi a megszállott területre a Kárpátok bércei felé a magyar gyásznak feltörő imáját. A Bazilika előtt hömpölygő fejedelmi Duna le a m-Agyar faj szive felé, a nagy Alföldre bánatos susogással sodorja mélységes keservünk, könnyes jajszavunk. Meghalt, itthagyott az első főpap, az első zászlósúr, a király tanácsadója, a trónvárományos nevelésének ellenőrzője, Esztergom vármegye örökös főispánja, a szab. kir. város díszpolgára, jóságos atyja. Dr. Csernoch Jánossal, az esztergomi hercegprímással egy darab történelem szállt a sirba, mert hisz ő a történelmi Magyarország politikai nagyságának egyik vezértényezője, aki az alkotmánynak integráns része, aki a vajúdó, a kor szellemével átalakulni készülő alkotmányjogi életünknek szilárd, biztos pontja, aki nemcsak az emberi lelkek feíemelője, hanem a magyar ólniakarásnak képviselője, akinek közjogi méltóságán keresztül bölcs és mérsékelt kiválóságánál fogva a magyar feltámadás biztos érzete, törhetetlen hite rögződött a csonka ország minden polgárába osztály, rang és felekezeti különbség nélkül. Itt hagyott bennünket az első magyar főpap, amikor annyi a megtört lélek, oly heves a világnézleti harc, amikor a materializmus romboló erővel tör elő s egy új erkölcsi viiágot gyúr, farag a keresztény erények romjain. örökre eltávozott a nagy egyházfejedelem, akire úgy lelkiekben, mint világiakban nagy feladat várt, aki hatalmát, jogkörét oly méltósággal és bölcseséggel gyakorolta, hogy egyház és állam egymással szembe nem került, hanem mindkettő párhuzamosan haladva a nemzet politikai erejét, a nép kulturális és szociális haladását szo'gálta. Elvesztettük a katholikus öntudatnak ébresztőjét, a kath. egyházi mozgalmaknak egyik fő vezetőjét, aki inspirált szónoklataival, aki tisztított, nemesitett útmutatásaival, aki buzgó imáival a kegyelem forrás t fokozhatta a megtévedt lelkeknek, aki tengerre szállt és elzarándokolt a csikágói eucharisztikus kongresszusra, hogy áldozzon az Oltáriszentség dicsőségének ós Amerikába szakadt magyar véreinknek, aki a legkisebb faluba is elment harangot szentelni, lelkeket Krisztushoz vezetni. Elvesztettük dr. Csernoch János bíboros hercegprímásban városunk díszpolgárát, aki innen indult tudományos útjára, aki itt élte ifjúságának legszebb éveit, akit barátság kapcsolt a város sok-sok családjához, polgárához, aki nemcsak itt tanult meg imádkozni, hanem örülni is, aki a legnagyobb méltóságban tért vissza papi működésének első rezidenciíjába, akit fény, pompa vett körül, melyet szerényen és alázatosan viselt s melyből mindent a város a sugárzott át. De nemcsak a fényt, a pompát osztotta meg Esztergom várossal, hanem szivének nemességét, tudásának kü'önös tárházát, befolyásának erejét mind-mind reánk pazarolta, hogy a megaláztatás gyászos napjaiban nehéz sorsba ju.