Esztergom és Vidéke, 1927

1927-07-10 / 54.szám

sal szembeni helyzetében. A tetsző­legesen meghúzott határ sok várost elvágott hinterlandjától s igy lassú sorvadásra itélt. Más városok viszont fontossá vált utak középpontjába he­lyezkedve óriási fellendülést mutat­nak. Érdekes volna ezt számszerűen, statisztikai adatokkal kimutatni. Ezek megmutatnák, hogy a trianoni ha­tár következtében hogyan hanyatlik például Sopron és Szeged és hogyan fejlődik Szombathely és Békéscsaba. Fontos ez várospolitikai szempont­ból. Annyi pillantásra megállapítható, hogy Trianon óta nemcsak a város hadászati és stratégiai fontossága nö­vekedett, hanem az ipari, kereske­delmi és közlekedési fontossága is. De magyar irredenta szempontjá­ból is szükségesek a jelenlegi pontos helyzetet és az eltolódásokat meg mutató adatok, mert ennek birtoká­ban ismeri meg az ország jelenlegi erőforrásait. Egyenlőre számolnunk kell a je­lenlegi helyzettel. A trianoni Eszter­gom más, mint az integer Magyar­országban fekvő Esztergom volt és lesz. A jelenlegi helyzetének megál­lapítása tehát kell, hogy a várospo­litika egyik nagyfontosságú feladatát képezze. Sfié j HIREK. j Temetés volt, a mi kies, szép városunktól messze­messze Dunántúlon, egy kis falucs­kában. Távol a világ zajától, vasúttól, kultúrától, a hegyek között, hol a távolba látást százados fák büszke koronája korlátozza, hol az élet vá­sári lármáját, az emberi tülekedés bántó morajlását zúgó tölgy és fe­nyő erdők fogják fel, hol kékebb az ég, illatosabb a virág, tisztább a le­vegő, hol vallásosabbak és őszintéb­bek az emberek, mert közelebb ér­zik magukat a Mindenek Alkotójá­hoz. Az út két oldalán fekszik a het­ven házból álló Hegyhátsál. Néhány héttel ezelőtt egy sokak által becsült, szeretett és tisztelt esz­tergomi polgár keresett itt enyhülést és gyógyulást egy rettenetes, pusz­is. Ha orvos le akar telepedni, meg­kapja az államtól a szokásos egy évet a szabad praktizálásra; ez idő alatt készülnie kell a spanyol nyelvű vizsgákra. A vizsga egyenesen buk­tatásra megy, addig kéreezik a sze­rencsétlen bevándorolt orvost, amíg egy kérdésre nem tud felelni. . . . így a szellemi munkás hely­zere Argentiniában mindenkép ne­héz, mert Buenos-Airesen kivül az országnak számottevő városa alig van. A többi város, u. m.: Santa Fé, Rosarino, Cordoba, Mendoza a mi európai fogalmunk szerint nem vá­rosok, ahol az intellektuel boldogu­lása még nehezebb. . . . Argentinia legnagyobb része nagybirtok, a mi európai fogalmunk szerint szinte fantasztikus méretek­ben. Az ember napokig elvándorol a gyönyárű estanciák, sok-sok rancho mellett és ha kérded, ki ennakvagy annak a tulajdanosa, úay mindig egy és ugyanazon don Jósé, vagy don Francisco nevet hallod. A boldog tu­lajdonos sokszor nem is ismeri a birtokát, mert ő természetesen Euró­pában él. Csak azt tudja, hogy gaz­dag ós hogy a rengeteg birtokból áramló jövedelem kényelmes és kel­lemes életet nyújt neki. tító betegség ellen, mellyel szemben az orvosi tudomány tehetetlen. Él­ment tőlünk messze, nagyon mesz­sze, hogy felépülve, az alattomos, gyilkos kórt leküzdve térjen vissza oda, abba a városba, melynek egész életét és munkásságát szentelte. S tegnap ? — temetés volt l Temettünk egy őszinte jóbarátot, egy érző, melegszívű embert s elkí­sértük utolsó útjára egy nemes, jó­ságos léleknek romlandó földi sáto­rát. A falu apraja-nagyja hangos sí­rással s mi, temetésen jelen volt esztergomiak fájdalmas búcsúszóval, zokogástól megszakított énekkel he­lyeztük el a családi sírboltban. Fenn, az ezer szinben pompázó mezei virágokkal telehintett temető jobb sarkában, évszázados fák alatt alussza örök álmát Varsányi Náci. A fák halk, nyugalmat nem zavaró suttogása tegye csendessé nyugvó­helyed és suttogjanak a viszontlá­tásról I * Mikor a szertartásnak vége volt, életében sokszor kifejezésre juttatott óhajának eleget téve, halkan, köny­nyezve énekeltük el legkedvesebb kórusát: Ah 1 mért vagy olyan távol édesem, Nélküled olyan bús az életem. A hold, a csillag fénye Nem hoz álmot szememre. Csendes éjt, csendes éjt! Óh édesem, csendes éjt, Jó éjtl H. K. Felhívás a város közönségéhez! Ma, vasárnap este 8 órakor Rot­hermere lord ünneplésére, ki a bé­keszerződésnek velünk magyarokkal szembeni igazságtalanságaira hatal­mas erővel mutatott reá s a világ­sajtó útján követeli a csonka-ország határainak kiigazítását, hazafias tűn­tetést rendezünk. Kérjük a város közönségét, hogy a Kossuth Lajos utca, Széchenyi-tér, Szent Lőrinc utca, Ferenc József-úi, Nagy Duna-hidhoz vezető út, Vár-út, Uri-utca vonalon ablakaikat kivilágí tani s lehetőleg a házakat fellobo­gózni szíveskedjék. Kérjük úgy a város egész közön ségét, mint a társadalmi egyesülete­ket, olvasóköröket, hogy minél tö­megesebben jelenjenek meg. ... És ezekre a nagybirtokokra keresett ember a kevándorló. A sze­rencsétlenek, akik erre vállalkoznak, rendszerint nagyon rosszul járnak. Már néhány hét múlva ismét a fő városban lézengenek, rémmesékkel ijesztgetva az újabb „campra" menni vágyókat. De tényleg nem kellemes az ottlét. Amilyen egyhangú ós ki­halt az argentiniai pompa maga, olyan az éiet is rajta. Ékben az ország­ban, ahol a lakosság egyharmada a fővárosban lakik, ahol a lapos-sík terület végnólküli messzeségbe la­katlan, nincsen igazán semmi, ami a magyar virágos rétes rónánkra em­lékeztetne. Minden józan, szürke, minden a pezo utáni hajszára van berendezve. Csak a pampa azon a vidékén, ahol idegen telepesek: az angol-búr háboróban idemenekölt bú­rok, németek, hollandusok, svájciak együtt élnek, ott találni szép euró­paias parasztházakét, udvarokat, gyü­mölcsöst és a pampa homokjába odavarázsolt virágos kerteket. (Vége köv.) Csonka Magyarország Dem ország, Egész Magyarország mennyország. Az ünneplés sorrendje: Este 8 órakor: lampionos zenés menet indul a dorogi-úti vámtól a Kossuth Lajos-utcán végig a Szé­chenyi-térre. Innen fél 9 órakor felvonulás a Szent Lőrinc-utcán át a Nagy Duna­hidra. Itt az angol himnuszt játssza a dorogi bányászzenekar. Magyar Himnusz. Énekli az Esz­tergomi Turista Dalárda és a kö­zönség. Az ünneplő közönség innen az Uri-utcán, a Sötétkapun és a Fe­renc József-úton át a Széchenyi-térre vonul, hol ünnepség lesz az alábbi sorrenddel: 1. Nem, nem, soha! Énekli a Tu­rista Dalárda. 2. Ünnepi beszéd. Mondja dr. An­tóny Béla polgármester 3. Irredenta dalok. Énekli a Tu­rista Dalárda. 4. Hazafias dalok. Előadja a do­rogi bányászzenekar. Rendezőség. Temetés. Megható módon ment végbe csütörtök délután Hegyhátsá­lon (Vasmegye) Varsányi Ignác ipar­banki titkár és a Turista Dalárda el­nökének temetése, melyan a dalárda kiküldöttjein kivül az esztergomi tu­rista osztályt dr. Brenner Antal vá­rosi főjegyző, ügyv. alelnök képvi­selte. Az Esztergomi Kereskedelmi íparbank részéről dr. Gróh József igazgató jelent meg a temetésen, aki úgy a bank, mint a turisták és a jóbarátok nevében mélyen megható beszédben búcsúzott el a megboldo­gulttól, a Turista Dalárda szivbe­markoló gyászénekei pedig megsirat­tatták még azokat is, kik az elhunytat nem is ismerték. A temetésen meg­jelent a kis falu egész lakossága s együtt sírtak a gyászoló dalosokkal. Szabadságon. Dr. Krasznay Gá­bor kir. közjegyző folyó hó 12-től augusztus hó 5-éig szabadságon a közeli Gizellatelepen lesz. Gyászhír. Nóvák József nyug. vármegyei árvaszéki iroda főtiszt f. hó 6-án hosszas betegeskedés után 76 éves korában elhunyt. Huszonöt éves találkozó. Ju­lius 5-én össze 25 éves találkozóra városunkban 1902. évben érettségi­zett volt bencés diákok. A negyven­kettő közül csak 18-an jelentek meg. A világháborúban többen elestek, többen meghaltak, sokan a trianoni határ mögött élnek, akiknek jó része meg nem jelenhetett a találkozón. Jul. 5.-én délelőtt 10 órakor szent misére jöttek össze a Bencésrend há­zikápolnájában, hogy elhunyt taná­raikért és osztálytársaikért a szt. mi­sét bemutassák, amikor Haller Kál­mán plébános szép, kegyeles sza­vakkal emlékezett meg a 25 évről. A szt. mise után a tanári kar előtt tisztelegtek, ahol dr. Mertán János üdvözölte a Szt. Benedek-rend kép­viselőit, megköszönve a régi tanárok fáradságát amelynek gyümölcse az hogy most mint meglett emberek az életben elhelyezkedhettek. Délben ben a kath. Legényegyletnek étter­mében bankettre jöttek össze, [ahol több pohárköszöntő s vidám tréfák között elevenítették fel a diák élet­nek kedves emlékeit. A találkozó megjelentek: dr. Bajnok József fel­sőkeresk. tanár és neje Debrecen, Écsy József kórház-gondnok Eszter­gom, dr. Galló István plébános Po­roszka (Trencsén m.): dr. Giber Já­nos ügyvéd Tata, Haller Kálmán plé bános Luka-Nanice (megsz. ter.): Hell Ferenc plébános Visegrád, Dr. Heller Antal m. k. rendőr-főtanácsos Szent­endre, Jándi Artúr nejével és csa­ládjával erdőmérnök Esztergom, Krepsz Mihály főjegyző Mosón, dr. Marczinka János min. számtanácsos Budapest, Mattyasóvszky László m. kir. alezredes Budapest, dr. Menán János esperes-plébános Dömös, dr. Niedermüller Feren főállatorvos, Hat­van, Polczer Jenő plébános Fél (meg sz. ter.): Schill József plébános Baka (megsz. ter.): Tóth Ignác plébános Felső-Túr (megsz. ter.): Veszély Gé­za segédlelkész Esztergom, Magos Sándor őrnagy Esztergom. Az osz­tálytársak elhatározták, hogy öt év múlva ismét találkoznak és erre a találkozóra meghívják azokat az osz­tálytársaikat is, akik most nem le­hettek jelen. Levente zászlószentelés Cséven. Lélekemelő ünnepi keretek között avatták fel zászlójukat július 3-án a csévi leventék. Éz alkalomból az egész község talpon volt s közeli falvak­ból is sokan jöttek össze, hogy ta­nuja legyen a csévi leventék szép ünnepének. A gyönyörű fehér zász­lót a csévi „Hangya" Fogyasztási ós Értékesítő Szövetkezet adomá­nyozta, a zászlóanyai tisztet pedig almási dr. Balogh Elemérné szül. Ma­gurányi Olga töltötte be, A zászló­anyát megérkezéskor a község ha­tárában Szabó Péter szövetkezeti el­nök üdvözölte a lovasbandérium és a koszorús leányok élén, Szabó Amá­lia pedig szép szavak kíséretében egy gyönyörű csokorral kedveske­dett a zászlóanyának. Megjelentek az ünnepélyen a vármegye részéről Maros Antal tb. főszolgabíró, vitéz Pongrácz-Bartha Elek vitézi s ékka­pitány, Koffier Gyula járási testne­velő, Morva Izidor dorogi főjegyző, Cserven János jegyző, dr. Vándor József kesztölci plébános, Gottmann Gyula ny. százados stb. Képvisel­tette magát még a Magyar Turista Egyesület is. A környékbeli levente­csapatok közül megjelentek a dorogi községi, dorogi bányai ós a kesz­tölci. Az ünnepély a templomban szentmisével kezdődött, majd pedig a hősök szobránál dr. Vándor Jó­zsef kesztölci plébános megszentelte az új zászlót. Az ünnepi beszédet almási dr. Balogh Elemér kormány­főtanácsos, a „Hangya" vezérigaz­gatója mondotta. Délután különféle versenyek voltak, melyeknek díjait tartalmas buzdító beszéd kíséretében Maros Antal tb. főszolgabíró osz­totta ki. Ismét az EHE nyerte az 1927. évi országos vidéki skiff és dubio bajnokságot. F. hó 2-án és 3-án folyt le Győrben az idei vidéki eve­zős bajnokság, Győr város és var­megye vezető embereinek és óriási közönség érdeklődése mellett. A MO­VE Esztergomi Hajós Egylet hét evezősével vett részt a bajnokságon. A skiff bajnokságot Marosi Tibor fö­lényesen nyerte a győri skiffistával szemben, a dubio bajnokság pedig egy izgalmas holtverseny után ke­rült Marosi— Philipp dubio birto­kába miután az ellenfelek nem akar­ták a versenyt megismételni. A né­gyes bajnokságot a szegediek, a nyol­cast pedig a váciak nyerték. Gyermekkorzó lesz augusztus 15-én. A Stefánia Szövetség, mint minden évben, ezidén is megrendezi szokásos gyermeknapját, tradícióihoz hiven a legpompásabb keretek kö­zött, védenceinek: a kicsinyeknek közreműködésevei. Az egyesület, mely egész éven át folytatott csendes, de an­nál buzgóbb, odaadó munkával igyek­szik célját betölteni, ezen a napon njból kilép Esztergom város nemes­szivű közönsége elé amelynek gyer­mekszeretetéről már annyi szép eset­ben volt alkalma meggyőződhetni Ez a szeretet biztosítja már előre a cu o cd i c cd X> 00 c o > M-M 00 cd E <d u N V3 u >» cd 2 Q7 ATIÍMÁDV PÍ7T A órásmester,ékszerész,látszerész,vésnök 5Z< A1 nlVlAn I DflLA ESZTERGOM, KISPIAG MODERN LATSZERESZET! ™™ Vörös József fűszeres és Sehwach kereskedők között.

Next

/
Thumbnails
Contents