Esztergom és Vidéke, 1927

1927-06-26 / 50.szám

Hők POLITIKAI £s TÁRSADALMI I AP. M » POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HEOIELEBIK IIIDBI VASABIAP ÉS OSOTOBTÖKÖS. fflaradjnnk-e vagy menjünk? Irta: Madarassi Gábor ny. főispán, országgyűlési képviselő. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa az erdélyi magyar birtokperekből támadt ellentétben elhalasztotta a döntést a legközelebbi, őszi, ülésekre azzal hogy megkeresi Magyarország és Románia kormányát, hogy ezek a peres kérdésben közvetlen tárgyalást kezdjenek. Románia a trianoni békeszerződésben kötelezően megállapított vegyes döntőbírósági eljárást meghiúsítani igyekszik azzal, hogy a bíróság román tagjait a magyar állampolgárok által indított agrárperek tárgyalásában való részvételtől eltiltja. Ezt azután tudomásulvétel végett a Nemzetek Szövetsége Tanácsának is bejelentette. A magyar állam képviselője Románia e bejelentése fölött napirendretérést in ditványozott és kérte, hogy a Tanács a békeszerződésben körülirt kötelezettségeknek megfelelően pótbirábat hozzon javaslatba, akiknek sorában, a román biró visszavonása folytán támadt hézag pótolható legyen és a vegyes döntőbíróság további működése lehetővé váljék. A (

Nemzetek Szövetsége Tanácsa, amely már tavaszi ülésszakában is kikerülte a döntést, most újólag semmi értelemmel nem biró, elodázó intézkedéseket tett. Azt határozta, hogy majd határozni fog. E határozattal néhány hónapra kibujt olyan jogának, illetőleg kötelességének teljesítése alól, amely létezésének alapjául szolgái. Nem az első meghátrálás ez a Nemzetek Szövetsége részéről és a közvélemény, különösen a legyőzött államok közvéleménye már valóságos apathiával fogadja az efajta jelenségeket. A mostani határozat azonban már a semleges, sőt a győztes államok irányadó helyein és megdöbbenést keltett. Hát nálunk, ahol ifjú és öreg százszorosan érzi annak gyötrelmét, hogy gúzsba kötött testvéreink segítségére nem siethetünk. Mi a tanulság a Nemzetek Szövetségének legújabb állásfoglalása ból? Vagy olyan kevés e szövetség befolyása és tekintélye, hogy nem tud akaratának érvényt szerezni, vagy pedig határozott rosszakarat vezeti a tanácsot Magyarország iránt. Az első esetben fölösleges, a másodikban káros volna a magyar ügyre, ha tovább is meghúzódnánk a Nemzetek Szövetsége árnyékában. Magyarországot és minden bizonnyal a többi legyőzött, sőt a semleges államokat is teljes jóhiszeműség vezette akkor amikor a nemzetek Szövetségébe beléptek. Magyarország bizott, hogy a győzelmi mámort az igazság és a méltányosság szelleme váltja fel. Mi voltaképen nem is méltányosságot, hanem csak igazságot kértünk, mert példátlan a történelemben az az igazságtalanság, amelynek szülötte a trianoni Magyarország, A szövetségtől eddig nem kaptunk igazságot. Az tény, hogy legalább egyenlőre a románoknak sem adott a Nemzetek Szövetsége igazat, de a döntés elhalasztása miben sem mutat arra, hogy ez nem a mi veszélyünkre történt, hanem legfölebb azt sejteti, hogy itt Romániának nem mertek igazat adni. A magyar közvéleménynek élénk emlékezetében van még Bethlen István miniszterelnök zalaegerszegi nagy szerű beszéde és ennek az aktiv külpolitikáról szóló kijelentése. De bizonyára az ő mérsékelt és nagyon előrelátó poltikája is megtorpan ezeknek az égbekiáltó igazságtalanságoknak láttára, amelyek egyébként már a nyilvánosságot is az elkeseredésig felkorbácsolták. A magyar nemzet nem hajlandó tovább tűrni azokat az arculcsapásokat, amelyeket eddig egy jobbsors reményében tűrni kény szerűit és bizonyos abban, hogy a kormány e népszövetségi köntörfalazásnak alkalmas pillanatban való megszüntetésére igenis rendelkezik meg felelő eréllyel. Maradjunk-e a Nemzetek Szövetségében, vagy menjünk ?j Mit respektáljuk mi Trianont, ha a Nemzetek Szövetsége maga sem respektálja. Ne feledjük, hogy trianon óta nagyot fordult az európai politika kereke. A reáliskola ügye. Irta: Obermüiier Ferenc főreáliskolai igazgaató. Az utóbbi időben mind a helyi sajtóban, mind a nagyközönség körében gyakran merülnek fel hirek a reáliskola „válság" áról. Ezek a hirek felelőtlen, sőt rosszindulatú elemektől terjesztve alkalmasak arra, hogy nyugtalanságot keltsenek. Kötelességemnek tartom tehát, hogy elsősorban az érdekelt szülők, azután pedig városunk közügyei iránt őszintén érdeklődők megnyugtatásra felvilágosítására ésalábbi tájékoztatás sal szolgálja. A reáliskola körül „válság" nin csen, vagyis valótlan minden olyan hir, amely sopánkodó szavak jámbor ruhájába öltözteti a reáliskola esetleges megszüntetésének sanda óhajtását. Válságos volt a helyzet A évvel ezelőtt, amikor az államhatalom pénzügyi okokból országszerte összesen több mint egy tucat közép iskolát akart megszüntetni Énnek a nagy port felvert akciónak eredmé nye mindössze annyi lett, hogy két menekült állami középiskolai tanfolyamot szüntettek be. A többi megszüntetésre itélt felekezeti vagy községi középiskola ma is fenn áll, mert, az iskolafenntartók a végsőkig ragaszkodtak középiskolájukhoz, inkább hatalmas áldozatokat vállaltak, de középiskolájukat egyszerűen beszüntetni nem engedték, nagyon is tudatában lévén annak a sokféle előnynek, amelyet a középiskola jelent a községnek. Igy tett Esztergom város nemes közönsége is, amikor annak idején közgyűlési határozattal vállalta a nagyobb áldozatot s az állam — bizonyára figyelembevételével annak az elsőrendűen kiváló minősítésnek is, amellyel a felsőbb tanügyi hatóság az intézet pedagógiai munkásságáról beszámolt —letett beszüntetési szándékáról s megállapodott az iskolafenntartó várossal a kölcsönös hozzájárulás mértéKében, Ezt a megállapodást az állam ma is állja, semmi szándéka vállalt kötelezettségétől elállani, sőt azt hiszem, hogy illetékesek kellő formában még állami hozzájárulás összegének emelését is ki tudnák eszközölni. A reáliskola létét tehát erről az oldalról nem fenyegeti veszedelem. Mi tehát a „válság"- hirek forássa ? Az hogy aszentferencrend tartományfőnöksége rendi érdekek felmerülése folytán ismételten felmondta a bérelt helyisegeket s most már követeli a zardaepület bérelt helyiségeinek mielőbbi kiürítését. Mi történt tehát? Egyszerű lakásfelmondás (nem pedig beszüntetési) Minden esetre komoly helyzet az egy iskolára nézve ha helyiségeiből kilakoltatják, de nem jelenti még azt, hogy meg kell szűnnie az iskolának. Mi tehát a teendő ? Az iskolát mas épületbe kell elhelyezni, vagy új épületet építeni számára. Azonban kérdésnek ezt a részét, amelyben már pénzügyi és technikai kérdéseket is figyelembe kell venni, mi, pedagógusok egyedül megoldani nem tudjuk. Vannak illetékes tényezők, akiknek hivatalból kötelességük és feladatuk a kér désnek ezt a részét a megoldás felé vinni. A más épületbe való elhelyezésre több megoldási mód vetődött már fel az évek folyamán (káptalani ház, laktanya, tiszti üdülőtelep stb.) Mindezeknél azonban bizonyos nehézségek merültek fel. (Csak megjegyzem, hogy Nagykanizsán a piarista gimnázium és rendház elhelyezésére 4 laktanya-pavi'lont szabadítottak fel.) Másik megoldási mód — és ez a helyesebb — új épület emelésoTelke van a városnak az iskola céljaira, de nincsen elegendő pénze. Véleményem szerint azonban ez sem ok arra, hogy egyszerűen lemondjunk az iskola további fenntartásáról. A városi párt programmjában kifejtettem, micsoda nyomós argumentumai vannak Esztergomnak arra, hogy iskolaügye hathatósabb állami támogatásban részesüljön. Ezeket az argumentumokat kell a kultuszminiszter úr elé terjeszteni! Másrészt: eddig az kértük az államtól, hogy ő építse meg a reáliskolát. A kérelmet ebben a formában elutasította. De ha azzal fordulunk hozzá: íme, a város kényszerhelyzetben van, de hogy áldozatkészségéről tanúságot tegyen, megfelelő telket és két milliárd korona építési összeget ajánl fel az építendő iskolára, s ehhez kéri az állam segítségét, akkor a miniszter úr (s ezt képviselő urunktól tudom), bizonyára nem fog elzárkózni a megfelelő segély nyújtásától. De ilyen formában a kérelem előterjesztése még meg sem történt, tehát nem utasíthattatott el. Véleményem szerint roppant kishitűség, eleve lemondani arról, amit meg meg sem próbáltunk, lemondani akkor, amikor más városok, sőt sokkal jelentéktelenebb községek sokkal több és nagyobb államsegélyeket tudtak és tudnak kieszközölni annál, amit Esztergom eddig kapott. A reáliskola léte vagy nem léte tehát nem az államon múlik, hanem az itteni tényezőkön. A város közönsége a közgyűléseken ismételten kijelentette, hogy ragaszkodik reáliskolájahoz és annak fenntartására áldozatokat hozni kész. Nem hiszem, hogy a közönségnek ez az álláspontja eddig megváltozott volna. Különben tessék a közgyűlést újra megkérdezni. Ha pedig a közönség a reáliskolát fenntartani akarja, akkor most már az a kötelesség áll előttünk, hogy végre az összes illetékes tényezők: a város közgyűlése és tanácsa, országgyűlési Képviselőnk, valemint a vármegye főispánja, alispánja is ne külön-külön utakon, hanem erős egyakarattal, közös, komoly együttműködéssel és közös programmal lássanak a kérdés sürgős megoldásához. A közös együttműködésnek még mindig meg volt az eredménye, meg lesz most is. A szülők pedig csak irrassák be nyugodtan fiaikat a hetven éves múlttal és elsőrendű pedagógiai kvalitásokkal rendelkező reáliskolába, mert ez az iskola mindaddig fenn fog állani és gyarapod IÍ, amig a város közönsége és a szülők bizalmukkal megajándékozzák. <*- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, kőpper, törül. a köző. konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor jános-atca 18—20,, kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá A3 előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. LaptnlaJdonos ét felelős szerkesztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra I pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza