Esztergom és Vidéke, 1927

1927-06-02 / 44.szám

LXIX évfolyam 44. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Csütörtök, 1927. június Rfek PHI ITIKAI £S TÁRSADALMI I AP AWm POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. SEÖIELEIIE IIIDEI VASÁBliP ÉS ÖSÜTÖBTÖKÖ1. Icerkesztőség ét kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., tova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá os előfizetési • birdetéai dijak ttb. küldendők, Telefon 21. Főmunkatárs: VITÄL ISTVÁN. Laptalajdonos és feleifis szerkesztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza I JON. 4. TRIANON. I Pilátus mégis megmosd kezét, habár sovány vigasznak : ő ártatlan a most kiontott vérben, hogy megpecsételé bús végzetét az egyetlen Igaznak! S csak azután intett a pribék-népnek, hogy elvigyék! De te Világ, még ez egyet sem tetted gyilkos Trianonodban, de tetszelegtél igaz biró mezében s nem féltél attól, hogy orgyilkos tetted éghez kiált fel nyomban, mikor latroknak zsákmányul odadtad évezredünk. Mi bús romokból szentélyt építettünk az egyetlen igaznak : Ős, szent jogunknak, — emlékoszlopot! Azóta hét esztendő mult felettünk, s keserves bús vigasznak koldus kenyerét ettünk s nem feledtünk ! Vigyázz világ! Kezed gyújtá felettünk fel a házat Trianonban az nap s nekünk csak az maradt sovány vigasznak, hogy átcsapott és füstöl már ten-házad a vityillója a gaznak! Most ti veritek félre a harangot: „Segítsetek /" Vigyázz, mert mind jobban közéig az óra: a nagy leszámolásé! S akkor kezed mosod Pilátus-módra, hogy egykoron nem vetted fontolóra: mi a tied s mi másé! ,Jaj a tolvajnak és jaj a gyilkosnak /" monda az Úr! . . . Ivánffy Tamás. Ezen a napon kötötték meg Trianonban a reánk kényszerített szégyenletes békét, amely darabokra tépett, megfosztott kincseinktől és ellenségeink prédájának dobott. Legyen ez a nap minden magyarnak memento. Még erősebben szoruljon össze az ököl e napon és tegyünk ismételten fogadalmat, hogy amig elérkezik az idő, szívünkben és lelkünkben őrizzük az irredentizmus szent eszméjét, oltsuk gyermekeink fogékony lelkébe a négy magyar Haza fogalmát. Nem szabad, hogy szalmalángként elhamvadjon és feledésbe menjen egy pillanatra is a feltámadásba vetett biztos hitünk, amely kell, hogy erőt és kitartást adjon a megszállás terhe alatt roskadozó testvéreinknek is. Lássák, érezzék, hogy csak erősza kosán vagyunk egymástól elszakítva, lélekben, gondolkozásban, nyelvben és szokásokban most is összetartozunk és csak a kellő alkalmat várjuk, hogy ismét egymás keblére borulhassunk. Adjuk külső jelét is e napon érzéseinknek úgy, mint azt az elmúlt évben tettük. Viseljük a T-betűs gyászkarszalagot, tűzzük ki a gyászfátyolos nemzeti lobogókat és tartózkodjunk a zajos mulatságoktól ezen a napon. És amikor délután 4 órakor megszólalnak az összes haran gok, álljunk meg mindnyájan mun. kánkban csak egy percre és gou dőljünk a feltámadásra. Hőseink emlékművének leleplezése. Esztergom város közönsége örökidőkre szóló emléket állított azok emlékére, akik mindent: — életet áldoztak a Hazának. 426 esztergomi hős nyugossza örök álmát a világháború különböző harcterein, ezek kegyeletes emlékünnepét ülte május 29-én Esztergom város közönsége a legfőbb és legmagasabb rangú magyar férfi, nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr őfőméltósága jelenlétében. Nem gyászünnepély volt ez, mert a könnyek között a remény sugara csillogott: — az integer Magyarország visszaszerzésének reménye. Az emlékmű legyen buzdító oszlop nekünk, legyen útmutatója a jövő nemzedéknek hazaszeretetben és áldozatkészségben. * * * Szitáló esőben kezdett gyülekezni az ünneplő sokaság. Mire a Kormányzó Ür Őfőméltósága megérkezett, már mindenki a helyén volt. A felállított díszkapun kívül egy díszszázad állott és a kapunál baráti Huszár Aladár dr. főispán, szenkviczi Palkovics László alispán és Antóny Béla dr. polgármester fogadták a kormányzót. Az emelvényen helyet foglaltak: Zsitvay Tibor képviselőházi elnök a feleségével; a honvédség főparancs noka képviseletében Ferjentsik Ottó gyal. szemlélő vezérkari tisztjével; Kárpáty Kamilló altábornagy, vegyesdandár-parancsnok ; Bodolay István és Nagyszombathy Miksa vezérkari ezredesek ugyancsak a vegyesdandár parancsnokságtól; Pokorny Hermann tábornok, vámőrkerületi parancsnok; a csendőrkerületi parancsnok, dr. Éliásy Sándor pestvidéki ker. államrendőrfőkapitány, Szeged város ré széről pompás díszmagyarban Bokor Pál polgármester helyettes, Bsrzenczey műszaki tanácsos és Fodor Jenő tanácsnok, Komárom várostól Alapi Gáspár polgármester, Vác részéről dr. Huber József és vitéz Keresztes Béla képviselőtestületi tagok, ifj. Reviczky István gesztesi főszolgabíró, dr. Belcsák Sándor kir. közjegyző és dr. Kálmán Rudolf szolgabíró, ugyancsak a gesztesi járásból, Dorog, Tokod, Piszke, Nyergesujfalu, Leányvár, Tát és Dömös községek népes küldöttségei és sokan mások. Ott voltak az ünnepségen a hercegprímás képviseletében dr. Machovics Gyula praelatus-kanonok, a főkáptalan tagjai közül Báthy László — a felsőház képviseletében is —, dr. Drahos János, dr. Fehér Gyula, dr. Lepold Antal és *Turi Béla prael.-kanonokok, a főispán, az alispán a megyei tisztikarral, a polgármester a városi tanáccsal és tisztikarral, vitéz Kiss János alezredes a helyőrség tisztikarával, a református és az izraelita egyházak, a hatóságok, az egyesületek képviselői s a város közönségének minden rétege. Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő csendes-misét mondott a szobor előtt felállított oltárnál, mely alatt a Turista Dalárda gyönyörű egyházi énekeket zengett. A mise után- a Turista Dalárda vezetésével s a főgimnáziumi cserkészzenekar kíséretével felharsant a nemzet imádsága, a Himnusz, melyet a katonaság tisztelegve s a közönség állva hallgatott végig. A Himnusz akkordjainak elmultával dr. Antóny Béla polgármester rövid beszéd keretében kért engedélyt a Kormányzó Úr Őfőméltdságától a szobor leleplezésére, mire a Korányzó Úr következő beszédben adta meg az engedélyt: — E magasztos ünnepségen, amely Esztergomba hozott, fájdalmasan érint hogy nem lehet körünkben az ország főpásztora. Mindnyájan reménykedve tekintünk a primási palota felé, azzal a bensőséges óhajjal, hogy minél előbb nyerje vissza teljes egészségét az a bölcs férfiú, aki mindenkor kimagaslik a haza érdekeinek önzetlen szolgálatában és akire anynyira szükségünk van. — Századokon át keményen küzdött a keresztért és a nemzet függetlenségéért az ősi primási fészek; majd fiainak százait áldozta ismét a haza oltárára. Ma kegyelettel hajtja meg zászlaját hősi halottainak emléke előtt. Hamvaik szétszórtan porladnak, a legtöbbé messze idegenben, a becsület mezején. Ma együtt sorakoznak föl ércbevésett hősi neveik. Mindegyik hirdeti, hogy Esztergom vitézei hi ven harcoltak vérrel áztatott földjükért. — Vak Bottyán vitézeinek késő ivadékai őseikhez méltó bátorsággal vetették magukat harcba a veszélyben forgó haza védelmére. Az egész világnak megmutatták, hogy a magyar katona hogyan harcol és ha kell, hogyan tud meghalni. Kiontott vérünk záloga egy jobb jövőnek, amely minden szenvedésen és megpróbáltatá son át diadalmaskodni fog. A leleplezésre az engedélyt megadom. A kormányzó beszédét feszült figyelemmel állva hallgatta végig a közönség. A lepel lehullott és egész valójában látható lett Lányi Dezső szobrászművész alkotása. 1 Ünnepélyes csendben lépett a szószékre baráti dr. Huszár Aladár főispán és hatalmas lendülettel mondotta el ünnepi beszédét, melyet a helyszűke miatt teljes szövegében a vasárnapi számunkban fogunk közölni. A könnyeket kicsaló beszéd elhangzásával ismét a polgármester foglalta el a szónoki emelvényt s magas szárnyalású beszédben a város nevében átvette az emlékművet. Beszédjének befejeztével felolvasta József főherceg következő táviratát: „Nagybeteg édesanyám ágya mellől bensőséges szeretettel köszöntöm az esztergomiakat a mai lélekemelő ünnepük alkalmából. Az isten áldja meg őket, kik nem felejtkeztek meg elesett szeretett bajtársaimról. Nagy szomorúság tölti el lelkemet, hogy nem lehetek jelen a legdicsőbb hazafiak emlékének leleplezésénél, de szivem s lelkem ott van és mindnyájuk imájával egyesül. József főherceg, tábornagy." A főhercegnek meleg sorait, ki a világháborúban összeforrott a magyar katonával s ki csapatainak szeretett atyja volt, a közönség meleg megilletődéssel fogadta. Alig csillapult el a polgármester szavai után az éljenzés, midőn megkezdődött az ünnepség egyik legmeghatóbb része. A város összes harangjainak zúgása közepette, mintha a hősi halottak temetésén lennénk, egymásután helyezték el megragadó emlékszavak kíséretében koszorúikat az emlékműre a hercegprímás képviseletében dr. Machovics Gyula prelátus-kanonok, a m. kir. miniszterelnök képviseletében a főispán, majd pedig a honvédség főparancsnokának képviselője, a főkáptalan, a ref. egyház, az izr. hiitközség, Esztergom vármegye, Esztergom város, Vámőrparancsnokság, Csendőrszárnyparancsnokság, Állomásparancsnokság, Vitézi szék, Szeged város, Vác város, Dorog község, Leányvár község, Állami alkalmazottak, 26-osok bajtársi egyesülete, Hadiözvegyek egyesülete, Hadröa, Leventék, Földmives leányok kongregációi, Kaszinó, Kath. Kör, Történelmi Társulat, Balassa Bálint Társaság, Ipartestület, Kereskedelmi Társulat, Legényegyesület, Belvárosi és Szentgyörgymezői Kath. Olvasókörök. Ezek után a hősök hozzátartozói járultak koszorúikkal és csokraikkal az emlékhez, s könnyek között helyezték el azokat, mig a harangok zúgtak s a cserkész-zenekar a Szózatot játszotta. A szemek könnyel teltek msg; a hozzátartozók gyásza az egész közönség gyásza lett s mintha az emlékmű megkoszorúzásával azokat a távollevő, talán jeltelen és ismeretlen sírokat díszítették volna, melyek elhunyt hőseink hamvait rejtik magukban. É jelenet igazán felejthetetlen volt s emlékezetes marad a szemléők lelkének.