Esztergom és Vidéke, 1927

1927-01-16 / 5.szám

ÜÜtek . ont ITII/ÄI TADRADAI Ml I AP $HS& POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP BERIELHIIK 11IDBI VASÁRBA? ÉS OSÜTÖBTÖKŐS. szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-cica 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá as előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonoi és felelős szerkesztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Két Corvina. Egy rövid hir arról, hogy az olasz minisztertanács Mussolini javaslatára kimondotta a modenai könyvtár két Corvinájának átengedését Magyar­ország számára, nekünk a diplomá­ciai udvariasságnál, a nagybecsű kin­csek tudományos es nemzeti értéké­nél is többet jelent: jelenti a boldog és nagy Itália barátságát, amelynek szükségérzete ép oly elevenen él az olasz kormányzat elnökében és tag­jaiban, mint bennünk magyarokban. A két Corvina történetéről, ván­dorútjáról megírják a lapok, hogy kétszer szakították el őket tőlünk, először tizenkét társával együtt Bu­davárának a törököktől való vissza­vivása előtt, másodszor Trianon után, a békekötések előtt még ellenséges államnak jogi érvei következtében. Nemzeti Muzeumunk féltve őrzött kincseinek tulajdonjogára igényt for­máltak akkor azon az alapon, hogy Ferenc modenai fejedelemnek nem volt joga elajándékozni az Este könyv­tárnak e két felbecsülhetetlenül rit­ka darabját, mivel Magyarország ál­Utólag nem felelt meg annak a fel­tételnek, amihez a modenai fejede­lem adományát kötötte, mert nem szolgáltatta ki Modenának a két kó­dex érték ellenéül kikötött cseretár­gyakat. Igy hát a Corvinák 1919­ben a koldussá lett Magyarország megmáradtcsekély vagyonából átszár­maztak Olaszországba. De ami akkor a volt ellenfél, a legyőzött Magyar­országtól elvétetett, azt most mint jóbarát egy nemes, nagyszerű gesz­tussal, mely csak a legnagyobbak erénye, visszaadja nekünk. Nemcsak nemzeti, de politikai je­lentőség szempontjából is elsőrendű ténynek kell megállapítanunk Olasz­országnak ezt az elhatározását. Benne felleljük a megértésnek politikai is­mérveit és a két nép kultúrai múlt­jának tiszteletét és megbecsülését. A szellemi rokonságnak évszázadokon át ápolt kapcsolatát a nagy olasz miniszterelnöknek, hazája ujjáterem­tőjének baráti gesztusa csak mélyíti. Mélyiti az olasz állampolitikában és mélyíti a magyar népietekben, mely hálás minden iránta megnyilvánuló jóakarattal szemben. A nagyszerű ajándék ezenfelül magyar nemzeti reneszánszunknak is megértő méltánylása és egy fi­gyelmes megnyilatkozás azzal a Beth­len kormánnyal szemben, mely a magyar nemzet és társadalom újjá­építésében ép oly héroszi erőfeszíté­seket tett, mint amilyen vasakarattal Mussolini ragadta ki Olaszországot a fenyegető nemzetközi forradalma­sító ragály karjaiból. Nem politikai irányok kapcsolata, hanem a célok eszmei közössége és a mindkét nép­ben élő törhetetlen elhatározás egy uj ezredév viharaival való megbirkó zásra, adja meg ennek a baráti kéz­nyujtásnák jelentőségét és tanulsá­gait. Ha a népek kiengesztelődése ily látszólag kis, de horderejében len­dítő hatalmú tények által szóhoz jut, ugy Európának nem kell tartania a diplomáciák félreértéseiből leskelődő bajoktól. Minden nehézséget, viszályt legyőz a népeket egymáshoz ölelő magasabbrendű szeretet, mely csak a kultúra mélységeiből, a művésze­tek örökéletének forrásaiból meríthet el nem homályosítható fényt. r. A vízvezeték ünnepélyes megnyitása Városunk fejlődéstörténetében ne­vezetes dátumot fogképezni 1927. jan. 12, amikor hosszú vajúdás után végre megvalósult mindazoknak óhaja, akik nemcsak saját egészségük, kényel­mük, hanem városunk fejlődését te­kintve, a vízvezeték létesítését kí­vánták. Dr. Antóny Béla polgármes­ter ünnepélyes formák között nyi­totta meg, illetve adta át a közhasz­nálatnak az annyira várt és sokak által gáncsolt vízvezetéket. Ezen ünnepélyes aktusnál jelen voltak: a hercegprímás képviseleté­ben : dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost, a vármegye részéről: baráti dr. Huszár Aladár főispán, szenkviczi Palkovics László alispán, a pénzügyminisztérium részéről: dr. Lukács Ödön min. tanácsos, Ivántsi Pap Elemér min. oszt. tanácsos, Tullics György, dr. Márkus Adorján és Mártonffy István min. titkárok, továbbá dr. Krakker Kálmán váci polgármester, Hübschl Kálmán Vác város mérnöke, dr. Tóth Zsigmond a komáromi polgármester képvisele­tében, több gyár kiküldöttje és a rossz idő dacára is nagyszámú kö­zönség. Varga József tervező és az épí­tést ellenőrző mérnök, a megnyi­tandó tűzcsapnál elmondotta vízve­zeték létesítésének történetét, szerep­lését annak létesítésénél és felkérte dr. Antóny Béla polgármestert an­nak megnyitására. A polgármester szép beszéd keretében hivatkozott a határszélre jutott város és a halálra­ítélt nemzet feltámadásának főkellé­kére, a magyar akaraterőre és munka­erőre, mint amely ezt a művet is létrehozta, majd röviden fejtegette a mű nagy célját és ezzel megnyi­totta a csapot, mire két szivattyú­tömlőn keresztül hatalmas vízsugár­ban lövelte ég felé két tűzoltó a ki­törő vizet. Jóval a Szent Háromság szobra felett összeölelkezett a két sugár, mintegy jelképezve a testvéri szeretetet és az egyetértést. Az ünnepélyes megnyitás után úgy a vendégek, mint a város pol­párai közül sokan kocsikra ültek és kihajtattak a szivattyútelepre, ame­lyet a gyengélkedő Mátéffy Viktor prépost-plébános helyett Veszély Géza káplán áldott meg. Délután 2 órakor 92 terítékes dísz­ebéd volt a Magyar Király szálloda nagytermében. Ebéd alatt az első fel­köszöntőt baráti dr. Huszár Aladár főispán mondotta a Kormányzó Ür őfőméltóságára. Szenkviczi Palkovics László alispán a hercegprímást él­tette. Dr. Lukács Ödön min. taná­csost ismét a főispán köszöntötte fel. Beszédet mondottak még : Báthy László prelátus-kanonok, felsőházi tag, dr. Lukács Ödön min. tanácsos, Karcsay Miklós vármegyei főjegyző, dr. Antóny Béla polgármester, dr. Etter Jenő városi ügyész, Varga Jó­zsef mérnök és dr. Sántha József városi tanácsos. Az ebéd legkedélyesebb hangulat­ban folyt tovább és talán nem is lett volna egészen teljes az ünnep, ha baráti dr. Huszár Aladár ünne­pélyesen, a nagy nyilvánosság előtt nem ad fényes elégtételt dr. Antóny Béla polgármesternek ama csúnya meghurcolással szemben, amellyel őt a „Magyarság" annak idején il­lette. Tüntető hatalmas taps és él­jenzés volt a férfias beszédre a vá­lasz, amely a polgármester iránti ra­gaszkodásnak volt fényes jele. Asztalbontás után barátságos be­szélgetés közben dr. Lukács Ödön pénzügyminiszteri tanácsos érdeke­sen fejtegette Magyarország gazda­sági erejét és a külföldnek felénk forduló bizalmát. Elmondotta, hogy Berlin pl. mily nehezen ós mily drá­gán kapott külföldi kölcsönt. Ezzel szemben a magyar városok sokkal könnyebben és kisebb kamat mellett nyertek idegen pénzt. Illusztrálásul és állításainak bizonyítására felhozta, hogy a magyar városok kölcsönét Londonban egyetlen nap alatt túlje­gyezték. Gazdasági életrevalóságunk és az utódállamok zilált viszonyait bizonyítja az a tény is, hogy kölcsönök felvételében hozzánk for­dultak tanácsért, mint olyan állam­hoz, amely már megkapta a külföldi kölcsönt. Az asztalnál ülők nagy fi­gyelemmel hallgatták az érdekes és megnyugtató fejtegetéseket. Ezen a napon a fő ünnep mellett egy másik Ünnepet is ült Ész tergom város közönsége. Amióta a város tulajdonába ment át a Magyar Király szálloda, először ült saját ven­déglőjében. El kell ismernünk, hogy az új bérlő úgy az ételek, mint az italok, valamint a kiszolgálás tekin­tetében a legjobb reményekre jogo­sítja a vendégeket. I i mm mmm É mmm m\ nt EGYRŐL-MÁSRÓL | v • »»ii»iiiiiiimim mpp miMfi c Esztergomi furcsaságok. (Figyelmébe ajánlva az illetékes ha­tóságoknak.) Az év zárta előtt a Nemzeti Bank forgalomba hozta az új pénzegysé­get, a pengőt. Helybeli pénzintéze­teink —- legelsősorban a Takarék­pénztár — idejében gondoskodtak megfelelő mennyiségő új bankjegy­ről ós aprópénzről. Eienkivül intéz­kedtek az irányban is, hogy a pen­gőre átváltolt papirkoronák már to­vább forgalomba ne jöjjenek és igy azokat megsemmisítés végett esetről­esetre a Nemzeti Bankhoz beküldik. Ezzel ellentétben a helybeli posta­hivatal 100 pengős bankjegyeknél kisebb címleteket és váltópénzt nem szerzett be, úgy, hogy a közhivata­lok, a katonaság, a csendőrség csak nagy nehézségek közt volt képes a postahivatal útján kapott 100 pen­gősöket beváltani és a január 1-én esedékessé vált zsoldokat, illetve tisztviselői fizetéseket szétosztani. Sőt ezen furcsa intézkedés tetézve lett azzal, hogy az új pénznemben való kötelező számítás dacára, még mindig forgalomba hozza a helybeli postahivatal a régi és elrongyolódott papirkoronákat ahelyett, hogy mint a helybeli pénzintézetek teszik, a régi papirkoronákat ki nem adja, mert ezáltal is siettetni akarja an­nak végleges megszűnését. Nem tudjuk, kinek hatáskörébe tartozik az autóbusz-járatok ellenőr­zése, de úgylátszik senkinek sem, mert különben az alábbi eset nem történhetett volna meg. Mult vasárnap az esti 6 óra 20 perckor induló vonattal több idegen Budapestre akart visszautazni s evég­ből 8 A 6 órakor a társaság pontosan megjelent a Központi Kávéház előtt, hogy az autóbuszt vegye igénybe. Öt percnyi várakozás után kérde­zősködésre az egyik utas az ott cir­káló rendőrtől azt a választ kapta, hogy nem látta az autóbuszt meg­állani. Nosza rajta, gyerünk a má­sik megállóhoz, a Magyar Király­hoz I felkiáltással rohant a társaság tovább. Kíváncsiságból én is velük tartottam. A Magyar Királynál lévő megállóhoz pontosan a jelzett indu­lás előtt 5 perccel mindnyájan be­érkeztünk, de hiába mert szabályel­vászon, köpper, törülköző, konyha- ni i r l r üzletében Esztergom, Széche­és kenyérruha, abrosz (fehérésszi (ÚÍ^7XÍ\^kTíí\ I 9Q7IA nyi-tér 16. Telefon 135. Házi nes) legjutányosabban beszerezhető • VIUCI Ildi III L.CIO&JU kender szövésre elfogadtatik,

Next

/
Thumbnails
Contents