Esztergom és Vidéke, 1927

1927-05-08 / 37.szám

Joggal írhatta ennélfogva már 1271ben Bacon Rogér: „Alig gyönyörködtetett a tudományok oly hatalmas fellendülése, oly alapos művelése valaha, mint a közelmúlt négy évtized folyama alatt. Mindenütt fáradoznak és verítékeznek tudósok. Különösen azonban a Ferencrendűek és Dömósek zárdáinak falai között." Nem is fogják a feledés homályába burkolni a legkésőbbi századok sem az érdemeket, amelyek sz. Ferenc fiainak áldozatos tevékenységéhez fűződnek. Bizonyítékokért nem kell messze földre kalandozni. Bőséges adatokat szolgáltatnak a szerény falak, amelyek hét század óta szeretett lakóik gyanánt tisztelik. Állandóan tapasztalták e hosszú idő alatt, minő hivatott és gondos őrei, minő hatnatós tényezői az egyház és haza, a család és iskola, az egyén és társadalom magasztos érdekeinek. Nagyságos Rendtartományi Főnök Úr? Áldozva a helybeli székház emlékeinek, emelkedő kebellel van szerencsém Nagyságod előtt a főkáptalan nevében az őszinte tisztelet és nagyrabecsülés, az osztatlan elismerés és köszönet adóját leróni a város örömének és bánatának, jólétének és balszerencséjének, nyugalmának és megpróbáltatásainak napjaiban egyaránt változatlan odaadással, lankadatlan kitartással, gyulasztó hévvel kifejtett azon nemes munkásságáért, amely mindig a hit mélyítésére, az erkölcs szilárdítására, a szellemek gazdagítására irányult. Szivem mélyéből kívánom, hogy Isten bőséges kegyelmei és áldásai jutalmazzák és termékenyítsék további buzgó fáradozásaikat! A mindvégig fiigyelemmel hallgatott szép beszéd után az érsekség nevében dr. Machovich Gyula érseki helynök, a vármegye nevében szenviczi Palkovics László alispán, Esztergom város nevében pedig dr. Antony Béla polgármester üdvözölték a magyarországi szentferencrendet képviselő P. Bendes Valérián tartományi főnököt, aki meghatottan mondott Az Esztergomot is felkeresett ferencesek „salvus conductus"-t kapnak és egyházhatósági engedéllyel sorra járják a lelkészek nélkül maradt környékbéli falvakat, melyekben vándorapostolokként működnek. Esztergom 1683 ban újból a keresztények kezébe kerül. Lotharingiai Károly herceggel egyszerre hat ferences tábori lelkész érkezik Észtergomba, akiket Vízivárosban telepít le és itt épül fel két év múlva a „Szent Keresztiről nevezett ferences zárda — katonai erővel. Ezen zárda első főnöke Guzman Dániel volt. A vizivárosi ferences zárda a kuruc időkben tönkrement. Rákóczi katonái 1706-ban azt felgyújtották. Helyre állítása elhúzódott 1715-ig. Minthogy azonban a zárdaépület egyébként sem volt megfelelő, Kuckländer Ferenc esztergomi várkapitány anyagi és erkölcsi támogatása mellett a ferencesek számára 1750-ben felépül a ma is fennálló vizivárosi zárda és templom. Ezen újabb rendházat II. József császár, a többi szerzetesrendekkel együtt, 1786. év július 22-én kelt rendeletével feloszlatta, csak annyit engedvén meg, hogy az ottlévő holmit a rendtagok más zárdákba szállíthassák. A zárdaépület egyideig a 33. gyalogezred kiskatonáinak nevelőintézete volt; majd Rudnay Sándor hercegprímás azt a valíásalaptól 12.000 forinton megváltotta és benne a hittant tanfolyamot elvégzett papokat köszönetet a magyarsággal mindenkor együttérző és hivatásának élő szerzetesrendjét ért eme nagy megtiszteltetésért. Az ünneplés másik kiemelkedő része Büchner Antal főszékesegyházi karnagy által ez alkalomra írt „Szent Ferenc éneke" című ünnepi nagy kantátájának előadása volt, amelyben a város és vidék legjobb énekesei és zenészei vettek részt. A szólórészeket Buchnerné Nyárasdy Ilona (szoprán), Magysrászné Kersch Etel (alt), Wiesenbacher József (tenor) és maga a zeneszerző (basszus) énekelték. Közreműködtek: a vegyes- és férfikarban a főszékesegyházi és belvárosi templom énekkarának tagjai és a város műkedvelői, a gyermekkarban a polgári leányiskola, a főgimnázium és főreáliskola növendékei. A zenekarban a helybeli zenészek és a dorogi bányászzenekar. A nagykoncepciójú zenemű előadásában vágy százan vettek részt és az háromnegyed óráig tartott. A díszközgyűlésen jelenvolt nagyszámú résztvevők még végig nézték az „Isten szegénykéje" c. szent Ferenc életéről szóló filmet is, mely unikomot képez, mert a filmtechnika nem produkált még oly látványosságot, mely egy szent életét megközelítő hűséggel mutatná be. A díszközgyűlés keretében Esztergom város közönsége méltóképen vette ki részét a centenáris ünnepségekből, melyek — mint értesülünk — pünkösdkor még hasonló arányokban folytatódni lógnak. * Szent Ferenc VII. centenáriuma ünneplésében gazdag műsorral vettek részt a külön tartott ünnepélyen az esztergomi III. r. Ferencestestvérek is, mely alkalommal P. Scheinen Bonaventura rendi kormánytanácsos nagyszabású beszédet tartott, Sinka Ferenc Pál, az Esztergomi Történelmi Társulat igazgatója pedig felolvasásában assisi szent Ferenc életét ismertette, Az ünnepség keretében Spanner János, Till Ilonka és ifj. Cséfán Béla szép alkalmi költeméhelyezte el. Ide került a Nagyszombatból visszakerült érseki levéltár, a templomba a könyvtár, a sekrestyébe pedig a káptalan hiteles levéltára. Scitovszky János hercegprímás 1850ben Nagyszombatból visszahozza a Szent István királyról nevezett papnevelőintézet növendékeit. Míg a szeminárium felépül, addig a kispapok a vizivárosi zárdában nyertek elhelyezést. Végre is e zárdát 1865. okt. 15-én véglegesen a paulai szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek veszik át. A törökök eltakarodása után lassanként felépült a mai szabad királyi város. Az egyre szaporodó lakosság lelki szükségletét (különösen éjjel) a ferencesek látták el Vízivárosból. A királyi városi plébánia-templom, ugyanis, csak 1699-ben épült fel; addig Esztergomnak csak egy plébániája volt, még pedig Vízivárosban. Az újjászervezkedett kir. városba a ferencesek is visszakívánkoztak régi helyükre. Ebbeli törekvésükben Széchenyi György esztergomi érsek is támogatta őket. Takács János városbíró indítványára a város tanácsa meghívja a ferenceseket és részükre 36 öl széles és 57 öl hosszú telket adományoz, melyen a mai zárda és templom épült. Ezek felépítését elsősorban Széchenyi György érsek alapítványa tette lehetővé, aki erre a célra 20.000 rajnai forintot adományozott. A templom alapkövét, nagy ünnepség között Csatáry Athanáz nyéket szavaltak, míg a plébániatemplom énekkara Demény Dezső és Bereivás Hugó Szent Ferenc himnuszait énekelte nagy precizitással, Ammer József karnagy vezetése mellett. Szép volt a tanítóképző-intézet zenekara által előadott ünnepi nyitány is és nagy hatást keltett az intézet zene- és énekkara által előadott Huber-féle Királyhimnusz, melyet Nemesszeghy István zenetanár dirigált. Minthogy az ünnepély rendelkezésére állott idő teljesen kimerült, a szent Ferenc életéből vett „Isten szegénykéje című film bemutatása máskorra maradt. mm

mmi 111 •

1,1,111,1 mwm*

mm Irodalmi est. A Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság tudományos szakosztálya látogatott és magas színvonalú felolvasó ülést tartott hétfőn este 6 órakor a gimnázium dísztermében. Az ülést dr. Mattyasóvszky Kasszián gimnáziumi igazgató, a Társaság tudományos szakosztályának elnöke nyitotta meg, majd dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, a Társaság elnöke mondott gyönyörű emlékbeszédet Prohászka Ottokárról, aki Esztergomból indult el tüneményes, hivatásszerű útjára. A tudós prelétus beszédén meglátszott, hogy sokat és szeretettel foglalkozik Prohászka életével és műveivel. A nagy tetszést keltett beszédnek különös aktualitást kölcsönzött az, hegy hétfőn mult egy hónapja Prohászka tragikus halálának. Bálint József III. éves theologus Sik Sándornak: Árvák c. gyönyörű költeményét szavalta el nagy átérzéssel, őszinte, mély hatást keltőén. Ezután a Társaság két illusztris tiszteletbeli tagjának székfoglalója következett. Báró Forster Gyula, városunk nagynevű szülötte, aki 81. éve dacára ma is elevenen megírt dolgozatokkal gazdagítja a magyar művészettörtónelmet, „Adatok a korosi egykori atya 1700-ban tette le ; de a templom felszentelése Illés János kanonok által csak 1716. okt. 4-én történt. E zárda a vizivárosi konvent megosztásával népesíttetett be. A szerzetesek bevezetése nagy ünnepségek között 1717-ben történt. Ugyanakkor voltak a könyörgések a törökök teljes kiveréséért is, ami sikerrel járt, mert Savoyai Jenő herceg a törököket megverte és Belgrádot is visszafoglalta. A templom és zárda további építéséhez nagy összeggel járult Kuckländer városkapitány és neje, báró Triklin Katalin, ezek, saját kívánságuk szerint, rendi ruhában eltemetve nyugosznak a templom mellé épült lorettói kápolna sírboltjában. A mostani főoltár 1823-ban készült és az újonan renovált templomot ez év okt. 5-én Rudnay Sándor hercegprímás szentelte fel. Az 1838-iki árvíz alatt a zárda 760 embernek adott menedéket és élelmet. Március 12-én azonban a templomba és rendházba is behatolt a víz, onnan mindenkinek menekülnie kellett. A szabadságharc ideje alatt, 1849. április 11-től július 13 ig majd császári, majd magyar katonaság szállta meg a zárdát. 1849. április havában a magyar kormány katonai célra lefoglalta a rendi posztógyárat is, amely a mai gimnázium helyén állott. Az azután később elpusztult. 1875 ig a rendház egyemeletes tempJáriusok történetéhez" c. sajtó alatt lévő művéből mutatott be ez alkalommal szemelvényeket. Székfoglalóját dr Marczell Árpád reáliskolai tanár, a Társaság tudományos szakosztályának titkára olvasta fel a kora miatt eljövetelében akadályozott ősz tudós felkérésére. A munka sok vonatkozásban van Esztergom múltjával is, némely adata a hozzáértők előtt teljesen új megvilágításban tüntet fet bizonyos kérdéseket. A műsor utolsó száma DedekCrescens Lajos prelátus-kanonoknak székfoglalója volt „Egy pillantás a magyarok ősi hitvilágába" cimmel. A tudós szerző, aki a Magyar Tudo mányos Akadémiában is nemrég tartott székfoglalót, ebben a művében a magyar miiológia mesés alakjait vonultatja fel. Elsőrangú forrásaink ugyan már nincsenek honfoglaló őseink vallásának ismereiéhez, de a másod- és harmadrangú források még mindig fenntartottak annyi adatot, hogy a magyar néplélek ismerete és némi fantázia segítségével meg tudjuk konstruálni az ősmagyarok mithoszát. Ezek felhasználásával Dedek-Crescens Lajos ott veszi fel a fonalat, ahol annakidején Ipolyi Arnold, a későbbi híres nagyváradi püspök elhagyta. Az ősi nevek, füvek, fák, állatok, a tipikus magyar mesék, dalok, szokások, babonák gyűjtése és magyarázása az a páratlan kincsesbánya, ahol még ezredév után is bőven akad kiaknázni valója a magyar kutatónak. A figyelmet mindvégig lekötő szép munkát Homor Imre tanítóképző-intézeti tanár, a társaság főtitkára olvasta fel, mely után a közönség a jelenvolt szerzőt percekig lelkesen ünnepelte, külön elismeréssel kell szólnunk a jelenvolt díszes közönaégről is, melynek sorában ott láttuk Palkovics László alispánt, dr. Antony Béla polgármestert, Túri Béla prelátus, országgyűlési képviselőt, vitéz Szivós-Waldvogel József tábornokot és a társaság sok illusztris tagját, azonkívül szép hölgyközönsóget és az érdeklődő fiatalságot. Ft. volt. Ekkor a magyar kultuszkormány még egy emeletet építtetett rá a bosnyák ferences növendékek számára, hogy ezek magyar földön neveltetvén, innen irántunk való jóindulattal térjenek vissza hazájukba. A bosnyák növendékek 1876. július 27-én érkeztek meg, de nem birván uralkodni honvágyukon, 1880. nov. 15-én visszamentek hazájukba. A ferencesek letelepülésüktől kezdve mai napig mindig híven teljesítették lelkipásztori kötelességüket és különösen a kolerajárványok idején végeztek önfeláldozó munkát. 1776-tól 1809-ig világi papok segítségével ők tanítottak a gimnáziumban is. Később ők lettek az elemi iskolában, majd a reáliskolában a hitoktatók; utóbbi helyen ma is azok. Az esztergomi nép mindig szerette az ő „barátijaikat. Szivesen adtak mindig segélyt, ha ezért hozzájuk fordultak. Igy 1910-es években az ő bőkezű adományukból újult meg a templom és négy új harang is szereztetett be, melyek közül azonban hármat elvitt a háború. Újabban a hivők bőkezűségéből tíz millió költséggel az orgona lett megújítva, melyet még Kuckländar generális csináltatott, tehát már 200 éves. Mindezek a centenárium alkalmából arra buzdítják szent Ferenc fiait, hogy még fokozottabb buzgalommal és önfeláldozással gazdagítsák Esztergom katholikus népét a lelkiekben. Menjünk el ma, vasárnap délután 6 órakor a főgimnázium hangversenyére.