Esztergom és Vidéke, 1926

1926-03-21 / 23.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IE8IELEIIK IIHfiEI VASÁBHAP ÉS CSÜTÖBTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Mindennek van határa. A régi osztrák császárságnak mindenkor politikája volt, egymással szemben tartani a monarchia nemzetiségeit. Legjobban érvényesítették ezen balkezű politikájukat Magyarországgal szemben. A horvátokat, a cseheket használták fel állandóan mi ellenünk, sőt nem átallották gyilkolás, rablásra felhasználni Erdély bérceiben állatiasan élő oláh csordákat sem annak idején. Most láthatják a hályogos szemű volt osztrák politikusok, a kamarilia intrikusai, hogy hová vezetett politi kájuk. Mi, a háborúban legtöbbet szenvedett népe a monarchiának ; — csak az erőszaknak engedve detronizáltuk uralkodóházunkat, lévén a nemzet mindenkor hűséges esküjéhez, uralkodójához. A dédelgetett csehek, horvátok, éveken keresztül készítették elő az összeomlást és amikor legszorongatottabb helyzetbe jutott a monarchia, saját felszerelésével fegyveresen támadtak rá. A régi liberális kormányzatunk szintén nagy kedvvel dédelgette Magyarország nemzetiségeit. Lehet, hogy jóhiszeműleg cselekedett, de semmiesetre sem előrelátóan. A kormánypárti nemzetiségi vidékeken kultúrpalotákat emelt, de elhanyagolta kulturális szempontból a színmagyarságot. Nagy magyar királyok által adományozott birtokok jövedelméből tömegesen nevelte Hlinkákat, Jurigákat, Okányikokat, Srobárokat stb. Meghálálták. Elenségei lettek a magyar állameszmének és cseh rabságba kergették saját nemzetiségüket. Mi, a Csonka-Magyarország államfenntartó eleme, tiszteletben tartjuk a más nyelven beszélő országtestvéreinket. Nem tisztán a trianoni békeszerződés kötelező erejénél fogva, hanem azért, mert idetartozóknak, évszázadok óta velünk küzdő magyaroknak ismerjük őket. Becsülettel tettünk eleget a békeszerződésben lefektetett követelményeknek és megcsináltuk a kisebbség védelmét a meghozott nyelvrendelettel. Ezen lojalitásunk, becsületességünk, szeretetünk azonban nem lehet ok arra, hogy ezzel visszaéljenek. Nem a nép, hanem épen azok, akiknek intelligenciáját magyar pénzen szerezték meg* akik kenyerük egy részét a magyar államtól kapják. Sajnálatos dolog, hogy épen a magyar királyság megszületésének székhelyén keil megvédenünk a magyar állameszmét. Van egynéhány más nyelven beszélő községünk, amelynek a népe békességesen dolgozva sínyli az egész országot sújtott csapást. A boldog múltban velünk örültek s most velünk búslakodnak, de soha eszükbe nem jutott ellenünk törni és most sem jut eszükbe ellenünk, közös rossz sorsunk ellen zúgolódni. Voltak és vannak azonban emberek, akik szeretnének a taplótüzéből is tölgytüzet éleszteni. És ezekkel az emberekkel szemben nemcsak a magyar állameszme érdekében, hanem saját népük boldogulása szempontjából is a legerősebben keli eljárni. Egyik közeli községünkben volt egy vezető úr, aki éveken át élesztgette a nemzetiségi tüzet. Ez az úr felhasználva a kommün zűrzavaros világát, megszökött, s má pompás pozíciót tölt be megszállott területen a csehek jóvoltából. Egynéhány félrevezetett híve még most is átjár hozzá és ha nem is nagy eredménynyel, de fújják a hamvadó parazsat. Volt egy másik úr, akinek nem volt kedvére hivatalos funkciója közben a magyar himnusz. És most ismét van egy úr, akivel a közigazgatási bizottságnak kellett foglalkoznia. Erről az úrról és hozzátartozói ról, aki ellen minden lojális nyelvrendeletünk dacára is indokolt kifogások emeltettek, kisült hogy nem is magyar honos. Nem akarok hivatkozni az utódállamok brutális eljárásaira, a trianoni szerződés be nem tartására, a kisebbségek elnyomatására, napirenden való kiutasításokra, de határozottan követelnünk kell, hogy az alkalmatlan idegenek hagyják el megcsonkított országunkat. Semmi kedvünk nincs tűrni tovább, hogy itt ellenünk izgasson valaki. Tiszteletben tartjuk nemzetiségeinket, mint becsületes magyar állampolgárokat, de megrontóikat, ellenségeinket nem tűrjük itt. Nincs kedvünk hályogos osztrák politikahoz, sem pedig a régi rövidlátáshoz. V. I. A szenttamási szegény gyermekek Napközi Otthonáról ne feledkezzünk meg 1 Visivárosi plébániára kérünk minden adományt. milliárdos költségvetés a városnál. Úgy mint minden, országunkat kivéve, aránytalanul megnagyobbodott. Megnagyobbodtak az igények, az árak, egyes helyeken a vagyonok s igy nagyobbodott meg számokban városunk költségvetése is. Szinte meg kellene ijednünk az alábbi nagy számok nagyságától, ha nem tudnók, hogy csak papirkoronát jelentenek a milliárdok. 1926. évre ime ez a költségvetésünk ; SZÜKSÉGLET: Általános közig, kiadás . . 2.794,297.000 K Nyűg- és kegydíj .... 629,462.000 , Egyházi kiadások .... 229,621.000 Közoktatás és közművelődés 1.380,226.000 " Jótékonyság 188,280.000 „ Közegészségésállategészség 130,768.000 „ Ut«ák és terek fenntartása. 569,810.000 „ Gazdaság 993.422.000 , Erdőkezelés 420,454.000 Épületek fenntartása . . . 377,000.000 " Üzemek 180.292.000 , Helypénzkezelés . . . . 38,597.000 „ Vámkezelés 263,000.000 Adók és illetékegyenérték . 277,986.000 " Tartozásokra 843,000.000 Árvédelem ....... 97,421.000 " Tűzőrsóg 281,594.000 \ Mezőőri kiadás 250,000 000 „ Mindösszesen: 9.943,180.000 FŐDÖZET: Ingatlanok után haszonbér . Gazdasági jövedelem . Erdei jövedelem .... Törzsvagyonhoz tartozó és ideiglenesen elhelyezett tőkék jövedelme .... Jogok és javadalmak. . . Üzemek jövedelme . . . Közoktatási jövedelem . . Jótékonysági és szegényügyi Adók, illetékek és díjak Mezőőri bevétel .... Rendkívüli bevételek. . . 1.041,136.000 997,637.000 619,040.000 306,598.000 435,890.000 1.580,976.000 285,665.000 19,050.000 3.397,955.000 250,000.000 66,270.000 Mindösszesen: 9.002,217.000 , Fedezetlen kiadásunk tehát eszerint 940,963.000 K. Érdekes összehasonlítani költségvetésünket az 1913. évivel. 1913-ban bevételünk volt 563.451 K 45 fillér, kiadásunk pedig 824.880 K 62 fillér aranykorona volt, fedezetlen kiadásunk tehát 261.429 K 17 fillért tett ki, ami 120%-os pótadót jelentett. 1926. évben bevételünk aranykoronában kitesz 620.842 K 55 fillért, kiadásank 685.736 K 55 fillért, fedezetlen kiadásunk tehát 64.804 aranykorona, ami 50°/o-os községi pótadót jelént. 1926-ban fedezetlen kiadásunk tehát lényegesen csökkent, ami rendszeresebb gazdálkodásra mutat. Ünnepi beszéd. Mondotta: KaFCS&y Miklós várm. főjegyző az Esztergomi Polgári Egyesület f. évi március 15-én tartott ünnepi vacsoráján. „A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél új szövétneket." Igy dalol a koszorús költő s a költőnek erre az útmutatására soha nagyobb szükségünk nem volt, mint ma. Nekünk porba sújtott, földig alázott magyaroknak soha nagyobb szükségünk nem volt arra, mint manapság, hogy fellapozva történelmünknek dicső, fényes lapjait, felidézve halhatatlan nagyjaink szellemét, a nagy napoknak és a nagy szellemeknek glóriás sugarával bevilágítsunk a magyar jövő reménytelen éjszakájába és sötét útvesztőibe. Soha nagyobb szükségünk nem volt arra az erkölcsi tőkére, a hitnek, a reménynek arra az erejére, melyet nekünk ez a mult jelent, a hazaszeretetnek arra az éltető, melegítő lángjára, mely nagyjaink sírjából felénk sugárzik. Ezeknek a dicső, magasztos emlékeknek felidézésére alkalmasabb napot, mint március 15-ét, nem találhatunk. Hiszen ez a nap egyik legszebb, legvonzóbb napja a magyar történelemnek. Mert ez a nap a tavasz ébredésével meghozta a nemzeti léleknek, a nemzeti öntudatnak az ébredését is abból a hoszszú, letargikus álomból, melybe századokon át elmerülve volt, az ibolyák nyilasával, a rügyek fakadásával meghozta a százados előítéletektől lenyűgözött emberi léleknek béklyóit nyitogató eszmeáramlatokat és a tavaszi napsugárral meghozta a szabadság tiszta levegőjét és egy jobb jövőnek reménysugarait.. Március 15-ikének igazi szépséget, igazi jelentőséget az kölcsönöz, hogy az a legtisztább forrásokból fakadó, az emberiség boldogítását célzó eszméknek diadalnapja volt, egy vértelen diadalnap, melyhez egyetlen könycsepp és egyetlen vércsepp sem tapadt. Mint a nyári éjszakából felbukkanó napkorong, oly váratlanul és oly vakító fényességgel jelent meg a magyar horizonton ez a diadalnap, eloszlatva a kétségeknek, a honfiiélek gyötrődéseinek sötét éjszakáját. A márciusi ifjúság letkesedéséből szétáradó lélek megifjította a nemzet lelkét is, a tavasz ébredése belopódzott a fásutt szivekbe, hogy kibontogassa azokban a nemesebb érzelmeknek, az édes reménységeknek virágkelyheit. Igaz, hogy az öröm mosolygását csakhamar a bánat könnyei váltották fel, a szabadság templomának falai sötét, nyirkos börtönfalakká változtak át és a márciusi nagy nap eszméit az idők folyamán az azokkal visszaélő emberi alacsonyság kiforgatta valódi mivoltukból, bekente alacsony indulatainak és önző érdekeinek piszkos sarával és meghamisította álprófétáknak kárhozatos, hazug tévtanaival. De ez a körülmény annak a nagy napnak örök szépségéből, azoknak a nagy eszméknek értékéből és örök igazságából nem von le semmit Hiszen a krisztusi keresztfát is sárral dobálta meg a csőcselék és a krisztusi tanokkal is visszaéltek, a krisztusi tanokat is meghamisították álpróféták. NÉZZE fflEG Ä«2 KÉSZ GYEBKEEBUHÁIáT BUtTSR SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN! Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (YoU Hangya üzlet.) Főmnnkatárs: VITÁLMSTVÁN. Laptulajdonos éslfelelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.