Esztergom és Vidéke, 1926

1926-03-14 / 21.szám

XLVIII. évfolyam 21. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ. Vasárnap, 1926. március 14, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. KEfiJELBIIK MIDÉI VASÁBAAP ÉS ÖSÜTÖRTÖKÖS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Március 15. Akkor öröm volt — ma tengernyi könny. Amiért vérüket ontották ak­kor — Haza szabadságáért — ma kell küzdenünk. Szenvedésekkel teli lesz érte az ár, de meg kell fizet­nünk. Még el se értük, máris elvesz­tettük. Hangos, örömteli hozsannák szál­lottak az ég felé akkor, ma csendes magábafojtott sóhajok uralják a lel­kek ezreit. Ami igéző, felemelő és szép, ami boldogságot adhat, életet lehelhet, az volt akkor március Idusa és utánna sűrű fellegek ülték meg az eget, beborult hosszan, sokáig sötét lett. Az évek múlásával kezdett foszla­dozni a sötét felhőkárpit, hogy rajta néha-néha keresztülszűrődjék a sza­badság napjának csillogó sugara, meg-megvillant szemeink előtt, aztán megint beborult. Jött az Ítéletidő. A lö-ike csak mint szürke folt mutatkozott, vártuk az örök, tartós fényt, de mintha örökre elveszítettük volna. itt vagyunk ma, mikor nem tud­juk, mi lesz holnap. Az összetört bilincsekből koporsó­szegek lettek, nemzetünk szemfödelé­nek koporsószegei. Es leszegezték az eltemetettet. De vájjon hallották-e, mikor kalapácsütéseik alatt a halott­nak vélt tetem feljajdult hosszan, keservesen és zokogó jajjában benne volt a nép minden szenvedése, da­cos tiltakozása? S azóta — Trianon óta — fel fel zokog a templom kórusában, az élet minden viharában a nagy me­mentó — mivé lettünk 1 A szabad nép — leigázott, ezer­éves földjén — földönfutó 1 Könnyek tolulnak szemeinkbe, de el kell rejtenünk, ne lássák a vipera­fajzatok, bántó röhejükkel ne bánt­sák szent, örök érzésünket 1 Mert ez a sűrű, áthatolhatatlan köd előbb­utóbb szertefoszlik. Szertefoszlik és a szabadság tündöklő napja fogja bearanyozni e vérig porig alázott nép életútjait. S te nagy apostol, Kossuth l Ki hirdetted az igét, te minden magya­rok nagyobbja, ki pihenni hozzánk tértél meg, mutassál fényt, mely ve­zet és világít; gyújts szövétneket,, mely lángolva lobogva égjen. Pihe­nésed csak szabad hazában lesz nyugalmatadó. Óh segíts, segíts már­cius Idusán 1 Kozáry Jenő* Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Esztergom szab. kir. vá­ros közönségéhez! A világháború, az utána követ­kező rémuralom és ezt követő Tria­non mérhetetlen szenvedésekkel súj­tották az országot. Teljesen megcsonkítva, tönkretéve, ádáz győlölködő ellenségtől körülvéve és sajnos a legnagyobb összetartás helyett belső torzsalkodások, a haza érdekei helyett egyéni érdekek előbbre­helyezése közepette köszönt be is­mét a magyar szabadságéletrekelésé­nek emlékünnepe, március 15-ike. Tekintsünk vissza a negyvennyol­cas nagy napokra! Akkor lobogott a nemzeti érzés legerősebben, mely egy évezreden át biztosította a ma­gyar haza fennmaradását. Akkor a haza volt minden, akkor minden magyarban csak az az egy szent tűz égett, mely az évszázados el­nyomatás alatt sem aludt ki, csak szunnyadt s felszítva Kossuth lán­goló, gyújtó szavától diadalra juttatta a 48-as magasztos eszméket, s meg­mutatta a magyar tettrekészséget. Azóta változtak az idők. A rideg ma, szinte azt mutatja, hogy a mai magyarban nincs meg az az erős összetartó érzés, amely az elnyoma­tások közepette a legerősebb fegyver volt, s amely egyedül önthet reményt a csüggedő lelkekbe s biztosithatja a magyar nemzet új életrekeléset. Ünnepelni fogunk I Kell is, hogy ünnepeljük a márciusi itjak emlék­napját. Az ő izzó, törhetetlen haza­szereletük gondolatában, hagyomá­nyos emlékezéssel zarándokol el Esz­tergom szab. kir. város közönsége a hős honvédek sírjához, hogy a nagy idők nagy férfiai előtt kegyele­tének áldozzon. SORREND: Március 15-én, hétfőn d. e. 9 órakor a városi kegyúri plébánia­templomban ün népies istentisztelet, melyet Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő, prépost plébános mond. Délután 2 órakor a Széchenyi­téren gyülekezünk. Szép idő esetén fél 3 órakor a honvédtemetőbe vo­nulunk. Szeles, hideg időben a Széchenyi-téren, eső esetén a vár­megyeház nagytermében tarijuk meg az ünnepélyt. Az intézetek, egyesületek saját zászlóik alatt, a nagy közönség pe dig a város zászlójának elővitele mellett vonul az ünnepély színhelyére. A délutáni ünnepély sorrendje: 1. HYMNUSZ. 2. Alkalmi beszéd. Mondja Sas László főgimn. VIII. o. t. 3. Nemzeti dal. Petőfitől. Szavalja Puchardt Győző V. o. tán. növ. 4. Hazafiság és magyarság. Daimady Győző—Lányi Ernő. Énekli az érseki tanító képző énekkara Nemesszeghy István zene­tanár vezetése mellett. 5. Magyar ének. Sajó Sándortól. Szavalja Kósa Lajos főrealisk. VIII. oszt. tan. 6. A magyar Etna. Szegedy Lászlótól. Szavalja a belvárosi földmíves leventék ré­széről Kiss Imre levente. 7. Nemzeti SZinek. Kárásztól Énekli az érseki tanítóképző énekkkara Nemesszeghy István zenetanár vezetése mellett. 8. Ünnepi beszéd. Mondja Szomszélyi Antal székesegyházi karkáplán. 9. Uj máreins. Radványi Kálmántól. Sza­valja az esztergomi iparos és kereskedő leventék részéről Farkas István levente. 10. Ima. Mondja Perger Lajos Esztergom­szentgyörgymezei esperes-plébános. ti- Szózat. 1 Este 8 órakor a Magyar Király vendéglőben a Polgári Egyesület tartja összejövetelét, melyen az ün­nepi beszédet egyházasradóci és kar­csai Karcsay Miklós várm. főjegyző úr mondja. Mind az istentiszteletre, mind az ünnepségekre a város tisztikarát, képviselőtestületét, egyesületeit, in­tezeteit s az egész hazafias közön­séget tisztelettel meghívom, a ház­tulajdonosokat pedig felkérem, szíves­kedjenek a házukat az ünnep napján nemzeti zászlóval feldíszíteni. Esztergom, 1926. március 10. Dr. Antóny Bela s. k. polgármester. Mennyi az adóalap ? A pénzügyminiszter rendeletben állapította meg, hogy a különféle foglalkozásúaknál milyen kereset, jö­vedelem és vagyon szolgáljon 1926. évre az adókivetés alapjául. Mivel ez mindannyiunkat érdekel, célszerűnek tartottuk ezt az albbiak­bah kivonatosan ismertetni: A földbirtokosok vagyonadójá­nak megállapításáról úgy intézkedik a miniszter, hogy a szántóföldek for­galmi értékét az 1925 ös naptári év utolsó napján érvényben volt tényle­ges földárak alapján kell megállapí­tani. A mezőgazdasági ingóvr.gyon­ban fekvő üzemi tőke megállapítá­sánál az az irányadó, hogy az álla­tokat általában 200—400 aranykoro­nában kell fölvenni, míg a gazdaság holt felszerelési értéke a földbirtok egész értékének 6—12 százalékát teheti. A szőlőbirtokosoknál már nem a kereseti adó szempontjából állapítja meg a pénzügyminiszter az adóala­pot, hanem a jövedelmiadó kivetése céljából és úgy intézkedik hogy a tényleges termés értékéből a terme­lési költségeket, ha pedig ezeknek összege nem lenne megállapítható, termelési költségekül 50—60 száza­lékot kell levonni. Ha az 1925. évi szőlőtermés alapján az igazságos adóztatás érdekében bizonyos tény­körülmények indokolttá teszik, akkor a termés értékéből levonható költ­ségeket még nagyobb összegben is lehet megállapítani. A háztulajdonosok a nyers be­vételből tatarozási és karbantartási költség címén a szabad rendelkezés alá tartozó épületeknél legfeljebb 10 százalékot a bérkorlátozórendelkezés alá tartozó épületeknél pedig a nyers­bevételből legfeljebb 20 százalékot vonhatnak le. Az üzlettulajdonosok üzemi tő­kéjét az ipari üzleteknél általában az üzleti jövedelem 20 százalékától an­nak ötszöröséig, a kereskedelmi üz­leteknél pedig az üzleti jövedelemnek 1—5 szőröséig menő összegben kell fölvenni. A kisiparosok kereseti adóját ál­talában 400—800 aranykoronában kell az általános keresetiadó alapjául megállapítani, ha cSak az illető kéz­műiparos a valóságos jövedelmét más összegbsn hítéUérdemlőleg nem bi­zonyította. Ha legalább egy segéddel dolgozik a kisiparos, akkor az adó­alapot 850—1200 aranykoronával kell venni, minden további állandó segéd után pedig 200—400 arany­koronával emelkedik az adóalapul szolgáló jövedelem. A mészárosoknál és a hente­seknél egy-egy levágott marha után legalább 14, sertés után legalább 3, egyébb levágott állat után 2 arany­korona miuimális jövedelmet kell számításba venni, tehát a kincstár szerint ennyi jövedelme volna a hús­iparosnak az állatok vágásából. Ha a mészáros a húst vásárolja, akkor minden kiló hús után legalább 5—8 aranyfillér minimális tiszta jövedel­met kell számítani, i A fuvarosoknál ha egy lóval fu­varoznak, évi 400—800 aranykorona értéket, ha két lóval fuvarozik, 600 —900 aranykorona ^értéket kell mini­mális tiszta nyereség fejében megál­lapítani. A bérlők adójánál a bérbeadott jövedelme tekintetében a bérbeadó nyers bevétele a döntő, de ebből az őt térhető termelési és kezelési költ­ségeket le v kell vonni. v A szellemi foglalkozásúak jö­vedelmének megállapításánál szem előtt kell tartani, hogy egy szerény anyagi viszonyok között élő szellemi foglalkozású adózó létfenntartásához 1925-ben 1000—2000 aranykorona jövedelem volt szükséges. Ezeknek a jövedelmét tehát legalább ekkora összeggel kell számításba venni. A gyógyszertárak tőkeértékét a forgalmi érték alapján állapítják meg de ha ezt nem lehet megállapítani, akkor a forgalmi érték az évi tiszta ho­zadék húszszorosával egyenlő, ehhez képest ma úgy intézkedett a pénz­ügyminiszter, hogy az olyan személy­NÉZZE KEG SíSsf. KÉSZ GYERMEKRUHÁZAT ?ÄÄ SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. < Vo11 mni Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és^felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents