Esztergom és Vidéke, 1926

1926-03-07 / 19.szám

XLV1II évfolyam 19. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ. Vasárnap, 1926. március 7. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEfilELEIIK 1HDEI VASáMAP ÉS CSÜTÖBTÖKÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20,, hova a lap szellemi részét Illető- közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A távoli remény. Hegymegi Kiss Pál a polgári ellenzék egyik oszlopos tagja, a kisebbségi vélemény beterjesztésekor önleplező vallomást tett. Ez a vallomás nem a frankügyre derít valami ujabb világosságot, hanem egyszerű és rövid beismerése annak, hogy az ellenzék eljárását ma már sok helyen elitéli a társadalom. Ez a kijelentés minket, akik már régen ezen a véleményen voltunk, igazán nem lep meg. Ami meglepő az csak annyi, hogy ezt az ellenzék kénytelen beismerni ilyen kategorikus rövidséggel. Elképzelhetjük, hogy ennek a marasztaló ítéletnek mekkora lehet a foka, ha még Hegymegi Kiss Pál is kénytelen a parlament teljes szine előtt vallomást tenni róla. Igaz ugyan, hogy utána bizonyos gyönge kimagyará zását próbálta megkísérelni e ténymegáliapitásnak, azonban ez nem volt több, mint a veszett fejsze nyelének a keresése. Az, aki a jelenben eredményt elérni nem tud s félreismert nagyságnak érzi magát, legtöbbnyire a jövő igazolására appellál. Nagynéha igazat is ad a jövő ezeknek, de a legtöbb esetben sem a jelen, sem a jövő nem igazolja őket. Hegymegi Kiss Pál is a frankügy feletti sikertelen elborulásában ehhez a vigaszhoz nyúlt s kijelentette, hogy a történelem nekik fog igazságot szolgáltatni. Szép dolog a bizalom, s felemelő érzés a remény. Megértjük, hogy az ellenzék miután ebben az odiózus ügyben az egyik vereség a másik után érte s az ádáz jelentől elismerést nem remélhet, szemeit vágyó pillantással fúrja bele egy távolabbi eljövendő történelmi horizontba, amikor majd elhangzik a nagy ítélet, hogy az 1926-os esztendő ellenzéki férfiai nagy emberek voltak. Mi azonban attól tartunk, hogy ez az eljövendő idő talán sohasem fog eljönni. Nem hisszük, hogy legyen egyszer olyan magyar közvélemény, amely a parlamenti ellenzéknek a frankügyben folytatott hajszáját, amellyel egy csapása támadt az ország becsületének és a nemzeti érdekeknek, helyeselni fogja. Az oly hőn óhajtott babérkoszorú, amit a történelemnek kellene majd valamikor a mai parlamenti ellenzék emlékezetére tenni, félünk, hamarabb elfonnyad, mintsem kizöldült volna. Legalább is azok után, amiket Hegymegi Kiss^Pál, mint érveket sorakoztatott fel ennek az álli tásnak és reménykedésnek az igazolására, gyöngébbek annál, semhogy meghozhatnák az ellenzék dicsőségének bármikorra is várható pillanatát. A parlamenti ellenzék minden felszólalása újból csak azt bizonyítja be, hogy a frankügyben rettenetes vereséget szenvedett. Ezen azonban még csodálkoznunk sem lehet. Elvégre a nagy apparátussal lefolytatott vizsgálat s a parlamenti bizottság lefolytatott működése dokumentumokkal bizonyították, hogy a kormány a frankügy miatt felelősségre nem vonható. Ez az amibe nem tudnak belenyugodni Hegymegi Kiss Pal és társai és tovább folytatják a támadásukat, még akkor is, amikor kénytelenek bevallani, hogy úgyszólván az egész magyar közvélemény ellenük van. Kérdjük, mit akarnak és mi a céljuk ? Nincs kifogásunk az ellen, hogy a mindenkori ellenzék teljesítse az ellenőrzés munkáját, azon ban ez nem történhetik meg ugy és olyan módon mint ezt éppen ennek az ügynek kapcsán látjuk. Az ilyen működés nem vonhat mást maga után csak a nemzet elitélő valeményét, amely elől nincs más menekvés, mint a történelem bizonytalan távlataiba való visszahúzódás. A dal szárnyain szállt be szivének kitárt kapuin át néhány év előtt a város polgárságának szeretetébe az Esztergomi Turista Dalárda s ezt a rokonszenvet nemcsak megtartania, de fokoznia sikerült maga iránt éppen azokban a nehéz években, midőn a háború, a gazdasági és lelki leromlások folytán fásulttá vált közvélemény merev arccal s merev lélekkel ment el a legnagyobb dolgok, a legizgatóbb események mellett . . . A beteg lelkek, melyek szomjúhozták a kedélyt felfrissítő, a szív ürességét betöltő hangulatokat, az idegeket szelíden izgató vibrációkat, csüggedt borújukból felneszeltek a dal szavára, mikor először felcsengett valami nyilvános hazafias ünnepélyen, vagy talán a templom misztikus homályában a turisták ajakáról. És szállt a dal és zengett a nóta, zsongtak a szelíd melódiák és harsogtak a pattogós, kemény ütemek mintegy biztatásul, bátorításul, buzdításul, hogy lesz még kikelet Kolozsvár feletti ... És gyógyultak a csüggedt lelkek és ritmusos lüktetésbe fogott a meggyötört magyar szív a magyar nóta zengésének hallatára. A dal varázsát bizonyára érezte már végigsuhanni kedélyének húrjain mindenki, kinek lelkében hajlamok rejtőznek a dal érijében élő finomabb érzelmi behatások iránt. A dal ereje csodás, mint a levegő éterjén átrezgő elektromos hullám, mely ről nem tudjuk, honnan jő, hogyan jő, csak halljuk a rádió telefonkagylóján át valami nagy lélek szülte áriának ideges hullámzását. A dal is megszületik" valahol, belerezdül a lelkek éterjébe s ott hal meg a szivek mélyén, valami nagy érzésnek a bölcsője, vagy a ravatala mellett... Az elmúlt nyáron a váci fegyintézet betonpadlóin kopogtak végig a szöges turistabakancsok, mikor a szomorú ház egyik sarokszobájából erőteljes férfikar frissen felcsendülő éneke vágott bele a fegyház rideg folyosóinak levegőjébe a rabok ajkáról, bizakodón, szelíden, megnyugtatóan. Vidám nóta a szomorú rabok ajkáról. Lám, itt is tudták, hogy a beteg, szomorú lelkeknek menynyire szüksége van a dal gyógyító erejére. Beteg lelkek járnak idekünn is körülöttünk. Csalódott, agyongyötört, kétségbeesett lelkek, melyek enyhülést, gyógyulást, írt keresnek sajgó sebeikre . . . Ezeknek a beteg lelkeknek, meg azoknak a felfrissülni vágyó fáradt kedélyeknek, a munka robotjában kimerült embereknek, az áhítat, a felbuzdulás, a reménykedés, a vágyódás, a szeretet, a szerelem s a feledés útjain tévelygőknek tesznek megbecsülhetlen szolgálatot azok a derék jó emberek, kik ebben az esztergomi dalárdában sok nehéz fáradozással s lankadatlan készséggel nyújtják a dal csodás árkánumát az arra vágyó lelkeknek. Az Esztergomi Turista Dalárda értékét, — sajnos — nem tudja teljesen méltányolni a város közönsége. Nem tudja felbecsülni eléggé azt az erkölcsi értéket, melyet ez a buzgó munkás testület képvisel. Sokan nem tudják megérteni s ha megértik is, nem tudják megbecsülni — vagy mondjuk igy: elősegíteni ennek a dalárdának mindnyájunkkal közös érdekeit, idegen dalárda nehéz milliókat vitt el tőlünk a nyáron, a saját dalárdánk meg kölcsönkért kottákból énekel mindenütt, mindenkor, szívesen, lelkesen nekünk, kik millióinkkal a messzi vidék idegenéit gazdagítottuk . . . Hát ez szomorú jelenség, de magyar betegség. Támogatni az idegent s veszni hagyni a sajátunkat. Ma, mikor szokásos évi tavaszi hangversenyével ismét a dobogóra lép fel a Turista Dalárda, megértő szeretetünk szálljon feléjük viszonzásul azért a sok szép élvezetért, melyben bennünket évek sora óta részesít ez az érdemes testület. Mikor hosszú hónapok veritek fakasztó munkája, megrablott éjszakái árán fokozatos, lendületes, elismerésreméltó eredményekről s haladásról akar tanúságot tenni, illő, hogy megértő szeretettel s tisztes megbecsüléssel fogadjuk e vállalkozásukat mi esztergomiak . .. így három gondolatponttal ismételem és hangsúlyozom: mi esztergomiak .. . Mert véglére is ez a dalárda a mienk s a dalárda tagjai a mi testvéreink, barátaink, polgártársaink, kik sok-sok elismerést s megbecsülést szereztek már idegenek előtt is ennek a városnak s nekünk esztergomiaknak. Viszonozzuk hát ezt a megbecsülést mi i

s megbecsüléssel s meleg, őszinte érdeklődéssel. Se. R. | EGYRŐL-MÁSRÓL | A városi vízvezeték ügyében minden magasabb fórum részéről a lehető legnagyobb érdeklődés és jóindulat nyilvánult meg. Sok olyan kérdésünk van, amelyekre szintén nagyon ráférne a jóindulatú kezelés; a sok közül csak néhány aktuális kérdést ragadunk ki. A szanálással kapcsolatban a volt 13 levélhordó helyett csak 7 levélKonyhakerti és gazdasági magvak. A vetőmag beszerzése mindenkor nagy körültekintést igényel, különösen ma, mikor annak ára egyrészt lényeges kiadást jelent, másrészt a megbízható magtól egy gazdasági évnek terméseredménye függ! Ajánlunk kiváló jó csiraképes minőségben: arankamentes fehérbárcás lucernát, lóherét, muhart, taVaszi bükkönyt, köles, kender, takarmányrépa, angolperje és takarmány fűmagVakat; továbbá hollandi, dániai és németországi konyhakerti magvakat saját friss csomagolásunkban, Valamint cégünk különlegességét: Velő-, kifejtő- és cukorborsókat. JC3T Mintázott árajánlattal szívesen szolgálunk. "*nt MAROSI JÓZSEF és FIA vaskereskedők magosztálya ESZTERGOMBAN.