Esztergom és Vidéke, 1926

1926-12-25 / 102.szám

Békerevfeió. A békerevizió kérdése valahogy a levegőben van. Ha az ember figyelemmel kiséri azokat a megnyilvánulásokat, amelyek ezzel a kérdéssel összefüggenek, politikusok beszédeiből és nyilatkozataiból, továbbá újságközleményét böl megállapíthatja, hogy valami készülődik. Természetesen nem kell naiv szemmel nézni ezeket a dolgokat, hiszen a már egyszer kontraktusokba foglalt történelmi tények, legyenek azok bármilyen igazságtalanok s alapuljanak bármilyen félreértéseken, nem változnak meg máról holnapra, az igazságtalanságok kelevényének meg kell érni és fel kell fakadni. Hét esztendeje, hogy a különböző békéket Franciaországban aláirtak s ez a hét esztendő nem volt egyéb, mint szüntelen dokumentálása e békék tarthatatlanságának. Az úgynevezett locarnoi politika inaugurálása egyik legfényesebb bizonyítéka a mai rend beteg voltának s mindazok az erőfeszítések, amelyek Genfben a Népszövetség ülésein egy komolyabb európai kibékülés lehetőségeit készítik elő, világosan utalnak arra, hogy maguk a béke megalkotói is érzik koncepcióik elhibázott voltát. Bajos a békerevizió mikéntjéről még csak sejtéseket is kimondani. Amit mindenki lát, az valami lassú erjedés folyamata, melynek előbbutóbb meg kell hoznia a maga ered menyét. Legutóbb Párizsban merült fel mozgalom, amelynek célja volna a békerevizió egy új útjának a megkísérlése. A lapok hiradása szerint Fabre-Luce úr, akit a Bourbon-család ivadékának mondanak, alakított pártot a revíziós gondolat megvalósítása érdekében. A dolog technikai kivitele úgy történnék, hogy ^Németországban és többek között Magyarországon is szakosztályok alakulnának, amelyek a párizsi központtal egyetértésben gondoskodnának a propaganda végrehajtásáról. Véleményünk szerint ez a terv, ha az igazságnak egy szemernyijét is Bianka egy pillanatig habozott 1 De azután reátette keztyüs kezét a másiknak karjára. — Ha mindenáron akarja... — mormogá. Ghiberti gróf a sorba vezette. Azután mosolyogva fordult hozzá. — Édesanyja előtt nem akartam legfontosabb ervemet is kijátszani. Már csak azért is megérdemlem ezt a menüettet, mert ön az utolsó, akivel az életben táncolok. — Kolostorba akar vonulni? — Még ennél is rosszabb fog történni velem. De most, kérem, mosolyogjon bárónő. Holnap hajnalban főbe fognak lőni. — Ah, ön érdekessé akarja tenni magát. — Fájdalom, már nincs időm ilyen elmés játékokra. Kü önben a világért sem akarom talányokkal untatni. Figyeljen reám, bárónő, de né veszítse el a nyugalmát. Mindenekelőtt néhány vallomáson kell átesnem. Igy például nem vagyok sem Ghiberti, sem gróf. A leány figyelmesen rátekintett nagy, szürke szemével. — Tehát szélhámos? — kérdezte röviden. , — Még annál is roszabb. Politikai emiszárius vagyok, aki két esztendő óta készíti elő Modenában a forradalmat, amely az egységes Olaszországot fogja megteremteni. Némi elégtétellel mondhatom, hogy jó munkát végeztem, de, sajnos, nem fejezhettem be. Néhány ostoba véletlen a nyakamat szegte. Ma dél óta tartalmazza, máris azt mutatja, hogy a békerevizió feltétlenül szükséges valami. Fabre-Luce úrról ezideig semmit sem hallottunk s vállalkozásának eredményességét — ami Franciaországot illeti — mindenesetre csak veszélyeztetné az, ha*tónyleg a Bourbonok ivadéka lenne. Mert Franciaország túlnyomó többsége ma határozottan republikánus érzelmű s a közvélemény minden olyan vállalkozást gyanús szemmel néz, amely mögött bármilyen formában royalista megmozdulást sejthet. Ismételjük tehát, hogy a békerevizió megvalósításának ez a konkrét terve lehet, hogy sikerül, lehet, hogy nem sikerül. Mindamellett már a puszta hir felmerülése is jelzi a kedélyek megmozdulását egy olyan kérdés területén belül, amelyhez ezideig nyúlni nem igen mertek, főleg a győztes országokban. Kétségtelen tény, hogy valamiképen Európa nemzeteit közelíteni kell egymáshoz, mert a mai állapotok nem egészségesek s nem igen lehet fenntartásukkal jobb jövő felé ha ladni. Szükséges, hogy Európa egészének érdekében a békéhez legorthodoxabban ragaszkodók is jobb belátásra jussanak, mert még egy győztes ország szempontjából is százszor többet ér egy, a lelkek hozzájárulásával végrehajtott egészséges rendezés, mint az az erőszakos álla pot, amely minden pillanatban robbanással fenyeget. Bizonyára áldoza tokkal fog járni ennek az új rendnek a megteremtése elsősorban épen azoknak a részéről, akik a háború szenvedésein híztak fel, da a fájdalmas operációnál gondoljanak a szerencsétlen legyőzött országok sorsára, amelyeket a győztesek kíméletlenül kizsákmányoltak. Y. Iparfizemeink. I Heischmann-féle szappangyár. Az 1700-as évek elején telepedett le Esztergomban Heischmann József szappanfőzőmester, aki valószínűleg szemmel tartanak. Amikor ki fogok lépni az ajtón, két nagyhercegi titkosrendőr udvariasan át fog ölelni, azután beleültetnek majd egv kocsiba és a kaszárnyába visznek. Ott pedig már vár a haditörvényszék. A bizonyítékok erősek és megdönthetetlenek és ilyenformán hajnalkán alig hanem végeznek velem. De most táncolnunk kell, bárónő. Igy, köszönöm. Mosolyogjon is. Helyes. Most pedig folytathatjuk. — Miért mondotta el nekem mindezt ? — kérdezte Bianka nyugodtan. — Nagyon komoly okom van reá. Hallgasson tovább. Mielőtt a táncterembe léptem, az öltözőbe surrantam és megkerestem az ön köpenyegét. Igen szép fekete köpenyeg nagy zse bekkel. Az egyik zsebbe csomagot tettem be, ha felveszi a köpenyegét azonnal meg fogja találni. Ebben á csomagban van mindaz, amiért két esztendeje dolgoztam, titkos társaságok jegyzéke, tervek, rajzok, politikai jegyzetek és utasítások. Ennek a csomagnak nem szabad velem elpusztulnia. És ezért tettem a köpenyegébe, hogy ön juttassa azokhoz akik várják. Bianka elmosolyodott. Fagyos, kellemetlen mosoly volt. — Ah ... ez kezd érdekes lenni. Én juttassak el valamit az összeesküvőkhöz. Nem mondaná meg azt is, hogyan hajtsam végre ezt a nagyszerű vállalkozást I — A módja igen egyszerű. Holnap vagy holnapután kisétál a vámaz akkori viszonyoknak megfelelő kisméretű műhelyben főzte a tisztálkodásra oly nélkülözhetetlen szappant. György, Ignác és Flórián fiai folytatták atyjuk úttörő mesterségét egészen 1787-ig, amikor mar a Heisch mannokból az első Ferencet találjuk mint szappanfőző-mestert. A kis műhelyből immár gyárrá fejlődött üzemben ezóta mindig Ferenc volt a tulajdonos. A mult század 60-as éveiben Heischmann Ferenc a mosószappan gyártása mellett a pipereszappan készítését is bevezette gyárában. Ugy a mosó-, mint a pipereszappan olyannyira híressé lett, hogy ma már több drogéria és pipereárus a Heischmann gyárban készítteti saját neve alatt forgalomba hozott pipereszappanát. Az immár híressé vált cég több kiállításon nyert kitüntetést. Igy Szeged 1876, Párizs 1878, Székesfehérvár 1879. Budapest 1855 és 1896, Pécs 1907-ben a legnagyobb érmek kel lett a cég gyártmánya kitüntetve. Idősb Heischmann Ferenc később Ferenc fiát is bevette a cégbe, majd 1922-ben a cég Heischmann Ferenc és Fia Részvénytársasággá alakult át. A gyár a legmodernebb francia és német gépekkel van berendezve, melyek hajtása gőz- és villamerővel történik. Az egyik helyiségben nagy meny nyiségű faggyú van felhalmozva, amit a helybeli és a budapesti vágóhidról szerez be a gyár. Amíg a mosószapanhoz közönséges faggyút olvasztanak, addig a pipereszappanhoz a finomabb, étfaggyút használják kókusz- és pálmamag olaj mellett. Éz utóbbi két cikket tengerentúlról, In diából hozatja a cég. Kristályszódát ammóniák szódából maga a gyár állítja elő. Két 50—60 és két 10—15 móter mázsa befogadó képességű üst van üzemben a mosószappan főzéséhez, A megsűrűsödött szappananyag vases faformákba kerül az üstökből, ahonnét hatalmas tömbökben szedik ki a megszilárdult szappant és fel hoz. A vám mellett áll egy kis korcsma „A három kereszthez". A korcs mában egy öreg, egyszemű, vörös, szakállas ember ül, aki mandolinon szokott játszani. Ha elmegy mellette, mondjon ennyit: „Az Alpesektől a tengerig" és hullassa ölébe a csomagot. Akárcsak Victor Hugo regényeit olvasná. Ez az egész. — És ha rajtakapnak? Ghiberti fölhúzta a vállát. — Akkor ön sem menekül meg a börtöntől. De nem fogják rajtakap ni. És ha mégis olasz leány, önnek is szabad kockáztatnia valamit. Bianka fölhúzta gömbölyű vállát. — De én nem hiszek az Italia Unita ábrándjában. Eszméje nem hevít és nem lelkesít. Én filozófiát tanultam és a szivem tele van kétséggel. Én ... de most ismét rajtunk van a sor. Táncoljunk. Mikor visszaérkeztek a helyükre Ghiberti folytatta a beszélgetést. — Helyes. Ön tehát nem hisz az ábrándokban és filozófiát is tanult. Igy is jó. De akkor meg éppen el kell vállalnia a megbízásomat. — Ezt nem értem. — Megmagyarázom. Higyje el, jól ismerem önt. Volt időm, hogy tanulmányozzam és nem ok nélkül választottam ki éppen az ön köpenyegét, ön azok közül való, akiket a nagy intelligenciájuk tesz szerencsétlenné, önnek túlságosan kevés a hite. Mindent tud, mindenen átlát és azért semmiben sem bizik. De lássa, éppen ezért, meg kell most ragadnia az alkalmat, hogy üres és darabolva, a szárítóba raktározzák. A finom pipereszappan már nagyobb és gondosabb munkát igényel. A formákból kikerült alapszappan rudakban a forgácsoló gépekbe jut. A finom szappanforgácsot huzamosabb ideig szárítják, majd a zúzógépek gránithengerei végtelen szalagokká gyúrják. Ezen gépekben nyeri festék és illatosító anyagok hozzáadásával a pipereszappan jellegzetes színét és illatát. Az igy illatosított és színezett szappan a tömörítő gépbe kerül, amely különböző keresztmetszetű rudakká sajtolja, melyeket egyenlő darabokra vágva, formákba sajtolnak csomagolnak. A finom illatosító anyagokat Francia-, Németország, Svájc és Hollandia hires cégei szállítják a gyárnak. A gyár az Alföldnek egyik speciális és nagy kelendőségnek örvendő cikkét a mosózsirt is gyártja. Ezen anyag ugyanis vegyi összetételénél fogva meglágyítja az alföldi szikes kemény vizet, alkalmassá teszi a mosásra. Szappan és mosózsir előállítása mellett jelentékeny templomi viaszgyertya gyártásával is foglalkozik a gyár. A nagykiterjedésű gyártelep mintegy 150 munkás foglalalkoztatására van berendezve. Jelenleg azonban csak 30—40 munkással, két állandó utazóval és több ügynökséggel dolgozik. Üzemköre az egész országra kiterjed s csak a nehéz vámviszonyok miatt nincs jelenleg külföldi szállítása. A gyár vezetőigazgatója Heischmann Ferenc és vegyészmérnöke Schönbeck Mihály. Mihelyt javulnak a gazdasági viszonyok, ismét fogjuk hallani a gyár munkárahivó kürtjét és nagyobb számban fognak munkát találni benne a dolgozni akarók. Tiszta gyapjúszövet egy öltönyre összes r bélésekkel 380 ezer kor. ILLÉSNÉL Széchenyi-tér (Takarék-épület). tartalomnélküli életét hozzákösse egy nagy eszméhez. — De ha nem hiszek ebben a nagy eszmében. — Ön nem hisz az eszme győzelmében. De hinnie kell abban, hogy ezren és ezren dolgoznak, küzdenek és meghalnak érette. Lássa, egy eszme nagysága nem is acélban van amelyet kitűz magának, hanem a lelkesedésben, amelyet ki tud váltani, ön kételkedik abban, hogy Nápoly és Piemont valaha egyek lesznek. Ez politika, efölött nem vitatkozom. Nincs is időm a vitatkozásra. De abban már hinnie kell, hogy az az ismeretlen fórfiú, aki Ghibertinek nevezte magát, holnap hajnalban a halálba fog menni azért, amit ön fantómnak vél és utolsó pillanataiban sem bántja más gondolat, minthogy feladatát elvégezze. El kelt hinnie, hogy vannak eszmék, amelyeknek ereje nagyobb a halál félelménél is, ez a hit még tartalmat adhat az ön sivár és színtelen életének is. Mert ha holnap elvégzi megbízásomat, hozzákapcsolta magát ugyanehhez az eszméhez. Ezentúl önkéntelen közösségben fog élni emberekkel, akik küzdenek és a távolból is részese lesz vágyaiknak és reményeiknek. Ezentúl lesz-e valami, ami belülről melegíteni fogja és azért saját jól fölfogott érdekében kell megtennie azt, amit kérek. Bianka egy hosszú, kutató pillantást vetett reá. — És ha mindaz, amit mond, csak farsangi tréfa volna?