Esztergom és Vidéke, 1926
1926-12-16 / 100.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. BEBIELEIIK EIHDEI VASÁBBAP ÉS OSÜTÖHTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-ntea 18—20., kora a lap szellemi részét illető közlemények, további az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. taptnlajdonos es feleifis szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Felsőházi tagság. (V. I.) Lapunk hasábjain városunk egyik előkelősége vetette fel először az eszmét, hogy az új felsőházban az egyesített vármegye esztergomi része megfelelően legyen képviselve. A cikkíró két nevel hozott a felszínre: Schmidt Sándor bányafőta nácsos, bányaigazgató és dr. Gróh József ügyvéd, az Esztergomi Keres kedelmi és Iparbank igazgatójának nevét Ezzel szemben úgy tudjuk, hogy a vármegyei körökben bizonyos megállapodás jött létre az esztergomi részre nézve. Egy előkelő papi személyben történt a megállapodás. Ügy vagyunk meggyőződve, hogy a katholikus egyház főtisztelendő papsága úgy a képviselőházban, valamint a felsőházban is elegendő és értékes férfiakkal van képviselve. Nem szerénytelen tehát a vármegye és város ama tekintélyes részének óhaja, amely dr. Gróh József személyét kívánja a felsőházba küldeni, mint a középosztály mandatáriusát. Amennyire ismerjük a Komárom vármegye törvényhatósági bizottság tagjainak előzékeny felfogását, semmi kétségünk nincs afelett, hogy honorálni fogja a város és Esztergom vármegye óhaját és a maga jelöltje mellett dr. Gróh József törvényhatósági bizottsági tag melié fog sorakozni. Mi, akik sem pártpolitika, sem sze mélyi kultuszt nem űzünk, de mindenkor a közvélemény szószólói voltunk és vagyunk is, nem mulaszthatjuk el, hogy a város és vármegye tekintélyes részének óhaját, kívánságát most ne hozzuk a nyilvánosság elé, amely dr. Gróh József értékes személyét tolja előtérbe. Dr. Gróh József, mint az egyházjog és közjognak is kiváló ismerője, a törvényhatóságnak egyik előkelő tagja és kiváló szónoka áll a város és vármegye közönsége előtt. Személyi hozzáférhetetlensége, politikai elvhűsége, nagy jogi tudása és óriási személyi tapasztalatai teszik őt méltóvá a felsőházi tagságra. Úgy gondoljuk, eme érdemei mellett bizonyos erkölcsi kötelezettséggel is tartoznak nagyon előkelő helyeken dr. Gróh József személye iránt. Mi pedig tartozunk ezzel a város és vármegye közönségének ama tekintélyes részével szemben, amely dr. Gróh Józseffel akarja magát képviseltetni az országgyűlés felsőházában. Egyébként arról is értesülve vagyunk, hogy újabban a vármegye főispánja f. hó 20 án értekezletet fog tartani a felsőházba történő tagság jelölése tárgyában. Amennyiben a közelmúltban a város békéje azt kívánta, hogy dr. Gróh József a jelöltségtől lépjen vissza, úgy most a közbéke Esztergom részéről másnak a visszalépését követeli. lankás nyugdíjalap. A munkásság aggkori ellátásának kérdése egyike a legfontosabb, de valljuk be, egyben a legmegoldatlänabb kérdéseknek. Angliában óriási feltűnést keltett a háború előtt tán egy-két esztendővel, mikor Lloyd George bejelentette, hogy az állam gondoskodik ^bizonyos életkort meg haladó munkások aggkori ellátásáról. Mint óriási szociális vívmányt üdvö zölte ezt nemcsak Anglia, de az egész világ társadalma, jobb embériebb jö vendő reménye tünt fel, millió és millió dolgozó előtt s ez a sok-sok remény tán mind be is vált volna, ha közbe nem jön a háború rettenetes katasztrófája. Nyilvánvaló azonban, hogy a nagy szociális kérdéseket a háború és annak kötvetkezményei legfeljebb kissé háttérbe tolták, de ki nem törölhették a közérdeklődés gyújtópontjából s mivel korszerű szükségleteket jelentenek újból előtérbe kerülnek. A nagy mérkőzést követő ipari világkatasztrófa a munkásság helyzetét megrendítette s talán ezzel magyarázható, hogy ma a felforgató tanoknak nagyobb varázsuk van, [mint annakelőtte. A tanulság mindebből az, hogy szociális intézkedésekkel kell a munkásság élet standardját emelni, nemcsak addig kell biztosítani a megélhetését, amig dolgozni tud, hanem le kell venni a vállairól a sötét jövő keserves félelmét, amikor már majd elöregszik s nem tudja két keze munkájával a legszükségesebbeket sem biztosítani. Képzelhető, hogy milyen örömmel Üdvözölte Homonnay Tivadar jvolt — s reméljük leendő — nemzetgyűlési képviselőnek azt a tervét a beszámolóján összegyűlt tömeg, hogy nyugdijalapot teremtsen az állam, amely az ipari vállalatoknak, sőt a munkásoknak a hozzájárulásával biztosítaná a 25—80 évet dolgozott érdemes munkásoknak a megélhetést öreg napjaikra. Nem hisszük, hogy volna józanul gondolkozó ember ebben az országban, aki be ne látná, hogy ennek a tervnek a megvalósítására, nemcsak humanisztikus; de szociális szempontokból is szükség van. Hogy a forradalmi tanoknak tömegei éppen a munkásságból kerülnek ki, ennek a ténynek abban rejlik a jói megalapozott oka, hogy a munkásság élete a legbizonytalanabb, leginkább van alávetve a kereset és kínálat szeszélyes hullámzásának, a tőke könyörtelen erejének. Ha sikerülne valami módon egy szerencsés ötlettel és sok jóakarattal ugy megoldani a munkástömegek helyzetének kérdését, hogy a munkás ne ismerné és ne lát "Űá maga előtt folyton fenyegető rémitént a munkanélküliséget s ne gondolna kétségbeesetten arra, hogy mi is lesz vele öreg napjaira, vélemé nyünk szerint a világból egy csapásra eltűnnének a forradalmi tanok, mert nem lenne alapjuk s ha akadnának is fantaszták, akik szélsőséges esz. mékre esküdnének, ezek nem tud nának a maguk tanai számára töme geket mozgósítani, mert a tömegek nek semmi okuk sem lenne arra, hogy vallják és kívánják az abszurd tanok [diadalát. Homonnay Tivadar tervét, amelyen saját bevallása szerint már régebben dolgozik, ajánljuk nemcsak a kor MÁNY, de az egész ország figyelmébe mert megvalósulása esetén ötven százalékban, sőt talán még nagyobb mértékben kihúznánk a méregfogát minden elégedetlenkedésnek, minden kétségbeesett princípiumokon nyugvó mozgalomnak. Elvégre a magyar munkás éppen olyan fia ennek a hazának, mint akárki más s ha a sors szeszélye s a végzet ereje alacso nyabb feladatokat szabott is rá, mégis joga van a megélhetéshez, a nyugodt öregséghez. Y. EGYRŐL-MÁSRÓL A dnnavizes ember, ez az esztergomi specialitás, mint szomorú anakronizmus, a haladás és fejlődés nyomása alatt elsorvadva, néhány hét múlva szekerével és vak táltosával együtt odakerül Sinka Ferenc Pál múzeumi igazgató úr gyűjteményébe a konflis és a petróleumlámpa mellé. Jön a vízvezeték s a dunavizet ezentúl homokrétegen szűrve s vízmérő órán adagolva fogjuk kapni havi 8—15 pengőpénzért lakosztályonkint és fülkénkint, melyeket a tervrajzokban W. C. jelbetűkkel szignál a műszaki tudomány. Nagyon helyes I — a legsötétebb Szenttamáson is W. C.-kint 15 pengőpénzt fog fizetni havonkint a téglavető napszámos — tekintet nélkül arra, vájjon tudja-e, hogy a 15 pengős W. C. mi fán terem — mert igy kívánja a haladás, a fejlődés, és a higiénia. Igaz ugyan, hogy a higiéniáról sem tisztábbak arrafelé az adófizető polgár fogalmai, mint a jó sűrű dunaviz, de hát nem is fontos, hogy a higiénia fogalmának tisztázásával megtudja, hogy a dunavizzel eddig mennyi szennyet szedett magába, hogy a mikroorganizmusnak milyen csodaszörnyeit nyelte eddig jóízűen szűrőszerkezet és vízmérőóra nélkül néha csak úgy kalapkarimából, máskor meg a piszkos tenyeréből, hanem az a fontos, hogy lakosztályonkint és fülkénkint mindenki pontosan megfizesse a szabályrendeletileg megállapított vízdíjat még akkor is, ha továbbra is Tingyela és Póra dunavizes közkereseti társaság fogja a régi rendszer alapján szállítani Szenttamás szomjas polgárainak a mocskos dunavizet. Hát igen, az a fontos, hogy mindenki rendesen megfizesse a vízdíjat, noha előreláthatólag sokan lesznek azonos véleményen azzal a napszámosemberrel, ki a Mátéffy-választás előtt., mikor megtudta, hogy nem lesz ellenjelölt, felháborodva, mint akivel egy szörnyű és súlyos igazságtalanság történt, felhorkant: „hát lehetséges ez, tekintetes uram ? Hát se szivar, se pörkölt?" Hát lehetséges ez ? — fogják kérdezni Szenttamástól Tabánig mindazok, kik a W. C. után is 15 pengőpénzt fognak fizetni havonként, noha be sem vezettették a vízvezetéket. Hát lehetséges ez, hogy olyasmiért is fizetni kelljen, amit nem kapott meg valaki? Ügy tudom, hogy a vízvezetéki szabályrendelet egyes merev és szigorú rendelkezéseit már is nagyon sokan kifogásolják, jó volna tehát annak paragrafusait némileg enyhíteni s öszhangzasba hozni bizonyos — kétségkívül jogosult — kívánalmakkal. A víz már csordogál a csövekben, a pénztári könyveket is felfektették már az irodában, mindazonáltal még nem volna későn, enyhíteni a szabályrendelet elhamarkodott rendelkezésein, mielőtt még a Kollár-kúria kapuin csendes trappban bevonul vak táltosával és a mult zavaros emlékeivel töltött hordójával az utolsó szomorú dunavizes ember . . . „Balassa Bálint Irodalmi és lövészeti Társaság/' Esztergom ősi kultúrájának megfelelő ifjú Társaság mutatkozott be vasárnap a gimnázium dísztermében nagy és előkelő közönség előtt. írók és művészek tömörültek egy társaságba, akik Balassa Bálint hős költő szellemének védnöksége alá helyezvén magukat, hogy a magyar irodalom és művészet szolgálatába álljanak, irodalmi és zenei költészet és művészetet egyesítve kultiválják, fejlesszék. Első fellépése a Társaságnak már is nagy jövő zálogát képezi. Id. Zsolt Nándor a zenéért lelkesedő és fáradI l f * ..Ii vászon, köpper, törülköző, konyhaS20V0lt éS heny ^ rruha ' abrosz (fehérésszi ies) legjutányosabban beszerezhető Pelczmann László üzletében Esztergom, Széchenyi-tér 16. Telefon 135. Házi kender szövésre elfogadtatik.
