Esztergom és Vidéke, 1926

1926-12-05 / 97 .szám

XLVI1I évfolyam 97. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Vasárnap, 1926. december 5. , POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. flBflIELBIIK BIBDEI VASÁRI AP ÉS ÖSÜf ÖRTÖEŐS. Iierkesztőség ét kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20,, hova a lap szellemi részét Isietö közlemények, továbbá as előfizetési • hirdetési dija* stb. küldendők. Telefon 21. Adócsökkentés. A megszűnt nemzetgyűlésen a pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett be, amelyben a pénzügyminiszter feltűnő könnyítéseket nyújt társadalmunk minden rétegének. Lényeges könnyítést fognak élvezni a gazdák, mert a földadó terhét nagy mértékben csökkenti a javaslat. A gazda minden 1 aranykorona értékű tisztajövedelem adójánál 491 koronával fog kevesebbet fizetni mint eddig. A falusi embernek igen nagy terhe volt eddig a házadó is. É tekintetben a javaslat felmenti a háztulajdonost a ház haszonértékének bejelentése alól. Ez azt jelenti, hogy a házadó kivetése a községekben a most megállapított házhaszonérték alapján fog történni. Még ezen is tul megy a javaslat, mert amennyiben a tulajdonos a mai haszonértékét nagynak találja, módjába áll helyesbítést kérni. Feltűnő könnyítésben lesz részük a városi háztulajdonosoknak és bérlőknek. Itt a házadó kulcsa lényegesen kisebb lesz, mert az eddigi fővárosi 24%-os adókulcsot 20% ra s a vidéki városokban eddig érvényben volt 20 % os adót 18 °/o-ra mérsékli, sőt kilátásba helyezi a javaslat 15 %-ra való leszállítását. Ettől a javaslattól joggal lehet remélni, hogy a még ma is igen nehéz lakásproblémát is megoldja. An* nyira megkönnyíti az építkezéseket az által, hogy az építkezők részére messzemenő adómentességet helyez kilátásba, hogy egyenesen építkezési láznak kell követnie a pénzügyminiszter javaslatát. De nemcsak az uj építményekre gondolt a miniszter, hanem a régi házak tulajdonosainak is biztosította a tatarozási adókedvezéseket, amikor ennek terminusát kitolta 1927 november 30-ig. Nagyon figyelemreméltó javaslatot tartalmaz a pénzügyminiszternek ez a vaskos kötete a tisztviselőkre, a munkásokra, s a kisemberekre vonatkozólag is, amikor a kereseti és jövedelmi adó határát lényegesen felemelte. Különösen a magánalkalmazottak kategóriája jut meszszemenő jövedelemadó könyiléshez, mert illetményeiknek értékhatárát 3600 pengőre emeli fel. A pénzügyminiszter javaslata egész garmadáját sorolja fel azoknak a területeknek, amelyeken éppen nem szü kölködik messzemenő kedvezmények nyújtásában. Csak néhányat ragadunk ki. A megszállott területekről repatriáltak vagyonát ruházási illetékének, az örökösödési illetéknek leszállítása ugyan igy az ajándékozási az ingatlanátruházási ítéleti illetékek lényeges csökkentése. Legszélesebb területeket nyilván á javaslatnak az a passzusa fog érdekelni, amelyik kilátásba helyezi a pénzügyminiszternek azt a szándé kát, hogy a kenyér és péksütemény forgalmi adóját eltörli. Ezzel kapcsolatban azt tervezi a pénzügyminiszter, hogy az őrleményeket január után a malmoknál vegyék forgalmiadé alá, s ettől kezdve mentesítse ezt a életszükségleti árúcsoportot az adó alól. Nehéz volna itt felsorakoztatni ennek á nagyszabású és az ország minden társadalmi rétegét, gazdagot, szegényt termelót és fogyasztót egyaránt érdeklő törvényjavaslatnak minden passzusát, amelynek minden sorából élénken kiviláglik, hogy azt nem máról-holnapra állították össze hanem egy nagyarányú pénzügyi és gazdasági politikának az eredménye, amire éveken keresztül készült kormányunk. Iparflzemeink. Romberg-Hűvek R. T. Régi két kékfestő cég volt Esztergomban Farkas Tivadar és Matus Gyula. A dunaparton még ma is álló „Mángorló

"-ban Matus Gyula szürkéje, a másikban Farkas Tivadar sárgája járt éveken keresztül egyforma kedvvel szépen körben, hajtva a mángorlót. Bent a kékfestő műhelyekben pedig szorgalmas kékfestő legényekkel versenyt dolgozott az egyikben Farkas Tivadar, a másikban pedig Matus Gyula. Hozzátartozóik az árusító boltókban serénykedtek, vagy járták jóhirű áruikkal a vásárokat. Ilyen üzleti légkörben nevelkedett fel Farkas Jenő és ifj. Matus Gyula. Mindkét fiatalember azonban már tovább törekedett és miután elvégezték a kereskedelmi akadémiát, leszolgálták önkéntes évö ket, odaállottak az indigó mellé, hogy "munkájukkal és szaktudásukkal fejlesszék üzemüket. A háború lezajlása után századosi ranggal jöttek haza mindketten s ámbár rendes üzemről szó sem lehetett, úgy ahogy mégis átküzdötték magukat a forradalmi tanácsköz-, társasági nyomorúságos viszonyokon. Külföldi anyagot behozni nem lehetett, ittthon, nálunk meg semmi sem volt. 1921 ben ifj. Matus Gyula és Farkas Jenő egyesült. Későbben egy külföldi cég is társult velük és azóta Romberg-Művek R. T. a gyár firmája. Az Árok-utca dunafelőli végén megvették a régi bőrgyár épületét és szakszerűen felépítették minden állami adó és szállítási kedvezmény nélkül. A várostól napi áron vettek a széles utcából egy darabot s felépítették a kazánházat. Még élénk emlékezetünkben él, mikor a mikor a 60 m

2 felületű és 150 mm súlyú gőzkazánt szállították helyére. Az óriási súly alatt nemcsak a szállító hatalmas alkotmány, hanem az utca kövezeté is beszakadt, de végre üzemképes lett a gyár. A hatalmas gőzkazán szállítja a mosáshoz, festéshez és szárításhoz szükséges gőzt, mig a hajtóerőt 18, összesen 75 lóerős motor szolgáltatja. 120 méteres nyers pamutvászon végeket 10.000 méteres szalagokká Összevarrva, pörköléssel simává teszik a forró hengerek. Hengerrőlhengerre tovább viszi a géperő a mosókon keresztül a csávázó hatalmas kazánba, melybe 1000 kg. vászon fér el. Az igy előkészített vászon a festőbe kerül, ahonnét a mintázóba jut, hol finom művű mintázó rézhengerek nyomják rá a mintát. A fehér minták vegyi úton jutnak a vászonra. Nem etetik ki a fekete vagy kék szint, hanem vegyi úton bontják fel azokat és távolítják el, úgy, hogy minden maratás nélkül marad meg a vászon eredeti fehér színe, anélkül, hogy maga a vászon tartóssága szenvedne. Nyersanyagot Svájcból és Ausztriából szerzik be, de ujabban már hazai gyártmányokat is használnak, melyek úgy minőségileg, mint az ár tekintetében is teljesen kiállják a külfölddel a versenyt. A gyár évi termelése 1 és félmillió méter színnyomatos kartonárú, mely mintegy 80 féle minőségben és kivitelben kerül forgalomba az egy rotációs és 4 perrottin mintázó gépből. A cég székhelye Esztergom. Főelárusító helye Buudapesten Bálványutca 19. sz. alatt van- A gyár műszaki vezetői és igazgatói: ifj. Matus Gyula és Farkas Jenő. Cégvezető: Zehrer Vitus. Átlagban 65 munkást, 3 utazót, 1 levelezőt és 1 gyakornokot foglalkoztat a cég. Kész árújáaak hatalmas piaca elsősorban Csonka-Magyarország, de nagy fogyasztója Románia és Jugoszlávia is. Az Árok-utcai gyárban élvezet nézni azt a hatalmas eleven munkát, melyet a két fiatalemberből a magyar akaraterő termelt ki. A városban lévő két régi kékfestőtelep ma már a gyárnak kisegítő részét képezi, vagy helyesen, igazságosan kifejezve a virágzó nagy üzemnek szülőanyja. A szenttamási szegény gyermekek Napközi Otthonáról ne feledkezzünk megl Vizivárosi plébániára kérünk minden adományt. Az öreg pengő megfiatalodva tér vissza ötven évi tetszhalál után e hó 27-én a magyar gazdasági életbe. Frissen, csengve, pengve pöndörödik bele a bús magyar markokba a karácsonyi szent örömök profán folytatásaképen, öt napi ismerkedés után aztán január 1-én mint teljhatalmú értékmérő fogja tovább mérni a nagy magyar nyomorúságot. Tehát pengő .... Kacagó pengése, mint pengő sarkantyú vidám muzsikája fogja új életre serkenteni a pangó közgazdasági viszonyokat. A pengő névhez tapadó nimbusnak azonban ez nehezen fog sikerülni, mert a fiatal pengő becsület dolgában kétségtelenül igen messze esett fájától, az öreg pengőtől . . . Mi még hallottuk a pengő-forint dicséretét kortársai szájából. A pengőforint és a pengő-krajcár szuverén urak voltak valamikor a közgazdasági életben. Volt tekintélyük, becsületük,-értékük. Égy pengő forint komoly pénz volt, alispáni napidíj, cseléd havibére, süldőmaiac ára, tisztes honorárium, józan érték. Pengett ragyogott, kacagott, imponált s becsülésben részesült. Az értékét azonban nem az ezüstanyaga, a súlya s a nagysága adta meg, hanem az akkor élő emberek józansága s igénytelensége. Akkor még a cselédleány nem hordott lakcipőt s a gyári munkás lakása tisztes otthon volt tükrös toalettasztal s plüssdiván nélkül is. A női divat s a mérhetetlen szórakoznivágyás nem emésztette még akkor a kenyérkereső családfő idegeit s munkaenergiáját. A hirtelen meggazdagodás vágya, a konjunktúra, a börze, az élhetetlenség s a könnyenélés lehetőségének hajszolása akkor még nem rontotta el a pénz értékét, az ezüst becsét, a tisztes vagyongyűjtés erényét a közfelfogás előtt. Hát a pengő tagadhatatlanul ismét egy lépés a gazdasági viszonyok konszolidációja felé, de egyidejűleg a lelkeket, a közfelfogást is szanálni kellene, hogy megértse, helyesen fogja fel az új pengő szerepét és tisztes hivatását. Az új pengőt megértő lélekkel kell fogadni s nem szabad azt gondolni, hogy ez is csak úgy csúszhatik ki az ujjak közül, mint a zsíros, agyongyötört, lenézett papírkorona. Azt hisszük, a pengő értékét inkább a ritkasága, hideg zárkózottsága, csekély száma fogja keresetté, megbecsültté tenni. Majd ha a milliód szerény nyolcvan pengővé fog MPß mert mindenki ÍALÍAUL JULII csak dicséri a KÉSZ GYERHEKRUHAIAT ÄlKÄ SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I EGYRŐL-MÁSRÓL Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.