Esztergom és Vidéke, 1926

1926-11-21 / 93 .szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 'IESIELEIIK MIIDEH VASiBIAF ÉS OS0T0BT0KÖV. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN, Laptnla]dono8 és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Kapuzárás utáo, kapunyitás előtt. (V. I.) 1918 őszén kirobbant for radalom magasan lobogó lángjai el hamvasztották az ország kétharma dát. Nagy-Magyarországból CsonkaMagyarország lett. A boldog ma gyar népből koldus emitt és elnyomott pária amott. A magyar nép ős ereje azonban győzedelmeskedett a forradalmi lángokon és pislákoló mé esésekké tompította azokat, melye, ket végkép kioltott a Ház kapuzá rása. Elég volt a kapuk bezárása okozta kis légnyomás is, hogy ki múljék a forradalom utolsó maradványa : a nemzetgyűlés és helyébe jöjjön a magyar alkotmányban gyökerező kéttáblás országgyűlés. A nemzetgyűlés feloszlatásával a magyar választópolgárság kezébe lett letéve az ország további sorsa. A választókon fog múlni, hogy megtarthassuk a csonkaországot és ad dig erősítsük, amíg el nem érjük a régi határokat. Mi rajtunk múlik, hogy gyarapítsuk vagy romlásba döntsük a magyar népet. Kezünkben vannak az eszközök, amelyekkel segítségére lehetünk az országnak, szűkebb hazánknak s magunk túlcsigázott jogos érdekeinek. A boldog s ma messze eltávolodott békében tulajdonképen két alapon állottak a pártok. Az egyik 67 es alapon fejlesztette az állam gazdasági erejét, a másik 48-as alapra helyezkedve akarta gyarapítani, boldogítani hazánkat. Ma mind a két alap elvesztette létjogosultságát. Ma két hatalmas világnézlet vívja harcát : A nemzeti és keresztény gondolat küzd a nemzetközi liberalizmussal. A nemzeti és keresztény gondolat magyarnak és kereszténynek akarja megtartani az országot, vezetni akarja az erkölcsök, a tudás biztos útján a kialakulás, az építés felé. A nemzetközi liberalizmus romokon és pusztulásokon keresztül a vallástalanság, erkölcsi züllésbe, az ember lealacsonyítása, a szegénység felé törekszik. Ezen út elejét 1919-ben már tapostuk. Belekóstoltunk a világszabadság borzalmas rabságába. Azt hiszem elég volt az ízelítő. Most, amikor politikai keresztúthoz értünk, hazánk és jómagunk érdeke érett megfontolást kivan a pol gárság ama részétől, amelynek kezébe vön letéve nemcsak a mostani, hanem a jövő generáció sorsa is. Tisztában kell minden választónak lennie azzal, hogy kormányunk nagy és nehéz harcokat vívott meg ellenségeinkkel külföldön és nagy munkával teremtett belső rendet. A nagy gazdasági lezüllésből olyan stádiumba vezette az országot, amely bizalmat keltett Európa államaiban és ma gunknak erős reményt nyújt a tel jes gazdasági konszolidációra. Hogy nemzetgyűlési képviselő he< lyett országgyűlési képviselőt választunk, az a parlament hasznos, vagy haszontalan munkásságán nem vál toztat. Nagyot változtat azonban az, ha átadjuk a liberalizmus ama lovag jainak a hatalmat, akik a fehér őszi rózsától a vörös tanácsköztársaságig, a megszállásig, a kirablásig vezették ezt a szerencsétlen országot. A keresztény magyar nemzeti gon dolat magában véve egy elhangzó frázissá kophatik, ha szolgálatába nem küldünk olyan férfiakat az or szággyűlésbe, akik nemcsak akarnak, hanem tudnak is az országért érdemleges munkát végezni. Olyan férfiakra bí?zuk sorsunkat, akiket jellemszilárdaknak, programmjukhoz hűeknek, néppel törődőknek, szociális érzékűeknek ismerünk. A választópolgárságnak figyelemmel kell lennie az ország külső tekintélyére is. Mint műveletlen balkáni nép vagyunk beállítva a Nyugat előtt. S valóban nem is gondolhatnak felőlünk más, ha olvasták nemzetgyűléseink tárgyalásait. A választók legjavát küldték maguk képviseletében a nemzetgyűlésbe. Milyen lehet tehát a választók tömege, ha kiválasztott képviselőjük közönséges korcsmai, pálinkagőzös gorombaság, otrombasággal tárgyal, sérteget az ország szine előtt, a világ füíehalla tára. / Végül szólni akarok a választópolgárok egy részéről is. Egyesitett vármegyénkben, sajnos, — városunkban, tehát a vidék kultúrgócpontjában: — Esztergomban hallatszanak olyan hangok, amelyek a választói jog kiterjesztése helyett a megszükités gondolatát vetik felszínre minden józan emberben. Egész nyíltan halljuk a milliárdokat hozó képviselőjelöltek utáni vágyakozást. Ezek az emberek nemcsakhogy nem állanak sejnilyen elvek alapján, hanem még személyi politikára is alkalmatlanok. Az ily vá lasztótól el kell vonni a választói jogot, mert nem mások, mint közönséges vásári eladó és megvehető portékák, tehát nem méltók arra, hogy befolyjanak az ország dolgába. Az országház kapuja bezárult, hogy kik előtt nyilik meg, az mitőlünk függ. Mitőlünk függ, hogy bent a tanácsteremben a keresztény nemzeti gondolat, az ország javára fognak-e dolgozni, vagy építik a végromláshoz vezető utat. Mitőlünk függ, hogy multunkhoz méltó, higgadt, tárgyilagos, művelt hangok töltsék be a termet, vagy ellenségeink nagy örömére továbbra is korcsmai tónusban beszéljenek. A Dorog és Vidéke Ipartestület zászlószentelése Nemcsak Dorog és vidéke iparosai, de Esztergom vármegye, sőt bátran mondhatjuk: az egész Dunántúl vármegyének iparosai ünnepet ültek vasárnap Dorogon, a fiatal, de nagyjövőjű Dorog és Vidéke Ipartestület zászlószentelési ünnepélyén, valamint az iparosság nagy támogatójának: revisnyei Reviczky Elemér főszolgabíró arcképleleplezési ünne pélyén. Ott láttuk ezen iparos ünnepélyen nemcsak Esztergom vármegye, de az ország iparosságának kiküldötteit is és ott láttuk az iparosok között az ipari munkának megbecsülőit is, mely előkelő közönség közül a következők neveit sikerült följegyeznünk ; Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, Bleszl Ferenc kincstári főtanácsos, dr. Frey Vilmos árvaszéki elnök, Reviczky Elemér főszolgabíró, dr. Pékh Gyula és dr. Boncz Nándor szolgabirák, Bayer Ágost festőművész, dr. Trinkl Kál mán és dr. Vándor József plébánosok, Remenyik Ernő és Kompolthy Ödön bányafelügyelők, Vágner Emánuel és vitéz Sághy Antal főmérnö kök, Knapp Oszkár üveggyári mérnök, Koffler Gyula alezredes, járási testnevelési felügyelő, P*steiner József honvéd százados. A győri kereskedelmi és iparkamara nevében dr. Karikó Imre kereskedelmi és iparkamarai titkár jelent meg. Ugyancsak ott láttuk dr. Dobsa Lászlót, az Ipartestületek Országos Szövetségének igazgatóját, dr. Szegedy József ipartestületi ügyészt és Sztahovits Jenő ipartestületi elnök vezetésével az esztergomi ipartestületnek nagyobb küldöttségét és a szomszéd partestületek képvisefőit. A zászlószentelési ünnepély a do^ rogi plébánia templomban folyt le, hol dr. Trinkl Kálmán dorogi plébános szép beszéd keretében szentelte meg a gyönyörű új zászlót. A zászlóanyai tisztet Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsosnak neje töltötte be. Az ünnepély után díszközgyűlés volt a bányatiszti kaszinóban, melyet Eggenhoffer Jenő tokodi üveggyári igazgató, a dorogi ipartestület elnöke nyitott meg magasszárnyalású beszéddel. Bejelentette a kettős ünnepélyt, mely egyrészt zászlószentelési ünnep, másrészt az ipartestület megalapítójának és az iparosság kiváló támogatójának: Reviczky Elemér főszolgabírónak arcképleleple zési ünnepe. Itt a bányavidéken, a veszélyes atmoszférájú környéken igen negy jelentősége van a hazafias magyar iparosság ezen kettős ünnepélyének és a dorogi iparosság beigazolni kivánja, hogy hazafiassága és vallásszeretete révén nemes példaadást tud és fog kifejteni, mintegy kiérdemelni a jelenlévő és a jelenlétük által képviselt kiváló társadalmi osztályok előlegezett bizalmát. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után dr. Frey Vilmos árvaszéki elnök a vármegye főispánjának, valamint Esztergom vármegye egész tisztikara nevében üdvözölte Dorog és vidéke ipartestületét és magasröptű beszédben méltatta a a mai kettős ünnep nagy jelentőségét. A nagy tudásra valló és haza fiságtól duzzadó ünnepi beszéd a hallgatóság figyelmét teljesen lekötötte és általános tapssal jutalmazta, melynek csillapultával Reviczky Elemér főszolgabíró nagy meghatottsággal mondott köszönetet Dorog község ós környéke iparosságának szeretetéért. Neki nincs egyéb érdeme — mondotta — mint az, hogy az esztergomi járás főszolgabírói hivatala*, a jó Isten kegyelméből, betölti és az ő ünneplésében főleg az esztergomi járási főszolgabírói hivatal iránti tisztelet és szeretet megnyilvánulását látja. Nem tett mást — folytatta — mint a reárótt hivatali kötelességét teljesítette és végtelenül jól esik az az érzés, hogy a főszolgabírói hivatal hatáskörébe tartozó iparosságnak szolgálatára és segítségére lehet. Kéri az egész környékről összesereglett nagyszámú iparosságot, hogy tartson ki továbbra is törhetetlen hazafisága és vallásossága mellett. A nagy hatást elért beszéd után megkezdődött a zászlószegek beverése. A díszközgyűlés után a dorogi kaszinó helyiségeiben közel 200 személyes terítékű diszebée volt, mely alkalommal az első szónoklatot Reviczky Elemér főszolgabíró a jelen

1 lévő zászlóanyára, Schmidt Sándornéra mondotta, majd Sztahovits Jenő esztergomi ipártes üieti elnök egyszerű, keresetlen, nagy hatást elérő beszédben a dorogi ipartestület kiváló vezetőségét és annak agilis elnökét, dr. Karikó Imre iparkamarai titkár a dorogi ipartestestület áldozatkész támogatóját: Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsost, Eggenhoffer Jenő Esztergom vármegye tisztikarát, Schmidt Sándor az ipártes ület irányítóját, a győri kereskedelmi és iparkamarát és annak jelenlévő képviselőjét dr. Karikó Imrét, továbbá az esztergomi ipartestületet és a legényegyletet üdvözölte. A további felszólalások kapcsán Binder Lajos az arcképleleplezési ünnepély főhősét: Bayer Ágost festőművészt, Knapp Oszkár tokodi üvegNÉZZE MEG 3202 KÉSZ GTERIEKRÜHÁKAT KÄ'tt SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I