Esztergom és Vidéke, 1926

1926-11-14 / 91 .szám

i POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP HS8IELEHIK IIBDES VASABIAP ÉS ÖSÜTÖRTÖIÖ1. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20.» kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A magyar népiskola.*) Örömmel üdvözlöm a közoktatásügyi miniszter ur nagyszerő programm ját : minél több népiskolát építtetni. Minden kultúrember ezt helyeselni fogja és Klebelsberg Kuno gróf ez ujabb ténykedésével csak szaporítja azokat a nem eléggé dicsérhető alkotásait, amelyekkel már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett nevének. Azonban én — lehet, hogy tévedek — túlgyorsnak tartom a tempót e téren. Én is ajándékoztam a millénium emlékére egy nagy iskolát annak a községnek, melynek kegyura vagyok, mi természetesebb tehát, mint az, hogy csakis helyeselhetek olyan akciót, mely ebben az országban szaporítja a népiskolákat. Azonban a vörös időben szerzett tapasztalataim által én ma más szemüvegen át nézem az életet. Ezt én mondom, aki az egész vörös időt — nem bujkálva — Budapesten éltem át, a szomszéd szobából fül- és szemtanuja voltam e gazok garázdálkodásának és közvetlen tapasztalatok alapján én voltam az első, aki e tatárjárásnál is rettenetesebb időt megirtam és ezt az én Röpiratomat a fehér hadsereg bevonulásakor sok százezer példányban széjjelosztotta. Se olvasás, se elmondás által nem lehet ezt a rettenetes 132 napot megítélni, azt át kellett élni s akkor érthetővé lesz az a gyűlölet és az a megvetés, melyet minden becsületes hazafi azon hiénák ellen érez, akik ezt az időt előidézték, sőt érthetővé teszi azt az agresszivitást is, amely annyira megy, hogy még olyannak sem adok kezet, aki a volt kommu nistákat mentegetni iparkodik. A lopás, a rablás, ártatlan emberek kinozása és gyilkolása, tisztességes hazafiak börtönözése, tulajdonok elsajátítása, erkölcstelenségek dicsőítése, a vallásnak gúnyolása, ezek voltak napirenden és addig, mig a becsületes emberek éheztek és nyomorogtak, addig ezek a hitványok dorbézoltak és lopott jószágon vigan élték napjaikat. Ezeket mind saját megfigyelésemből tudom, mert napnap után láttam a rossznak diadalát, a jőnak bukását. Mint mindennek, ugy ennek is volt valami jó oldala. Tanultunk — osztélykülönbség nélkül — embereket ismerni. Embereket, kik a régi becsület és tisztesség útjáról nem tértek le és emlékeztettek a régi legendás hősökre. *) A „Nemzeti Újság* f. évi n«vember 2-án megjelent 250. számából engedéllyel vettük át. Ezekről, mig élnek, nem szabad megfeledkeznünk és nem szabad egy kaptafára tenni olyanokkal, akik bármely ürügy alatt és bármely csekély mértékben letértek a tisztesség útjáról. Azért nekem, minta tanitóosztály egyik leglelkesebb hívének, fajdal mas érzéssel kelletett fent említett Röpiratomban a többi közt ezt írni: „ Annál megdöbbentőbb, hogy a kommün alatt azt a tapasztalatot kellett tenni, hogy éppen a tanitóosztályból feltűnő nagyszámban kerülki kommunisták és megfeledkezve nemes hivatásukról, a nemzet zászlaját hűtlenül elhagyták és a vörös zászlóhoz pártoltak át és azok táborába szegődtek, akik máról-holnapra megfeledkezve Isten és minden nemzeti hagyományokról, bűnnek minősítették, ha valaki merte a nemzeti zászlót kitűzni és követni." Ez egy tagadhatatlan tény, ezt nem szabad elfelejteni és aki ezt elfelejti bünt követ el nemzete ellen. Ennek az akkori 132 napnak eredményét most is lépten-nyomon lehet észlelni azon ifjaknál, akik ez időben meg lettek mételyezve, ez nemzetünk szégyenfoltja és ez a nemzedék teljesen elüt a régi magyar tisztességtől. Ezt ajánlom ugy a miniszter urnák, mint minden faktornak, aki abban a szerencsés helyzetben van a népnevetéssel irányitóan foglalkozhatni, legyenek résen l Nemcsak iskolát építeni legyen a főcél, de annál sokkal fontosabb a minden tekintetben hazafias tanítóosztályt a jövő számára megmenteni, mert jobb egy egyszerű szoba jó tanítóval, mint egy palotaszerü iskola rossz tanítóval. Éppen azért első feladatnak nem annyira a népiskolák szaporítását, mint inkább a magyar tanítóság szellemi és anyagi színvonalának emelését tartom szükségesnek. Az a magyar tanítóság, mely ma is súlyos körülmények között páratlan lelkesedéssel végzi kötelességét és mely akkor is, mikor ez országban minden felborult, hű maradt a nemzeti eszmékhez és soha egy percig se tért el a becsület útjáról és meg nem felejtkezett se Isten, se haza, se királyról, ilyenekről viszont sem államnak, sem társadalomnak nem szabad megfeledkeznie és mindent meg kell tenni, hogy nekik gondtalan életet biztosítva módot nyújtsunk, hogy kizárólag nemes hivatásuknak élhessenek. De a jó és a rossz között annál nagyobb szigorral tegyünk különbséget és itt is tanuljunk a nagy nemzetektől, amelyek detektivekkel figyeltetik, milyen a tanitó és miiyen az iskola. Mussolini, ez a nép nagy embere a Colosseumra visszaállíttatta a keresztet és beszédeiben nyíltan mondja aki az iskolában tür olyan tanítót, aki a kommunizmus gyanúja alatt áll, az egy hazaáruló. Ha ezt oly hatalmas nemzet mondja és teszi, mint az olasz, annál inkább kell, hogy mi, szegény, e földtekén árván álló nép ez a példát kövessük, mert nagy nemzeti célunkat nem fegyverei, hanem csak népünk helyes nevelésével és kultúránk emelésével érhetjük el. Azért álljon elő a miniszter ur egy jól átgondolt törvényjavaslattal, irtson ki irgalmatlanul minden esetleg még létező akadályt, mely az egyöntetű, helyes, becsületes nevelést és főleg ennek ellenőrzését akadályozza, mert égető szükségünk van kitűnő nevelő iskolákra. A nemzetgyűlés volna hivatva ilyen törvényjavaslatot sürgetni és 'ilyen kérdésekkel foglalkozni, de ehhez nincsen remény, mert ez a nemzetgyűlés fontosabbnak tartja az ország idejét személyes kérdésekkel elfecsérelni. Éz nem frázis, ez statisztikailag bebizonyított tény azon munka által, melyet én — nem kímélve anyagi áldozatot — összeállítottam és reményem van, hogy ez a létező munka a legközelebbi választásoknál hasznos fegyver lesz a komoly és hazafias képviselőjelöltek kezeiben és igazán értelmes választót irányítani fogja, kire adja le szavazatát. Mi, akik még élő tanúi vagyunk egy jobb és tiszteletreméltóbb mult nak, mi nagy érdemül rójuk fel Bethlen István grófnak, hogy sikerült neki az országot az anarchia karmaiból kiragadni, ha semmi más érdeme nem volna, ez az egy is elég arra, hogy ő előtte kalapot emelni hazafias kötelességünk és azért mi ugy vélekedünk, hogy a jelenben szereplő politikusaink sokkal jobban tették volna és tennék, ha nyugodni hagynák a frankügyet, bíznák ezt az oláhokra, a szerbekre és a cs éhekre és inkább foglalkoznának népnevelési ügyekkel. Mióta a régi iskolából kikerült embereink és pedig legjobbjaink, a háborúban sírba szálltak, azóta e nemzet tagadhatatlanul sülyedt, csak egy igazán gondos nevelés teremthet egy a régihez hasonló nemzedéket, mely régi jó hírünket és becsületünket újra megalapozza. Sok németországi népgyűlésen vettem személyesen részt, mindegyik — kivétel nélkül — azzal a felhívással záródott: „Anyák és apák, kik a Németország uj feltámadását célul tűztétek figyeljetek arra, milyen iskolába és milyen tanitó kezeibe jönnek gyermekeitek." Ezt ajánlom én is a magyar szülőnek. Lyka Dome, a régi parlament volt tagja. l Iparfizemeink. Hercegprimási és Eggenhoferféle Egyesalt Téglagyár St. Esztergomnak sajátságos geológiai képződményei tették lehetővé, hogy rengeteg, de építésre sok kifogás alá eső kőzetei mellett, jóminőségű tégla is gyártassék. Az ősi várfalak maradványai bizonyítják, hogy téglája évszázadok viszontagságainak ellenállott. Minden feljegyzés nélkül is bizonyosnak látszik, hogy nem idegenből szállították ide a téglát, hanem az helyben készült. A kislévai hercegprimási téglagyár elsőrendű téglaagyaggal rendelkezik. A domb magánbirtokban lévő folytatásából évtizedeken keresztül finom agyagot szállíttatott a basaharci István téglagyár. Az Aranyhegy felé folytatódik az agyagréteg, melynek legkimagaslóbb pontja, a „Kuckländer" alatt, létesült a másik téglagyár: az Eggenhoferféle. Néhai id. Lóczy Lajos kiváló geológusunk szakértő vizsgálatnak vetvén alá az itteni agyagot, azt kitűnő minőségűnek találta, sőt kijelentette, hogy ennél jobb az országban nincs. 1912-ben alakult meg a részvénytársaság, mely tulajdonába váltotta az Eggenhofer-féle téglagyárat és hosszabb időre bérbe vette a kislévai hercegprimásit is. A részvénytársaság új, modern, villamerőre berendezett gépekkel szerelte fel telepeit és bővítette ki azokat. A két telep tégla és tetőcserép gyártásra rendezkedett be s különösen tetőcserepe örvend országszerte nagy kelendőségnek, míg téglája a közeli vidéket elégítette ki nagy megelégedésre az építtetőknek. A vállalat 130—140 munkást foglalkoztat, amikor teljes üzemben van. Két hatalmas körkemencéje mintegy két és fél millió téglát ésugyananynyi tetőcserepet állít elő évenkint. Központi irodája Budapesten V. Báthory-utca 5. szám alatt van. Helyben Klein Sándor igazgató vezeti a vállalat ügyeit. Amíg a két hatalmas telepen nagy gépek zúgnak, dolgozik a csákány, addig víg énekszó s finom zúgás hallatszik a Borászati Egylet háta mögül a domboldalból. Itt áll a részvénytársaság edénygyára, amelyről oly kevesen tudnak városunkban s ismerni egyáltalán alig ismerik. Fiatal ügyes leányoknak nyújt könnyű, ízléses, élvezetes finom munkát. Az agyagot az Öreg „Kuckländer" szolgáltatja. Kaolin és kvarchomokot külföldről hozatja a részvénytársaság. Zúzok, iszapolókból kikerült anyagot fiatal leányok formálják. A finomabbak a korongos, festő, máNÉZZE HEG Sttf! KÉSZ GYER1EKRUHAIAT SANAS SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (Tolt Hangya ttzfet.) Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÄN. Laptnlajdonos és felelős szerkesztő; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.