Esztergom és Vidéke, 1926

1926-10-24 / 85 .szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1EBIELEIIK 1IHDEI VASAMAT ÉS OSÜTÖBTÖKÖB. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÄL ISTVÁN. Laptalajdonos is felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Irodalmi és művészeti egyesületünkről. A magyar vidéki kulturvárosok reprezentáns egyesületei az irodalmi és művészeti társaságok. Alig akad jelentős magyar város, ahol ilyen egyesület fenn ne állana, ne virá gozna. A fővárosi Kisfaludy és Petőfi társaságok példájára Komáromban Jókairól, Győrött Kisfaludy Károly ról, Sopronban Frankenburgról, Po zsonyban Toldyról, Balassagyarma ton Madáchról, Léván Reviczky Gyuláról, Égerben Gárdonyiról, Miskolcon Lévay Józsefről, Debrecen ben Csokonairól, Nagykőrösön Arany Jánosról, Kecskeméten Katona Istvánról, Székesfehérvárott Vörösmartyról, Szegeden Dugonicsról stb.-stb. neveztek el irodalmi és művészeti társaságokat, melyek a maguk szűkebb körében működve is képesek voltak országos érdeklődést keltő mozgalmakat kezdeményezni, irodalmi irányt szabni és főleg oly közvéleményt teremteni, amely az írók, tudósok és művészek munkájának megbecsülését, tiszteletét eredményezte. Igen nagy értéke ily egyesületnek az is, hogy időnkint egybegyűjti tagjait s a írók és művészek, akik különben erősen individuális életet élnek, egymás munkáit, törekvéseit megismerhetik, méltányolják, egymásra buzdítólag hatnak s a rokonirányban dolgozók egymásközt eszméiket kicserélhetik. Különösen a társadalom érdeklődésének felkeltése nem közömbös egy írónak, művésznek sem, ha munkáival nem az íróasztala, vagy műterme, hanem a nagy nyilváno ság számára akar dolgozni. Végül a társaságok azáltal, hogy választott tagjaiktól székfoglalót kérnek, nagyban előmozdítják a magyar szellemi kultúrát s nem egy esetben válnak új megállapítások, tudományos eredmények, új remekművek megteremtésének okozóivá. Hacsak egy maradandó munka, vagy egy új tudományos eredmény hirdetné is, hogy ily egyesület fennállt valamikor, már akkor is érdemes volt megalakítani s felvirágzásáért munkálkodni. Esztergomban már régebben is foglalkoztak ily társaság megalakításával. Néhai boldog emlékű Majer István c. püspök 1868-ban meg is alapította az „Esztergomi Irodalmi Egylet

a-et, amelynek két évi fennállását 24 füzet örökítette meg a legkülönbözőbb korszerű kérdésekről. A régészet és történelem művelői részére ma is van városunknak már negyedik évtizedében járó igen tekintélyes egyesülete. Most azonban, hogy Esztergom a modern városfejlődés útjaira lépett s a megcsonkított haza nevezetességekben egyik leggazdagabb s így idegenforgalom szempontjából keresett és megbecsült városává lett, a külső fejlődéssel, — amely bár lassan, de szemmel látható eredményeket felmutatva — jelentkezik, együtt kell haladnia a jövőbe is néző szellemi fejlődés nek, aktív kulturális és művészeti életnek. Ezt az életet, amelynek vérkeringése az irodalom és a művé szetek korszerű művelése, az idén megalakult „Balassi Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság" akarja megtölteni fiatalos erővel, egészséges munka- és életkedvvel. Az egyesület az Esztergom vára nak védelmében 1594-ben hősi ha. Iáit szenvedett nagy magyar költőnek, Balassa Bálintnak nevét vette fel. Ezt a nevet minden művelt, iskolázott ember ismeri s irodalmi értékelése, népszerűsége napjainkban valósággal reneszánszát éli. Lehetne vitatkozni arról, más név nem felelt volna-e jobban meg Esztergom irodalmi egyesületének, mint ahogy az egyesület megszervezői tényleg vitatkoztak is, végeredményben azonban ez a név látszott kifelé és irodalmi érték tekintetében a szóbakerült nevek közt a legszerencsésebbnek. Ami az egyesület belső munkáját illeti, az a névtől függetlenül is elsősorban Esztergom kultúráját szolgálja s mint ilyen, Esztergomnak nemcsak íróira, tudósaira és művészeire, hanem nagyközönségére is számít. Választott tagjai munkáikkal, alapító és pártoló tagjai pedig tagsági díjaikkal segítik nemes céljai elérésében. Az alapító tagok egyszersmindenkorra 100 pengőt, a pártoló tagok pedig évi 5 pengőt fizetnek, amelynek ellenében díjtalanul látogathatják a rendes felolvasó üléseket, a közgyűlésen tanácskozási joggal birnak, a különös kiadásokkal járó irodalmi ünnepségeken kedvez menyes árú jegyre van joguk, a társulat kiadványait önköltségi áron kapják, a társulat könyvtárát díjtalanul használhatják és az egyesület által rendezett tárlatokon a műtárgyak sorsolásán tagszámukkal vesznek részt. Az új irodalmi társaság dr. Lepold Antal prelátus-kanonok elnökletével legközelebb megtartja ünnepi megalakulását, amelyre előkelő fővárosi írók, tudósok és művészek ígérték meg eljövetelüket s amelyen vidéki irodalmi társaságok is képviseltetik magukat. Egy alapító. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ebzárlat és tekintélytisztelet. Hogyan kerül a csizma az asztalra ? fogják kérdezni sokan, akik a fenti cimet elolvassák és mégis megvan a kapcsolat a két egymástól oly messze eső fogalom között, amint azt alább ki fogom mutatni. Hatóságaink különféle rendeleteket adnak ki, szabályrendeleteket alkot nak, amelyek a közjót és a rendet célozzák, azonban a rendeletek leg többször írott malaszt maradnak, azok betartásáról senki — még a kibocsájtó hatóságok sem — nem gondoskodik. Már pedig nagy hiba, mondhatnám bűn az, araikor ilyen módon maguk a hatóságok rombol ják le a maguk tekintélyét s nem ritkán komikussá válnak a nagy közönség előtt. Vegyünk csak egy példát. Van egy ebtartási szabályrendeletünk (csodálatosan nem városi, hanem egye lőre csak vármegyei, pedig autonom r. t. város volnánk), amely pontosan meghatározza, milyen feltételek mel lett és mely korlátozásokkal szabad kutyákat tartani. A szabályrendeletet alig ismeri valaki városunkban, hiszen sehol megkapni nem lehet és ennek betartásáról sem a vármegye, amely megalkotta, sem pedig a város, amely magára nézve kötelezőnek elfogadta, nem gondoskodik. Százszámra szaladgálnak városunkban a kóbor ebek, adót utánuk senki nem fizet s csak az emberek épségét veszélyeztetik és garázdáikodnak a sok pénzbe kerülő nyilvános ültetvényekben. Mire való akkor a szabályrendelet s nem tekintély romboló állapot az, ha a mindenki fittyet hányhat a törvényes rendelkezéseknek ? Olyan sok jövedelme van a városnak, hogy ily könnyen lemond az ebadóról ? Hiszen ha csak az adót követelnék be pontosan és emelnék fel más városokhoz hasonlóan, máris segítve volna az elharapódzott kutyamizérián. Úgy tudom nov. 7-ig ebzárlat van elrendelve a város területén; egyenesen nevetséges látni még ilyen időben is azokat a kutyanagygyűléseket délelőttönkint a Széchenyi-téren. Bizony ez sem alkalmas az ebzárlatot elrendelő hatóság tekintélyének emelésére, mert vagy van ebzárlat, akkor az végre is hajtandó, vagy pedig nincs. Sokszor gyönyörködöm az államrendőrség szálas embereiben, amint komoly egykedvűséggel állanak az utcakereszteződéseknél, élvezik a szabad levegőt és sütkéreznek az istenáldotta napon. Ezzel azonban ki is merül összes tevékenységük. Én már csak azt várom, hogy ezek a kóborkutyák mikor fogják megmarni épen a szoborszerűen posztoló rendőröket. Szép, szép ez a mi államrendőrségünk, de sokkal olcsóbb lenne, ha mi is úgy tennénk, mint az a bizonyos kis német városka, amely rendőrnek öltöztetett bábokat állított fel költségkímélés okából az utcasarkokra, azok is megtennék ugyanazt a szolgálatot, amit a mi mostani rendőreink. Ez is tekintélyrombolás. Valami rosszmájú ember azt mondhatná: ez a cikk is tekintélyrombolás. Korántsem. Nem egyéb ez mint komoly figyelmeztetés mindenkinek, akit illet, hogy a mi béketűrésünknek is van határa. S aki nem tudná, annak megsúgjuk: van új belügyminiszterünk, aki azt mondotta: „nem rendőrállamot akarok, hanem rendet az államban". Ne csák rendeleteket gyártsunk, hanem teremtsünk már végre valahára az egész vonalon rendet. Ylíéz Szivós-Waldvogel József. Városi vízvezetékről. A városi képviselőtestület f. hó 15-én tartott ülésében elfogadta a vízvezetéki szabályrendeletet, melynek fontosabb részeit, mely a fogyasztó közönséget érdekli, sorozatosan közölni fogjuk. Legelőször is a vízhasználati díjakat ismertetjük. A szabályrendelet kimondja, hogy a város területén lévő Összes házak és építési telkek tulajdonosai, akár be van a házba, vagy beltelekre vezetve a vízvezeték, akár nem, vagyis akár használják a vízmű vízét, akár nem, az alábbiakban megállapított sulcs szerint a házra eső vízdíjat feltétlenül kötelesek megfizetni, mely összegek mint községi adótermészetű tartozások a háztulajdonost terhelik. A vízmű vizének használatáért a következő évi vízdíjak fizetendők a csőhálózat mentén pengő értékben: a) lakószoba után 15 b) fürdőszoba „ 30 c) előszoba „ 8 d) cselédszoba „ 8 e) nyitott üzlet „ 15 0 műhely „ 15 g) konyha „ 15 í) mosókonyha „ 20 ) vízöblítéses klosett után . . 15 ;) nagy állatok után (ló, tehén, ökör stb.) 12 k) apró állatok után (sertés, birkecske stb.) 2 ) kert után 100 • méterenként 8 m) a házban lévő minden egyes lakrész után, ha annak alapterülete 40 négyszögmétert meg nem halad, NÉZZE MEG StS KÉSZ GYERMEKBUHÁIAT SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I