Esztergom és Vidéke, 1926

1926-10-17 / 83 .szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IERJISUSIIK HUDES VASÁRNAP ÉS ÖSŰTÖBTÖKÖH, flerkesztőség és kiadóhivatal J Simor János-utca 18—20., hova * lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Teleion 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. 30 éves évforduló. Az esztergomi főkáptalan nagy. prépostja, dr. Walter Gyula, 30 éve tagja Magyarország első káptalané­nak. Harminc éve ilyen őszi időben emelte őt, mint hercegprimási titkárt Vaszary Kolos bibornok-liercegprimás a főkáptalan díszes stallumába. Esz­tergomban az idők azon teljessé­gében alig keltett kinevezés na­gyobb visszhangot a lelkekben, mint az új kanonoki kinevezés. A kanonokság régi papi közmon­dás szerint: gratia Episcopi, a püs­pök kegye. E felfogás alapján azu­tán sokszor kritika tárgya itt is, ott is. Walter Gyulát, mikor kinevezték, nem kisérte kihívó kritika. Egész Esztergom érezte, hogy egy olyan egyént tüntetett ki főpásztor a, aki­nek akkor már 15 éves esztergomi működése nyitott könyv lett. S eb­ből a könyvből azt olvasta ki az esztergomi társadalom: hogy Walter Gyula szereti Esztergomot, hozzá­nőtt a város ősi szelleméhez, tevé­keny részt vesz annak közéleti moz­galmaiban s mint tanár tanítványai előtt kedves emléket, mint iró pedig országos nevet szerzett. A kanonoki 30 év alatt héhány évi budapesti központi papnevelő­intézeti rektorságot leszámítva, ma­gunkénak mondhattuk őt. Úgyszól­ván megacélosodott Esztergomhoz való tartozósága és ő ezt életé­nek s jellemének patinás kereté­vel igyekezett értékessé tenni. A hatalmat, a külső görögtűzszerű csillogást, a politikai szereplés tör­tetését kerülte. Megmaradt papi hi­vatása s nemes káptalana hűséges szolgájának, Előtte a pap kettős célt szolgál: egy égit és egy földit. A világban él, de a lelkeket vezeti s a világot az ég felé vivő lelkiséggel tölti meg. Bent él a pap a társada­lomban, de Krisztust képviseli s an­nak tanításával megszenteli a társa­dalmat. Walter Gyula ezen alapon ha­ladva, vezérszerepet visz városunk kulturális s társadalmi mozgalmai­ban is. A Történelmi Társulat, a Stefánia Szövetség, a Patronage ve­zérét tiszteli benne. Ebben a mun­kásságban szánt a szántóval, vet a vetővel s arat az aratóval. Élete éppen ezért bevésődik Esztergom történetébe s ezért üdvözöljük őt kegyelettel s szeretettel a nevezetes évfordulón. Á diáknyomor. Az iskolaév elején a magyar tár­sadalom figyelme fokozottabb mér­tékben fordul a főiskolai diákok felé. A magyar társadalomnak kötelessége is figyelmét az ifjúság felé fordítani hogy a magyar jövő középosztályá­nak azt az intelligens elemét, amely a törvényhozásban, a közegészség­ügy, a közoktatásügy, az ipari, ke­reskedelmi és mezőgazdasági terme­lés terén fogja hivatását betölteni, teljes erejével támogassa és már most igyekezzék a hivatásra készü­lés nehézségein könnyíteni, mert amilyen lesz testileg és lelkileg ez az intelligencia, olyan lesz a magyar jövő is. Amit a magyar társadalom eddig diákjaiért tett, az alig valamivel több a közömbösségnél és megközelítőleg se annyi, amennyit kellene áldozni fiaiért. Pedig vannak a magyar tár­sadalomnak tehetősei is és a kiseb­bek, a szegények adományai is hat­hatósak lennének, ha nem elszórtan, a koldusnak juttatott alamizsnaképen és hangulatszerűen hullanának a nagy célra, a magyar jövő mentésére. In­tézményesen, rendszeresen, tudato­san, kitartással, a nemzeti ügynek szánt önkéntes adózás lelkesedésé­vel kellene a diáknyomor enyhítésén munkálkodni. A törvényhozásnak, a vármegyéknek, a városoknak, min­den községnek, valamennyi társa­dalmi egyesületnek az évi költség­vetésbe fel kellene vennie bizonyos összeget a diaknyomor enyhítésére. A legsötétebb színek is halványak, amelyek a magyar diákság nyomo­rát festik. Aki látta őket a tömeg­lakás piszkában, fehérneműt pótló moshatatlan gyapjuingben, szakado­zott felsőruhában, durva spárgával hozzákötözött talpú cipőben, éhesen, ázottan, hidegtől kékülten, annak ökölbe szorul a keze az átkozottak ellen, akik ennek okai és nincs az a kis falatja, amelyből ne juttatna nekik, a magyar élet legszánalma­sabbjainak, akik amellett hivatva van­nak a gyáva nemzedék bűneinek jóvátételére, a boldogabb magyar élet kiküzdésére, a testben, lélekben erősebb, törhetetlenebb nemzedék megteremtésére. Vannak, akik azt mondjak erre, hogy ne tanuljanak annyian, mert a megcsonkított szegény ország nem bír eltartani annyi tanult embert. Ezek az önző magyarok belenyu­gosznak Trianonba, a szegénységbe, a jelenbe, a szellemi és anyagi összezsugorodásba, ezek nem látnak előre, nem akarják az integer Ma­gyarországot, a magyar faj hege­móniáját, ezek a kis lelkek, a nád­szálként hajlítható jellemek, a ma­guktól utolsó helyre álló magyarok országát akarják, azt a nullát, amely a nemzetek történetében nem szá­mít, a népek becsülését tehernek érzi, amely színtelen fakóságában a glóbuson észrevehetetlenül élvezi a jelentéktelensógóben neki juttatott békét. Lám, a bocskoros oláh, a disznó­pásztor szerb, a pacalevő cseh nem igy gondolkozik. Tülekedik a napra, kézzel-lábbal, ha kell foggal, mindig előbbre tör, észrevéteti magát s ha csak egyetlen fajtájabeli küzd da­colva az akadállyal, vállat vet s tolja, segíti, mert tudja, hogy bele­kapaszkodva maga is előbbre jut. Ha nem a belátás, a faji ösztön, a faji érdek, a nemzeti önzés moz­dítsa meg a magyar társadalmat a diákjaiért való cselekvésre, össze­folyni és gyorsan szervezkedni, mert itt az utolsó óra! Az elmúlt iskola­évről az ideire a menzák másfél milliárd deficitet hoztak át. Ilyen teherrel aligha kezdhetik meg műkö­désüket s ha elkezdik, hamar be is fejezik. Ezt a magyar társadalomnak nem szabad eltűrni, nem veheti ma­gára azt a szégyent, hogy a fiait veszni hagyja, hogy lemond a jövő­ről. Trianont csak a most fanuló ifjúsággal tudjuk eltörölni. Ha ez testében elsatnyul, szellemében el­szegényedik, lelkében megtörik, a magyar jövőért az isteni gondviselés se mozdítja meg kisujját se. gümókórról. Irta: Mosonyi Albert dr. bányafőorvos, Dorog. A legtöbb ember olyan, hogy az élet kellemetlen borús oldalától el­fordul és érdeklődését csak a verő­fényes részletek kötik le. Ezért azt, ami az életben kellemetlen, ha nem kénytelen reá, igyekszik tudomásul nem venni, vagy legalább is elfelej­teni, hogy soha ne kelljen rá gon­dolnia, hogy a kellemetlennek még csak gondolata se jöjjön őt kisérteni. Pedig milyen hiábavaló, milyen ká­ros és milyen fájdalmas ez az ön­csalás I Amilyen nevetséges és egy­ben tragikus annak az egyénnek, vagy annak a népnek a helyzete, amely nem akar tudomást venni a reá ólálkodó ellenségeiről, épp oly kárhozatos az is, ha szemünket be­hunyva, szándékos tudatlansággal nem akarjuk észrevenni azokat az ártalmakat és veszedelmeket, melyek­nek az élet során a bölcsőtől öreg­ségünkig egyformán kivagyunk téve; ha vétkes nemtörődömséggel meg­fosztjuk magunkat azoktól a fegyve­rektől — a tudás fegyvereitől, — melyek minket, az életünket fenye­gető ártalmak és veszedelmek ellen való sikeres védekezésre képesítenek. A körülöttünk lévő természetben azt látjuk, hogy minden ami él, csak úgy tud megélni az élet harcá­ban, hogy alkalmazkodik a környeze­téhez. Látjuk, hogy a. különböző állatok részint prémjük, vagy tolla­zatúk színével, részint érzékszereik élességével, részint a rájuk mostoha környezet elhagyásával védekeznek. Az embernek egyetlen és leghatal­masabb védőeszköze: a belátás, a józan meggondolás és azért ahhoz, hogy a maguk és a kedveseink éle­tét megóvjuk és hogy hazánk a a sok nyomorúságosan tengő­dő, korán megrokkanó és az életet csak teherként viselő exisztencia he­lyett ugyanannyi friss életerőtől duz­zadó, hasznos munkát végző polgárt adjunk, ahhoz a legelső és legfonto­sabb lépés az, hogy hagyjunk fel a strucmadár módszerével és tanuljunk és merjünk tisztán látni. Ezt elősegí­teni a célja a következő írásoknak. A magyar nép életfáján több ve­szedelmes szú rágódik: ez az alkoho­lizmus, a bujakór és a tuberkulózis (gümőkór). Ezek közül a legvesze­delmesebb és legvégzetesebb hatású az utolsó, amely igen sokszor éppen áz elsőbb említett két ártalom következményekép lép fel. A mi hazánk — sajnos! mindig vezetett a gümőkóros megbetegedések és és halálozások nagy számával. Már 18 év előtt, 1908-ban kimutattam, hogy az akkori Esztergom várme­gyében az évi összhalálozás 16'59 %-ában, vagyis minden 6 esetben gümőkór okozta a halált. Ez az állapot azóta rosszabbodott, mert most a legújabb kimutatás szerint már minden 5. haláleset okoztatik a tuberkulózis által. Kimutattam ugyanakkor, hogy Esz­tergom vármegyében a tuberkulózis egymagában több mint mégegyszer annyi áldozatot szerzett, mint az összes fertőző betegségek együttvéve, kimutattam végül, hogy az akkori Esztergom vármegyében a gümőkó­ros betegek száma több, mint harmadfólezerre volt tehető. Harmad­félezer beteg! Kikből áll vájjon ez a bélyeges sereg, a csenevészeknek, a megrokkantaknak és az elesetteknek ez a szomorú dandára? Csecsemők, gyönyörű emberpalánták, kik már az első anyai csókkal, a beteg szülő vagy testvér romlott légkörében ma­gukba szívták a hervasztó betegség­csirát ; fiúk és leányok, kik már az első kísérletnél, hogy kiálljanak az élet munkapiacára, fonnyadásnak es­nek; ifjúk, férfiak, akik önállósítás és családlapitás előtt állanak, ifjú nők az anyai hivatás elején, meglett em­berek, férfiak és nők, kiket az élet harca, vagy valamely más betegség nagyon is megviselt; megvénült öre­gek, kik dolgozni, már nem s csak a tuberkulózis ragálynak terjesztésére képesek Ilyenekből áll a gümő­kóros betegek serege. Emberek, akiket hol bimbózáskor, hol virágjukban, hol gyümölcsérés ide­jén száraszt ki a kórság! Emberek, NÉZZE HEG HM KÉSZ GYERMEKBOHÁIAT fiíSÍKSJK SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (Volt Hanna flsiet.)

Next

/
Thumbnails
Contents