Esztergom és Vidéke, 1926

1926-09-26 / 77 .szám

LWIII évfolyam 77. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Vasárnap, i926. szeptember 26. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •BSIELEIIK HIHDEI VASÁHBAP ÉS OSÜTÖBTÖKÖB. fserkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési i hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. LaptalajdonoB éa felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Rassayék Veszprémben. Amióta az egyesült bal párt összefoltozott zászlaját a vidéken bontogatja s figyelmet próbál maga iránt kelteni, egyre inkább megállapíthatjuk, hogy ez a párttömörülés megfelelő vezér és időszerű programm hiányában képtelen az ország közvéleményének, érdeklődésének szférájába férkőzni. Legutóbb Raimprecht Antal beszámolóját használták fel arra, hogy egy dunántúli püspöki városban, Veszprémben zengjék el azokat a bombasztikus kijelentéseket, amelyeknek semmi visszhangjuk sem lett. Jól ismert szólamok, minden különösebb alapot nélkülöző vádaskodások s öndicséret jellemezték a vezérszónok, Rassay Károly beszédét, aki erősen tiltakozott az ellen, hogy az Ő fellépésüket és működésüket a demagógia vádjával illessék, pedig az egész veszprémi szereplése éppen ez ösvényen mozgott, amelyen pontosan kicövekelhető a demagógia útja. Az a Rassay Károly vádolta a kormányt a sajtó terrorízálásával s panaszkodott amiatt, hogy a Bethlen kormány nem ad lapengedélyeket, aki egy olyan orgánumnak, a Esti Kurírnak megindítására kapott jogot, amelyik orgánum semmiképen sem segíii elő a komoly munka haladását. Semmi joga sem volt Rassay Károlynak erre a vádemelésre, mert az a kormány, amelyik lapengedélyt ad egy szélsőséges, gyakran a lazításba hajló politikai irányt szolgáló orgánumnak, amelyiknek hasábjai hemzsegnek a valótlan állításoktól s ez a lap zavartalanul megjelenhet, ennek főszerkesztője nem panaszkodhat afelől, hogy itt a hatalom elnémítani törekedne a sajtót. Az az ellenzéki tömörülés, amelyiknek vezére olyan demagógiával harcol, mint teszi ezt Rassay Károly, akinek rövid pár esztendős politikai szereplése is olyan kacskaringós útvonalat mutat, amelyik eredőjét az ébredő politikában kereste, az ilyen politikusnak s a köréje tömörült pártnak nem sok hiteit ad a közvélemény, amelyik szereti az elvekhez való ragaszkodást, amely elveket nem a szeszély, esetleg a hóbort, avagy végső esetben az érvényesülési lehetőség irányít. Amíg az ellenzék néni tud összeállítani a maga számára olyan programmot, amely számol az ország jelenlegi viszonyaival és a nemzet haladásának kérdésével kapcsolatos kívánalmakkal, az addig hiába bontogatja zászlaját a vidéki empuromokban, mert nagyon kevesen fognak az alatt maradni. Érdekes, hogy Rassay Károly megirigyelte a kormánytól azokat a bizalomnyilvánító díszpolgári okleveleket is, amelyeket az ország minden számottevőbb városa és községe prezentált a miniszterelnöknek és a legtöbb miniszterének. Valóságos díszpolgári láz öntötte el az országot — mondotta Rassay Veszprémben — s szavaiból kicsengett az a vád, mintha a közvéleménynek ez a megnyilvánulása nem a nép köréből jövő spontán történő megnyilatkozás volna. Ezt a burkolt gyanúsítást az egyesült balpárt vezére éppen abban a városban röppentette el, amelyik város éppen nemrég választotta egyhangú lelkesedéssel díszpolgárává gróf Bethlen Istvánt. Kérdjük már most, hogy elegendő-e az, ha valaki szavaiban tiltakozik a demagógia vádja ellen s ugyanakkor kijelentéseiben és működéseiben semmi más cétt nem szolgál, mint a közvélemény izgatását, gyanúsítások elhintését a nép körében. Mi ez, ha nem demagógia? Y. A Lncaszékek városa. Az „Esztergom és Vidéke" legutóbbi számában kifogásolja a hősök emlékműve munkálatainak lassúságát. Bizony borzasztó dolog azt nézni, hogy egy elkezdett munka minden különös ok nélkül félbenmarad, vagy azon csak ímmel-ámmal dolgoznak, ahelyett, hogy tervszerű előkészítéssel, illő munkaerővel, folytatólagos munkával igyekeznének befejezni. A hősök emlékművével is úgy vagyunk, hogy a felállítási munka ok és szükség nélkül a végtelenségig húzódik, ahelyett, hogy serény hozzál átással minél előbb befejeztetnék. De ne higyje senki, hogy csak a művész és emberei csinálnak Lucaszéket ott. A szobor előbb-utóbb mégis csak készen lesz, de azt leleplezni mégsem lesz lehetséges, mert hiszen a térrendezés, parkozás és a védőkerítéssel való ellátás is hosszú időt vesz igénybe. Ki látta már a kerítés terveit, ki tudja megmondani, miképen lesz a tér parkozva? A szobor állni fog a maga pompájában, de a környezete az intézőkörök jóvoltából teljes dísztelenségben fog megmaradni hosszú ideig, mert nem lehet a megfelelő rácsot és parkot sem pár nap alatt felfújni, hacsak majd nem olvan Ízléses „kerítésit fognak csinálni, mint a Frey-ház előtt. A felavatási ünnepély megrendezése is időbekerül: a meghívandó notabilitásokat sem lehet szegről leakasztani s a Szent István-nap megrendezésével követett „rövidített" eljárással aligha lehet az emlékműhöz méltó leleplezési ünnepélyt megrendezni. Itt van tehát a második Lucaszék s nagyon kényelmes lesz akár az elhalasztást, akár az ünnepély hevenyészett megtartásának ódiumát a szobrászra hárítani. Sok-sok Lucaszékről lehetne elmélkedni, de most csak még egyet. Abban az országban, ahol szenzációszámba megy, ha a minisztériumokból valamely ügyben 3—4 hónap múlva válasz érkezik, ahol ha a vármegyénél vagy a városnál egy ügyet hetek alatt elintéznek, akkor se kellemes meglepetést kelt, azt kellene hinni, hogy legalább a kereskedelmi vállalatok dolgoznak gyorsabban, különösen ha a saját jövedelmeik fokozásáról van sző. Nagy tévedés. A Pató Pálok még ilyen vállalatoknál is vigan éldegélnek és világrekordot érnek el a szolgálati idők összegyűjtésében. Fürdővárosok keletkeztek rövid időn belül, fürdővárosok mentek még rövidebb idő alatt tönkre, csak a mi fürdővárosunk van ott, ahol ezelőtt 15 esztendővel volt. Benne vagyunk a kátyúba és sehol semmi komoly törekvést nem látunk arra nézve, hogy valamit cselekedni is akarnának. A mi nagyszállodánk balkáni nivón van és hevvizfürdőstül együtt olyan dísztelen környezetben, szemét és piszok között, hogy egyenesen gúnyszámba megy üdülésről beszólni ilyen helyen és állapotok mellett. Az a beígért fakereskedés kitelepítése, annak a nagy területnek a rendezése, a strandfürdő stb. sehogy sem akar előre menni. Mi az oka ennek? Itt is csak Lucaszék. Teremtő munkát szeretnénk már egyszer látni 1 Legyen vége az unalmas vénasszonyos szórakozásnak, hogy: ezt nem lehet, azt nem lehet. Vegyék hát ezt a kérdést is tetterős, alkotni tudó emberek a kezükbe; szűnjön meg végre-valahára a félénk häsitálas. Fogjon össze minden tényező, mert értsük meg jó urak: ez a dolog nem egyedül a tulajdonos pénzintézet vezetőségének belügye, nemcsak a részvényesek érdeke, ez egy égető fontosságú, a város életére kiható közérdekű kérdés. —o—> Az embert fojtogatja a keserűség, fellázad a lelkekben a gyűlölet, ha rágondolunk arra az igazságtalanságra, mely a trianoni békekötéskor a magyar nemzetet meggyalázta. Szent hazánkat darabokra tépték, gazdaságilag kirabolták, ami elmozdítható volt, azt magával vitte a csürhe had s mi, akikben a hazaszeretet lángja ég, kárhoztatva voltunk, hogy mindezt megkötözött kezekkel szóttanul nézzük. S most, mikor hazánk nagy része megcsonkítva, testvéreinktől elzárva, jogainkban megtépve, gazdaságila g majdnem tönkretéve sírunk, kesergünk, harcolunk az igazságért, irredenta ünnepélyeket rendezünk, gyászdalokat énekelünk, hogy azokban a lelkekben, kik a múltban meghagyták magukat téveszteni bitang hazaárulóktól, kik csak arra utaltak, hogy a népnek egy részét saját anyagi érdekeikből és egy édes haza kárhozatára eszközül használják, azokban a megtévedt lelkekben akarjuk felébreszteni a haza iránti szeretetet, hogy tudják, érezzék egy édes anyaföldnek szükségét, hol őseink éltek s hol unokáinknak is élni, halni kell. Sokan vagyunk kik dolgozunk e szent célért, egy szebb, boldogabb magyar jövőért, de sokan vannak, kik e szent célt sima taktikával gáncsolják, meggyalázzák. Mert gáncs, gyalázat az is, ha valaki megsérti a keresztény magyar ősi szokásokat. Már az ősidőktől fogva, jellemző, ha magyarnak bánata vagy öröme volt, mulatott és ilyenkor a jó magyar zene és táncok elmaradhatatlanok voltak. Bár ma is mulat a magyar, de sajnos elmaradnak a „rí katós" lelkesítő nóták, a rezgős csárdások, helyébe jönnek a keleti ízű „modern" symmik stb. stb. sorozatai, melyet egy jóérzésű magyar ember csak gyűlölettel és utálattal nézhet. Nemcsak a fővárosban, hanem sajnos, városunk egyik mulatójában s dívnak ezek a táncok, s ezáltal elnyomják a régi magyar táncokat, kiölik, elfeledtetik a régi szokásokat s mindazt, a mi lelkesítő. Nagyon szomorú az a tény, hogy a mai fiatalság egy része ahelyett, hogy megőrizné mindazt, ami magyaros, hódol ennek az erkölcsellenes táncoknak és holmifele „Stux urak"-ról megénekelt dekadens nótáknak, amit egy-két ponyvaíró megírt az ő zsargonjában. Ma már annyira jutottunk e téren a modern törekvéssel, hogy sok helyen mellőzve vannak a játékjaikról hires magyar cigány zenészek és helyükbe vannak állítva bevándorolt idegenek és ezek képezik a „jazzband"-ot, illetve szolgáltatják a mai kor zenei produkcióit. Nem megszégyenítő eset az reánk nézve, mikor néptáncaink ellen tüntetőleg viseltetnek, mikor kifütyülik és lehurrogják, ha „véletlenül" magyar táncra játszik a „Jazzband"? Ha már anyagilag majdnem tönkre NÉZZE MEG ätSS KfiSZ GYERMEKKUflAáAT aSSÄÄSR öftHEin A30H4Z3AÜI EGYRŐL-M

ÁSRÓL