Esztergom és Vidéke, 1926

1926-09-12 / 73 .szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •BOIELEIIK II1DEI VASÁRI AP ÉS CSÖTÖETÖKÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., •ova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá tz előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A lassan ölő méreg. Európa testének veszedelmes ke­levénye Szovjetorosz ország időnként felfakad s mérgeit kifröccsenti a többi államok felé, amelyeket okosságuk és elővigyázatosságuk eddig meg­kímélt a bolsevizmus szörnyű kísér­letezéseitől. Példátlan szivósággal foly­tatják az orosz agitátorok pénzzel, demagógiával, erőszakkal az akna­munkát s legújabban Angliára ve­tették a szemüket, miután előőrsei­ket elhelyezték Francia- és Német­országban. • Erre a vakmerő kísérletre a nagy angol sztrájk szolgáltatott alkalmat, melytől Moszkva urai azt várták, hogy alapjaiban rendíti meg az al­kotmányt s lényegesen megkönnyíti a bolsevista eszmék előretörését. Nem maradtak meg azonban a puszta várakozás álláspontján, ha­nem angol fontokban is igen súlyos összegekben siettek a sztrájkoló bá­nyászok támogatására, ezzel is meg­hosszabbítva a zűrzavarnak, a gaz­dasági felfordulásnak nyomasztó idő­szakát. Csodálható-e ilyen körülmények között, ha az angol alsóházban egyik szónok a másik után interpellálja a kormányt, felvilágosításokat kérve abban az irányban, hogy mit tett és mit szándékozik még tenni a bolse­vista agitáció féktelenkedése s Ang­lia belügyeinek érzékeny megsértése ellen. A józan angol politikusok, el sősorban pedig az uralmon lévő konzervatív párt vezetői nagyon jól tudják, hogy a bolsevizmus, ha gá­tat nem vetnek neki, lassan ölő mé­regként hat s ha egy társadalmi szer­vezet későn ébred a védekezés szük­ségességének tudatára, a titokban végzett rombolás oly tényeivel ta­lálja magát szemben, amelyek erőit megbénítják, elhatározásainak végre­hajtását gúzsbakötik. Anglia hosszú ideig igen reservál­tan kezelte a szovjetet s hogy egy­általán felvette vele a diplomáciai érintkezést, azt csak abban a re­ményben tette, hogy Oroszországban a válsággal küzdő angol ipar szá­mára piacokat teremthet. Mac-Donald munkáspárti kormányának a bűne, hogy szorosabbra fűzte az angol­orosz viszonyt s azzal a természe­tes engedékenységgel, melyet min­den szociáldemokrata szinte öntu­datlanul, talán akarata ellenére, táp­lál a kommunismussal szemben, nagy veszedelmet zúdított Anglia nyakára. Ez az ország azonban nem azért az évszázados tradíciók s a meg­testesült alkormánytisztelet hazája, hogy egy olyan távolról jövő, köz­vetett úton közeledő veszedelemmel, mint a bolsevizmus, szembe ne néz­zen. Azok az erőteljes felszólalások, amelyek"! Balfour és Johnson-Hicks belügyminiszter részéről hangzottak el, eléggé mutatják, hogy a konzer­vatív Anglia tisztában van a bolse­vizmus elleni védekezés szükséges­ségével s olyan mértékben teszi meg intézkedéseit, mint amily mértékben Moszkva szemtelensége arcátlanabbá válik. A magunk részéről nagyon kevés sikereket jósolunk a bolsevista tö­rekvéseknek Angliában. Először út­ját állja az angol nép temperamen­tuma, másodszor vezetőinek ügyes­sége, harmadszor és legfőképen pe­dig az a mély nacionalizmus, amely minden angol ember lelkében ott ég, s egyedül tette lehetővé egy 42 mil­liós népnek azt, hogy a föld egy ha­tod része felett uralkodjék. Továbbá a gazdasági helyzet sem olyan vál­ságos, dacára minden sztrájknak és munknélküliségnek, hogy Anglia mér­hetetlen gazdasága és szervezettsége meg ne birkózna vele. Az ősi ellen­ség, Oroszország nagy fába vágta a fejszéjét, mikor a szigetországot bol­sevízálni akarja s megjósolhatjuk azt a csúfos kudarcot, amelyben ré­sze lesz, ha abba nem hagyja azt az izgatást, amelyet minden nemzet­közi szokás ellenére a hivatalos orosz diplomáciai szolgálat is támogat. F. A tatabányai hősi emlék leleplezési ünnepélye. Tatabánya elesett hősei emlékét f. hó 5.-én leplezték le lélekemelő ünnepségek keretében. Az ünnepsé­gen a bányatelep összes lakossága részt vett. A 7—8000 főből álló tö­meg oly méltóságteljesen viselkedett mely bizonyságául szolgál annak, hogy az ünnepség jelentőségét a bá­nyatelep apraja-nagyja megértette és átérezte. József kir. herceg 9 óra 45 perc­kor érkezett Tatabánya község ha­tárához, ahol Tatabányáról és a kör­nyékbeli községekből összegyűlt lakos­ság lelkes éljenzéssel fogadta. Ideig­lenesen egyesitett Komárom és Esz­közönsége nevében Palkovics László alispán, a Magyar Általános Kőszén­bánya Részvénytársulat nevében Reh­ling Konrád bányaügyi főtanácsos, bányaigazgató, Tatabánya község ne­vében Borza Ferenc községi jegyző, a munkásság nevében Héder Károly bányász üdvözölték a Fenséget, a katonai, csendőr és rendőrhatóságok jelentkezése után. Az üdvözlésre ben­sőséges, szeretetteljes szavakkal vá­laszolt őfensége. József kir. főherceg a lakosság sűrű tömött kocsira ülts a r. kath. temp­lomba isteni tiszteletre vonult, ahol gyönyörű zenés misét celebrált Sedoch Károly lelkész, pápai kamarás, Szász István segédlelkész pedig mindenkit magávalragadó prédikációt tartott. Ugyanakkor a ref. templomban is is volt ünnepi isteni tisztelet. Az isteni tiszteletek végezte után kir. Fenség s a megjelent előkelősé­gek a templomi közönséggel együtt a Népház melletti parkban felállított hősi emlékszoborhoz vonult s az ünnepség 11 órakor a Magyar Hiszek­egygyei és a Himnuszszal vette kez­detét, majd pedid Szalay Hermann községi biró felkérte a Fenséget a a leleplezés megejtésére. József kir. főherceg ekkor jelt adott a leleple­zésre, majd a hősi emlék elé ment és többször viharos, hosszantartó él­jenzéssel megszakított beszédet tar­tott, mely után dr. Huszár Aladár főispán gyönyörű hazafias és á lelkesedést végletekig fokozó ünnepi beszédet tartott, melynek egyik kie­melkedő részlete következőkép hang­zott : „Ha valaki azt tartja, hogy azok akik a hősöket halálba vezették vér­szomjasak voltak, azoknak csak azt mondom és mindazokra hivatkozom, akik a kir. Fenségnek katonái voltak, hogy őt minden katona apjának hivta. Csak az tudja, hogy micsoda bátor­ság, micsoda összetartás volt a ma­gyar katonában, aki ott élt a lövész­árokban. Micsoda testvériességgel sze­rették egymást minden veszély kö­zepette. Én nem kívánok mást, csak azt, hogy itthon is ugy szeressék egymást az emberek, mint szerették a harctéren. Ha látták volna, hogy az a szegény, egyszerű ember hogy védekezett, hogy ásta az árkot, hogy figyelmeztette társát a veszedelemre, hogy követett el mindent, hogy ne a maga, de a társa életét mentse meg. Nagy, nagy, hatalmas szeretet volt ott. Arra a nagy szeretetre, arra a sok könnyre hivatkozom most, mikor egy nyomorult csonka-országnak va­gyunk édes gyermekei, mikor min­denkinek éreznie kell a fájdalmat. Most ennél a hősi halottak emléké nél kérem Önöket, hogy a legédesebb édesanyának, a hazának gyermekei szeressék egymást kivétel nélkül. Ha szeretik és megértik egymást, lehul­lanak a trianoni bilincsek és eljön az az idő, ahol a kir. (Fenség fehér lovon megy előre és mi követjük szívvel, lélekkel és visszahozzuk azt, ami a miénk volt." A nagy hatást keltő, nemes veretű beszéd elhangzása után a község, különféle intézmények és testületek helyezték el koszorúikat a hősök emlékén, majd pedig a „Nem. nem, soha I" és Szózat elhangzása utan a lélekemelő ünnepély véget ért. Az ünnepély végeztével József fő­herceg maga köré gyűjtötte a vité­zeket és volt katonáit, akikkel hosz­szasabban elbeszélgetett. Ennek vé­geztével a tatabányai leventék dísz­menetben elvonultak a Fenséges úr előtt. A hősi emléken 67 hősi halott neve van megörökítve, közülük 3 bányamérnök s a többiek mind mun­kások. A műemléket Ligeti Miklós országosan ismert nevű kiváló szob­rászművész mintázta. A hősiemlék leleplezése után meg­hívott vendégek részére 70 teritékes bankett volt a tatabányai tisztviselői kaszinóban. A banketton dr. Huszár Aladár főispán a kormányzót, Pal­kovics László alispán József főher­ceget, ki viszont a tatabányaiakat és Vida Jenő vezérigazgató Magyaror­szág tisztviselői karát köszöntötte fel. Ebéd után a főherceg kíséretével Vida Jenő vezérigazgató síkvölgyi kastélyában tett látogatást. A vendé­gek délután 5 órakor távoztak el Tatabányáról. B, F. Portengerben, A napokban arról beszélgettünk, hogy Esztergom mely részén érté­kesebbek a házak. A legtöbben a Széchenyi-téren kivül Kossuth Lajos­utca és a Rákóczi-tér mellett foglal­tak állást. ;Én a Csernoch János-út­nak a tűzőrségi épülettől a tanító­képzőig terjedő részét és a Dobozy­utcát mondtam értékesebbnek. Az ellenkező nézeten lévők ezért rende­sen megmosolyogtak. De mikor meg­kérdeztem tőlük, mit szólnak az autóbuszok áldásos közlekedéséhez, a mosoly eltűnt ajkukról. Arcvoná­saikról éktelen bosszankodást olvas­tam le, de azon hirtelenében nem éppen hizelgő kifejezésekkel emlé­keztek meg az autóbuszokról, a porról és az utcaöntözés teljes hiá­nyáról. Szép a kultúra, a haladás, de amíg a vízvezeték nem működik és nem lehet állandóan locsolni az utcákat, nem kérünk az autóbusz-kultúrából. Ha nem áll módjában a városnak állandóan öntöztetni az utcákat, a vízvezeték elkészültéig szüntesse be az autóbuszok közlekedését. Szün­tesse be pedig a közegészség érde­kében és haladéktalanul. Nem elég, hogy reggel végigszalad egy öntöző kocsi az autobuszjárta útvonalakon. Amíg a vízvezetéki csövek elhelye­zésével feltúrt föld, piszok, por az utcán hever, legalább két öntözőko­csinak állandóan kell járnia a do­rogi vámtól a primási palotáig és pedig kora reggeltől este 10 óráig. EGYRŐL-MÁSRÓL

Next

/
Thumbnails
Contents