Esztergom és Vidéke, 1926

1926-08-26 / 68.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HEBIELEIIK HÍMEM VASARHAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal t Simor Jánoa-atca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetést s hirdetési dijak stb. küldendő^ Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajtfonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A csehek kenyere. A világháború legádázabb óráiban, amikor ellenségeink talán legfájdal­masabb sebeket ejtették rajtunk, az ellenséges államok Magyarországon élő polgárai, a közszabadságok bir­tokában bántatlanul és háborítatlanul éltek nálunk. A magyar lovagiasság már-már nem is erény, hanem bűn­számba ment, mert addig, amíg mi mindenki előtt nyitva tartottuk szi­vünket, addig fiaink előtt vagy a börtön ajtai nyíltak meg, vagy az üldöztetés jutott osztályrészül. Igy volt ez a háborúban s azt hittük, hogy a béke mindent át fog formálni s a gyűlölködés ugy elszáll a tel­kekből, mint a nehéz, súlyos álom fekete madara párnáinkról. A ma­gyar reménykedés ujabb csalódáson esett keresztül s ha a sebek gyó­gyulásáról beszélhettünk volna, ma újra felszaggatott sebeinket mutogat­hatnék. Ha a lovagiasság és jóság magyar erény volt, akkor a seben mutogatása nem az. Mi c»ak befelé, önmagunknak tudunk sorvadni és csak befelé tudunk fájó könnyeket hullatni. A csehek, talán minden nemzet­nél többet ártottak a magyarnak, mert mig szövetségeseink voltak, áru­lóinkká váltak s mikor békét kötöt­tünk velük, akkor ádáz ellenségeinkké váltak. S mégis, ha annyira feldúlt is lelki állapodunk s jogos is hara­gunk, ime, újból tárgyaló asztal mellé telepedtünk le, hogy a két ország szétágazó kereskedelmi érdekeit ösze­egyeztessük. Alig indul meg a tárgya­lás, az imént elhalkuló magyar zok­szót ujabb vészkiáltás követi. Az új­ságok hozzák hú ül a hírt, hogy a cseh hatóságok az ősmagyar lakos­ság százait utasították ki a Felvidék­ről s világgá akarják kergetni azokat, akiknek nincs egyéb bűnük csak az hogy magyarok. Valamikor a nemzetközi jogon fe­lül is uralkodott valami láthatatlan, nem irott jogszabály, amely minden törvénynél jobban kötötte az embe­reket. Ez a törvény, az emberiesség törvénye volt. Ma, ugylátszik, hogy a civilizáció nem az emberiség érzetének és fogal­mának jegyében ól és fejlődik, hanem a vak gyűlölködés s az emberi jo­gokat lábbal tipró önkény kapott sal­vus conductust. Megállunk a trianoni önkényszabta határvonalnál s mig átcsillogó könnyes szemekekel báto­rítjuk azokat, akik magyarságukért szenvednek, lelki szemeink az őskor arénáit keresi, ahol az emberi elva­kultság és gyűlölködés az emberek százait és ezreit kergette meggyőző­désükért, vallásukért Istenükért a ha­lálba. Ezek a századok elmultak, a cézárok eltűntek, de a meggyőződés a vallás, az Isten örökké él. Szegény kálváriát járó magyar nemzet tekints lelki elődeidre az aréna porondján elvérzett ős keresztényekre s bízzál, mert a vérből és a porból — uj fel támadás születik I Y. Hódoló zarándoklat a hercegprímáshoz. F. hó 21 én szombaton a fővá rosból külön hajón nagyobb zárán doklat érkezett városunkba, hogy megtekintsék első szent királyunk születése helyét és hódolatukat fe­jezzék ki a magyar katholicizmus fejénél, a bibornok-hercegprimásnál. Résztvettek a zarándoklatban Ne­mes Antal és Csiszárik János c. püspökök, Bednárz Róbert tb. kano­nok és Tötiös&y" Miklós budapesti plébánosol-, Répás József szeminá­riumi alkormányzó, Zsembery István ny. főispán, az Országos Kath. Szö­vetség elnöke, Vinkovits Viktor fe­rencrendi házfőnök, Szabó Pius tá­bori püspöki irodaigazgató, ezenkí­vül a különféle férfi és női szerze­tesrendek képviselői, cserkészek és árvaházak növendékei, valamint á fővárosi egyházközségek lelkészeik vezetésével. A 'zarándoklatban igen sok vidékit és külföldit is láttunk. A külön hajó Budapestről Eszte­gomig megállás nélkül tette meg az utal. A zarándokok útközben a ha­jón szentmisét hallgattak, melyet Bednárz Róbert tb. kanonok-plébá­nos mondott, mely alatt a katona­zenekar és Szent Domonkos temp­lomi énekkar egyházi énekeket adott elő. Esztergomba érkezéskor a zarán­dokokat nagyobbszámú fogadó-bi­zottság élén dr. Antóny Béla pol­gármester üdvözölte lendületes be­széddel, mely után felsorakozva, ka­tonazenekar hangjai mellett felvonul­tak a Várhegyre, hol megtekintették a főszékesegyházat s annak egyéb nevezetességeit, valamint a Szent István kápolnát. D. u. fél 4 órakor pedig a primáspalota kertjébe vo* nultak, hogy hódolatukat fejezzék ki a biboros főpap előtt. A herceg­prímást, ki udvari papjai kíséretében jelent meg, a katonazenekar Him­nusszal a zarándokok pedig lelkes éljenzéssel fogadták. A katholikus világ hódolatát, hűségét és szerete­tét dr. Zsembery István tolmácsolta az egyházfejedelem előtt, mely után a hadiárvák csokrokkal kedvesked­tek a hercegprímásnak, ki megható­dottan köszönte meg a tüntető sze­retetnyilvánítást. Ezután megtekin­tették a primási képtárt és régiség­I tárt, majd pedig a pápai himnusz elhangzása után a hajóra szálltak a zarándokok, hogy egy felejthetetlen nap emlékét vigyék magukkal. , A főváros a zarándokok tisztele­tére a megérkezéskor nagyszabású tűzijátékot rendezett a gellérthegyi Citadella tövében. Vaskapuban Nagyboldog asszony napján. Akik Nagyboldogasszony napján felmentek az esztergomi turista-kilá­tóhoz, meglepetéssel tapasztalták a nagy nyitott terrasz beüvegezésővel elért rendkívül előnyös változást. Nemcsak a beüvegezett rész lett szélmentessé, hanem a nyitott is, sőt ez utóbbi kisebb terjedelménél fogva szinte családias tartózkodási hely jellegét kapta. A nagyszámú budapesti turista elragadtatással be­szél a vaskapui menedékháznál ural­kodó rendről, tisztaságról, kiszolgá­lásról. Erről most alkalma volt meg­győződni Esztergom közönségének is. És itt nem állhatjuk meg, hogy elismeréssel ne adózzunk a mene­dékház fáradhatatlan gondnokának, Bálint Lajosnak. Amilyen jó modorú, kötelességtudó, igen kényes termé­szetű hivatali beosztásában ő, épen olyan pompás erő a vaskapui kilá­tónak, városunk idegenforgalma ezen egyik legfontosabb pontjának keze­lésében, mintaszerű rendbentartá­sában. A vaskapui Mária-szobor gondo­zására egy évvel ezelőtt Bálint La­josné úrnőt kérték meg az eszter­gomi turisták. A szerető gondozás meglátszik a szobor környékén, mert a régebbi ormótlan sziklák eltűntek és egyen­letes, sima területen állhatott fel a hívő közönség nagy része. A Patrona Hungáriáé szobra ezerszínű virágok pompázó rengetegéből tekintett le áhítatos tisztelői sokaságára. * Délután négy óra elmúlt már mi­kor a bazilikából indult körmenet felért a Mária-szoborhoz. Akkor már a minden irányból tömegesen érkező közönség a szobor környékét telje­sen elfoglalta. A Turista Dalárda Magyarok Nagyasszonyáról szóló énekének elhangzása után a szobor előtti emelvényre állt a körmenet­vezető, dr. Lepold Antal prelátus­kanonok és a hívő közönség néma csendje mellett felcsendült érces hangja Mária tisztelőihez. A szabad természet templomában mély vallá­sos érzéssel párosult nagy tudása úgy áradt széjjel a sűrű embertöme­gen, mint a levegőn páradús nyár idején a légköri elektromosság. Le­het-e ideálisabb a hívő lélekre, mint a Magyarok Nagyasszonyához fo­hászkodni fennt a bérctetőn, zöldélő fák, virágok, madárdal közepette! Rhetorikai remek volt ez a szent­beszéd és mégis népies, a legegy­szerűbb embertől is megérthető'és a szív legmélyéig ható. Még a férfiakra is oly hatást gyakorolt, hogy köny­nyeztek, az asszonyok között pedig sokan felzokogtak. * Litánia utan általános, kellemes meglepetésre megjelent a kilátónál az esztergomi turisták másik főpap jóbarátja és igaz jóakarója, dr. Machovich Gyula prelátus-kanonok, érseki helynök, aki csak pár napja érkezett haza svájci üdüléséből. Hála legyen a Mindenhatónak, egészsé­gesen, piros színben, jó kedéllyel. A két illusztris főpap jelenléte igaz örömet váltott ki nemcsák a turista társaság között, hanem minden ki­ránduló férfi, asszony, fiú, lány tisz­teletteljes ragaszkodással vette körül a két népszerű prelátust. —c. HÍREK. Eljegyzés. Magyar Mancika (Pápa) és Ripka Lajos (Békéscsaba) jegyesek. Halálozás, özv. Kovács Ödönné budapesti magánzó úrinő 69 éves ko­rában Nagymaroson meghalt és ked­den temették el Budapesten. A meg­boldogultban dr. Antóny Béla polgár­mester anyósát gyászolja. Lelkigyakorlatok. F. hó 23-án, hétfőn kezdte meg Debitka jézustár­sasági atya vezetése mellett az esz­tergomi főegyházmegye 65 papja lelkigyakorlatait a szemináriumban, melyen a bibornok-hercegprimás és a főkáptalan tagjai is résztvesznek. Harangszentelés. Vasárnap szen­telte jneg dr. Csernoch János bibo­ros-hercegprimás Szentgyörgymezőn a háború alatt elrekvirált s a hivek által újból beszerzett harangokat. A felkoszorúzott harangokat bandériu­mos menettel szállították a templom elé, ahol a biboros-hercegprimás re­mek beszéd bevezetésével megáldotta és megszentelte az új harangokat. A főpapi szertartás után Perger La­jos aranymisés esperes-plébános nagy­misét mondott, mely alatt a Turista Dalárda Hajnali Kálmán karnagy ve­zetése mellett hatalmas készültség­gel egy gyönyörű latin misét adott elő. Öffertoriumkor Math Gyula szentgyörgy mezei kántor vegyeska­rával egy betétet adott elő, melynek precizitása meglepő volt. Este az olvasókörben társasvacsora volt. NÉZZE SIEG ASKS KÉSZ GYERfflEKRUHá&AT BSKSR SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I

Next

/
Thumbnails
Contents