Esztergom és Vidéke, 1926

1926-01-24 / 7.szám

XLVI1I évfolyam 7. szám. KEKESZTENY MAGIAM 8AJTÖ. Vasárnap, 1926. január 24. , POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HEOIELEHIK TODES VASÁRIAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét ületó közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és feleifis szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. PHNIIllllliIHllBI IIIIKWSJUIUIIIII Probászka Ottokár 1906-1926. A fejérvári ünnep fénye ide vilá­gít a magyar Sión ormára. És mi esztergomiak megilletődéssel nézzük e fényt, mint annak az üstökös csil­lagnak visszfényét, mely 40 évvel ezelőtt Esztergomban megjelenve, kezdte bevilágítani az ország lelki és szellemi életét. Prohászka Ottokár lényének nemes tartalma, elméjének munkái s alkotásai ma már úgyszól­ván közvagyont jelentenek, hogy a késő nemzedék számára gyümöl­csözzenek és forgalomba hozassa, nak. Élete nagy tárháza a „diadal­mas világnézet" átalakító tanulsá­gainak ; nagyok és kicsinyek szá­mára valóságos inspiráció forrása. Aki Prohászka Ottokár nagyságát megmérni akarja, annak elsősorban a szinteret kell ismernie. Vissza kell fordulnia a mult század utolsó évti­zedére és a jelen század első tize­dére, amikor Prohászka teljesen ki­forrottan már mint vezér apostol áll a magyar katholikus lelki s szellemi renaissance várfokán, hogy oda kiált­sa a magyar katholicizmusnak: Quo vadis? Termékeny szelleme megter­mékenyítette, a szenteket megköze­lítő hite megerősítette, nagy papi jelleme és példája fölemelte s új erőfeszítésre késztette a vergődő és a liberalismus hálójából menekülni igyekvő magyar katholicismust. Akik vele éltek s együtt működ­tek, azok nemcsak lelki, eszményi papi nagyságába, szellemi fényessé­gének sugaraiba mélyedhettek, ha­nem a lelki bátorság, az energia, e gerinces igazmodás mesgyéin is nála találtak példás vértezetet. Úgyszól­ván megelőzte korát, megérezte a jövendők szelét, a kultúra hullám­zatai közepette és lángesze szikrái, melyeket a küzdő világnézetek ösz­szeütközései villantanak ki, gyújta­nak s világítanak mint az üstökös lángja. Ugy él másokért, mintnlt saját életéért könyörögne. Krisz­tus iránti mély hite, a lelkek boldogulásáért való szeretete gond­viselésszerű szónokká avatják, ki­nek szavára élet és tett támad, hogy a magasságok felé törve, meg­értsük a: Dominus Jésust. Fölis­merte látnoki szellemével az egyház történelmi jövő hivatását, mely sok ezer szállal van a társadalomhoz, a munkáskérdéshez, a kultúrához s az intelligens középosztályhoz kötve. És mert látta az intelligenciánknak a liberális sajtó, irodalom s politika hatása alatt sorvadását, ennek az osztálynak megmentéséhez s meg­nyeréséhez vágott neki tolla s szava bámulatos impulzusával. Nem félt a közszellemre átalakító hatást gya­• korló küzdelmes ösvényen a rázkód­tatástól se, mely a providenciális lángleiket erős próbára teszi. Az alkotó munka minden téren rázkód­tatással jár és ő csakhogy művészi­leg kiformálhassa az emberlelket, azért nem tette félre ecsetjét és vésőjét. Megelőzve korát, ha út­mutatását minden téren követik, ma a magyar katholicizmus, főleg szo­ciális téren, előbbre lenne. A háborút követő nagy változások igazolni fog­ják Prohászka Ottokárt, hogy a meg­induló nagy munkában az ő szelleme lesz képes, restaurálóan hatni és megedzeni a papságot a lelkimunkál­kodás ráváró nagy tura utján. Mint püspök, Ottokár püspök nem él felhős magasságban, nem a pa­rancsoló hivatalfőnök, kitől tartóz kodik a papja, nem hogy vágyakoz­nék hozzá. A nagyúri, leereszkedő gesztus, a cifra etikett, a parádé nála nem talál otthonra, ő ma is a semper idem lelkű egyéniség, akihez bármikor bekopogtathat mindenki, ha könnyes a lelke, vagy üres a keze. Prohászka Ottokár az egész or­szágé. Minden szem rá szegeződik, minden kéz koszorút szorongat. De mégis mi esztergomiak úgy érezzük, hogy az ő szive most is közel van hozzánk. Az ifjúkor s a férfikor nagy munkáit itt élte át, innen indult fel­fegyverkezve az apostoli hivatásra. A lelkigyakorlataival itt indult az intelligencia lelkihalászatára. Itt ta­nulta a szegény népet szeretni, an­nak apró búba ja iránt érdeklődni. Aki nem ismerte a népből, bizony azt gondolta a vele beszélgető köz­vetlen papról, hogy valami jó káp­lán tévedt arra távoli falujából. Meg­érthető tehát, ha az országos nagy kórusban, mi ma is példaképünknek, vezérünknek s koronánknak tartjuk. Azért a kigyuladt örömtüzek mellett az esztergomiak szeretete és kegye­letes emlékezése egyben hitvallás és fogadalom Prohászka Ottokár taní­tásai s igazságai mellett. Keményffy K, D. Valamit Esztergom jövőjéről. Vízvezeték létesítésével nagy lé­pést tett a város a haladás terén. Kétségtelen dolog, hogy a villamos körvasút is hatalmasat lendít a vá­ros fejlődésén. Magában a városban is erős áramlat indult meg a város fejlesztésére. Olyan férfiak fogtak össze, akiknek nemcsak ideáik, ha­nem akaratuk is van hozzá. Semmi kétség sem fér hozzá, hogy előbb­utóbb meg fog valósulni az álom és fürdőváros lesz Esztergomból. Hely­repótoljuk évszázados mulasztásain­kat. Az akaraterő, az emberi munka mellett mint hatalmas tényező sze­repel városunk történelmi múltja, mű­kincsei, ritka szép fekvése és eddig felhasználatlan természeti kincsei. Ezek mind olyan dolgok, amelyek ha kellő keretbe foglaltatnak, nem­csak a szemnek tetsző, hanem ér­tékes képet is fognak adni. Amikor tehát a város széppé fej­lesztéséhez meg van minden kellék, semmi okunk nics arra, hogy kétel­kedjünk a tervek megvalósításában. Gáncsoskodnunk bűn volna, de elő­relátóknak kell lennünk. Először sze­rezzünk takarmányt s azután tehén­két, mondja egy példabeszéd. A ta­karmányt pedig nekünk esztergo­miaknak nagyon nehéz megszerez­nünk. Mielőtt mások termelési képessé­gére apellálnánk, nézzük meg mit tudunk önmagunknak nyújtani meg­élhetés szempontjából. Városunk lakosságának zömét föld­művesek képezik. A földműveseket szét kell bontanom két részre. Van­nak földdel biró és föld nélküli föld­művesek. Mondjuk az utóbbiak föld­munkások. Ezek közé sorolom azo­kat is, akiknek néhány négyzet öl képezi földingatlanukat. Az első kategóriába tartozó birto­kos földművesek főterménye a szőlő. Szántóföldje kevés van, amely piaci cikkek termesztésére részben alkal­matlan, de ha alkalmas is volna, nem termesztheti azokat kétféle ok­ból. Mint szőlőtermelő nem ér rá kerti veteményekkel pepecselni, mert minden munkaidejét igénybe veszi a szőlő. Másodszor mint szőlőter­melőnek fokozott mértékben szük­sége van trágyára, amit mint ker­tészkedő ember nem termelhet. Itt tehát holtpontra jut a város helyi zöldséggel való ellátása. Jelenlegi szűkös belsőségek lehe­tetlenné teszik a baromfitenyésztést. Ez a fontos piaci cikk tehát szintén nem termelőinktől kerül a piacra. A földművesek második kategó­riái áról, a földmunkásokról majd a végén szólok. Tekintve Esztergom vidékét, nem számíthatunk mindennapi piacra is­mét. Amióta elvagyunk vágva a meg­szállott túlsó résztől, (és ki tudja meddig lesz igy?) városunknak egy­általán nincs termelő vidéke. Mos­tani kis fogyasztás mellett is piaci cikkeink Budapesten keresztül kerül­nek hozzánk drága vasúti szállítás­sal. Ujabban ugyan kapunk az Ipoly völgyénői is valamit, de ez alig jön számításba. Ha már most megvaló­sítjuk óhajunkat és nyaraló, fürdő­várossá fejlesztjük Esztergomot, meg­marad Nagymaros nyaralótelepnek, Dömös, Pilismarót tele lesz nyara­lóval és Klotild-telep a másik oldal­ról ; akkor itt hivatalnok ember meg­élni nem fog. És még ez sem jelent veszedelmet, mert ezeken csak se­gít a kenyéradójuk, de mi lesz a földmunkásokkal ? Amikor a város nagyarányú fej­lesztésére gondolunk, párhuzamosan kell gondolnunk gazdasági berende­zésre is. A városnak módjában van rendelkezésére álló alkalmas terüle­teken fokozni kertészetét. Baromfite­nyésztésre kitűnő helyül kínálkozik az öreg téglaház. Hogy munkanélkül, kereset nélkül ne maradjon a sok földmunkás, akiket most a bánya lát el, mindenáron ipartelepeket kell idevonzani. Az sem volna egészség­telen vállalkozás és nagy munkaal­kalmat nyújtana, ha a Bábszky-hegy délkeleti lejtőjén 90—100 holdas szőlőtelepet létesítene a város. Még gyümölcsösre is van rengeteg helye. Amilyen arányban fejlesztjük a várost, fokozzuk a fogyasztást, olyan arányban kell növesztenünk a mun­kaalkalmakat és emelnünk a terme­lést. Nem azért kell fürdő, nyaraló város, hogy nagypénzű idegenek mellett itt osztályok nyomorogjanak, hanem azért, hogy mindenki meg­éljen és a nyaraló se távozzék bőr nélkül városunkból. Ss... i. 60STA BEHLING LANGERLÖF ZELMA Nobel-díjat nyert regénye filmen 2 részben az idei szezon legha­talmasabb alkotása. Megjelenik a KORONA MOZGÓBAN január hó 30-án és 31-én. mennyi a rokkantadé? Az új törvény meghozta a rokkant, ellátási adót. Szégyene volt eddig a nemzetnek, hogy rokkant katonáit, hadiözvegyeit, árváit, kiknek a világ­háború alatt mindent megígértek, havi egy-két kiló kenyér árával fizette ki. Most e törvény mindenkit adófize­tésre kötelez és ebből az adóból tisz­tességes ellátást juttatnak a rokkantak­nak és az özvegyeknek. Január 31-ikével kezdődik az új adó fizetése, mely a kereseti adó szerint alakul. Aki 10 ezer koronán alul hetenkint, vagy 40 ezer koronán alul havonkint fizet kereseti adót az nem járul hozzá a rokkant adóhoz NÉZZE MEG affiK KÉSZ GYERMEKRUHÁKAT Si» SZÉCHENYI ARÖHAZßiN I Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. fl " ,u tt,,ot­)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents