Esztergom és Vidéke, 1926

1926-07-29 / 60.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. lEfllELEIIK MIDÉI VASÁBBAP ÉS OSÚTÖBTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Simor János-ntea 18—20,, hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A hercegprímás hazaérkezése. Á csikágói eucharistikus kongreszszusról hazaérkező biboros herceg prímást, csaknem 7 heti amerikai útjáról meleg szívvel, a főpásztort megillető tisztelettel fogadta székvárosa szombaton a késő délutáni órákban. Első eset, hogy Magyarország hercegprímása ily nagy tengert járó utat tesz meg. Dr. Csernoch János biboros, hercegprimás és érsek előtt nagy és magasztos cél lebegett, mikor a korát szinte meghaladó útra magát elszánta. Egyrészt kifejezést akart adni annak a hitegységnek, melyben számottevő tényező Magyarország. Másrészt személyes meggyőződést szerezve az amerikai magyarság helyzetéről, egyben ily nemzetközi testület előtt, mint az Egyesült Államok, rá kívánta terelni, információt nyújtva, a figyelmet a magyar kérdésre, Magyarország sorsára. A nagy vallási s hazafias miszsziót összefogva képviselte tehát, mikor megjelent Amerika földjén. Ennek tudatában kell értékelni azon lelkes fogadtatást is, melyben székvárosa részesítette a biboros főpásztort. A város fel volt lobogózva, az úton szépszámú közönség virágot szórva éljenzéssel tüntetett. Mihelyt a városba bejött autója megkondultak a harangok. A primási palota előtt az apácák, bent a palota lépcsőházánál az érseki uradalom tisztikara Hajdú István igazgatóval élén s az udvari papság dr. Lepold Antal és dr. Drahos János preláms-kanokokkal fogadták. A papság a primási lakosztály szalonjában, a katonaság a vármegye, a város, az állami híva talok, pénzintézetek, tanintézetek küldöttei és az Oltáregylet hölgyei áz első emeleti fogadótermekben gyülekeztek nagy számban Palkovics László alispán, Antóny Béla polgármester, Bleszl Ferenc tkp. elnök-igazgató, Kiss J. alezredes és özv. Reviczky Gábornéval élükön. Körülbelül 7*6 volt, mikor, a biboros főpap dr. Meszlényi Zoltán titkára kíséretében bevonult palotájába. Lakosztályában a főkáptalanból jelen voltak dr. Walter Gyula nagyprépost vezetésével : dr. Kohl Medárd püspök, dr. Robicsek Ferenc, Dedek-Crescens Lajos, dr. Lepold Antal, dr. Drahos János prelátus kanonokok. A lelkészkedő papságból Számord Ignác tb. kanonok vezetésével: Eitner E. Ákos főszékesegyházi sekrestye-igazgató, Fay Jenő hittanár, Keményfy K. Dániel vizivárosi, Mátéffy Viktor belvárosi plébánosok, Raufstein Antal szemináriumi vicerektor, dr. Szabó Vendel főiskolai theológiai tanár, Szomszély Antal karkáplán, Városi Ferenc káplán, Veszély Géza káplán. A papság többi része szabad ságon volt. A lakosztályába friss egészségben megérkezett főpásztort a főkáptalan s lelkészkedő papság nevében a következő meleghangú és az amerikaiak jelentőségét megértően méltató beszédben dr. Walter Gyula c. püspök s nagyprépost üdvözölte: Feszült várakozás tárgyát képező szerencsés visszaérkezésének első pillanataiban méltóztassék kegyesen fogadni a főkáptalan és a helybeli papság nagy örömének, mély hódolatának és őszinte ragaszkodásának lelkesült nyilvánítását. Utazását megelőző hosszabb gyengélkedése dacára megcáfolta FŐmagasságod a királyi Lantos szavait; „Mare vidit et fugit et conversus est retrorsum." (Látta a tengert, futott és visszafordult.) Nem ingatták meg az egyház és a haza fontos érdekei tekintetéből egyaránt nagy jelentőségű elhatározását Neptun roppant birodalmának morajló vizei. Nem nyugtalanították kipuhatolhatlan mélységeinek titkos esélyei. Mint a viharedzett tengerész, nyugodt lélekkel, hideg vérrel, meg nem rettenő bátorsággal bocsátkozott a beláthatian vízmezőre, amelynek mozgalmas hullámain az Óceánon túl élő honfiak hazaszeretete, vallásossága, megelégedése és Főmagasságod látogatása felett érzett öröme tükröződött vissza. Felvillanyozták, acélozták a magasztos célok, amelyeket szemei előtt lebegtetett ; a nemes feladatok, amelyeket megoldani óhajtott és a biztató kilátások, amelyek áldozatos vállalkozását a sikerek és eredmények egész sorozatával kecsegtették. Hatványozta erejét, élénkítette kedélyét a meleg érdeklődés, amellyel Főmagasságod a hit mélységének, a vallásosság bensőségének, a keblek fellángolásának azon megnyilvánulásai elé tekintett, amelyek által az Újvilág másodízben ragyogó fénynyel óhajtotta a lelki élet gyúpontját, termékenyítő napját, kimeríthetlen kincstárát ünnepelni. Hinni lehetett, hogy semmi áldozattól sem fog ez alkalommal viszszariadni; semmi áldozatot sem fog terhesnek, túlcsigázottnak tartani, hogy a kongresszus ünnepélyessége, pompája, látogatottsága, gyűléseinek magas színvonala túlszárnyalja mindazt, amit a kongresszusok eddigelé a titkok-titkának hódolatára, dicsőítésére, magasztalására nyújtottak. Isten dicsőségéért} az egyház tekintélyeért, a keblek felgyulasztásáért hevülő lelkületének oly emló ket kívánt állítani, amelyre büszke tudattal pillanthatnak a legkésőbbi utódok, a legtávolabbi nemzetek. Fenséges templommá alakult valóban a Michigan tó partján elterülő, alig egy félszázad alatt a jelentéktelen indián faluból világhírűvé emelkedett többmilliós kertváros. Vakító fényárban úszó oltárai körül nemcsak a legválogatottabb virágok balzsamos illata áradozott. Megragadó kifejezést öltött, felülmulhatlan ünnepélyességben tündöklött a szivek áhítata, hódolata, imádása is, amelyet a hivők seregei az isteni szeretet és irgalom csodás záloga iránt ragyogtatni buzgólkodtak. A teremtő ész és alkotó munka szinte hihetetlen vívmányai és a kongresszus nagyszabású mozzanatai bizonyára feledhetlen benyomásokat véstek Főmagasságod emlékébe. Élesen világították meg különösen a béke áldásainak és a vérzivatar borzalmainak azon kiáltó ellentéteit, amelyek áthidalhatlan távolsággal választja^ el egymástól az ó és újvilág népeit, nemzeteit. Viszont azonban Főmagasságod megjelenése is maradandó emléket hagyott hátra a szivekben és azokra időtlen-időkig hatást fog gyakorolni. Erősen hiszem, hogy hazánkra nézve sem fog nyomtalanul feledésbe merülni. Senki előtt sem titok az aggódás és gond, amellyel Főmagasságod a jelen szomorú helyzet kedvező alakulásának előmozdítása iránt viseltetni és, azt szivén hordani méltóztatik. Éppúgy- meg van győződve mindenki arról is, hogy változatos ós gazdag újvilági tapasztalatai mélyíteni és szilárdítani fogják azon érzelmeket, amelyek lángjai nemes keblében a haza nyugalmának, megújhodásának, régi nagyságának vágyát melengetik. Hően kívánjuk, hogy az amerikai szép napok és kedves emlékek koronáját ezen vágy miriél gyorsabb és teljesebb megvalósulása képezze. A nagyprépost beszédére a biboros főpásztor megilletődve válaszolt. Közvetlen s mélyen szántó beszédében megköszönte a főkáptalan s papsága ragaszkodását s rámulatott azon fontos mozzanatokra, melyeket amerikai útján tapasztalt az odavándorolt magyarságnál. A hithűség és a munka szeretete köti Őket össze ősi hazájukkal, Magyarországgal. Hogy mit tett Amerikában, az általánosan tudott. Útja s személyes megjelenése egyben ráterelte Amerika figyelmét a Trianoni békétől sanyargatott magyar haza sorsára. Minden alkalmat megragadott, hogy hazánk állapotát az ottani számottevő tényezők előtt feltárja s megállapíthatja, hogy számos félreértést igyekezett eloszlatni sikerrel. Jól esik annak tudata, hogy papsága imáival kisérte •amerikai útján s a lelkekbe igyekezett bevésni annak tudatát, hogy hazája érdekében járt nehéz útján annak a történeti igazságnak beállítására, hogy míg a trianoni béke fennáll, addig Európa s így hazánk békéje se lehetséges. A hercegprimás nagy közvetlenséggel beszélgetett egy ideig a megjelent papsággal, majd levonult a főkáptalan s lelkészkedő papság kíséretében a fogadótermekbe, ahol a katonaság, a vármegye, az állami hivatalok és egyébb testületek nevében Palkovics László alispán tartott lendületes üdvözlő beszédet, kiemelve nemzeti s történeti jelentőségét a biboros-hercegprimás amerikai útjának s reményét fejezte ki annak sikere fölött. Majd Antóny Béla polgármester lépett elő s meghatottan adott kifejezést azon érzésnek, hogy a magyar katholicizmus szivéből, az ország elsóV főpásztora útra kelve, micsoda mentőmunkát végzett a hazáért. A biboros hercegprimás megindultan fogadta mindkét üdvözlést. Ami Esztergomban van, az az ő szivéhez mindig közel áll. Amit tett Amerikában, azt a katholikus hit világítása mellett, a hazárét érzett szeretetből tette. Ezután a tiszteletére megjelent hölgyek üdvözletét köszönte meg, rámutatva a női lélek apostolkodó munkásságára. A tisztelgések végeztével a főpásztor lakosztályába vonult vissza. A megjelentek pedig a magyar prímásnak a kereszténységre s a magyar hazára egyaránt kiható nagy lépését mérlegelve oszoltak szét. Kesztölci ünnepély. A Pilishegy erdős alján és sziklás gerinchez tapadt Kesztölc község templomában mult vasárnap felhangzott a Turista Dalárda orgonabúgásszerű magyar egyházi éneke. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya a szerencsétlen békekötés óta kibővítette programját. Ünnepélyeket rendez vidéken. Lelkesít buzdít, vigasztal és térít, ahol kell a magyar, keresztény, integer Magyarország magasztos eszméjének szolgálatában. Ilyen ünnepélyt rendezett a mult vasárnap Kesztölc tótajkú magyar testvéreink számára. Dr. Antóny Béla polgármester, elnök, dr. Brenner Antal városi főjegyző egyesületi ügyvezető elnök és Maros Antal tb. főszolgabíróval az élén 41 turista rándult ki Kesztölcre. 10 órakor dr. Vándor József plébános csendes szt. misét mondott, amely alatt Hajnali Kálmán karmester vezetésével a Turista Dalárda NÉZZE SIEG StS KÉSZ GYERNEKBUHÁEAT iä2Ä"Stt SZÉCHENTI ÁRUHÁZBAN I Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. «* Sam>