Esztergom és Vidéke, 1926
1926-07-11 / 55.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HE8JELEIIK SIIIDEI VA8ÁBIAP ES GSÜTÖBTOKÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-ttfca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá atz előfizetési s hirdetési dijak stb. kfildendők. Telefon 21. Fomnnkatárs: VITÁL ISTVÄN. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Európai eszmeáramlatok. Bármennyire határokkal elkülönítve élnek egymástól a nemzetek, az egyes koroknak eszméi vannak, amelyek nem ismernek se geográfiai sem mondvacsinált, úgynevezett békeszerződésekkel legyőzött államokra diktált határokat. Bár a magyar belpolitikában maradandó gyökeret vert az az irányzat, amelynek megszemélyesítője gróf Bethlen István, mégis tanácsos, hogy figyelemmel legyünk azokra az irányzatokra, melyek a külföld nagy nemzeteit mozgatják. A Franciaországban egymás után bekövetkező kormányválságok iskolapéldáját mutatják annak, hogy ez apró pártokra és párttöredékekre szakadozott francia politika bármennyire is igyekszenek egyesek benne a bal felé való eltolódást ki erőszakolni, ezek a törekvések teljesen sikertelenül maradnak, mert amint a hiradások mutatják, most már éppen tizedik esetben Briand kapott megbízatást kormányalakításra. A radikális Herriot, aki nemrégiben még Lyon város polgármesteri székében ült, mindent elkövetett, hogy a legszélsőségesebb politikai irányzatok felhasználásával is kormányt alakítson, de ez dacára minden baloldali megalkuvásnak még sem sikerült. Ellenben nagyon jellemző az európai közszellemre, hogy Briand, hogy mentse, ami még menthető — a zuhanó francia frankról van szó — még a sovén Poincaré támogatását is kénytelen igénybe venni, hogy Franciaországnak kormányképes hatalmat biztosítson. Nem kevésbé érdekesek azok az események, amelyek most Németországban zajlottak le, mert dacára annak, hogy a német nemzet fölött, jelenleg baloldali orientációjó belpolitikai uralom van, mégis oly értelemben nyilatkozott meg ez a leveretésében is hatalmas állam, hogy nem kobozzák el a német, fejedelmi házak vagyonát. Nagy agitáció előzte meg ezt a népszavazást s az agitációból különösen kivették a részüket a radikális elemek, még sem tudtak olyan népszavazási eredményre szert tenni, hogy a fejedelmi családokat vagyonuktól megfosszák. Ha ezeket az európii áramlatokat figyelembe vesszük, meg kell állapítanunk, hogy ma már kiábrándultak a nemzetek abból a politikából, amelyik igen gyakran csupán ademagó giára támaszkodva szélsőségekbe hajtották a lelkeket. A lehiggadás folyamata megindult s ez abban a mederben találhat maradandó elhelyezkedést amelyben nyugszik Magyarországon is az a politika, amelyiknek sikerült megmenteni a [munkának és előrehaladásnak lehetőségét a szélsőségektől. Az a túlzott nacionalizmus amelyik állandóan fegyvereket csörtet, bizonyára éppen ugy nem szolgálhatja a munka lehetőségét és a nemzetek közötti béke fenntartását, amint nem szolgálja ezt a másik ellentét sem. Mi nagypn örülünk, hogy h azánkat nem kell féltenünk már azoktól a megrázkódtatásoktól, amelyek a kon szolidációt mindig veszélyeztetik, ha túlságosan megnő a hatalma akár az egyik, akár a másik szélsőségnek Nem hirdetjük azt, hogy tüzzel-vassal ki kell pusztítani az ellenkező politikai felfogásokat, de állítjuk, hogy azok maguktól felmorzsolódva pusztulnak ki annál hamarább, minél inkább őszinte világáramlat lesz a béke igaz kívánalma. Éppen ezért örülünk, ha Nyugatról olyan politikai szelek fújnak, amelyek a romboló radikális szellemet távoltartják már Európától, mert a nemzetek megbizonyosodtak már arról hogy ezek tudnak ugyan rombolni, de nyomukban gyűlölet és pusztulás fakad. Y. Dolgoznak vasárnap. Dolgunk akadt Esztergomban, arra felé vitt tehát utunk s mi kocsin mentünk, mert vasárnap délelőtt nincs vonatunk. Már a zsidódi híd táján haladhattunk, midőn egy ember jött velünk szemben, akin megakadt a gondolatunk. Vasárnap volt ugyanis és ez az ember mégis hétköznapi munkaruhában ballagott az úton. A hátán permetező gép, a szájában kurtászárú magyarpipa, a járása ki mérten biztos fellépés, lerí róla messziről, hogy rátartós esztergomi magyar. És munkába tart. Vasárnap reggel van ugyan, de ő hétköznapi munkába megy, dolgozni akar. Egy idő raulva megint találkoztunk egynéhánnyal. Egyenként jöttek, vállukon munkájukhoz szükséges szerszámaikkal, szótlanul pipázgatva, maguk elé meredőn, komolyan. Ránk se néztek jóformán, vagy ha igen, akkor is nagyon komoran. Ami érthető is. Oh munkába mennek, mi pedig ülünk a kocsin könynyen vasárnepiasan. Rá nyolc napra Komárom irányába mentünk, megint csak kocsin s ugyancsak vasárnap, mint Esztergomba a minap. És a falvakból itt is ott is láttunk embereket dolgozni menni földjeikre, mint akik nem tudják, hogy vasárnap van. Nem is oly elvétve felbukkanó jelenség ez a megszegése a vasárnapnak. És a baj oka is, mintha nem egyedül abban rejlene mindig, aki dolgozik vasárnap. Van ember akárhány, akit vasárnapi munkájára a dac visz: ez az akaratos, keménylelkű s szegényebb fajta magyar. Látja, hogy a gyárakban vasárnap is folyik a munka szakadatlanul, zavartalanul. Szegénységében nem tudja megérteni, hogy mért engedélyezi az állam a munkát a nagyobb vállalatoknál vasár- és ünnepnapokon is, csak a tényt nézi s hátraszegi keményakarású magyar fejét és elmegy dolgozni magának, mert azt mondja veleszületett ellenszegülése: én is dolgozhatom, ha azoknak dolgoztatniuk szabad. Igy szüli az élet á vasárnapi dolgozókat, ha nem lesznek ellene azok, akik erre tanításukkal s hatalmukkal hivatva volnának. Vanak megint mások, akiket nyomorúságuk, a mindennapi kenyérért vívott áldatlan korban való árva, magárahagyatottságuk kényszerít reá a vasárnapi munkára. Aki elnézi ezeket a vasárnapi dolgozókat, annak kell hogy felhívjuk a figyelmét azon napszámos emberekre^ akiknek maguknak is van egy kis földjük, de bányába gyárakba járnak dolgozni hétköznap. Megkeresnek — ha dolgoznak — 150—200.000 koronát hetenként napi tíz órát dolgozva a munkaadónak. Korán reggel mennek s este van mire hazaérnek fáradtan. Állandó munka mellett 600—800.000 korona kereset egy hónapra. Ebből meg is élni és a maguk kis földjét, szőlőjét idegen erővel dolgoztatni, vagy erre külön napot elvesztegetni nincs módjukban. Mit tesznek ezek szorultságukban ? Este halkor befejezi az ilyen ember munkáját a gyárban. Siet haza s mondjuk fél hétre otthon is van. Sebtében dobja le tarisznyáját a válláról, megkérdezi az asszonyt, a Dunáról tele hozta-e vízzel a kis hordót, aztán az igenlő feleletre odaáll a tragacs elé, vállára húzza a terhet könnyítő pántot s tolja ki a vizet a határba, a szőlőbe. Itt van ugyanis az ideje, permeteznie kellene, de mivel kicsi napszámából nem tud fogatos gordát fogadni, így segít magán a maga verejtékével. Este van már mikor, elindul, siet, erőlködik, izzad, míg ki nem ér s bizony van este tíz óra is mire hazaért üres tragacsával szegényes vacsorájára. És ezt megismétli a hét alatt annyiszor, ahányszor éppen szőleje megkívánja. Egy-két esti órát így túlórázva eléri célját, előkészíti a permetezést — vasárnapra. Mert akkor van néhány szabad órája és teljesen a tetszésére bizza mindnyájunknak, hogy megbotránkozzunk-e rajta, vagy annak a terhére irjuk vasárnapi dolgozását, aki magára hagyta őt árva nyomorúságában. Hisz ő úgy érzi, hogy nem ő a bűnös, hanem bűnös az embertársa, aki rosszul fizeti őt s benne hagyja a nyomorúságban. (Folyt, köv.) Zs. J. ] Kedélyes Esztergom. | Kommunisták Istene. A kommün egyik ünnepén felállították Marx mellszobrát a Széchenyitéren. Másnap azonban nagy eső jött és az agyagszobrot annyira szétáztatta, hogy a belsejébe tömött szalma kilátszott a fejéből. Két Petőfi-utcai asszony látva a furcsa szobrot a következőképpen újságolták a szobrot a külső Petőfi utcában. Széchenyi-téren áll a kommunisták Istene. Szómábul van a feje. Nivellálás. Deák Ferenc, akkor még Dunautcát, amikor rendezték, kelleténél magasabban töltötték fel, úgy hogy alacsonyan estek az ablakok. A képviselőtestületben szóba került ezen kellemetlen ügy. A mérnök azzal védekezett, hogy a nivellálás kívánta ezt igy. Az egyik Duna utcai polgár közbeszól : Nivellálni, nivellálnak, nálunk meg benéz a liba az ablakon. Léghuzamos cipő. Volt egy kör, amelyet azért neveztek Magyar Körnek, mert idegen szót pénzbüntetés terhe alatt tilos volt társalgás közben kimondani. Kemény 10 krajcárt, vagyis egy hatost kellett fizetni mindan idegen szóért. Egy ízben együtt ült a társaság a Háromszerecsen vendéglőben, amikor D. L.-nek eszébe jut, hogy jó volna egy pár cipőt rendelni az ott jelen levő W. R. kiváló cipésznél. R csinálj nekem egypár cipőt. Milyet, fűzős, vagy gombosat ? Nem, tudod milyet szoktam hordani. Olyan izé léghuzamos cipőt. Nem akarta a cúgos idegen szót használni. Választópolgár. A régi választásokról is sokat beszélnek. Voltak elvhű, önzetlen választók, akik azonban oda szavaztak ahol többet adtak a voksért. Ámbár a többet fizető jelölt sem volt biztos a szavazatok felől. Mert bizony meg esett, hogy utolsó este elmentek az ellenfél tanyájára és holmi jófajta cibar, kramfutter és elegendő bor jobb meggyőződésre terítette az elvhű szavazót. NÉZZE MEG a Etf KÉSZ GYEHMEKRDHÁEAT SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I Piáksapkák 65,000 koronáért kaphatók. mt mm * m ' ]
