Esztergom és Vidéke, 1926

1926-05-30 / 43.szám

»VIII évfolyam 43. «z*m. K KKE8ZTEN Y MAÖÍAk SAJTÖ. Vasárnap, 1926. május 30. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IE8IBLEI1K HIBDEB VASABIAP ÉS OSÜTÖBTÖKÖÍ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá ez előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Ne feledj magyar! F. év június 4-én 6 éve lesz an­nak, hogy a „békeszerződés"-nek el­keresztelt arcpirító trianoni békepa­rancsot a magyar kormány kikül­döttje kényszerűségből aláírta. Hat hosszú éve pusztulunk egya­ránt a Csonkaországban, valamint a trianoni határokon túl ez átok nyűge alatt. A hivatalos Magyarország kezeit gúzsbakötve tartja még a trianoni erőszak, de a magyar társadalom nem nézheti ölbetett kezekkel édes, drága hazánk feldarabolásét, nemze­tünk pusztulását, elszakított véreink keserves kálváriáját. Budapesten június 4-én d. u. 4 órakor az összes harangok megszó­lalnak, hogy panaszukat a magyarok Istenéhez elvigye és előzőleg május 30 án, vasárnap az istentiszteletek alkalmával Budapest Összes felekeze­teinek lelkészi kara megemlékezik a június 4~iki gyászos évfordulóról és imádságot mond idegenbe szakadt véreinkért. Végül június 6-án va­sárnap d. e. 11 órákor az összes társadalmi egyesületek hatalmas til­takozó gyűlést tartanak a Vigadó­ban, melyen közéletünk illusztris kép­viselői gyújtó szónoklatokkal üzen­nek hadat a már-már szinte jelent kező közönynek és fásultságnak. A gyűlés után a Szabadság-téren levő és az elszakított részeket jelképező irredenta szobrokat megkoszorúzzák. Midőn a nemzeti társadalmi egye­sületek mindezeket az egész ország­nak hírül adják, felkérik a legkisebb községtől kezdve városainkig az or­szág társadalmát, hogy az ottani társadalmi egyesületeknek ugyané célra való tömörülése révén hasonló intézkedéseket tegyen, vagyis június hó 4-én d. ». 4 órakor szólaljanak meg az egész ország harangjai, elő­zőleg május 30 án istentiszteletek al­kalmával minden magyar szívből szálljon imádság az Egek Urához, aki legjobban tudja, hogy a magyar nemzet a trianoni átkot nem érde­melte meg és végül június 6-án til­takozzék az ország minden városa és községe a békeparancs ellen és kö­vetelje a békeszerződések revízióját. mm —— mi Modern céhrendszer. Állítólag a szabad verseny semmi­sítette meg a céheket, melyeknek el­múlását, — ha a mai időket nézzük, — csak sajnálni lehet. A vallásos és nemzeti irányt képviselték a közép koron át. Az igazi erkölcsösség meg­testesítői, a hazafiúi erények istápo­lói voltak a céhek. Nagy szükség volna rájuk ma, amikor épen az az osztály van leginkább megmételyezve, amelyen a régi céhrendszer nyugo­dott. Igaz, hogy megszűntük óta sok minden megváltozott. A régi céh­rendszer tradicionális hivatását úgy, mint régen, ma többé már nem tölt­hetné be. Nem is arra gondolunk, hanem a testületi szellemnek az egyes társadalmi rétegek közötti olyszerű ápolására, aminőt a céhek megszűnte óta hiába keresünk. A mai legtöbb munkás szerveze­tünket nemzetietlen és vallástalan szellem hatja át. A jövő Magyaror­szágba pedig csak az erkölcsös ala­pon álló vallásos és nemzeti érzés­sel túlfűtött soviniszta fajmagyarságé lehet Mihelyt a nemzet letér arról az útról, mely az említett erkölcsi tőkék birtokában az ország integri­tásához vezet, mint nemzet megsem­misültünk. Szomorú jelenség, hogy meglévő szervezeteink céljaik elérhetése vé­gett — nemzetköziségüket hangoz­tatva — képesek ellenségeinkkel is szövetkezni. A legnagyobb munkás pártnak nagyon sok esetben a régi céhek nyomdokait kellene követni, amikor megszűnne az a diszharmó nia, mely közte és a polgári társa, dalom között fennáll. A modern ember abban látja az ő szellemi felsőbbségét kidomborítva, ha eldobja magától a hitet, a hazát s azután — ezen éltető ideálok nél­kül — természetes, többé nem ta­lálja meg helyét a társadalomban Mivel tudjuk, hogy az élet egyik legfőbb kritériuma a haladás, nem akarjuk azt mondani, hogy vessük el magunktól ami hasznos és jó. De igenis hangsúlyozzuk, hogy az élet minden vonatkozásában állandóan előttünk kell lebegni a hit és haza fogalmának s csak ha ezek a mo ralis alapok érintetlenek maradnak lelkünkben, haladjunk a korral. A hit és haza fogalma nélkül működő munkásszervezet romboló hatását szomorúan éreztük a múltban. Ez a nemzetközi közület először mégsem misíti az egyént, annak jóhiszemű­ségét saját céljaira használván fel s ha az egyén akaratszabadsága a tö­meg szuggesztív ereje alatt megsem­misült, az eredmény a társadalom szempontjából mindig katasztrófához vezet. Legyenek munkásszervezetek, de ne a mai arculatukban. Ha a sza badverseny megszüntette is a régi céheket, egyben ma is követésre­méltó például szolgálhatnak. Éz a példa a vallásos, nemzeti és fajön­tudat istápolása Ennek az öntudat­nak kell áthatni összes munkásszer­vezeteinket, mert régletünt idők tör­ténelmi tragédiái is azt mutatják, hogy valláserkölcs nélkül még az olyan nagy közületek is, aminők Róma és Bizánc voltak, porba hull­tak, megsemmisültek. Sohasem az ellenség szól belőlünk, amikor azokhoz szólunk, kik a hi bát föl nem ismerve, uszályhordo zóivá válnak a nemzetietlen eszmé­ket hirdető csatlósoknak, hanem szól belőlünk az egymást megérteni akaró magyar s ha a lelkek mélyén van még egy ép húr, meg kell hogy rez­düljön az igazság szavának hallatára, mert lehetetlen, hogy a magyar mun­kásosztálynak végeredményben ne lenne a többi társadalmi osztályéval közös az az óhajtása, hogy az el­veszített Hazát mielőbb visszaszerez­hessük. Koxáry yenő m. kir. gazdasági tanár. Tűzoltóemlék Nyergesújfalnn. A mult évben ülte a nyergesújfa­lui önkéntes tűzoltó egyesület 40 éves fennállásának a jubileumát. Az erő, amely a múltból sugárzik a je­lenre, megihlette és új energiát ön­tött a testületbe, a mult varázsának hatása alatt lelkesedéssel határozták el a tűzoltók, hogy nemcsak átszer­vezik önmagukat, de a tűzoltó esz­mék megörökítésére egy ligetet léte­sítenek és abban tűzoltó emléket, hatalmas szép piramist, rajta a tűz­oltó jelvényekkel, állítanak. A szavakat tett követte. A köz­birtokosság megfelelő területet bo­csájtott a tűzoltók rendelkezésére, Reviczky Elemér főszolgabíró, tb. főparancsnok a szükségelt platánfá­kat és az emlékműnek alkalmas kö­vet ajánlotta fel nagylelkűen, köz­ségi elöljáróság pedig élén Kelemen Ferenc főjegyzővel és Mayer Mihály bíróval a táncmulatságok rendezését kivette az üzletemberek kezéből és átadta a tűzoltó parancsnokságnak, hogy az egyesület azok jövedelmé­ből fedezhesse kiadásait. Meglévén igy az előfeltételek, most már a pénz előteremtése maradt hátra. És most nyilvánult meg Nyer gesújfalu község közönségének az igazán kivételes megértése és pél­dátlan odaadása a tűzoltósággal szem ben. Idős emberek, akik a táncmu­latságokból már kinőttek, a tűzoltók mulatságain egymásután adják hoz­zájárulásaikat belépődíjak alakjában. A munkások, akit a nagy vállalatok agyon szanáltak, a gazda, az iparos, a kereskedő, ki mind-mind a maga élet-halál harcát vívta a lefolyt esz­tendőben a gazdasági pangással, pénz­szűkével, adóval, a maga gondjával­bajával, mintegy varázsütésre, im pozáns megnyilvánulással siet az egyesület pártfogására. És megtör­tént a legnehezebb viszonyok köze­pette, hogy szebben valósult meg a terv, mint tervezői hinni merték volna. 40 milliót szedtek össze a tűzoltók egy éves akciójuk alatt. 43 tűzoltót szereltek fel új öltönyökkel, a régi fecskendőt átalakították egy­ségesre, új tömlők kerülték a szer­tárakba és a tavasz közeledtével már be is fásították a Reviczky-ligetet, hogy méltó helyet teremtsenek az emlékműnek, melyen már munkál­kodtak a dolgos kőfaragó kezek. A mindenben mindig okoskodók, a ká­kán csomót keresők alul maradtak: minden megvalósult, amit az egye­sület maga elé tűzött. Ragyogón sütött pünkösd vasár­napján a nap, a fényes tűzoltó csá­kók vissza mosolyogtak rája suga­rai alatt a nagyszerű levente fiúk sapkáin gyönyörűen mutatkoztak a a darutollak. 41 községbsli, 20 eter­nit-gyári tűzoltó és 40 levente állt feszesen sorfalat, szanált magyarok szemében édes sugár fénye a várva­várt virradatnak.. Dísszel, örömmel fogadta Nyergesújfalu szenkviczi Pal­kovics László alispánt a megyei urak­kal. A templom előtt már a lányok is a menethez csatlakoztak, amiáltal még imponálóbbá tették a felvonu­lást, mely a Reviczky-ligetbe az em­lékműhöz tartott zeneszóval. Az emlékmű alatt Palkovics László alispán mondott lendületes beszédet. A lepel lehullott, az aranyozott tűz­oltó jelvények elővillantak a szép márvány piramison, a beszéd hatása frappáns, a jó szónok orgánuma ma­gával ragadt. A támadó ünnnepélyes csendben komoran hangzottak el a megújuló tűzoltói fogadalmak. Ezután Zsitvay parancsnok a tes­tület köszönetét tolmácsolta a nép­szerű alispánnak, kit díszelnökké vá­lasztottak s jegyzőkönyvi köszönetet mondottak a gyásza miatt meg nem jelent Reviczky Elemér főszolgabíró­nak. Délután a liget megnyitása követ­kezett. Az alispán újra lelkes . szó­noklatot tartott s utána a zászló­anyával, dr. Ridly Istvánnéval az első ropogós csárdás mellett átadta a ligetet a közönségnek, amely vir­radatig mulatott a tűzoltó zenekar muzsikája mellett. A mulatság ujabb 9 milliót jöve­delmezett az egyesületnek, ékes bi­zonyítékául annak, hogy az össze­tartás csodálatos eredményeket pro­dukálhat. Bencésdiák Zs. y. Adakozzunk f. hó 29-én és 30-án a hősi sirok karbantartására! NÉZZE HEG ÄÄ KÉSZ GYERMEEBÜHÁIAT &£SU2& SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I Diáksapkák 65,000 koronáért kaphatók. ,V,B • W,L)

Next

/
Thumbnails
Contents