Esztergom és Vidéke, 1926

1926-05-09 / 37.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HE8JELEIIK MIDÉI VASÁBIAP ÉS ÖSŰTÖBTŐKÖB, Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Közerkölcsök romlása. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter március hónapban egy rendeletet adott ki a közerkölcsök romlásának tárgyában. A rendelet az iskoláknak szól, mint olyan intézményeknek, amelyek nevelnek. Nem tudom intéztetett-e hasonló rendelet az összes közható­ságokhoz, sőt magához a nemzet­gyűlés pártjaihoz is. Ha igen, akkor jól van, ha nem, akkor hiányos lesz a romlás elleni védekezés. Világháború, forradalmak, kom­mün, gazdasági leromlásban látja a miniszter az általános erkölcsi le­csúszást. Bizony ezek mind olyan tényezők, amelyek sohasem javítot­tak, hanem csak rontottak. Rontot­tak a közerkölcsökön a világháború alatt kiadott rendeletek lelkiismeret­len végrehajtásai, azokkal való vissza­élések. Meglazították az emberekben az erkölcsi alapot a háború alatt, — igen ritkán becsületes úton szerzett vagyonok büntetlen további élvezetei. Az sem javított az erkölcsökön, hogy akik résztvettek a forradalom­ban ekszponálták magukat a kom­mün alatt, nemcsak hogy nem vet­ték el méltó büntetésüket, ellenkező, leg, — pozíciókba kerültek, anyagi támogatásban részesülnek. Az erkölcsi romlások lejtőjén áramerősítő állomásokat találunk. Ilyen áramerősítő állomások egyike a sajtónak az a része, amely min­den ellen tör, ami keresztény és nemzeti, Minden botlást, amely nem az ő táborukban történik, széles mederbe terelve, felkorbácsolva, még több iszapot szórva bele, kiszínezve tálal föl a tömegeknek. Ugyancsak ilyen szolgálatot tesznek a romlás­nak a nemzetgyűlésen elhangzott korcsmai gorombáskodások és súlyos gyanúsítások. Valamint az sincs né­pünkre nevelő hatással, amikor azt kell hallania, hogy drága pénzzel fizetett képviselői mindenütt találha­tók a világon, csak az Országház tanácskozó termében nem. Nem utolsó szerepet játszik az erkölcsi züllés előidézésében az árak önkéntes, spekulatív meghatározása sem, mely mindig a fogyasztó ká­rával és az árusító indokolatlan jövedelememelésével jár. De meg kellene rendszabályozni a munkál­tató vállalatok igazgatóinak fizetés, tiszteletdíj, osztalék címén fizetett horribilis jövedelmeit is. A kirívó ellentétek mindenkor azokat a lelki indulatokat nevelik, amelyek az er­kölcsi lazuláshoz vezetnek. Ezek mellett valamelyes módon oda is kellene hatni, hogy a szertelen igé­nyek letompuljanak. Mert mégis le­hetetlen dolog az, hogy amikor gaz dasági leromlásról kell beszélnünk, oly nagy a lukszus, amilyen a bol­dog békében sohasem volt. Amikor már annyira jutottunk, hogy miniszteri rendelettel kell fel­hívni az általános figyelmet az er­kölcsök elfajulására, akkor már nem elég csak a javító munka. Itt már kemény, büntető megtorlásra van szükség. Sem tekintélyeket, sem egyéni becsületet,, sem állami ren­det, sem nemzeti eszmét senki ke­mény megtorlás nélkül le ne ront­hasson. Meg kell rendszabályozói a sajtót, tisztességre kell tanítani a kocsmai gorombáskodókat és kérlelhetetlenül kell elbánni azokkal, akik könnyen rógnak bele az ország, az egyének becsületébe. V. I. Elvadult állapotok. A kommunizmus által felszabadult aljas emberi ösztönök nyolc évvel a gyászos korszak letűnte után még mindig nem szoríttattak vissza a normális mederbe, sőt ujabban az utca rendje tekintetében anarchiszti­kus állapotok kezdenek lábrakapni. Alig tataroznak meg egy házat, rö­vid idő múlva televannak a falai firkálva (lásd városháza), a fák le­háncsolása napirenden van, a villa­moskörtéket rendszeresen és sportsze­rűleg céltárgynak használják, automo­bilokat megdobálnak, a hirdetési díja­kat megfizetett falragaszokat követ­kezetesen letépik, készülő nyilvános parkjainkat összegázolják, kutyákkal letiportatják, csirkékkel végiglegelte­tik. Közrendészeti szerveink úgylát­szik ezekkel a jelenségekkel szem­teljesen tehetetlenek s immár elér­kezett az az idő, amidőn a város jóhírneve, a polgárság testi és va­gyoni épségének megvédelmezése céljából az önvédelemre és a megtor­lásra kell berendezkednünk. Mindenker voltak vásott gyerme­kek, rendetlenkedő, műveletlen fel­nőttek, de a túlkapásoknak olyan mértékére nem tudunk visszaemlé­kezni. Igaz, hogy a régi időben Bé­kássy és Modróczky nádpálcája, a csősz bikacsekje, a gyepmester drótja és a polgárság erélyes közbelépése határt szabott az elfajulásoknak. Az iskola is megtette a maga kötelessé­gét a fegyelmezés terén s mi na­gyon jól emlékszünk az erélyes tanítói és tanári „közbelépésekre". A mostani túlhumánus időkben saj­nos a jólbevált eszközök nem alkal­maztatnak s megrettenve kell kér­deznünk : hová fogunk jutni, ha ezeken a kóros állapotokon sürgősen nem segítünk. Mi fog történni azok­kal a létesítményekkel, amelyeket polgáraink gyönyörködtetésére terem tettünk, mi lesz nyilvános szobraink­kal, a hősök emlékével stbi, ha azo­kat a garázdálkodók martalékául engedjük át. Az utca hangja is tűrhetetlen. Olyan ocsmányságokat, istenkárom­lásokat kell nap-nap után az utcán hallgatni, hogy már-már csak fülre­húzott bőrsapkával lehet az utcára lépni. Fogjon tehát minden tényező össze : iskola, közrendészeti szervek, katonaság és városi hatóságok és szüntessék meg ezeket az arizonai és balkáni állapotokat. Jöjjön a ren dőrnádpálca, a csőszbikacsek és a polgárság tevékeny közreműködése a rend fenntartásában. Félre a rosszul értelmezett nevelési módszerekkel, amelyek csődöt mondottak; az el­vakult erkölcsök szónoklatokkal egye­dül nem javíthatók meg. Elsősorban a szülőkről és a veze­tőkről kellett volna beszélnünk. Jó példával nekik kell elöljárniok s min­den féktelenkedést azonnal meg­torolniuk. Nem tudom lesz-e felszólalásom­nak a várt eredménye, de ha nem úgy már most megizenhetjük a garázdálkodóknak, hogy a megszer­vezendő helyi fascizmus rendet fog teremteni minden vonalon, minden féktelenkedővel szemben és érvényt fog szerezni a rendszerető polgárság akaratának. —O.— ßondolkozzirak! A nemzetközi szociáldemokraták világszabadságot hirdetnek. Ezt azon­ban úgy méltóztassék értelmezni, hogy ők egész az anarchiáig élvez­hetik a szabadságot. Nekik szabad szervezkedniük, ők jogosítottak még a kommunizmus megszervezésére is, de más, aki nem szociáldemokrata, annak tilos a megalakulás. Nem régiben a magyar nemzet­gyűlésen tiltakozó szavaikat (jobban mondva lármájukat) emelték fel a cserkész intézmény ellen. A cserké­szek t. i. sem nem politizálnak, sem nem fegyveres polgári alakulat. Ed­zik testüket kirándulásokon és lel­küket tartják meg a keresztény nem­zeti eszméknek. Szocialista képvise­lők Szerint tehát eltöríendők. Most legújabban a „Vitézi Szék" került sorra. Persze ez az intézmény is eltörlendő. Eltörlendő pedig azért, mert a háborúban, tehát a Haza védelmében vitézül viselkedtek, ke­resztény nemzeti alapon áltanak, nem destruktív szabadkőmívesek és nem nemzetközi szociáldemokraták. Nos tisztelt szociáldemokrata elv­társ I Nem volna jó eltörölni a ke­resztény papságot is, kidobálni a keresztet az iskolákból és helyébe ötágú csillagot tenni ? A papság he­lyett talán jó lenne Kun Béláék szemináriumából kikerült nagytudású férfiakat állítani? Az automobilok száma. A főbiztosi jelentés megemlíti, hogy Magyarországon jelenleg 6317 auto­mobil és 1546 motorkerékpár van. E minden megjegyzés nélkül odave­tett szám értékelése céljából talán nem érdektelen, ha a hazai adat mellé odaállítjuk az Egyesült Államok ke­reskedelmi hivatala által kiadott je­lentés számadatait. Ezek szerint az Egyesült Államokban 17,880,000, Ka­nadában 599.000, Mexikóban 30.000, Nagy-Brittaniában 1,266 400. Német­országban 3Ö0 000, Romániában 10.300, Franciaországban 677.000, Belgiumban 138.000, Lengyelország­ban 15.300, Oroszországban 15.000 Németalföldön 06.000, Svédország­ban 83.000, Dániában 56.000, Nor­végiában 26.000, Spanyolországban 77.000, Svájcban 40.000, Argentiniá­ban 128.000, Braziliában 43.000, Ja­pánban 29.126, Ausztráliában 253.000 volt a motoros jármüvek száma. Amint látjuk, a legesleg-utolsó helyen ál­lunk mi az 1926. évi 7863 motoros járóművünkkel, holott a felsorolt országok adatai 1923—24-ből valók, esnem 1926-ból. Szegények vagyunk. Fantázia. Tombol, zúg, morajlik a tenger. A gigantikus erők mindent eltemet­nek. Körül az ég, — mint mikor a Golgothán elvégeztetett — nehéz, sö­tét fellegekkel terhes. Villámlik, dö­rög az ősanya meginog lábaink alatt. Velőtrázó sikoly, utána halálos csönd. Pirkad, hajnalodik. Elült a vihar. Béke, nyugalom. Ceylon szinpom­pája vibrál a kék azúrban. Egy új, egy más, egy nem remélt világ. Atlantisz madárdalos, virágillatos gyönyörűsége. Te vagy-e Ki kiengesztelsz és és megnyugtatsz; felemelsz és Ma­gadhoz vonz? Te vagy-e Ki álmat­lan éjjeken eljősz, hogy megvigasz­talj, ki erőt öntesz belém, ha csügge­dek, kinek két karja átölelve tartja NÉZZE HEG Sffi KÉSZ GYEBMEKBUHÁBAT flÄÄ SZÉCHENYI iBUfláZBIN I Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (Volt Baagyg Qifet) HÍREK. EGYRŐL-MÁSRÓL

Next

/
Thumbnails
Contents