Esztergom és Vidéke, 1926

1926-01-01 / 1.szám

Iparvédelmi irányzat. A költségvetés általános vitájának kiemelkedő eseménye volt Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter be széde, mely a tárcája ügykörébe eső feladatok és eredmények felől tájékoztatta a közvéleményt. A nemzetgyűlés szokatlan figyelemmel hallgatta a miniszter fejtegetéseit és ázzál a tisztelettel adózott az exposenak, amellyel az igazán komoly törekvéseket szokták elismerni. Valkó Lajos nem nagyhangú szólamokkal, hanem a gazdasági politika terén folytatott céltudatos munkával vonza maga felé a közérdeklődést. Csendes munkája, erőfeszítései azon a téren amelyen'; a „háború és forradalmak utáni viszonyok legnehezebbé tették a haladást, olyan értékűek, hogy nem tagadható meg tőlük a legteljesebb méltánylás és elismerés. Iparvédelem dolgában — mondotta — azt kellett tennünk, amire a többi államokat terelte az új állapotok következtében előállott általános európai helyzet: ipari|önállóságunk megteremtése és megszilárdítása s az ezzel járó áldozatok következtében fokozódó munkanélküliség leküzdése. Magyarország — a miniszter felvilágosításai szerint — a többi országokhoz viszonyítva, aránylag kevés tőkével tudta ezt az ipari politikát keresztülvinni. Ma már a magyar textil iparban négyszer akkora a termelésünk mint a múltban, a szénkitermelésbsn pedig szemmellátható haladást mutatunk fel. Ez nagyban hozzájárul a munkanélküliség csökken, téséhez, e tekintetben ma már jobb viszonyok között vagyunk, mint igen sok külföldi állam. Legnagyobb prob lemantC^ ~trogy~mezOgágdaa^rgr termé nyeink számára piacot találjunk. Ha ez megtörténik, sor fog kerülni a tarifaszerződések alkalmazására. Előbb azonban a kormánynak megfelelő elhelyezést kell találnia a mezőgazdaság produktumai számára és csak akkor jöhetnek a szerződések, amelyek elsietése egyértelmű volna érdekeink feláldozásával. Itton mindenképen törekednünk kell a termelés fokozására, amely természetesen csak folytatólagos be„Esztergom és Vidéke" tárcája. BUBORÉK. S^egi öröm, szappanbuborék kis szürke hab, s%á%s%inü szivárvány — egy perc, iövatüni mindörökre mii Bániam én, kís^ a% elei vári rám. S éfeiem is csak Uy buborék semmiből Mi, a semmibe röppen, méri nem fosaik el mindörökre mikor a legszebb, büszkén, bűvösen ? Iff. Balogh Zoltán. EMLÉKEK. Nem régiben véletlenül vendége lettem egy vigkedélyű, deresedőhajú főerdésznek. Rendkívüli vendéglátása, közvetlen, lekötelező modora, feleségének keresetlen, mégis finom, lebilincselő úri társalgása, kényelmes, minden cifraságtól mentes, tágas, meleg lakószobája, elém varázsolt egy régi képet, melyet egykor hasonló szobában festett elém a régi boldog éiet. ruházások által érhető el. Erre meg van minden remény s a már idegen tőke is szívesen helyezkedik el Magyarországon. Igaz ugyan, hogy a földmivelő államban meg kell fontolni, hogy drága kamat mellett igénybe vegyük-e a tőkét. Beszélt még a miniszter a kormány építőipari és útépítő programmjáról, mely törvényileg nyer rendezést s a teherautózás kérdéséről, amelyek mind szervesen kapcsolódnak a termelés és a terményértékesítés intenzivitásának megvalósításába. Igen biztató momentum a kereskedelmi exposenak az az ígérete is, amely a kisipari hitel összegének felemelését helyezte kilátásba. Megtudtuk azt is, hogy a központi kézműves szervezet igen előrehaladott stádiumban van. A tanonckérdést pedig a jövő évi költségvetésben még fokozottabb támogatásban kívánja részesíteni a kormány. Valkó Lajos hangulatoktól mentes, de annál mélyebre nyúló munkája, kereskedelmi politikájának szolidsága igen kedvező benyomást vált ki mindazokból, akik az ország haladását lépésről-lépésre óhajtják előrehaladva látni a forradalmi újítások és ugrásszerű produkciók veszélyétől pedig féltik. Széchenyi Kaszinó közgyűlése. Esztergom úri társadalmának egyik kultúrintézménye, a Széchenyi Kaszinó szombaton, karácsony másodÜnnepén tartotta 89. évi közgyűlését saját helyiségében a tagok élénk érdeklődése mellett. Hajdú István gazdasági főtanácsos, .-bercfifiprimási uradalmak jószágigazgatója elnöki megnyitójában hazafias haraggal aposztrofálta azokat a próbálkozásokat, amelyek minduntalan gáncsot akarnak vetni a nemes eszmék, vállalkozások és törekvéseknek. Minden ilyen gáncsoskodást — úgymond —1 erős kézzel le kell törnünk. Majd igy fejezte be megnyitó beszédét : „Falaink között befelé a megértésnek, hitnek és bizalomnak, kifelé az erőnek és törhetlen akaratnak kell megnyilvánulnia. Senkinek Valamikor régen egy csendes, kis faluban nevelkedtem. Régi kúriák tarkították a régi zsupfedeles házikók sorait. Csendes úriélet honolt a kúriákban és megelégedés, jómód a kis házikókban. így téli időkben, a pi henés évadjában kétféle élet volt a faluban. A zsupfedeles havastetőket úgy hajnaltájban magasra csapkodó lángok világították be. Nem verték félre a harangokat, nem hallatszott vészkiáltás, faluvégén, kertek alatt disznót perzseltek. A kúriák népe napkeltével vadászatra készült. Régen volt. Akkor még nem vadkereskedők részére lőtték a nyulat és mégis szükség volt rá. Ide is, oda is, ennek is, annak is kellett küldeni egy-két tapsifülest ajándékba. Bizony más világ is volt akkortájt. Öreg és fiatal tekintetes asszonyok sürögtek-forogtak a konyhán. Nagyságáknak még hire-hamva sem volt. Szakácsnő csak a szomszéd fi-.lu kastélyában volt, de ott is a nemzetes asszony adta ki naponta a főzni, sütni valót. A szobalányt akkor még belsőlánynak hívták, aki szorosan fűzölt tarka piuszlikban, hófehér igváliban, pántlikával fonott hajjal, ráncos, bokorugró szoknyában sürgött-forgott a kastély szobáiban. A kúriákon csak vendéglátás idején szorgoskodott ilyen fehérnép bent. Az ügyesebb cselédleány volc sem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznie arról, hogy csak azért élünk, tiogy a nagy magyar célokat megvalósítsuk. E falak között nem szabad a turáni átoknak helyet adni, itt mindenkinek egyet kell gondolnia és akarnia és mindig azt, ami minden magyar ember buzgó imádsága. Szívből kivánom, kogy ez legyan az utolsó kaszinói közgyűlés, amelyen a magyar erő és akarat nem birt meg szivünk kívánsága szerint megvalósulni." Mivel Hajdú István az elnökségről lemondott, a közgyűlés egyhangúlag tiszteletbeli elnökké választotta és helyébe MátéfFv Viktor prépost-plébános, nemzetgyűlési képviselőt, ügyvezető elnökül pedig vitéz SzívósWaldvogel József nyug. tábornokot választotta meg. A tisztikarba pedig Hollósi Mátyás helyett, aki szintén lemondott, Turcsányf Ernőt választották meg háznagyul. Kohl Medárd negyedszázados vaspöki jubileuma. A ritka évforduló alkalmából igen szép ünnepély folyt le f. hó 26-án d. e. 11 órakor a jubiláns lakásán. Megjelent a bíboros hercegprímás, a főkáptalan és az egész helybeli papság. A bibornok nagy rendjeinek két gyémánt-csillagával mellén, pontban 11 órakor érkezett dr. Drahos János p. prelátus, irodaigazgató és dr. Meszlényi Zoltán titkár kíséretében és a nagyterembe vonult, ahol az ünnepelt üdvözölte magas vendégét. A bibornok aztán hosszasabb, klasszikus latin beszédben méltatta a nap jelen tőségét, kiemelte az ünnepelt jellemvonásait és köszönetét nyilvánította raraaozásaíén, amelyeket mint segéd püspök kifejt. Majd felolvastatta a pápa levelét, amelyet ez alkalomból az ünnepeltnek küldött. A jelenlevők leikes éljenzése után Kohl püspök meghatottan szintén latin nyelven köszönte meg a bibornok kitüntető figyelmét. Majd dr. Walter Gyula nagyprépost a főkáptalan ós a papság nevében az alábbi magvas beszédet intézte az ünnepelthez: eme kiváltságos teendőre kiválasztva. Vendéget azonban mindkét helyen egyforma szívességgel látták. Akkor talán még nem is ismerték a „se bor, se szívesség" féle szójárást. Mind a kettő meg volt. Milyen más világ járta akkori A nagykorcsmárosnak csak az öregek tudták a nevét, mert azt mindenki Nagykorcsmárosnak hívta. A boltosnak is csak keresztnevét tudták, pedig nem is volt megkeresztelve és kinek jutott volna eszébe a Braun név, amikor a Mózsi mészárosról beszélt ? A falu birája is inkább csak a címet viselte, mert minden kérdésben az öreg Tekintetes úrhoz fordult. Tanácsának soha se vallotta kárát a község. Az iskola sem volt birságoltató intézmény és mégis jártak a gyerekek iskolába, nemritkán 15 éves korig is. Az öreg Fehér Józsi bácsi szorgalmasan vonalozta a négy és egyvonalú irkákat. Nyomtatott vonalé s irka nem igen volt még akkor. A hatalmas körfűtő kályha vállán száradt a finom homok, amely ősanyja volt az itatóspapirnak és porzó volt a neve. És Uram bocsáss, még a nádpálca is hajlékony vörösfűzvesszőből került ki. Hol egyenkint, hol karban tanította a „Mester úr" hosszúszárú pipaszó mellett a nebulókat, mégis csil'agosan jöttek haza Évszázadok mozgalmainak hullámaival, támadásainak ostromaival, viharainak tombolásával dacol immár az egyház anélkül, hogy sziklaalapja megingott, létjogosultsága csökkent^, működésének jelentősége megfogyatkozott volna. Bámulatos életereje az isteni igazságok kristálytiszta ősforrásából fakad és táplálkozik. Vannak azonban külső tényezők, rugók és emeltyűk is, amelyek segítségére, erősítésére, oltalmára szolgálnak. Vannak épületének szilárd támpillérei, amelyek meghiúsítják a rázkódtatások következményeit. Éber, harcedzett, messzire tekintő őrségei, amelyek diadalmasan hárítják el elleneinek fenyegető veszélyeit. Vannak választott felkentjei, akik a tudomány és buzgóság fegyvereivel hódítják uralma alá a lelkeket. A meggyőző szó és vonzó tett harmatával öntözik a szivek talaját, hogy azokban a tisztult gondolkozás és nemes lelkület gyökerei minél mélyebbre hatoljanak és kiirthatlanokká szilárduljanak. Negyedszázada, hogy Méltóságod megelőzőleg szerzett érdemei alapján az örök város falai között az egyházi rend tetőpontjára, mint nagy szt. Leo pápa mondja : „ad apicem et fastigium dignitatis sacerdotalis" emeltetett. Mint erőteljesen lobogó gyertya a tartóra helyeztetett, hogy szélesebb körökre lövelje a szellem világosságának és a szív melegének sugarait. Negyedszázada, hogy a kiváltságosok magas testületének tagjai közé soroztatván, érzi szt. Ágoston szavainak igazságát: Quantae dispensations sarcinem gerat et qualem de illa Domino rationem reddere debeat", és ennélfogva fokozott hévvel törekszik megvalósítani a nemzetek Apostolának tanácsát: „In omnibus te ipsum praebe bonorum operum exemplum, in doctrina, in integritate, in gravitate". Negyedszázada, hogy az oltár zsámolyánál elhangzott ünnepélyes ígérete szerint: „Divinis negotiis mancipatus et a terrenis negotiis alienus": szívvel lélekkel hivatása és állása kötelmeinek teljesítésébe mélyed. a fiúk három év múlva, sőt az öreg Fördös fiából espereí lett, az alvégi Takács István huncut János fia ügyvéd lett Pozsonyban. Még az a csúfság is megesett az ősz Galambos Ferenccel, hogy az egyik fia elment fináncnak. Pénzügyőr volt a szegény, de biz azt mindenki fináncnak mondta. Azóta nagyot változott a világ. Nincs ott már zsupfedeles ház. Cserépzsindely fedi a szegénységet. A kúriák még állanak. Régi lakóinak emlékét a temető őrzi. Az új lakók vagy zsellérek vagy „Nagyságos" urak. Nincs már Nagykorcsmáros, csak pálinkát mérő Schwarz úr. A jó öreg boltos utódjának mér két neve is van a táblán. Meghalt már a Mózsi mészáros is, helyébe jöttek a Klein testvérek. Fehér Józsi bácsi helyett hárman is tanítanak a nagy ablakos iskolákban. Nem csapkodnak havas hajnalokban fel a disznót perzselő lángok. Bögrében hordja a falu népe a zsirt, papirzsacskókban a liszté*. Tanácsot a fiskális ad ós a termist a per viszi el. Szombatonkint és sátoros ünnepeken „Nagysága*" kocsikáznak át a szomszéd fclu kastélyába a Grün uraságékhez. Bo'dog mult szegény sivár jelen ! Ugar. NÉZZE MEG SSÍAK KÉSZ QYERHEKRUHAKAT BASAR SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN 1 Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (Volt Hangya üzlet.)