Esztergom és Vidéke, 1925

1925-04-12 / 30.szám

1925. április 12. BMTSRIOM át VIDÉKE. 3 mölcsfák erdeinek mámoritó virág, illatától fogják ennek a gyönyörű fekvésű dunaparti városnak pormentes levegőjét balzsamossá tenni, akkor már nagy lépéssel haladtunk előre a fejlődés útján. A húsvét hangulata nekünk esztergomiaknak ebben a sivár kilátásokkal kecsegtető, jelenben kétszeresen erős érzéseket ébreszt. Rögös, nehéz az út, amely előttünk áll. Határváros lettünk az országos forgalom szélén, mi lesz belőlünk, ha a már kezdődő lassú, de biztos halódás útjáról le nem téríttetünk ? Lesz-e még a mi nagyböjtünk után feltámadás ?, kérdezi mindenki magában, aki érzi ennek az állapotnak nyomasztóságát. Lesz I A feltámadás ünnepén, amikor ujjongunk a keresztény világ megváltottságának örömétől, nekünk is kell éreznünk, hogy a mi nehéz időink nem a csüggedésnek, nem a lemondásnak napjai, melynek vége a kétségbeesés, és .elmúlás, hanem ezek az idők figyelmeztetők a soha meg nem szűnő életnek a kötelességeire, a verejtékezésre, a küzdésre, a végtelen szeretetre és önzetlenségre, amelynek nyomában új élet fakad. Magas pártfogóinknak érezniök és látniok kell ennek a kulturvárosnak bajait s azzal a jóakarattal és szeretettel keli azok elmúlásán közremunkálkodniok, amellyel nagyon sok ténykedésükben, közös ügyeinket érintő kérdéseinkben alkalmunk volt azt tapasztalni. Hisz mi még szerencsések vagyunk, mert a magyar Sión még teljes fényességében ragyog, s ha valamikor, úgy most, niehéz sorsunkban kell értékelni annak a fénynek jelentőségét s az abból kisugárzó melegnek jótékony hatását, melyet a Biboros Hercegprímásnak székvárosához való szeretetteljes ragaszkodása s a köztünk lakó Hercegérsek részéről oly sok esetben megnyilvánuló őszinte szeretet jelent. Gazdasági érdekeink megvédése, kultúrintézményeink további kiépítése és meleg felkarolása fogja meghozni ennek a városnak feltámadását s ezen törekvéseinkben támogatni fognak mindazok, akikre mi ezekben a szomorú nagybőjtös időkben bizalommal gondolunk. £ kettőnek lesz hatása a város jövő fejlődésére, mely Trianon dacára nem maradhat el ha a bajokkal, a rossz gazdasági viszonyokkal s az emberi gyarlóságokkal férfiasan szembenéző, azokat leküzdő munkásságban teljesítjük polgári kötelességeinket. Dr. B. A. Történelmi igazság és nemzeti önérzet. „A történelem a mult politikája és a politika a jelen történelme* mondotta négy évtizeddel ezelőtt Freeman angol historikus. De századokkal, sőt évezredekkel előtte uralkodók és államférfiak a mult históriáiból tanultak : merítettek nagy gondolatokat, építettek hatalmas terveket, csináltak nagyszerű törvénykönyveket, lettek nagy hódítók, építők, államszervezők, minthogy a mult remekein tanult és merített ihletek a költő, a szobrász, a festőművés; tanult és merített eszméket a filozófus, a tudós, a feltaláló. Valahogy érezték, hogy igazán nagyot, valóban maradandó alkotást a legmerészebb fantázia is csak úgy tud teremteni, ha a múltra, a népek, a nemzetek egyéniségéből kialakult intézményekre érzés- és eszmevilágra épít mint szilárd fundamentumra. Nagy Sándor világhódító útját századokkal előbb előkészítették a görög felfedezők és telepesek; Jus tinianus Corpus Jurisán már Krisztus előtt dolgoztak a római senatorok és praetorok, a római jogi génius; a francia irodalom és művészet nem a XX. századtól uralkodik Európaszerte, hanem megvan már Richelieu és Colbert kultúrpolitikájában, sőt forrásában visszavezethető a kelták finom ízlésére és szellemességére és a nagy Macaulay szerint is az angol hatalomnak egyik ereje a mult, pedig a brit világbirodalomhoz nem csekély erők szükségesek. A mult tanulmányozása, emlékeinek megőrzése, megbecsülése nemzeti kötelesség minden nép számára és ha valamirevaló nép mind szeretettel csügg a múltján, a fényes ma. gyar mult éppen méltó büszkeséggel, nemzeti önérzettel tölthetne el minden magyart. És mégis l Mintha valami megmagyarázhatatlan démoni erő valahogy úgy irányítana be még ma is sok magyar szemet, hogy semmiképpen se tudja meglátni a magyar értékeket, nem jut tudatára annak, hogy a magyarságnak voltak és vannak külön egyéni céljai, jogai, hivatása: nincs nemzeti öntudatuk. Mintha a hideg pártatlanságnak, az igazság sine ira et studio kutatásának szine alatt kiszakítanák magukat a nemzeti közösségből; nem érzik, hogy ide volnának kötve a lelkükkel ehhez a földhöz, melyért annyi századon át apáink vére folyt; nem érzik, hogy a magyar ember sorsa elválaszthatatlanul összefügg a magyar nemzet sorsával. Minta vadidegenné tennék magukat, ki gyanakvó, majdnem ellenséges szemmel néz mindenkit és mindent, ami idevaló, ami innen nőtt ki, pláne ha szépnek és nagynak látszik, sőt akad, aki a magyar multat, a magyar értékeket idegen érdekek szempontja, ból bírálgatja, sőt egyenesen lebírálja. És akkor csodálkozunk, hogy nincsen idealizmus, nincs lelkesedés, kitartás és áldozatkészség közös érdekekért, nincs akarása nagy nemzeti céloknak, a szívek nem dobognak nagy nemzeti célokért, hogy mindenki a maga kis játékait játssza s erkölcsi erők, kötelességtudás és lelkiismeret nélkül önző egyéni érdekeket hajhász készen akár arra is, hogy megkárosítsa és ki játsza nemcsak a honfitársat, hanem akár a nagy közösséget, közös anyánkat, a hazát is. Hiszen természetes, hogy nevetséges kis nemzetnek rana rupta szerepet betölteni: nem lehet komolyan venni, ha a magyar ember, mint a pityókos falusi mulató siheder nagyot üt a mellére s úgy rikkantja : hát ki a legény a csárdában ?: bizony kicsiny sziget vagyunk nagy népek tengerében. Igaz az is, hogy a népek társadalmában is vae soli: jaj az egyedülvalónak, a magára hagyottnak: a bellum omnium contra unum csak gyors pusztulást] hozhat az esztelennek, aki kiszakította magát a többi közül s így ellenséggé tett minden mást. De az is természetes, hogy a másokhoz való kapcsolódásnak olyannak kell lennie, hogy életet és ne halált hozzon a nemzetnek, a múlttal való kapcsolódás erőt és bátorságot adjon, ne a megsemmisülésre való beletörődésre, a kétségbeesésre tanítson. Valami olyan elszomorító, hogy még ma is akadnak olyanok, akik elfogultságot emlegetnek, sőt esetlen, — tegyük hozzá: teljesen jogosulatlan -r- gőggel „megbocsájtják az elfogultságot", ha valaki nem szajkómódra idegenek dicséretét zengi, ha. nem a tényék ismeretével, a kétségtelen adatok alapján — aminek megtekintésére ők persze nem vettek jfáradságot — legalább egy-két pontiban az igazságnak megfelelő, de Véletlenül a nemzeti önérzetet is kielé gítő megállapításokra jutott. Olyan elszomorító, hogy van, aki lesajnálja a magyar igazságot, holott lelken dezik az idegen sovinizmus túlzásaiért, kész teljes igazságnak elfogadni és hirdetni az idegen ferdítéseket. Szent a nemzeti mult: ahhoz csak tisztelettel szabad közelednünk ; még szentebb a nemzet jövője:. azért mindenkor mindent kell áldoznunk. Mikor érjük már meg, hogy e szent dologhoz minden magyar magyar szívvel, magyar érzéssel fog nyúlni, vagy legalább mikor fogják annyira befogadni az igazságot, hogy észrevegyék és megbecsüljék a nagy magyar értékeket: a magyar múltnak nagyszerű tanításait? Lesz-e bennünk józan nemzeti önérzet ? Megvirrad-e valaha a történelmi jazság ? Balogh Albin. A cifra-taíd s tőle néhány lépésnyire a három krajcáros málnaszörp akkor haltak meg, midőn a Kisduna kotrása miatt a cifra-hídat le kellett bontani. Az idősebb generáció, — mert csak az emlékszik már mindkettőre, — méltán fájlalja pusztulásukat, hiszen érzik, hogy a híd s a málnaszörp elvesztésével egy darab poézis esett ki Esztergom múltjából. A cifra-híd a munka utáni békés pihenést, az élet bajai közt való csendes megnyugvást, a három krajcáros málnaszörp pedig az olcsó, szolid, gyermekies, tiszta életörömet jelentette. A híd közepén megállni, levetni az élet robotját, a munka igáját,' a gondot, a keserűséget, elfelejteni a bántalmakat s csendes megnyugvással belegyönyörködni a kék vízbe, — ezt jelentette a cifrahíd; a háborgó, toporzékoló, megkínzott idegek csillapítására meginni egy nyájas mosollyal kimért málnaszörpöt, aztán leülni a gesztenyefasor, vagy a prímáskert egyik csendes padjára s hallgatni a sárgarigót, meg a fülmiiét: ez a tiszta poézis esett ki a cifra-híd lebontásával az idősebb generáció s így a város múltjából, életéből. Pásztor Árpádtól olvasom, hogy Japán fővárosában a Hybia-park kertjében ünnepnap délután mint ül szótlanul száz, kétszáz ember a tóparton és hallgatja a víz súgását, nézi a hattyúkat és a füzek lehajló ágát. Tokiónak nincsenek mulatóhelyei, este sehová se lehet elmenni és senki se vágyik sehová, elmulat, ha otthon elüldögél a kertben egy csésze tea mellett. A tea, ez a nagy szimbólum a japán nép ereje, erkölcsi biztonsága. A kis csészét a kezükben tartják, merően a tea gőzébe néznek s elbeszélgetnek, gondolkodnak, éreznek. A gondolatok koncentrálódnak. Hirtelen harag nem önti el őket, nem ragadnak meggondolatlanul fegyvert, hisz kezükben a teáscsésze! Lebontották a Hybia-parkba vezető cifra-hidunkat s kivették kezünkből a málnaszörpös poharat, azért fordult olyan furcsa nagyot a világ kereke s az emberek érzelemviiága... Az Esztergomi Takarékpénztár fürdővárost akar Esztergomból csinálni. Hja, a fürdőzéshez nem elég csupán a Szent István hévvíz, ahhoz nyugalom és békesség is kell. Adja vissza a Takarékpénztár, vagy a város a cifra-hidunkat — az alábbi vashíd az csak egy hideg, rideg szerkezet, azon nem lehet megpihenni, elábrándozni, — adják vissza a sziget régi, meghitt csendjét, por- és gyermeklármamentes levegőjét, nyugalmát, a régi természetszeretetünk alapjait, hogy aztán az olcsó, szolid, tiszta életöröm szimbólumaként újra a régi, poétikus hangulatok boldog narkózisában szürcsölgethessük diákkori emlékeink visszaszálló mását: — a málnakracherlit . . . Ver sacrum — a szent tavasz — ott mosolyog felénk a Széchenyi-téri korzón gördülő gyermekkocsik párnáin gőgicsélő, apró babák nefelejcskék szemeiből s a kocsikat tologató fiatal mamák büszke, öntudatos magatartásából. Ezek a gyermekkocsik a korzó legszebb díszei s ezek a fiatal mamák a mai nehéz életviszonyok tiszteletre legméltóbb hősei. Mindenki szívesen s udvariasan tér ki a gyermekkocsik útjából s készségesen engedi át nekik a sétatér padjait. Ezeké a babáké a korzó levegője s ezeké a fiatal mamáké a napi gond s munka után a sétatér pihentető, felfrissítő csendje . . . S ekkor jön vagy a söprős ember a kétkerekű karéjával, vagy a forgószél a tuberkulózis-bacillusával. Menekülne előlük a megriadt anyasereg féltett kincsével, de mondjátok meg hová? Ismét csak haza, a szürke, rideg négy fal közé, a neveletlen, goromba szomszédok körébe? Legalább a nyár a napsugaras tavasz várva-vágy ott szerény üdülését biztosítsák a gyermekkocsi-korzó délutáni néhány órájára a szent tavaszt ápoló, babuskáló fiatal rabszolga-mamáknak-. Tisztaságot, rendet, öntözést, a robogó kocsik kitiltását, nyugalmat kérünk a délutáni órák alatt a Széchenyi-térre, hol most pompázik legszebb virágaival, mosolygó rügyeivel a ver sacrum, a szent tavasz . . . Kedves olvasóinknak, munkatársainknak és hirdetőinknek kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk. Lapunk legközelebbi száma a húsvéti ünnepek miatt f. hó I8-án, szombaton délután a rendes időben fog megjelenni. OdvÖzlés. Esztergom vármegye tisztikara húsvéti ünnepek alkalmával boldog ünnepeket kívánva csütörtökön d. e. 11 órakor tisztelgett dr. Huszár Aladár főispánnál. A Tanult Férfiak Kongregációjának tagjait felkérjük, hogy nagyszombaton este háromnegyed 7 órakor a belvárosi plébánia-templomban tartandó ünnepi körmeneten való. részvétel céljából a templom sekrestyéje előtt gyülekezni szíveskedjenek. Vezetőség. Eljegyzés. Schoór Ferenc Máv. segégmozdonyvezető eljegyezte Cseh Sándor kocsigyártó kedves leányát, Lenkét. Húsvéti illatszerek ! kicsinyben és agyban már 5000 K-tól kezdve kapható Rottár „Hattyú" drogériában Kossuth-utca 15. sz. Viszonteladóknak árkedvezmény, EGYRŐL-MÁSRÓL HÍREK.