Esztergom és Vidéke, 1925
1925-03-29 / 26.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •ESIELBNIK HIDES VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Jubiláris közgyűlés. Az „Esztergom-vidéki Történelmi és Régészeti Társulat" Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén tartotta 30 éves jubiláris közgyűlését. A főgimnázium dísztermét előkelő közönség töltötte meg, mely lelkes éljenzéssel köszöntötte a bíboros hercegprímás Őeminenciáját, ki magas megjelenésével tüntette ki a jubiláló társulatot. Dr. Walter Gyula c. püspök, elnök megnyitó beszédében mindenek előtt őeminenciáját köszöntötte aranymiséjének ünnepe alkalmából a következő meleg szavakkal: Főmagasságú és Főtisztelendő Bibornok Hercegprímás és Érsek Ur 1 Társulatunk jellege kimentheti- talán némileg azt a ránk látszólag árnyat vető késedelmet, hogy közel egy félév után vagyunk csak gyönge szavú tolmácsai a magasan csapkodó örömnek, amelynek szinte csillapíthatlan hullámzása Főmagasságod aranyáldozata alkalmából az egész országot ujjongó lelkesedésbe ringatta ! Jelen közgyűlésünket és a tudományok e szentelt csarnokát véltük azonban legalkalmasabbnak arra, hogy Főmagasságod, mint a tudományok hivatott művelője, nagylelkű pártfogója és bőkezű Maecenasa előtt ünnepélyes zálogát tegyük le a mélyen gyökerező tisztelet, elévülhetlen hódolat és meg nem tántorítható ragaszkodás azon őszinte érzelmeinek, amelyekkel magas személyét övezni, körülrajongni szerencsések vagyunk. Kimeríthetlen tudomány szereteté nek legújabb ékesen szóló bizonyí téka azon nemeskeblű elhatározása, amelynél fogva a kegyetlenül széttépett, megcsonkított, régi fényétől megfosztott főegyházmegye egykori dicsőségének tanúsítása és megőrzése tekintetéből európaszerte ismert okmánytárának folytatása és a III. kötet mii dókra menő költséggel történt kiadása iránt kegyes intézkedést tenni méltóztatott. Ritka áldozatkészségének minden ércnél maradandóbb ez emléke önkéntelenül lopja ajkainkra azt az égbetörő fohászt, hogy e nagy munka teljes befejezését abban a viruló erőben és egészségben, abban a testi és szellemi üdeségben élhesse meg Főmagasságod, amelyet mindnyájan elragadtatva csodálunk, amelyért a jóságos Istennek naponként buzgó hálaimákat rebegünk I Majd a társulat 30 éves történetét vázolta, melyet mindezideig a lankadatlanság, a kitartás és munka hatott át. A legutolsó két év munkájának s e munka eredményének ismertetése volt az a jelentés, melyet a múzeum gyarapodását illetőleg Sinka Ferenc Pál társulati igazgató, az egyesület általános tevékenységére nézve pedig dr. Balogh Albin főtitkár terjesztett elő. A jelentések után a bíboros-hercegprímás emelkedett szólásra. Megköszönte az ünneplést s egyben jókivánatait fejezte ki a társulatnak 30 éves fennállása alkalmából. A társulat célja — úgymond — a legnemesebb : a mult emlékeinek kutatása. A történelem eseményei tanítanak meg bennünket arra, hogy az oly erőszakos alkotások, mint amilyenek a trianoni határok is, sokáig fenn nem maradhatnak. Esztergomnak is a múltja ez, mely a legbecsesebb s mely a legnagyobb erőt jelenti a város mai nehéz viszonyai közepette. Ehhez a történelmi múlthoz ragaszkodnia kell minden polgárnak és soha sem szabad feledniök azt az erőt és díszt, melyet a prímások itt tartózkodása nyújt e városnak. Amidőn szóba került a primási székhelynek Budapestre való áthelyezése, ő volt az egyik legfőbb szószólója Esztergom városának oly irányban, hogy a város ezen erőtől meg ne fosztassék. Miként a múltban, úgy most is megtesz minden lehetőt székvárosa érdekében s szeretetéről és érdeklődéséről biztosítja annak minden igaz ügyét. A hercegprímás beszédét ismételten szakította meg a közönség he lyeslése, befejeztével pedig lelkesen köszöntötték a magyar katholikus egyház fejét, egyben az ősi magyar alkotmány szellemének egyik legfőbb reprezentánsát. Alig csittult el a taps őeminenciája beszédje után, máris új éljenzéstől hangzott a terem, midőn dr. Walter Gyula c. püspök, elnök bejelentette egy lelkes és nemesen gondolkozó polgárnak, Láhny Mihálynak elhatározását, ki a haza és a város szeretetétől áthatott levél kíséretében 100 millió K-ás adományt tett a múzeum épités céljára. Láhny Mihály, ki a becsületes és józan gondolkodásának — esztergomi tartózkodása alatt — állandó tanújelét adta, ezzel a nagylelkű adománnyal a város minden polgárának elismerését váltotta ki, mert hatalmas lépéssel juttatta közelebb a társulatot azon régóta húzódó tervéhez, hogy a helyi emlékeket gyűjtő és anyagban mindinkább gazdagodó múzeumot megfelelő helyiségben lehessen elhelyezni. A pénztárnoki jelentés tudomásul vétele után s az alapszabályok módosítása után megejtetett a tisztújítás. Védnök: dr. Csernoch János hercegprímás; diszelnök : dr. Walter Gyula; tiszteletbeli elnökök : dr. Hu szár Aladár, gróf Eszterházy Móric, dr. Kohl Medárd, dr. Fehér Gyula, dr. Machovich Gyula, Palkovics László és Bleszl Ferenc; elnök: dr. Lepoid Antal; igazgató: Sinka Ferenc Pál; főtitkár: Sántha József; titkár: Homor Imre; pénztárnok: Müller Gvula; ügyész: dr. Gróh József. — Az egyesület két szakosztályra osztva igyekszik kitűzött céljának megvalósítására ; a régészeti osztály elnöke dr. Antóny Béla; társelnök: Reviczky Elemér; a rég. és tört. o. igazgatója: dr. Balogh Albin; múzeumőr: Radványi Rajner. A történelmi osztály elnöke : Dedek-Crescens Lajos ; társelnök: Keményfy K. Dániel; a tört. osztály igazgatója: dr. Marczell Árpád; .könyvtárnok: Kemény Miklós. Uj tiszteletbeli tagokká Dedek-Crescens Lajos, dr. Gerevich Tibor, dr. Hillebrand Jenő, dr. Molnár Szulpic ós Láhny Mihály választattak meg. A közgyűlést, mely Esztergomnak igazán kulturünnepe volt, dr. Walter Gyula díszelnök zárószavai végezték. Itt említjük meg, hogy a Társulat a bíboros hercegprímás aranymiséje alkalmából az „Esztergom Évlapjai" c. időszaki közlöny kiadását határozta el. Az első jubileumi szám március 25-ón már megjelent s mind tartalmára, mind kiállítására nézve díszére válik a társulatnak, a munkatársak, de kivált a vele legtöbbet fáradozó egyesületi igazgatónak: Sinka Ferenc Pál városi közgyámnak. Az ízléses kötet Laiszky János könyvnyomdájában jelent meg. A „Falu 66 . A termékeny magyar rona és szelíden dombos vidékén mindenütt megcsillan a barázdát hasító fényes ekevas, melyet kérges, becsületes magyar marok igazít, hogy nyomában aranykalász fakadjon. A magyar földmives dolgozik, termel másnak is és talán épen ezzel az osztállyal törődtek a múltban legkevesebbet. Kultúrája szegény volt. Ki volt szolgáltatva a bankok könyörtelenségének. Fülig adósságban tengődött kiszolgáltatva mindenféle szélhámosnak és csodálatosan ez a népréteg maradt aránylag legérintetlenebbnek a világboldogító eszméktől. Erre a néprétegre fáj Kún Béláék foga legjobban. Erre a népre veti ki most már hálóját a nemzetközi szociáldemokrácia. A földmíves nép és a kisiparos fog ismét leghamarabb visszasülyedni a nem kívánatos békebeli állapotokba s félő, hogy a reá leső szélsőséges elemek martaléka lesz. A „Falu" Országos Földmíves Szövetség látva a veszélyt egy táborba óhajtja gyűjteni a magyar földmíves népet, hogy sikerrel tudjon eüentállani a jól szervezett és működő szakszervezetek csábításainak. Minden téren megóvni kívánja a kisemberek jogos érdekeit, harmóniát akar teremteni a termelő és fogyasztó között, szövetkezetekkel akarja gazdaságilag erősíteni, több kultúrát vinni a népbe és módot nyújtani a modern gazdálkodáshoz. Nem politikai párt akar lenni a nép tömörítése, hanem nemzeti alapon megszervezett gazdasági és kulturális védszövetség. Szerdán ebben az irányban fáradozott városunkban Balogh Gyula szövetségi elnök és dr. Bajtai Mihály orsz. gazdasági főtanácsos. Sajnos, aránylag kevesen vettek részt a gyűlésen, ami ismét rávall népünkre. Nem mintha ellenszenvezne az új törekvésekkel, hanem azért, mert apatikus saját sorsával szemben. Már pedig Esztergom lakosainak nagyszáma földmíves és épen ezért Esztergom volna hivatva arra, hogy uralja a vidéket, vezesse, támogassa azt. Tuljdonképen Eszergomban kellene a központnak lenni. Bízunk benne, hogy mégis fog sikerülni felrázni letargiájából népünket és megfogja látni azt az útat, amelyen haladnia kell. A Szenttamási Napközi Ottbon. A keresztény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Műve Szenttamási Napközi Otthonára, a legutolsó kimutatás óta a következő adományok érkeztek természetiekben'. Esztergom városától a polgármester útján 8 ürköbm. tűzifa, Dorogi bányatársulattól 15 q szén, Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos 12 q szén, Stefánia Szövetség 10 kiló liszt, Draxler Alajosné 10 kiló tök, dr. Drahos János 15 kiló dió, Vezér Mariska 5 kiló liszt, Kecskeméti Konzervgyár 10 kiló lekvár, Schmidt Ernő 2 ürköbm. tűzifa, Korencsy Mihály 2 doboz cukorka, sütemény, Török Józsefné 3 kiló dió, 1 kiló lekvár, 3 kiló bab, Vörös József, 1 doboz édességek, Szilas Jánosné 3 kiló dió s mandula és viselt gyermekruhák, Tóth J. 10 kiló liszt, Bors Kálmán 1 doboz édesség, Kohn Gábor 1 kiló cukor, Isten nevében 3 kiló liszt. Isten nevében 5 kiló Szt. János kenyér, Deuts molnár 12 kiló liszt, Eckstein lisztkereskedés 10 kiló liszt, Isten nevében 30 naracs s 2 koszorú füge, Jedicska Rezső né 1 kiló füge, 2 kiló cukor, 2 kiló aszalt szilva, Kaufmann Lajos 1 karácsonyfa, 2 koszorú füge, 5 kiló alma s 10 narancs, VERMESNÉL áprillg 1-től április 10-ig mélyen leszállított árban lese minden cikk elárusítva. Ajánlatos ezen kedveaö alkalmat a mélyen tisztelt olvasó Közönségünknek most húsvét előtt kihasználni. Ritka alkalom! "^M Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000]korona. Egyes szám ára j hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.
