Esztergom és Vidéke, 1925

1925-03-19 / 23.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IEGIELEHIK 1IIDEI VASÁRHAP ÉS CSŰTÖBTŐKÖS. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A városi főügyészi állás betöltéséhez.*) Előrebocsátom, hogy e cikk meg írásában és közlésében tisztán és egyedül városom érdeke vezetett; semmiféle személyi motívum, családi vagy rokonsági kötelék nem irányította tollamat. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy személyes ellenszenv avagy az esetleges pályázóknak lekicsinylése sem sugalmazta szavaimat; nem megbízásból, nem is korteskedésből irok, hanem — ismételten — csupán a közérdek lebegett szemem előtt. Amint dr. Prokopp Gyula főügyész váratlan elhalálozásának megdöbbentő hire elterjedt, azonnal megindult a találgatás, ki lesz az utóda? Mondhatom, hogy nagy általánosságban mindenütt, a legilletékesebb körökben is, dr. Gróh József és dr. Kőműves László neve volt hallható. Mindkettő higgadt, józan gondolkozású, tiszta eszű, tiszta kezű, tapasztalt, tekintélyes és jellemes, szülővárosunknak érdekeit szivükön viselő, javakorbeli férfiú, azért megnyugtatólag hatott a város ügyeivel törődő minden polgárra, hogy a közbizalom e két férfiú felé irányult. Azonban, csakhamar csalódás érte a kö zönséget, mert az a hír kelt szárnyra, hogy az első sorban kombinációba kerülteknek egyike sem reflektál a megüresedett állásra. Nem ismerjük, nem is kutatjuk, mi lehet az oka ezen elhatározásoknak ; lehetséges, hogy a kombinációba vett ügyvédek nem tartották puritán lelkületükkel összeegyezőnek a választási küzdelembe beleelegyedni, magukat esetleges meghurcoltatásnak kitenni (miként ez történt évekkel ezelőtt egy illustris testület ügyészi állásának betöltésekor). Talán döntőleg hatott elhatározásukra a nagy erővel megindult agitáció egyes jelölteknek győzelemre való juttatásáért. Dr. Kőműves László ügyvédnél indító okul szolgált — miként jó forrásból értesültünk — az is, hogy nagy lendületnek örvendő magánprakszisát nem szándékozik meg szüntetni. De mellőzük az okok találgatását; és ha nem is ismerjük az okot, mé gis meg tudjuk érteni a közvélemény áital a főügyészi állásra kandidált ügyvédeknek visszavonulását. Végre is nem nekik van szükségük erre az állásra, hanem a város nyerne vele, ha a főügyészi állást olyan tapasztalt jogász vállalná, mint pl. dr. Gróh József. Hiszen az ő jogi tudása országszerte ismeretes; Gróh nemcsak *) Tiiztin közérdekből adunk hslytt a •ikknek. Szerit. a beszédnek ura, de tenni, alkotni is tud, amire nézve fényes bizonyíték annak a helybeli pénzintézetnek fellendülése, amelyet ő vezet. Azonban e cikknek nem célja Gróh Józsefet dicsőíteni, de azt az állítá sómat, hogy ő, mint főügyész, városunknak nagy hasznára lenne, — nézetem szerint — senki, még esetleges ellenfele sem vonhatja jogosan kétségbe. Ha tehát a város javára válik Gróh Józsefnek a főügyészi állásra való megválasztása, ha továbbá a polgárság, a saját érdekében, nem mellőzhet ily kiváló erőt, akkor ajánlom, hogy a polgárság képviselői tegyék meg azt a lépést, mellyel valószínűleg megnyerhetik; vagyis bizalommal kérjék fel őt, hogy szentelje szép tehetségét, tudását, tapasztalatát, szülővárosa javára a főügyészi állásban. A felkérés formájába, módozatába nem avatkozom; ez más lapra tar tozik. Tudom, hogy a város polgármestere — igen helyesen — kérdést intézett Gróh Józsefhez, elfogadja-e a főügyészséget ? Valószínűleg azért,, hogy, ha Gróh József vállalja, akkor mellette foglal állást. Kétségkívül ez szép figyelem; mégis több erőt nyújt, ha képviselőtestület tekintélyes része felkéréssel biztosítja őt bizalmáról. És erre van is megfelelő alkalom. Ujabban minden tisztviselői választást meg szokott előzni értekezlet.; azt hiszem, most is Össze fogja hívni az erre jogosult faktor; (tegye is meg minél előbb) és ezen az értekezleten nyilváníthatná a képviselőtes tület bizalmát Gróh József iránt. Esetleg más alkalommal is megtörténhetik ez a felkérés ; ismételten, ennek módozatába nem bocsátkozom. Meglehet, hogy egyesek ellenezni fogják ezt azzal a megokolással, hogy ha dr. Gróh főügyész akar lenni, pályázzék; a képviselőtestület nem alázkodhatik le. Ez az okoskodás azonban téves, mert a város érdekében nyilvánított bizalom nem lealázkodás; de továbbá ki ne tudná azt, hogy mily nagy különbség van abban, ha valaki csak küzdelemmel, választási harccal juthat egy tisztséghez és ha az Meto látja, hogy a a közbizalom föléje fordul, az emeli őt az állásba; mennyire fokozza ez a munkakedvet I És nem is új dolog, hogy jeles egyéneket meghívás, felkérés útján nyernek meg. előkelő állásra. Több precedens volt már városunkban is. Dr. Gróh József eddigi működéséért, munkájáért megérdemli ezt a megtiszteltetést. Azzal végzem cikkemet, amivel kezdtem, hogy t. i. a főügyészi állás betöltéséhez való hozzászólásomban a legtisztább szándék, a közérdek vezetett, nem akartam ezzel a város vezetőségének ügyeibe avatkozni. Fontolják meg hozzászólásomat az illetékes körök, de különösen a városi bizottsági tagok ne tévesszék szem elől ezt a sokat emlegetett, de gyakran elfelejtett elvet: „Salus rei publicae suprema lexl" Csábító mosollyal szívünkbe loptad tavasz első csókját csalóka napsugár, hideg hűtlenséggel mért csalsz meg hát minket csókos tündérkirály ? I Kacér mosolygásod csak fagyos játék volt, mikor azúrkéken ragyogott az égbolt ? 1 Kergesd messze tőlünk a télnek világát, öltöztesd tarkába tavasz száz virágát. Szívünk úgyis fagyos, dermedt, mint madárka, mikor hóidején a bokrokat járja s tarolt galyak között valamit keresgél. Hideg, néma ajkán nincsen is dal, nóta, csak úgy néha-néha sír föl fájdalmasan ... Szívünkben is elmúltak régen már a vagyak, dermedt aléltságból nincsen mi fölrázza árva lelkeinket... Langyos tavaszt várunk erdőn, mezőn, réten; friss, új tavaszt várunk fagyos sziveinkben... Az egyik csak eljő, elhozza az erdők édes madárdalat, elhozza a mezők zöldellő ruháját, elhozza a rétek kék, sárga virágát. De jön-e majd új tavasz szívünknek felébe, jön-e majd nagy tavasz dermedt életünkbe....? Csábító mosollyal szivünkbe loptad tavasz első csókját csalóka napsugár, hideg hűtlenséggel ne csalj meg hát minket csókos tündérkirály I Esztergom, 1925. márc. 17.-én Rd. Dr. Csernoch János bibornokhercegprimás Budapestre utazott, hogy résztvegyen a püspöki konferencián. Palkovics László alispán szombat és vasárnap résztvesz Budapesten tartandó orsz. törvényhatósági közgyűlésen. Temetés, Szombaton délután temették meleg részvét mellett Baly József m. kir. állampénztári főtisztet, az Esztergomi Turista Dalárda kiváló tenoristáját. A temetési szertartást dr. Lepold Antal prelátus-kanonok végezte. A dalárda két megható gyászdallal, Varsányi Ignác, a dalárda elnöke pedig könnyekre fakasztó szavakkal búcsúztatta a korán elhunyt és sokat szenvedett daltestvért. Az állampénztár részéről Tátrai Sándor m. kir. állampénztári főtiszt mondott búcsút a városszerte becsült és szeretett kartársának. Március 15 ének megünneplése. Március idusát a szokásos fénnyel ünnepelte meg ezidén is városunk közönsége. Az ünnepség szentmisével kezdődött a plébánia-templomban, melyet Mátéffy Viktor prépostplébános, nemzetgyűlési képviselő mondott. Az ünnepség főrésze ezidén a hűvös és szeles idő miatt a Széchenyi-téren folyt le a megállapított programm szerint. Ki kell emelnünk azonban Németh Romuald bencés tanár gondolatokban gazdag beszédét, ki a negyvennyolcas eseményekkel kapcsolatban megemlékezett a jelen idők küzdelmeiről és az ifjúság halhatatlan atyjáról, a 100 éves Jókai Mórról. Nemcsak az iskola profeszszorának, hanem az életet ismerő pedagógusnak felfogása nyilvánult meg Németh Romuald költői szavaiban. A bencés székház mindig rendelkezett szónoki képességű tanárokkal, akik szivesen álltak a köz szolgálatába. Ilyen bencés papunk volt a mindnyájunktól megkönnyezett Dombay Nárcisz és a magyar irodalom egy mestere, dr. Prikkel Marián. Helyüket most a fiatalabbak töltik be, akik közül rendkívül szimpatikus formában mutatkozott be most már ismételten Németh Romuald. Alig jött Esztergomba, már is mindenütt megkedvelték. A programm lezajlása után a koszorúkat küldöttségek vitték ki kocsikon a honvédtemetőben lévő síremlékre. Este a Polgári Egyesület is az ősi hagyományokhoz híven, áldozott a negyvennyolcas hősök dicső emlékének a Magyar Király nagytermében. Az áldozatos kegyelet köteles adóját a szabadságharc hőseinek és a 48-as idők fönséges emlékének dr. Palkovics László alispán rótta le költői nüanszirozott beszédében, melyet jövő számunkban a maga egészében közölni fogunk. Majd Varsányi Ignác emelkedett szólásra a Turista Dalárda nevében egyszerű, keresetlen, de szívből jövő, őszinte szép szavakkal üdvözölve az alispánt s arra kérte, hogy szeresse a Turista Dalárdát olyan őszinte szívvel, mint ahogy a Dalárda tagjai ragaszkodnak köztiszteletben álló személye iránt. Még két beszéd hangzott el az ünnepély alkalmával. Nem felejtjük el dr. Antóny Béla polgármester frappáns beszédét, melyben a reménység és az önbizalom vigasztaló erejét szinte szuggerálta az ünneplő közönség lelkébe. A résztvevők kedves emlékekkel, a bizakodásban és reménységben megerősödve távoztak az ünnepélyről. A bencés főgimnázium MáriaKongregációja Szent Benedek tiszteletére márc. 20.-án, pénteken d.U. Esténkint a Központi Kávéházban Bangó Lajos ós fia zenekara hangversenyez. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptttlajdonos éi szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. HÍREK.