Esztergom és Vidéke, 1925

1925-03-12 / 21.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IE0IELEHIK IIHDEH VASÁRIAP ÉS CSÜTÖRTÖIÖS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Polgártársak! A trianoni békeokmány ránk kényszerítette szomorú napok és válságos idők közepette ismét felvirradt a dicső mult emlékünnepe, március idusa. Amikor nyögünk a csonkaságtól, mikor felénk sír az elszakított részeink jajjá és ezer sebtől vérzik a maradék ország, akkor a szebb jövő rémé nyét hirdetve, feltűnnek emlékezetünkben a márciusi ifjak s azok élén a magyar mult aranyszavú megéneklője, Jókai Mór, kinek százéves születési fordulóját oly büszkeséggel s szeretettel ünnepelte ország-világ. A negyvennyolcas nagy napok, a márciusi ifjak s a márciusi Jókai emléknapján Esztergom szab. kir. város közönsége, hagyományos emlékezéssel siet leróni a kegyelet adóját s meghatott szívvel zarándokol el a hős honvédek sírjához. SORREND: Március 15-én, vasárnap d. e. 9 órakor a városi kegyúri plébánia templomban ünnepies istentisztelet, melyet Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő, prépost-plébános mond. Délután a honvédtemetőbe vonulunk s e célból d. u. 2 órakor a Széchenyi-téren gyülekezünk. Az intézetek ifjúsága saját zászlóik alatt, a nagyközönség pedig, a város zászlajának elővítele mellett, pontban fél 3 órakor indul az ünnepély színhelyére. Az ünnepély sorrendje: 1. Himnusz. 2. Alkalmi beszéd. Mondja Ocskó Ferenc n. p. főgimn. VIII. o. t. 3. Nemzeti dal. Petőfitől. Szavalja Drozdy László főrealisk. VI. o. t. , 4. Szentelt hantok. Komósy-Mosonyitól. Énekli az érseki tanitóképzőintézet énekkara. 5. Petőfi és Jókai. Ábrányi Emiltől. Szavalja Laczkó Sándor IV. éves tanitoképzőintézeti növendék. 6. Előre. Tóth Kálmántól. A földmíves leventék részéről mondja Kis Imre. 7. SÓkaJtáS. Bajza Gaál F.-től. Énekli az érseki tanitóképzőintézet énekkara. 8. OnnOfi beszéd. Mondja Németh Romuald, bencésrendi főgimn. tanár. 9. Szent igazság. Hajdú Istvántól. A keresk. és iparos leventék részéről szávaija Schneider Pál. 10. Ima. Mondja Perger Lajos Esztergomszentgyörgymezei esperes-plébános. íi. Szózat. Este 8 órakor a Magyar Király vendéglőben a Polgári Egyesület tartösszejövetelét, melyen az ünnepi beszédet szcnkviczi Palkovics László alispán mondja. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepség d. u. fél 3 órakor a vármegyeház nagytermében fog lefolyni. Mind az istentiszteletre, mind pedig a d. u. ünnepségre a város tiszti, karát, képviselőtestületét, egyesületeit, intézeteit s egész hazafias kö zönségét tisztelettel meghívom, a tulajdonosokat pedig felkérem, hogy házaikat az ünnep napján nemzeti zászlóval feldíszíteni szíveskedjenek. Esztergom, 1925. március 9. Dr. Antóny Béla s. k. polgármester. A Turista Dalárda nagy hangversenye. A Turista Dalárda vasárnapi nagy hangversenye elé úgy a műkedvelő közönség, mint a kritikus zeneér tők is nagy várakozással néztek. Egyrészt vonzotta őket a művészi szinvonalat megütő programm, másrészt a turista-vegyeskarnak, a helybeli szerzőknek s köztük különösen Hajnali Kálmán, dalárda karnagyának bemutatkozása. Nezezetessé tette ezt a hangversenyt az a körülmény is, hogy dr. Földváry Istvánnak, az Esztergomi Dalárda költőjének is akart hódolni, felelevenítvén ötven év előtt épen a Dalárda számára írt költeményét: „Fáry kútjá"-t, emelyet Németh ^Romuald bencés tanár szavalt művészien el. ő róla lévén szó, ki kell emelnünk gyönyörű prológusát: az „Ének a dalról", amely költői szépségekben bővelkedik s amelynek köl tői finom nüanszait elragadóan tudta érvényesíteni művészi szavalatában Brilli Ancyka. Lelkes taps volt a felelet a szép előadásra. A Turista Dalárda teljesítményéről csak elismerőleg tudunk nyilatkozni. Oíy nehéz darabokat adtak elő, amely tudásukat, kitartásukat és fegyelmezettségüket ugyancsak próbára tetie. A próbát azonban sikerrel állották ki derék dalosaink. Az első kemény firóbát Szabados Béla „Vándor dal"-ában kellett kiállaniok. Nehéz, megerőltető darab, amelyet azonban könnyen vittek. Ugyancsak ilyen kemény próba volt Hoppe Rezső „Daloljatok" pályadíjnyertes férfikara. Mind a kettőben precízek voltak ; teljesen kidolgozott, finoman előadott és őszintén interpretált teljesítmény volt a két darab előadása. Ugyancsak kedves volt a „Magyar dalegyveleg "-ük is Hoppe Rezsőtől, amely már könnyebb természetű magyar dalokból volt ösz szeválogatva. A közönségnek azonban igen tetszett. A hangversenyen mutatkozott be először, még pedig nehéz darabok előadásával igen megnyerőén a turisták alkalmi vegyeskara. Mi csak szépet várhattunk tőle, mert hisz mind rutinirozott, hozzáértő dalosból áll, akiknek átértő előadásában, fi nom éneklési modorában, szép hangjában igaz, őszinte interpretátiójában — tudtuk — hogy nem csalódunk. Lányi Ernő: „Esik, esik, esik" kedves hangulatát — bár szerettük volna még jobban kidomborítva hallani, de a közönségnek így is nagyon tetszett és meg kellett ismételni. Igen előnyösen mutatkozott be Hajnali Kálmán, mint szerző. A leg szebb dala „Ha jő az est", amelynek szövegét Szvoboda Román irta. Végtelenül bájos és hangulatos kis versike ez, amelynek olvasása is mégragadja az olvasó figyelmét és lelkét. Zenéjével még egyenesen elragadó volt, amikor Zelenyák Ferenc, a maga szép bársonyos baritonján szinte belelopta az érzéseket az ember szivébe. Bájosak voltak ugyancsak Hajnali Kálmán többi műdalai, melyeket Kubányi Mancika kedvesen, szinte a madárdalhoz hasonló csicsergéssel, de oly bámulatosan finom színezéssel adott elő, hogy a közönség lelkesen megtapsolta. Az „óázirózsák" (szövege Veszély Gézától) zenéj e magyaros ritmusú zene, amely a két kisérő dalának : a „Fehér őszirózsádnak és a „Csipkerózsádnak (szövegét Szvoboda Román írta) melankolikus, csendes ritmusába élénkséget, bizonyos lüktetést vitt bele. A legnagyobb elismeréssel szólhatunk erről a kezdeményezésről és örülünk neki, hogy a nagy közönség is tudja, hogy városunkban is vannak, akik a zenével sikeresen és eredményesen foglalkoznak. Eddig azt gondoltuk, hogy senki sem lehet elismert költő saját városában, most örülünk, hogy vannak, akik vállalják a prófétaságot a sok kriti kus között, — kevés helyen van annyi, mint Esztergomban, — s ki is mernek állani eléjük. Szép, temperamentumos a „Tu rista induló" is, amelynek szerzői szintén helybeliek : Szvoboda—Hajnali, — s amelyet igy is adtak elő. Mi a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg a Turista Dalárda ezen legújabb sikerétől. Nagyot csalódtak azok, akik azon a címen, hogy „a turistákat már hallottuk", távol tartották magukat a hangversenyről. Csalódtak; — a turistákat most ismerték volna igazán meg. Egy tényt azonban le akarunk szögezni, hogy közönségünk nem elég megértő, s a legnemesebb, legbuzgóbb kulturális törekvésekkel szemben nagyon is egykedvű. Derék turistáink legalább az érdeklődést megérdemlik a nagyközönség részéről. A többit meg bizza a nagyközönség a kritikusokra, akik, — mint a jelen esetben, — szívesen honorálják az érdemeket. — „Daloljatok; Dal az élet vigaszai" — a. Szelíd napsugárka lágyan csókolgatja harmatos ibolya fakadó bimbóját; majd életre kelti, lassan kiterjeszti azuros kék szirmát. Kéklő kis ibolyám, bánatos virágom, puha pázsit alján édes ifjúságom ábrándos álmait hányszor elsuttogám néked, ha méhecske szállott kis kelyhedbe, s felcsókoita szépen szived közepében édes harmat-mézet . . . Méhecske száldogált virágról virágra, vígan dalolgatott bokron a madárka, virágzó ibolyák illatozó árja elringatta lelkem ezer tarkaságba . . . Mulatott a lelkem, elfelejtett mindent, bánatot, fájdalmat, örömet, szereimet, csak a szépet látta ezerféleképen ... Tavasz születése lelkem ifjúsága, tavasz ébredése szívem kacagása . . . Ibolyáillatra, édes madárdalra felébred az erdő tündéri világa s fakadó rügyek közt ibolyapázsiton szelid holdsugárból aranyálmokat fon . . . Lelkem ifjúsága, hófehér világa felkereslek néha, most is még, hiába, te vagy a boldogság nagy tündérkirálya . . . Tavasz ébredése, patak csobogása, ibolya nyilasa, madár dalolása, ifjú szivem-lelkem tündéri világa: köszöntelek téged . .. Esztergom, 1925. március 10. Rd. DB. PROKOPP GYULA. Esztergom város székházára vasárnap kora délutáni órákban kitűzték a gyászlobogót. A halál ismét elragadott egyet azok közül, akik a város sorsát intézik. Villámgyorsan terjedt el a hír, hogy dr. Prokopp Gyula városi főügyész váratlanul meghalt. Még déltájban a városházán járt és négy órakor már elszállott munkás, családját szerető lelke a sohavisszanemtérés hónába. A váratlanul lesújtó halál mindenkit megrendített. Elvitt egy embert, aki mintaképe volt a becsületesség, a szorgalom és a pedáns munkának. Magánéletében csendes, visszavonult, vallásos, példás családapa, közszereplésében buzgó hivatalnok volt dr. Prokopp. Városház, irodája és családi szobája voltak azok a helyek, ahol legszívesebben tartózkodott. Az első kettőből munkától megterhelve ment pihenni családja körébe és ott is sújtott le reá a kegyetlen Végzet. Dr. Prokopp Gyula hosszú időn át tulajdonosa és szerkesztője volt Esztergom és Vidékének. Mindenkor Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000'korona. Egyes szám ára t hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. HÍREK.