Esztergom és Vidéke, 1925

1925-02-26 / 17.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HEGIELE1ÍIK MINDÉI VASÁMAP ÉS CSÜTÖETÖKÖ». Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnla]dono8 és szerkesztésért feleifis; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára t hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. 9 Ismét előjöttek odúikból az öt év óta lent lapuló hazaárulók. Hol itt, hol ott ütik fel fejüket, mindig merészebben, mindig szemtelenebbül a Károlyi- és Kun Béla-féle orszégvesztő forradalmak átvészelt lovagjai. Itt egy művész, ott egy politikus, amott egy vidéki újságíró személyében mind gyakrabban jelentkeznek a vörös világnézet harcosai és mind szemérmetlenebbül akarják magukat az országnak könnyen felejtő, kába polgárságának nyakába varrni. Mintha mi sem történt volna 1918. és 1919. években. Mintha nem ez a két esztendő vetette volna árúba, adta volna el azt a hazát, amit a vérükkel nem fukarkodó ősök annyi szenvedések árán, annyi megpróbáltatásokon keresztül nekünk örökségképen hagytak. Megkótyakosodva az örömtől, hogy büntetlenül átlábolták a hazaárulás likvidálását, hogy a világ legnagyobb bűnéért mindössze pár esztendős visszavonulás volt büntetésük, azután pedig feledve minden; megittasodva ettől a nagy sikertől és a megtorlás nélküli bűnözés kábító és csábító kilátásaitól, ma már hova* tovább minden pozíciót szemrebbenés nélkül foglalnak el és mintha mi sem történt volna, lépnek ki itt is, ott is a közéletnek rájuk nézve bőséges hasznot hajtó porondjára. Ugyancsak, akik a vörös diktatúra alatt a nemzetközi söpredék haza és faj tagadó elveit hirdették, ma elég pimaszok és tolakodók ahhoz, hogy a megcsonkított haza sorsa föiöit sopánkodjanak, amely megcsonkítása pedig kizárólag az ő aljasságuk eredménye. És a magyar társadalom némely részében nincs annyi erkölcsi érzék, hogy utálattal söprűzné el a nyilvánosság pódiumáról az ilyen elvkupeceket, hanem ostobán tűri, hogy a hazaszeretetről deklamáljon előtte az, aki pár év előtt minden alkalmat megragadott arra, hogy az „idejét multa hazafiság" ellen lázítsa a söpredéket. Előjöttek hát ismét a skartból, ki előbb, ki később, akik egyideig a közvélemény dühe, utálata elől kénytelenek voltak meglapulni. Külön böző formában, különböző pártárnyalat programmjával tolakodik ismét a közvélemény élére, fúrja bele már ismét magát a magyar társadalmi élet minden rétegében, hogy különböző utakon és ürügyek alatt újra megkezdje az ország forradalmosítását és előkészítse a talajt egy újabb bolsevizmusnak. Ugylátszik, mintha az elnézés, amelyben ré szünkről érdemtelenül részesültek, nem a megbánást, a magábaszállást és visszavonulást hoz: a magával, hanem ettől vérszemet kapva, jónak látták ismételten akcióba lépni és tisztességes elemek tetejébe kerekedve, nemzetbomlasztó munkájukat újra megkezdeni. Alig négy éve mult, hogy szétcsaptunk köztük, sajnos, nagyon kíméletesen, ma már a szélcsendet arra használják föl, hogy különböző álarcba öltözve újra csatarendbe sorrakozzanak az új támadásra, amely új támadás azonban bizonyára a kegyelemdöfés volna az ország ezeréves történelmi létének. Azonban egy kissé korai az öröm, egy kissé elszámították magukat ezek a lefizetett bérencek. Azért, hogy egy idő óta hallgattunk, még nem jelenti azt, hogy el is aludtunk. Figyelünk állandóan és mindent észreveszünk és semmit sem felejtünk. Itt állunk ma is ugyanazzal az elszántsággal, ugyanazzal a fanatikus hittel, amitől annak idején megfagyott a vér ezekben az országot sirba vető szeladonokban. Most is őrködünk és ha látjuk, hogy a pohár betelt, hogy a forradalmi patkányok, ha oroszlánbőrbe burkolózva is újra el akarják veszedelmesen lepni az ország közvéleményének dobogóit, oda fogunk csapni és pehelyként söpörjük el a vigyorgó fantomokat, mert nem csak mi vagyunk, aki nem felejtett, de nem felejtett a nép sem. Az az ököl, ami annak idején szét robbantotta a forradalmi közkereseti társaságot, ma sem vált még semmivé, csak részben a zsebben nyugszik, részben az eke szarvát fogja és az első hívó szóra ismét keményre szorul és „jajj az elbizakodottaknak". Uh nlffli m Él ^Mtmmmmmmmm ] EGYRŐL-MÁSRÓL [ A tudomány és a víz, Mindenesetre sokkal megnyugtatóbb, ha az előbbivel van tele az ember feje, mint az utóbbival. De hogy a tudományra, vagy a vízre van-e nagyobb szükség, '•— persze nem a fejben, hanem a praktikus életben, — az iránt a mult napok óta nehéz alternatívában vergődöm. Mikor ugyanis a főreáliskola Jókai ünnepélyén a főreál építésének sür gős voltáról hallottam kétséget nem tűrő argumentumokat, habozás nélkül a tudomány hajlékának pártolói közé szegődtem. Mikor pedig a minapi bizottsági ülésen a vízvezeték szükségességéről hallottam megdönthetetlen érveket, milyenek pl. a közegészségügy biztosítása, a marhaállomány örvendetes gyarapodása a vízvezetékkel biró városokban stb., akkor viszont lelkem megtelt a vízvezeték létesítése iránti nemes jószándékkal. De ha egyik is halasztha tatlan, meg a másik is sürgős, akkor mégis melyik inkább: a főreál, vagy a vízvezeték ? Pénz ugyan egyikre sincs, de a haladás tisztes jelszava alatt mégis csak kell kezdenünk valamit 1 . . . Közben eszembe jutott a hódmezővásárhelyi eset. Ballagó Kovács András, — nem esküszöm a nevére, — beállított egy szép napon a polgármesterhez : — Nagyuram — mondotta — tegnap voltunk az anyjukommal 25 éves házasok. Gondoltam, e szép nap emlékéül csináltatnánk a népnek egy jó artézi kutat. Adnék rá százezer pengőt, ehun ni . . . A polgármester hamar észbe kapott: — Nézze bátyámuram, gyönyörű a szándéka. De évek óta szó van róla, hogy középiskola kellene a városnak, szép középiskola, mint Szögedének, meg Temesvárnak van. Adná talán inkább erre a célra ezt a szép összeget . . . — De már kérem — válaszolt a parasztnábob — legyen csak inkább kút. A tudománytól ugyanis már sok embernek megkótyagosodott a feje, de a jó ivóvíztől még nem bolondult meg senki. . . Hát már most főreál, vagy vízvezeték? A tudomány gyarapodjék, vagy a marhaállomány, meg a jó egészség ? .. . Sajnos, hosszú évtizedek mulasztásait kell pótolnunk, s a főreálra éppen olyan nagy szükség van, mint a vízvezetékre. A halastóból legelőt csináltunk a marhaállomány kedvéért, legyünk tehát következetesek s adjunk a jó füvecskéhez jó vizecskét is nekik. De ha áldozatokat hozunk a marhaállomány kedvéért, hozzunk áldozatot tudományszomjas gyermekeink kedvéért is. Hadd merítsenek ők is a tudomány tiszta forrásaiból. Nemcsak egészséges testre, de egészséges lélekre is szükség van. A vízvezeték a fizikai szomjúságot, a főreál a lelkek tudományszomját lesz hivatva csillapítani. így fognak rokoncélokat szolgálni a főreál és a vízvezeték, a tudomány és a víz . . . «55* HIB EK. I Fellobogott tüzek szürke hamut hagynak; fagyos télvirágok, de hamar is asznak. Hol tegnap élet volt, ott mit sem találsz, lázpiros arc helyett halottsárgán kiált feléd a jelen: emlékezz, emlékezz ember, hogy por vagy és porrá is leszel. Szürke kis hamuval ma tartunk eljegyzést nagy halálkirállyal csendes nagy templomok hideg márványa közt testünkben cipelvén még egy kis ideig a fázós életet. Elsimulnak ilyenkor boldogság, fájdalom, szenvedély, megnyugvás, a lázas örömök, meg tompa fájások a lélek mélyében; csak azt érzi még, hogy él, mert teremtve van, csak azt érzi még, hogy meghal, mert arra született . . . Fekete lovasként száguld a halál csillagtalan éjben, szellőjének hideg, fagyos fuvalata ma megcsapott engem . . . Esztergom, 1925. február 24. Rd. Előléptetés. Demeteri Dömötör Aurél m. kir. rendőrtanácsos a balassagyarmati m. kir. rendőrkapitányság vezetésével bízatott meg. A pontos és fegyelemszerető rendőrtisztviselő előléptetéséhez gratulálunk. Gyászhír, özv. Cselka Jánosné szül. Takách Olga, ny. főkáptalani intéző özvegye, f. hó 23-án hosszú szenvedés után életének 53 évében elhunyt. Temetése f. hó 25-én volt a belvárosi sírkertben meleg részvét mellett. A Tanult Férfiak Kongregációja pénteken, f. hó 27-en este háromnegyed 7 órakor ülést tart a főgimnázium fizikai előadó termében. Élőadó dr. Meszlényi Zoltán. Szives megjelenést kér a Vezetőség. Halálozás. Bálint Lajos nyugalmazott kincstári főerdész 71 éves korában Visegrádon f. hó 20 án meghalt. Az öreg úr 44 évig szolgálta a visegrádi uradalmat, mely idó alatt évenkint fenséges vendégeket vezetett cserkészeten. A megboldogultban Bálint Lajos városi végrehajtó édesatyját gyászolja. Az Esztergomi Polgári Egyesület ma, csütörtökön este 8 órakor a „Magyar Király"-ban választmányi ülést tart, melyre ezúton kéri a tagoknak ' pontos megjelenését az Elnökség. Jótékonycélú előadás Augusztaaknán. Az Auguszta-aknai ifjúság jól sikerült műsoros előadást rendezett a kis bányatelep lakóinak szórakoztatására. Az előadás tiszta jövedelmét 600.000 koronát, a Dorogon építendő bányatemplom céljára ajánlották fel. Lezajlott a farsang. Sikerült és nem sikerült bálok után bezárták a termeket. Egyik másikának rendezői vakargatják fejüket, mert bántja a defficit és a családos apák hálásan sóhajtanak fel hamvazószerdán. Divatkereskedők írják a számlákat, mert hát, régi közmondás, hogy minden farsangnak meg van a maga böjtje. A sok selyem, brokát-cipő pedig bekerül a szekrényekbe, mert csak bálra valók.