Esztergom és Vidéke, 1925

1925-11-22 / 93.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. lEGIELBIIK HIDES TASABHáP É8 CSÜTÖBTÖKÖS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-atca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A város dilemmája. (—OS ) Mikor ennekelőtte pár héttel szóvá tettük a Halastó ügyét, jól tudtuk, hogy egy olyan kérdést bolygatunk meg, melynek feszegetése mint addig, akkor is nagy emóciót vált ki a kedélyekből. De tettük ezt azért, hogy a plénum elé kerülő ügy mégegyszer megvitatás alá essék, s annyi huzavona után egyszer már megoldást nyerjen. A lezajlott hírlapi vitákból megalkothatta ki ki érdekelt a véleményét. Aki a Halastó érdekében „Agrárius" névvel sikraszállt, tekintélyes gazda, egy kis mese pirulájába téve érveit, hasonlatosan akarta beadni a „keserű orvosságot", a nélkülözhetetlen Halastavat Esztergom beteg gyomrába. A beteg be is vette volna már az orvosságot, mikor megjelent egy másik orvos, aki bár nem vonta kétségbe a beadandó szer hasznát, de jobbat ajánit, pontról-pontra jobbat és hatásosabbat, mint az előbbi. Mármost ha a jót jobbal lehet helyettesíteni, a józan ész kapva kap azon. E lap mult heti számának hasábjain ölveczky mérnök kétségbevonhatatlan bizonyossággal döntötte meg „Agrárius" érveit és kimutatta, hogy a súlyos adatok, melyek arra leltek volna jók, hogy a Szántóföld-párt tagjait elnémulásra rémítsék, nem egyebek jól imitált vaktöltéseknél, melyek pukkantak ugyan, de görögtűzzel. Igenis azt a talajt, melyet vizzel akarunk borítani, kitűnő földdé lehet javítani és pedig aránylag igen kevés költséggel és nagyobb jövedelmi forrást nyerve ezzel, mintha ott halastó lenne. Tehát aki a város érdekeit viseli szivén, hogy mentől többet ezért a „beteg" városért, az e tekintélyes szakvélemény elhangzása után csak azon lehet, hogy az a terület szántófölddé tétessék. E terület szántófölddé tevésének van egy nagy akadálya: az a bizonyos belügyminiszteri parancs. Itt azt kell leszögeznünk, hogy a minisztériumot igen egyoldalulag informálták és lehet, hogy egyénileg éppen az, aki megtelebbezte az egész dolgot, bizva előbbi összeköttetéseinek felhasználásában. Nem vonjuk kétségbe a jóindulatot, de állítani se igen merjük. Ez a bizonyos be ügyminiszteri határozat egyébként megmásítható. Miután nyilvánvaló, hogy a városnak eminensebb érdeke a lecsapolás és a földnek mezőgazdasági kihasználása, reméljük, hogy mindenki azon lesz, miszerint egy szakbizottság vizsgálja felül a dolgokat, megállapítva véglegesen a föld milyenségének értékét és fekvési magasságát. Ha ez a hivatalos bizottság, — melyet esetleg a belügyminisztérium is leküldhet, — megerősíti Ölveczky .Esztergom és Vidéke" tárcája. Gróf Széchenyi István. Az akadémia centenárus ünnepe ünnepe az egész országnak, ünnepe minden magyar embernek. „A legnagyobb magyar" gróf Széchenyi István midőn felajánlotta egy évi jövedelmét, 60.000 forintot az Akadémia megalapítására akkor Magyarország mostani fejlett kultúrájának alapkövét tette le Széchenyi életéről, tetteiről, eszméiről az utolsó évtizedek alatt egy könyvtárra való irodalom keletkezett, de sajna, sem akkor, sem azután, sem a közelmúltban soha nem értették meg őt, legalább is gyakorlati életbe nem plántálták át annyira eszméit, mint azok értéküknél fogva megérdemelnék. Széchenyi nagy nevét levett kalappal kell említenünk, emlékeinek lelkünkben ünnepi húrokat kell megzengetniök. Ez a hatalmas szellem, aki a tespedt magyar világ őserdejében utat kezdett vágni a haladásnak, aki az öntudatlan, tunya magyar fajba lelket akart önteni, magára akarta eszméltetni, figyelmeztetni arra, hogy feje felől elviszi a szalmatetőt a modern haladás orkána, ha nem cserepezi be és épiti újjá roskadozó házát, hazáját, az„ a hatalmas szellem ma láthatatlanul jelen van minden gondolkodni és fajtája sorsán aggódni tudó emberben. Csakhogy sajnos, igen kevésben. Mit is akart Széchenyi ? Lehetet lenséget 1 Ellenmondás ez»? Megfelelt rá már 100 év I De mit is akart tehát ? Azt a laza törzsszerkezetet, melyet Magyarország néven ismert a világ hol igen kevés dicsőséggel, mindenek előtt ezt akarta egy egységes egésszé, fajilag erőssé és gazdaggá összekovácsolni. Bejárván a külföldet, mint méh a mézet, ugy szedte össze külföldön a gyakorlati tapasztalatokat, hogy idehaza érvényesítse. Oldott kéve volt nemzetünk, ezt akarta társadalmilag összeszervezni azután gazdaggá, végül politikailag is függetlenné, éretté. Nagy ellenfele, Kossuth, ezt megfordítva akarta. Lángelméje minden lázas törekvésével sem volt az a forradalmi szellem, mint aminő Kossuth. Ha a nemzet Széchenyi nyomdokait követi, ha az Ősiségi törvényt, a jobbágy felszabadítást abban a tempóban hajtja végre, ahogy Széchenyi akarta, ma egy gazdaságilag erős középosztály lenne. Amikor a nemzet Kossuthoz szegődött, kimond Ferenc mérési adatait és a föld használhatóságának kimutatott értékét, úgy a m. kir. belügyminisztérium visszavonja előbbi intézkedését és szabad folyást enged a város akaratának, hogy legyen ott szántóföld. Ez a megoldhatatlan dilemmának látszó kérdés nem függhet Mohamed koporsójaként két tábor között továbbra is anélkül, hogy a városnak további súlyos vesztesége ne legyen. A városnak ellensége az, aki ujabb akadályokat gördít megoldása elé. A megoldás pedig csak egy lehet: szántóföld. Ennek érdekében határozott és gerinces állásfoglalásra van szükség, mert aurea mediocritás nincs. Tovább vitatkozni sem lehet a dolgon, mert — mint nyilvánvaló lett — eddig is, ezután is csak súlyos paralogizmus hibájába esik az, aki a Halastó előnyét vitatja. Es ezenfelül azt a látszatot is kelthetné magával szemben, hogy bizonyos meJlókcéloktól vezettetve teszi. Minket soha nem vezetett önös cél, mert mindig és mindenekfelett a város érdekeit szolgáljuk; ez vezet most is, hogy a szántóföld előnyös abb voltát, a Halastóval szemben védjük. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország. ta halálos ítéletét. De ezen töprengeni most már késő, s Kossuth csak gyenge gazdasági politikus volt. Magyarországnak pedig abban az időben mint soha jobban, egy Széchenyire volt szüksége. Megvetette tehát az Akadémia alapját 1825. nov. 3-án Széchenyi István gróf. Ezzel a magyar nyelv, a tudomány bástyáját akarta mindenek előtt az elnémetesedett, ellatinosodott nemzet felé. És vágta tovább a bozótot. Szóval és tettel emberfeletti munkát fejt ki. Megjelenik a „Hitel", „Világ", a „Stádium", melyekbe lefektetett igéi ma is oly irányadók, mint voltak akkor. Korbácsot vett a kezébe és azzal serkentette az alvó, henye magyarságot, öatépő fájdalmában, az ország többségét bárgyú birka seregnek, majd bőszült elefántnak nevezi, s a nemességre lázító vádakat szór. Az akkori politikusokról és publicistákról azt mondja: „szemtelen kutyái a hazának, akik csak marni és ugatni tudnak", éretlen, érdemetlen hígvelejű emberek. S véres könnyeket sírt lelkében, hogy így kell nemzetét tettre felkorbácsolni. S csak részben sikerül az. Megalkotja a Lánchidat, a dunai gőzhajózást. A Vaskapu- és a Tisza-szabályozás megkezdése az ő törekvéFizetésrendezés? A magyar tisztviselőség mindenkor megértéssel volt az ország anyagi helyzetével szemben. Kis fizetés mellett is lelkiismeretes munkát végzett. Éz áll és bizonyításra nem szorul. Belátó és munkás volt az ország anyagi helyzetével szemben, akkor is, amikor nagy urak ezreket gondoláztak el Velencében az. ország pénzéből, ami akkortájban nagyon nagy érték volt. Nem lázongott akkor sem, amikor milliók teltek a nemzetiségi vidékek választásaira, csak a tisztviselőknek nem jutott javítás. Csendesen dolgoztak akkor is, amikor tömegesen futkároztak az állami autók, amikor milliárdos vagyonok harácsolóotak össze, csak a magyar tisztviselő rongyolóeott, kopott, ment tönkre. Békességgel tűrte sorsát, tengődött a segélyek címén dobott koncokon, közbe eladogatta értékesebb holmiját, mert úgy volt meggyőződve, hogy az állam szegény, nem adhat többet Ami a fényes pazarlást, milliókat elnyelő ünnepségeket, vagyonok illetéktelen felhalmozódását illeti, puritán, országjaváért dolgozó lelkét nem érintették, dolgozott, kopott tovább. Megmaradt annak, aminek lennie a magyar középosztálynak kell. Most ezen az osztályon vágtak végig durva korbáccsal, melynek nyoma a véres esiknál is fájóbb seseinek gyümölcse. Fajtájának senkinél nem tapasztalt szeretete teremti meg a lótenyésztésre az első lóversenyeket, a társadalmi élet élénkítésére a Nemzeti Kaszinót, a kisebb egzisztenciák erősítésére a selyem tenyésztést ós apróbb kereseti forrásokat. Látta azt a hatalmas anyagi és erkölcsi tőkét, ami ebbe a nemzetbe el van rejtve, ezt akarta napfényre bányászni és az életbe bekapcsolva a külföld relációival összeköttetésbe hozni. A fanatikusok lángleikével hitt és reménykedett minden pesszimizmuson keresztül, nem állította meg a maradiak bunkós botos hada sem. Elérte, hogy mindenki rátekintett, munkája a legszebb kilátásokkal indult. Csak indult, mert megállt. A körülmények és Kossuth eltérítették tőle a szalmaláng természetű nemzetet és forradalmi vágányra állították be a nemzet vonatát. Széchenyi látta előre a katasztrófát, a karambolt, aminek vége egy nemzet bukása. Nagy lelke elborult; megőrült. Ebben az emberben egy nemzet élte önmagát. A haldokló szellem, a földhöz sújtott óriás azonban mégegyszer -magához tér és a gyászos Bachrezsimet „Blick" című munkájával megismerteti és kinevetteti az egész NÉZZE MEG Ätfi KÉSZ GYERUEKBUfláKAT Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. es vonni fog, mert 1 sgjatanvosabbaa kapja a SZÉCIENY! ÁRUHÁZBANi (Volt Hangya flxtst.) Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 15.G00 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.