Esztergom és Vidéke, 1925

1925-09-24 / 76.szám

, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. SEOIELEIIK MÜDES VASÁBHAP ÉS CSÜTÖBTÖKÖI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főarankafán: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos es szerkesztésért felelős LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára | hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Kiállításunk fényes sikere, A magyar kultúrtörténetemben 900 éves előkelő helyet foglaló Esztergom méltó maradt nagy múltjához. Éltekintve közismert kincseitől, politikai és műtörténelmi nevezetességeitől, kiállításán olyan dolgokat sorakoztatott fel, melyek más kiállításokat látogatókat is megleptek. Nem csalódunk, amikor azt mondjuk, hogy a gáncsoskodó, mindent lebecsülő, kicsinyeskedők is meglepődve szemlélik a kincseket érő gyűjteményeket, a munkásszorgalomnak kiállított tárgyait, az Ízlések finomult produktumait. Egyenkint épen úgy, mint tömegben nagy pénzbeli értékeket képviselnek ezen kiállított tárgyak, de messze felülmúlja a mi szemünkben ezek anyagi értékét ama erkölcsi érték, hogy ez a mienk. Csekély kivétellel esztergomi gyűjtemények, művészeti tárgyak, termények, iparcikkek büszkélkednek a kiállítás termeiben, melyek előtt minden nagyzolás és lokálpatriotizmus nélkül is kalapot emelhet minden tárgyilagos ember. Habár kissé széttagolt volt kiállításunk, mégis egy egészet alkotott és nemcsak az idegen látogatók, hanem a helybelieknek is (ami nagy szó) a legnagyobb elismerésével találkozott. Igaz szívből örülünk neki, hogy a Falu Szövetség felvetette városunkban a kiállítás eszméjét. Most legalább tudjuk, hogy rengeteg kiállítani való anyagunk van és ami szintén nagyon fontos; vannak fáradhatatlan, kiállítást rendezni tudó, érzékkel biró derék önzetlen embereink. Van tehát anyag, van erő hozzá, alkalomadtán könnyedséggel megismételhetjük a kiállítást akár teljes egészében, akár pedig részletekben. Kiállítás megnyitása. Pompás, verőfényes napon nyilt meg a kiállítás. Amikor lovas bandériummal és kiséretével megjelent a vármegyeházán dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás és az előkelőségek kiléptek az erkélyre, már nagy néptömeg gyűlt össze. A megyeház előtt félkörben helyet foglaló közönség előtt szép kordont vontak Pilismarót. Nagysáp, Csolnok, Tata, Kirva és Úny szép leányai. Általános feltűnést keltettek a csolnoki leányok, akik ritka, sajátságos hajviselettel jelentek meg. „ A gyürün belül állott a Turista Dalárda és ismét alkalma volt a nagyközönségnek gyönyörködni remekül élőadott Magyar Hiszekegyben, ami bevezetője volt a megnyitás ünnepélyes aktusának. A főispán beszéde. Dr. Bodor Antal egyetemi tanár, a Falu Szövetség igazgatója rövid, de annál tartalmasabb beszédben üdvözölte á jelenlévő hercegprímást, ismertette a kiállítást és felkérte dr. baráti Huszár Aladár főispánt, hogy nyitná azt ünnepélyesen meg. A főispán az alábbi hazafias érzéstől áthatott beszéddel nyitotta meg a kiállítást. Főmagasságú Biboros Hercegprímás Ür 1 Hölgyeim és Uraim 1 Midőn az emelvényre lépek, hogy önökhöz szóljak : egy jelenet jut az eszembe, mely az 1914-ik esztendő egy forró augusztusi napján folyt le, amidőn hadrakelt seregek már ott állottak az ország határán az ellenséggel szemben, hogy megvédjék a hazát. A nemzeti munkapárt körében gróf Tisza István alakját látom magam előtt, amint kissé meghajlik a freánehezedő gondok súlyától és amint túlságos optimisztikusan hangolt híveinek mondotta: nagyon komolyan kell a dolgot venni, mert legirtózatosabb összeütközésnek a ^központjában állunk, amelyet világtörténelem csak ismer. A magyar nemzet kérlelhetetlenül reá vettetik a világtörténelem mérlegének serpenyőjére és jaj neki, ha könnyűnek találtatik. Azután kissé több reménységgel eltelten még hozzá tette: én bizom benne, hogy a magyar nép nem fog könnyűnek találtatni, Gróf Tisza István látneki lelke tévedett, mert a magyar nép megméretett és könnyűnek találtatott. Ott és akkor, amikor legnagyobb szükség lett volna erejére, áldozatkészségének és lelkének tisztaságára, összeroskadt. Akkor, amikor más népek minden idegszálukat megfeszítve lelkűknek utolsó erőtartalékát és a küzdelembe dobják, a magyar nép gyáva módon elernyedt s mint a tehetetlen báb állt ott, még azt is eldobta, ami egyetlen tartaléka volt és ami ezer esztendeig fenntartotta a keresztet és a becsületet. Igy következett be az összeomlás, amelynek szomorú eredménye az ezeresztendős határától megfosztott csonka ország és a tenger szenvedéstől és bajtól elgyötört magyar nép. Egy csodálatos fátum kiséri a nemzet történelmének utolsó négyszáz esztendejét. Lelke mindig tele volt érzelmekkel, égő, vágyó, reménykedő és szenvedő nemzeti érzéssel, amelyek politikai cselekedetekre sarkalták, de az értelem politikája sohasem állott összhangban és mindig más utakat követelt, mint az érzelem politikája. Ma is az érzelem politikája azt kivánja, hogy legyünk mi háborgó tenger, zajló, morajló szent bosszúállás, amely megnyugodni nem tud, amely csak gyűlöl vadul, szenvedéllyel és csak egyet ösmer, a rabló ellenség vesztét és halálát. Az értelem politikája ezzel szemben mást követel: követeli, hogy fojtsuk el lelkünknek háborgását, küzdjük le a felszökni készülő indulatokat, szorítsuk össze az öklöket s csikorgó fogainkat és várjunk, várjunk és az alatt dolgozzunk, imádkozzunk. Dolgozzunk ernyedetlen erővel, kitartással, lelkesedéssel és szorgalommal. Gyűjtsük, fejlesszük és neveljük az értékeket mindenütt és mindenhol, ahol csak ebből az Isten áldotta földből értékek sarjadhatnak elő. Neveljük kultúránkat, hogy a lélek ereje fegyverünkké legyen, fejlesszük gazdaságunkat, hogy magyar föld teremje a legjobb búzát, a legértékesebb nektárt, építsük és gyarapítsuk iparunkat és kereskedelmünket, hogy új értékek és új erők szülessenek és jóiét és boldogság lehessen minden magyar portán. Akkor pedig, ha majd egyszer eljön az idő és nsm mi leszünk a gyöngébbek, ha majd ott fog állni a lélekben erős, erkölcsökben' tiszta, hitében nagy magyarság a világtörténelem arénáján, akkor majd Hölgyeim és Uraim nem lesz a magyar sem a világ megvetettje, üldözöttje, eltiportja es akkor majd megtágulnák a fojtogató határok s a magyar nép is levegőhöz és élethez jut, hogy betölthesse Istentől kijelölt útját és rendeltetését. Ez a mai nap is egy állomás ezen az úton, amidőn itt, Esztergomban, ebben az ősi városban összegyűjtöttük azt, amit e város és e két csonka vármegye kitermelni és teremteni tud. Hála és köszönet mindazoknak, akik az értelempolitikájának ezt az útját munkálják és megértik. Köszönet a Falu Szövetségnek, a lelkes kezdeményezőnek, hála ós köszönet e város és a csonkán is erős két vármegye népének, amely eljött ide, hogy lelkének és izmainak teremtő magyar munkáját itt bemutassa. Hiszem, megvagyok arról győződve, hogy ezt az állomást még sok-sok más követni fogja és én látom már, hogy mint az ősi erő, mint a föld gyomrában morajló vulkán ereje a magyarság megújhodott lelkének ereje is talpra ugrik és követel magának tért, levegőt és helyet ós akkor majd nem lesz itt a Dunánál a magyar határ, hanem a magyar föld fölött magyar nap fog mosolyogni a boldog és megelégedett magyar népre. Ezen érzésektől áthatva van szerencsém a kiállítást megnyitottnak nyilvánítani. A nagyhatású megnyitó beszéd után a dalárda elénekelte a Nem! nem! soha! című dalt, mely láthatólag nagy hatással volt a bibornok főpapra. A közönség pár pillanat alatt elözönlötte a kiállítás helyiségeit és ettől kezdve mind a négy napon át sürü tömegekben hullámzott ott. A kiállítást részletesen megtekintette dr. Csernoch János bibornokhercegprimás és több helyen élénken érdeklődött. Hétfőn Metternich Sándor Klementina hercegnő volt a kiállítás vendége. Dalárda-hangversenyek. A kiállítást látogató közönségnek a sok érdekes látni valók mellett nem kis élvezetet nAújtott a dalárdák hangversenye. A Kath Legényegylet dalárdája vasárnap déli 12—1 óráig a vármegyeháza nagytermében, a Turista Dalárda 4—5 óráig a főgimnáziumban, a turisták kiállítási, termében, mig a Tatatóvárosi Keresztény Polgári Dalkör Wiesenbacher József karnagy vezetésével több helyen is szerepelt, hol mindenütt a közönség meleg rokonszenvével találkozott. Levente verseny. Alig múlott el dél, már harsány és víg zene mellett pompás katonai rendben vonult fel Dorog község, a bánya két, esztergomi iparos ifjak, Pilismarót, Dömös Levente csapata, kiegészítve az esztergomi kereskedőkkel. A Primás-kertben előkelő közönség előtt vitéz Holló Kornél vezényletére pompás tömeggyakorlatokat mutattak be a csapatok. Lakatos Béla tornatanár az egyik dorogi csapattal nehéz, de meglepően jól sikerült botgyakorlatokkal lepte meg a közönséget. A korlátgyakorlatokban feltűnést keltettek Paczolay Imre és Polner Lajos gyönyörű mutatványai. Díjakat nyertek: A díszfelvonulásért aranyéremmel lett kitüntetve Dorog község levente csapata. 60 m. síkfutásban: I. Molnár József Esztergom (ezüstérem), II. Jezsek Vilmos Dorog (oklevél). 80 m. síkfutásban I I. Szirmay György Pilismarót (ezüstérem), II. Supp István Dorog (oklevél), III. Hoffmann Ferenc Pilismarót (oklevél). Sulydobásban: I. Huszár László (8-04 m.), II. Fülöp Lajos (7'68 m.), III. Kopányi Imre (7*35), mindhárman ezüstérmet kaptak. A versenyek befejeztével dr. Huszár Aladár főispán szép buzdító NÉZZE HEG Ä ffi KÉSZ GTERHEKRUHÁIAT jÄ3Ä"SS. SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN 1 (Telt Hantra ttitet.)