Esztergom és Vidéke, 1925

1925-09-20 / 75.szám

) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IE0IELEI1K 1IIDEI TiSifilAF ÉS OSOTOBTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdoaos és szerkesztésért felelőt LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000!korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztősig nem ad vissza. Kiállításunk. Irta : dr. Antony Béla polgármester­A véres török dúlás, átkos labanc­világ, világosi derékbatörés, aradi gyász után a magára maradt, meg­tépázott, megalázott magyar nemzet minden igazságtalanság, zsarnokság, bitó, golyó és börtön dacára új életre kelt. Hiába fojtották véres szabadságát, dobták félre alkotmányát, rabolták el nyelvét, államiságát, a magyar faj erényein és erőin erőt venni nem tudtak. A vér és a könnyáldozat az ezeréves televényföldből új hajtást hozott, mely a Hunyadiak, Anjouk korát varázsolta vissza. Századok óta nem látott erő, nagy­ság, fény, hatalom sugárzott a négy folyam partjai felől. Magyar dicső­ségről, nagyságról susogtak a bérces Kárpátok sötétzöld fenyvesrengetegjei, magyar munkáról, tudásról, szorga­lomról meséltek az Adria kékfodros habjai. Amikor legfényesebben, legmele­gebben sütött a magyar nap, amikor a magyar Géniusz zenitjére ért, sza­kadt reánk a világháború, hogy üs­tökösként ismét eltűnjünk. Egy világ, égésre, roppanásra volt szükség, hogy dolgos kezünk megbénuljon, hogy hitünk, reményünk elhaljon, hogy Mohi-pusztát, Mohácsot, Világost Trianon kövesse. De minden Trianon, minden meg­szállás, rablás és gyalázat dacára élünk és itt vagyunk, s ha csak egy magyar is lesz, ki hordozója eré­nyeinknek, történelmi hivatottságunk­nak, nemzetünk újra naggyá és di­csővé leend. Itt, a gyűlölet, vakság diktálta de­markációs vonalon, ahova oly szi vettépően hangzik át rabtestvéreink jajkiáltása, a magyar életnek, mun­kának erőkifejtése, a magyar kultú­rának mindent lebilincselő fönsége, a minden pillanatban elkövetkezendő feltámadásnak törhetetlen hite szól felénk a Falu Országos Szövetsége által rendezett kiállításból. Örömmel, könnyel telik meg szi­vünk, amikor ennek a koldus, Cson­kaország még koldúsabb városának kiállítási termeit járjuk. Mennyi erő­nek, hitnek, áldozatkészségnek, tü­relemnek gyümölcsét látjuk itt a ki­állított tárgyakban. Nem tudjuk, hogy mit csodáljunk jobban, azt-e, hogy a megrabolt, széttépett orszá­gunk kultúrája messze fölötte áll a körülöttünk lévő s győzelmet élvező nemzeteknél, vagy azt-e, hogy ennek a nemzetnek csak koldústarisznyá­val rendelkező gyermekei ily szépet s nagyot tudnak alkotni, teremteni, amit a kiállítás mutat. Lelkünk örömé*t a büszkeség váltja fel amikor ennek a kiállításnak kere­tébe, amelynek mindenegyes tárgya Esztergom város szorgalmas polgá­rainak gondos munkáját hirdeti, bele­illesztjük a multat, annak fenséges alkotásait; az ég felé törő bazilikát, a világhírű kincstárt, a 120.000 köte tet számláló egyházmegyei könyvtá­rat, s a primási palota gazdag kép­tárát. Ennek a kiállításnak keretében összeölelkezik a mult és a jelen. A történelmi nagyság, tradíció belevilá­gít a gyászos jelenbe, ami erőt és hitet ad arra a munkafejtésre, ami­vel városunk nemes közönsége a kiállítást életre is hívta. Mennyi közönnyel, mennyi gáncs­csal kellett egy pár lelkes embernek megküzdenie, hogy ezt a meleg s mindnyájunk lelkét gyönyörködtető kiállítást meg tudjuk rendezni. Mennyi keserűséget, mennyi ellentmondást, lekicsinylést kellett elszenvednie egy­pár nemes léleknek, hogy városunk dicsősége s hírnévének öregbítésére sorompóba tudja állítani azt a sok művészi erőt s tehetséget, ami a gimnázium termeiben oly biztatóan int felénk. Mindannyian elbámulunk s áhítat vesz erőt rajtunk, amikor e terme­ket járjuk s nincs a városnak oly kegyetlen lélekkel rendelkező polgára, aki a vármegyeház nagytermében rendezett egészségügyi és gyermek­védelmi kiállításon el ne lágyulna s szeretettel el ne telnék. Azoknak, akik semmivei sincse­nek megelégedve, komolyan ajánlom e kiállítás megtekintését, már csak azért is, hogy saját szemükkel lát­hassák, mennyi szépet, nemeset tud teremteni a szerényen dolgozó és nem lármás lélek és hogy megtud­ják, hogy ennek a szegény megté­pett, megalázott nemzetnek nem kri­tikusokra, hanem teremtőkre van szüksége. Ez a kiállítás elégtétele és igaza azoknak, akik soha meg nem szü nően hirdetik, hogy e gyászos idők­ben munkára, áldozatkészségre, meg­értő szeretetre van szükség. A mai nemzedék a széthúzást, a gyűlölkö­dést meg nem engedheti magának, mert ez nem a feltámadást, hanem a halált hozza meg, már pedig mi élni akarunk. Ennek az élni-akarásnak kifejezője ez a kiállítás is, mely nemcsak min­ket tölt el büszke reménységgel, hanem rabságban szenvedő véreink­be is erőt önt a szenvedések elvise­lésére s hitet ad a Feltámadásra. Lobogózzak fel házainkat a kiállítási napok alatt! Kiállítás megnyitásának programmja. Vasárnap, szeptember 20-án á. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise a belvárosi plébániatemplomban. 10 órakor ünnepélyes megnyitása a kiállításnak a főgimnáziumban az alábbi programmal. 1. Magyar Hiszekegy. Énekli a Turista Dalárda. 2. A kiállítás ismertetése a Falu­szövetség igazgatója által. 3. Megnyitó beszéd. Mondja dr. paráü Huszár Aladár főispán. 4. Nem, nem, soha ... 1 Énekli a TürTsfgTDalárda! 5. Térzene a Széchenyi-téren, Szolgáltatja a Fiúnevelő Otthon fú­vószenekara. 6. 12—1 óra között a Kath. Le­gényegylet dalárdája hangversenyt tart a vármegyeházán. 7., Viadorakor Levente csapatok sportversenye a Primás kertben és a Minimax tűzoltószer bemutatása égő építményen. 8. Va 4 órakor állatkiáliítás a Fürdő Szálloda udvarán. 9. 4 órakor a Turista Dalárda hangversenye a főgimnáziumban. 10. Hétfőn gyermekszépségver­seny a vármegyeház nagytermében. A kiállítás beosztása, Főgimnáziumban. Földszinten: Művészet: jobbra 1., 2., 3. terem. Bányászat: balra 4. és 5. terem. Halászat: balra 5. terem. Emeleten: Cserkészet, turisztika és főgimná­zium: jobbra 6. terem. Természetrajzi gyűjtemények: jobb­ra 7. terem. Erdészet és vadászat: jobbra 8. terem. Sajtó: balra 9. terem. Várostörténelem: balra 10. terem. Bélyeggyűjiés: balra 11. terem. Régiségtörténelem és kultúra: balra 12. terem. Folyosón: Kertészet és fényképészet. Főreáliskolában. II. emeleten: Iskolaügy: jobbra 13., 14. és 15. terem. ­Szövetkezet és kereskedelem: balra 16, terem. Cipészipar és kereskedelem: balra 17., terem; Élelmiszeripar: balra 18. terem. Ipariskolák: 19. ós 20. terem. a Folyosón: Kerámia és botipar: Bottyán-utcai leányiskolában 1 Földszinten: Textil-, szabó-, szűcs- és^fodrász­ipar: jobbra 21. terem. Fa- és bútoripari tárgyak: balra 22. terem. Fémipari tárgyak: balra 23. terem. Emeleten; Női kézimunkák: jobbra24. terem. Háziipari jobbra 25. terem. Folyosón: Varrógépek: Vármegyeházán. Egészségügy: 26. terem. Herceg Metternich vadalom: 27. terem. Fürdő Szállodában. Udvaron: Állatbemutatás : (csak 20-án d- u. fél 4-től fél 5 óráig.) Földszinten: Városi közüzem: jobbra 28. terem. Előcsarnokban: Gépipar: 29. terem. Emeleten: Mezőgazdaság, méhészet, gyUmöl­csészet, szőlészet, borászat, malom­ipar és cukoripar: fel járattal szem­ben 30. terem. Primási és káptalani uradalom : jobbra 31. terem. Kerthelyiségben: Nagyobb mezőgazdasági gépek, építkezések, kocsigyártó és bognár­ipar, nagy ipari tárgyak. I EGYRŐL-MÁSRÓL ] Az orosz akadémia kétszáz éves jubileumán Szinovjev egyszerre fölfedezte, hogy tudósok is vannak a világon. „A szovjet-kormány — mondta — fáj­dalmasan nélkülözte őket a polgár­háborúban": Talán nem egészen ez a helyzet, végeredményben azonban nem hogy nem baj, hanem jó. A szovjettnek nem kellettek a tudósok, hiszen a vörös uralom ellentéte volt mindennek, ami józanság, mérséklet, megfontolt haladás. Ehhez pedig nem a tudás magaslatán álló szelídek kellenek, hanem fanatikus vadak, akik felrúgják a logikát s a meggyő­NÉZZE KEG SAS KÉSZ QTERlEKRUHiKAT SÄK SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN!

Next

/
Thumbnails
Contents