Esztergom és Vidéke, 1925

1925-05-31 / 43.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •E0IELBIIK 1IIDE1 VASÁRHAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Tiszta vizet a pohárba! Keserű, nagyon keserű már a szájunk íze, túlontúl kijózanodtunk. Elég volt már a mákonyos borból, , ezerszer ki és befordított jelszavak, az eget döngető és pokoli lelkiismeretlenséggel harsogó frázisok hazug mámorából! Kijózanodtunk és semmi mást nem szomjazunk, csak tiszta vizet. Tiszta vizet kívánunk a pohárba és tisztán akarunk látni! Látni akarunk: férfiakat a politikai kalandorok, hadseregszállítók és hisztérikusuk, tetteket az unalomig elcsépelt, zavaros és alig komolyan vett programmok helyett ! Elég volt már a duhaj karneválból, a torz vigyorgásu farsangi komédiákból! Hulljanak le végre a hazug álarcok, a gyanúsan és Ízléstelenül csillogó kosztümök! Látni akarjuk, kik rejtőznek mögöttük, látni kívánjuk az igazi embereket, román tikus pózok és affekciók nélkül tudni akarjuk, kinek; arcán suhat át fölényes gőg, miközben hazafiságról szónokol, kinek sima mosolyában villan meg a cinizmus mefisztói gúnyja, ha a politikai morálról dörög, ki az, aki gyűlölségtől ökölbeszoruló kézzel hirdeti a szeretetet! Tudni akarjuk, ki a katona és ki a franc-tireur, ki az elvek és ki a konjunktúra harcosa, ki tekinti olcsó, előnyös cégérnek és ki szent lobogónak a zászlót, melyre fölesküdött! Látni akarjuk, kik állanak velünk szemben és kik mellettünk, kik verekednek saját önző céljaikért és kik miértünk, az összességért, a szegény, véresre marcangolt nemzet egyetemes nagy érdekeiért! Meglepetésektől, kiábrándulásoktól nem félünk többé. Hozzászoktunk, beleedződtünk már annyi kínos, keserves esztendőn keresztül s szinte megdöbbennénk, ha nem zúdulna ránk veszteségek és csalódások vihara. Nincsenek már illúzióink de keressük és követeljük az igazságot. Őszinte embereket akarunk, mert hisszük és valljuk, hogy inkább tiz ellenség, mint egyetlen képmutató barát, mert az elvek százmérföldes távolságain át is megtudjuk becsülni azokat, akik nyíltan, minden kertelés és szemforgatás nélkül megmutatják igazi mivoltukat. Mindaddig, amíg ennyire gyarló lesz ember, sohasem lehet a politikai élet szelid, holdvilág alatti enyelgések bűbájos ligete, A treuga dei-k sohasem egészen őszinték, ellenfelek és harcok mindenkor akadni fognak, de erős különbség van a nyilt sisakkal, becsületes fegyverekkel megvívott küzdelmek s az orgyilkosok gyáva, alattomos lövöldözései között. Minden tisztességes és bármilyen irányú fanatizmustól el nem vakított embernek szomorúan kell szemlélnie azt a harcot, ami most folyik: a különböző pártok és frakcióknak sokszor eszközökben nem válogató, becsületet, józanságot, egyéni és társadalmi erkölcsöt sárbagázoló, az ország sorsával csak mellékesen törődő ádáz viadaát. Most is, a fővárosi választások idején versenyt csattogtak az élesre köszörült közéleti bárdok s a vérszomjas, romDoiásra uszitó lantosok fogai, tfincs t kímélet senki száraára : régi barátok, együtt megvénült égyvertársak marják egymást, fiú apjára, testvér testvérére támad, s minden békét, bizalmat elsodró, szennyes áradatban zulog a szó, a becsmérlő, gyalázó, gyűlölködő, terméketlen, üres szavak felhőszakadása. Nem remélhetünk csodatevéseket, de várjuk a teljes szakítást a szélsőségek vaamennyi fajtájával s intézményes biztosítását annak, hogy a jövőben senki se tudjon és senki se merjen bármilyen széthúzást előidéző szempontból éket verni a komoly, dolgozó és sajnos, sokat szenvedő magyar polgárok közé! Végső ideje már, hogy minden magyar ember önzetlen, tiszta lelkesedésssel összefogjon! Lehetnekvélemény„Esztergom is Vidéke" tárcája. Két sakktábla. A sakkmezőn a tarka bábák Tipegnek, járnak erre, arraNem fárad el a törpe lábuk, Bár sokszor futnak a harcba, Embervezérük ha akarja. A sakkmezőn a tarka bábák Kiszabaáult téren járogatnak, Megvéáik büszke, nagy királyuk, Görnyed belé sok négyzetablak, Amint a tornyok rároskadnak. Világ-golyón is tarka népek Tipegnek, járnak erre, arra, Kergetnek álmot, élvet szépet E célért mennek véres harcba, Mert szivük, vérük űzi, hajtja. A boldogság az ő királyuk, Mit védelmezni megakarnak, De mint a sakkon a kis bábuk Alávetettek emberkarnak: Az ember bábja égi Nagynak. Parányi téren harcra járunk. Futunk lihegve balra, jobbra, De ki megszabja, merre járjunk, Fent él a fényes csillagokba És Ő rakosgat balra, jobbraMóra JLdssló. Potyavacsora. Roppant szórakozott ember vagyok és feledékeny. Kérdezzék csak meg hitelezőimet ? Hiába kötök görcsöt a zsebkendőmre, — elfeledtem, hogy miért kötöttem. Hiába írok fel akármit noteszembe, okvetlenül elhagyom valahol. Gyakran elhagyom a kalapomat is. Ilyenkor kénytelen vagyok „kölcsönvenni" egy másikat. Néha a fejemre paszol, néha a fülemig ér. Megesik, hogy az ujjam dugom a tintatartóba a tollam [helyett. A napokban egy jouron (hol jelenvolt az Édesem is) szörnyen nevettek rajtam. (Az Édesem is.) Végre észrevettem magamon a hibát. Hát kérem azt nevették, hogy a bal lábamon fél lakkcipő volt, a jobbon pedig sárga bakancs. Rögtön, nagyijedten hazarohanok, izgatottan ujraöltözködöm és visszamenvén, látom, hogy most meg a jobb lábamon van lakkcipő és a balon a vadászbakancs. (Az Édesem megsemmisítőén meredt rám, miközben vetélytársammal enyelgett.) Nos természetesen újból hazarontottam és dühösen összevagdaltam az átkozott cipőket. Ó, én szamár! . Mikor dühöm elpárolgott, láttam csak, hogy az áldozatok egyike a lakkcipő volt, másika a bakancs. Dühösen a vicénének adtam. Bár ne adtam volna ! Most mindennap kinoz. Hol a lakk, hol pedig a bakkancs párját kéri, aszerint: jó idő van, vagy esős. Hát, kérdem, ilyen feledékeny fiu va gyok én. De ez mind semmi. Hanem képzel jék csak, mi történt velem a múltkor ? Éppen nagy elgondolkozva ballagok haza a házba ahol lakom és ahol minden lakás egyforma. Nagyon éhes voltam, hiszen legtöbbször csak reménnyel és száraz kenyérrel táplálkozik a magamfajta jogászgyerek Hogy éhségem elverjem, a szanálás alapfeltételeinek mibenlétet boncolgattam természettudományi alapon. Na gyon mélyen, mert hosszú volt a lépcsőzet. (Liften és léghajón elvből nem járok.) Az ötödik emeleten la kom, azért, mert nincs hatodik és nagyon szeretem az angyalok társa ságát. Természetesen albérletben Nem akarok főbérlő lenni! ... Miből élnének akkor ők ? Nos tehát 1 Amint mélyen elgon dolkozva a szobámba nyitok, észre veszem, hogy a villany ég. Nem tünt fel. Pausálés pasas vagyok, gyakran megesik. Ledobom kalapom és kabátom a székre. Ekkor tépelődésemből felri aszt egy hang : — Talán köszönne ?... — Ah, te itt, arany ... Itt hirtelen elakadt a hangom. Nem ö volt. Hanem egy idegen hölgy falatozott a sarokban álló asztalon. Egy pillanat és tisztán láttam mindent. Lehetett vagy negyven éves. Tehát rákiáltottam: — Hogy kerül ide? Miféle dolog ez? — Én mindig ide jövök — feleli a hölgy. — Éz már szemtelenség — üvöltök vissza —, nem vagyok én aggápoló. Érre ő is fölcsattant. Olyan lett mint egy sárkány, sőt, mint egy anyós — De én sem vagyok agg — kiáltotta. — Ön lehet nagylegény, de egy emelettel feljebb. Szent Kleofás! . ... Most néztem csak körül. Nem is az én lakásomba mentem I . . . Ó, te éhség, ó te szanálás; ó, te szórakozottság. Egy emeletet tévedtem. Rögtön báránnyá változtam. Arcom a megtestesült bűnbánat lett. Nagy akadozva védekeztem: — Bocsásson meg nekem, szerencsétlennek. Igazán nem tudom, miként kerültem ide. Rettenetes. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.