Esztergom és Vidéke, 1925

1925-05-10 / 37.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. fflEeiELBIIK IIIDEI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Távoli események, közeli intelmek. Európa több szinterén olyan ese­mények játszódtak le a közeli na­pokban, amelyeket a magyar társa­dalomnak nem szabad figyelmen ki­vül hagynia. Bulgaria, amely keletről teljesen nyitva áll az orosz kommunizmus előtt, belül pedig a békeszerződések értelmében katonailag gyenge, alkal­masnak látszott Moszkva urai előtt arra, hogy vörös lángba borítsák ezt a jobb sorsra méltó országot. Köz­tudomású dolog, hogy az orosz kom­munista államférfiak és Európában szerzett híveik előtt minden eszköz jó, amely célravezető. Első fellépé­sük alkalmával véres merényletet kö­vetek el a király ellen. Amikor ez nem sikerült, eredményeiben bor­zasztó bombamerénylet színhelyévé tették Szófia székesegyházát, amely hivatva lett volna a királlyal együtt az egész bolgár kormányt romjai alá temetni. Az általános zűrzavart per­sze arra használták volna fel, hogy kikiáltsák az agrár-kommunisták ta nácsköztársaságát. Tervük szeren­csére nem sikerült s most folyik a rendcsinálás kemény munkája. Franciaország oktalan félelmében és túlhajtott liberalizmusában szer­ződéses viszonyba lépett Moszkvá­val, beengedte a szovjett követsé­get, melynek kivételes jogerőinek palástja alatt az ottani kommunis­ták már többször kellemetlenségeket okoztak az államnak. A hazafias francia nép látva a közelgő vesze­delmet, egy táborba tömörült. Ezt a kommunisták nem nézték jó szem­mel, rálőttek a nacionaiistákra s né­gyen vesztették életüket a gaz me­rénylet következtében. Hazafias fran­ciák vérét ontották ki Paris uccáján a nemzetközi kommunisták. Németország köztársasági elnököt választott. A szélsőséges elemek fe­lett győzött a nemzeti eszme és Hindenburg lett a német birodalom feje. Oroszországból ujabb tömegmó­szárlásokról szivárognak ki hirek. A nemzetközi zsarnokok csak vérten­gerrel tudják fenntartani uralmukat és ép ezért lángba akarják borítani Európát. Hogy ezek az események milyen hangulatot váltottak ki a ha­talmas Angliában, világosan mutatja a közvélemény megnyilvánulása, mely erősen követeli az orosz diplomácia azonnali eltávolítását Angliából és Balkánon ujabb blokk készül a bol sevizmus ellen. Eddig a külföld és most magunk ról. A közelgő községi és törvény ha tósági választások már előre vetik árnyékukat Budapesten, ahol a ha­talomért nagyarányú korteskedés fo­lyik. Hogy pártok állanak szemben egymással, az természetes ; de hogy polgári pártok szövetségre lépjenek olyan pártokkal, amelyek halálos el lenségei a polgári elemnek és sem nemzeti, sem keresztény alapon nem állanak, ez veszélyes dolog. Gon­doljunk csak vissza 1918-iki ősz eseményeire. Az októbristák szövet­keztek a szociáldemokrata párttal és egész szépen kinőtte magát Kún Bé­láék uralma. Az októbristák már nyíltan hirde­tik újbóli törekvéseiket. A szociál­demokrata párt, amely eddig nem mutatott csak némi kis törekvést is a nemzeti alap iránt, most ketté vált. A radikálisabb része kérlelhe­tetlen harcot hirdet minden ellen, ami polgári, nemzeti és keresztény. Mindkét frakció erősen sürgeti az emigránsok hazaengedését és még most sem tisztázták azt a bizonyos vörös segély ügyet. Ezzel szemben a polgári társadalom szervezetlen, ami hiba, de segédkezni a szélsősé­ges elemeknek, ez már bűn a haza ellen. Nekünk az a felfogásunk, hogy tisztességes célért csak tisztességes eszközök és fedhetlen előéletű em­berekkel lehet küzdeni. És ha azok a polgári pártok, amely most a szél­sőséges, nemzetközi alapon álló párt­tal szövetkeztek a hatalomért, — kissé gondolkoznak, kell, hogy fur­csa színben tűnjenek fel önmaguk előtt. Mert ime mi tudódott ki 1 A szociáldemokrata frakció valamennyi tagja le akarja tenni mandátumát, mert lehetetlennek látja újbóli meg­választatását a készülő választójogi törvény eme passzusa miatt: „Nem választható országgyűlési képviselővé az, aki rágalmazásért vagy izgatá­sért három izben jogerősen elitéltek, — akit ezenkivül valamely bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabad­ságvesztés büntetésre Ítélték." Ehhez a mi egyenes polgári eszünk nem kíván kommentárt fűzni. Még élénken előttünk állanak az októberi események és annak véres, mindenkire (kivéve a népbiztosokat és terroristákat) egyformán nehezedő nyomorúságos következményei. Lát­nunk kell, hogy mennyire a vörös uralom felé visznek az ily paktumok útjai. Legyünk tehát résen és ha már elég oktalanul nem tanultunk a magunk kárán, tanuljunk a másén SB . . . Z. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. j EGYRÖL-MÁSRÚLT Idegenforgalom szempontjából Esztergomnak első he­lyen kellene állania a székesfőváros után az ország összes városai közt s mégis, leszámítva azt a néhány vasárnapi turistát, kik részben esz­tergomi turista-ismerőseik kedvéért, részben valami véletlen ötlet folytán Esztergomba jönnek, alig lehet ko­molyabb idegenforgalomról szó Esz­tergomban. Pedig tájszépség, törté­nelmi emlékek, a mult hagyományai s egyéb figyelemreméltó érdekessé­gek szempontjából nincs több vá­rosa Csonkamagyarországnak, mely több érdeklődést érdemelne, mint Esztergom. Sajnos azonban, az a néhány ide­tévedt idegen is, ki városunkba ve­tődik, teljesen tájékozatlanul ődöng a város poros uccáin s nincs senki, ki figyelmét a város érdekesebb lát­nivalóira irányítaná. Szó esett egy alkalommal az Esztergomi Turista Osztályban arról, hogy annak tag­jai legalább vasárnaponkint felváltva idegenforgalmi-irodai szolgálatot, ve­zetői szerepet vállalnának, útmuta­tással, felvilágosítással szolgálnának az idegeneknek, ha a város e célra a városházán egy helyiséget bocsá­tana rendelkezésre s födözné a pla­kátok, feliratos, útmutató táblák, esetleg szükséges egyéb nyomtatvá­nyok alig számbavehető költségeit, de a terv valahogyan a kútba esett. Pedig itt a nyár, megindul ismét országszerte a nyári vándorlás. Esz­tergomba is sokan jönnének — pláne Budapestről, — ha ott plakátok, vagy egyéb hirdetőeszközök útján a kirándulók figyelmét Esztergomra irányítanák. Itt meg a vasúti és ha­jóállomásokon kellene néhány útmu­tatótábla, mely az érkezőket a vá­rosházára irányítaná, hol aztán az idegenforgalmi iroda önkéntes-sze­mélyzete részletes útmutatást adhatna mindenről az érdeklődőknek. Vagy jól van igy is, ahogy eddig volt? Nekünk jó. De a város ven­déglőseinek, kereskedőinek, kávéhá­zainak, fürdőinek, — sőt magának a városnak is érdekében állana az idegenforgalom fellendítése. Nem ár­tana tehát erről komolyabban be szélgetni, de mindenesetre még ka­rácsony előtt ... A nyugdíjas tisztviselők körében hihetetlenül nagy az elkesere dés a kormány mostoha bánásmódja miatt. Legtöbbje egy egész életet töltött közszolgálatban silány fizeté sen, nehéz családi viszonyok között, sokszor 5—6 gyermek neveltetéséről, taníttatásáról gondoskodva, — ujabb tisztviselő-generációt nevelvén így az államnak, mely most a leglehetetle­nebb nélkülözések között hagyja ten­gődni egykori derék, érdemes mun­kásait. A nyugdíjasok ugyanis nem kap­ják meg nyugdijuknak azt az össze­gét, mely nekik szolgálatuk után járna, hanem annak — a szanálás címén — 20%-al csökkentett há­nyadát. El lehet képzelni, mily cse­kély összeg lehet az egy kisebb állású tisztviselőnél s hogy milyen nyomorúságos viszonyok mellett le­het ebből, sokszor nagyobb család­dal megélni. Legutóbb még az a méltatlanság is érte a szegény nyug­díjasokat, hogy az aktív tisztviselők­kel szemben a randkivüli segély él­vezetétől is elestek. Végtére is országosan szervezked­tek s nyomorúságukat a közvélemény piacára vitték mutogatni. Ez a szé­gyen aztán többet ért a könyörgés­nél. A júliusi általános tisztviselői fizetésrendezés során ugyanis a nyug­díjasok illetményeit is fölemelik — állítólag — 25%-al. Állítólag . . . Igaz, hogy az országos szervezkedés nekik is belekerült ennyibe. Úgy látszik, nálunk nem érdemes érde­meket szerezni. Hacsak nem politikai érdemeket. Azt jobban honorálják ... i hid. Nem arról a bizonyos arany híd­ról akarunk most szólni, sőt még csak a Mária Valéria hídról sem, mely gazdasági életünknek oly fon­tos ütere volt, sőt a Szalma-hid ere­detét sem firtatjuk, hanem ama szét­szedett, félhidfővel rendelkező kis hidról, amelyen a város közepéből a szigetre lehetet jutni. Esztergomnak a sziget olyan sé­tánya, amit minden idegen megiri­gyel. Párját ritkítja a remekül kiül­tetett Csernoch János-út és béna mind a kettő. Hosszú vonalon, a legszebb részen nem vezet át hid a Kis-Dunán. A városnak van elég fája és sok képviselője. Ugyan tegyen már va­laki egy áthidaló indítványt. (—) Hősök emléke. Sok minenféle terv, eszme vető­dött már fel Esztergomban. Fel is buzdulnak sokan rajta és azonnal tartanak értekezletet. Kiküldenek egy bizottságot több rendbéli előkelő el­nökkel és ezzel azután be is fejező­dött az egész akció. Igy voltunk, vagy jobban mondva vagyunk a hősök emlékével. Kis fal­vak emeltek már emléket elesett uszodai es kofurdoi Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents