Esztergom és Vidéke, 1925

1925-04-23 / 32.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. BE8IELEHIK MI8DE5 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Dr. Waller Gyula püspök BESZÉDE az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság f. hó 18-án tartott közgyűlésén. A jeles stílusú püspök minden nyilvános beszéde kiváló belső tartalmánál fogva joggal tarthat számot a közönség fokozott figyelmére. Da különös érdekességet ad az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Rt. közgyűlésén elmondott beszédének azon körülmény, hogy amig egyrészt az intézet több, mint 50 éves múltját tárja fe'," másrészt egyidejűleg Esztergom város régi vonatkozású emlékeivel foglalkozik. A beszéd a következő volt: Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Aranyszálak gyanánt fonódnak a mai vajúdások, megpróbáltatások, terhek és keserűségek, nyomasztó vegyülékébe a dicső Petőfiek, Madáchok, Jókaiak, Ipolyiak százados emlékünnepei, amelyek örömzaja lélekemelőleg, biztatóan, bátorítólag hullámzik a megtépett haza bú songó határai között. Száz év előtt ragyogtak fel a magyar égbolt különböző pontjain irodalmunk ez elsőrangú csillagai. Fényük állandóan növekedett, áthatóbbá fokozódott, tűzzé izzott, amelynek vi'ágító és gyújtó varázsa időtlenidőkig fogja kalauzolni, melegíteni, lelkesíteni és vigasztalni a nemzetet 1 Tápot fog nyújtani mű-ödésük e ion hazafias lelkületnek, amely a remény és bizalom gyógyító balzsamát fogja csepegtetni a szenvedések kinzó se beibe. A lelkesítő tárogató, amely a század távolából nemzeti büszkeségeink ünnepeit hirdeti, megrezegteti intézetünk szervezetének is vidámabban csengő húrjait. Átható szavára felgördül a függöny, amelynek bzöve déke azon eszmecserék, megbeszélések és tárgyalások jelenségeit rejtegeti, amelyek célja volt oly alkotással gazdagítani a város intézményeit, amely főleg az ipar és kereskedelem érdekeinek emeltyűje, lendítő kereke gyanánt kívánt szerepelni a közgazdasági tevékenység pihenést nem is merő műhelyében. A feledhetlen emlékű Kaán Já nos 1893 ban kibocsátott munkája és Kecskeméthy János úr nagy gonddal összeállított kézirati feljegyzései szerint 500 drb. 20 frcos részvénynyel, vagyis tizezer forinl alaptőkével „Esztergomi Ipar- és Kölcsönösen Segélyző Egylet*

1 neve alatt, amely rövid idő múlva a kissé rövidebb : „Esztergomi Ipar- és Segélyző Egylet" cimére lőn változtatva: már 1868 ban létesült tulajdonkép az intézet. Eredetileg nemcsak anyagi támogatást óhajtott nyújtani, hanem a szellem fejlesztésére, ismeretterjesztésre is törekedett. Keletkezése ötletszerű, szinte a vé letlen műve volt. 1867. évi Szilveszter estéjén Összeverődik egy közkedvelt nyilvános helyiségben néhány jó ismerős, őszinte barát, melegkeblű polgár és szórakoztatóbb tárgy hiányában az ipar és kereskedelem legkevésbé sem rózsás helyzetének, ezzel kapcsolatosan lehető könnyítésének kérdését szellőzteti. A vidám évzáró est szóharcában kidomborodott terv élénk viszhangot keltett. Csakhamar belátták az érdekelt körök, hogy a város iparára és kereskedelmére súlyosodó nehéz viszonyok igen kívánatossá teszik azt a forrást, amelyből az enyhület, meg könnyebbülés üdítő habjai szökkenhetnek elő. A fennmaradt emlékek és a városi levéltárban őrizett 11 céh-szabályzat tanúsága szerint a török járom alól történt szerencsés felszabadulás és egyes idegen nemzetiségek — főleg olaszok — betelepítése után mozgalmas ipari tevékenység és nyugodt megélhetést biztosi:ó kereske delem virágzott a város falai között. Rendszerint megfelelő képzettséggel biró képviselőik a polgárság köztiszteletben álló, vagyonos tagjai között foglaftak helyet. A város déli és északi részén vígan kelepelő dunai malmok, az úgynevezett „magyar szabók" műhelyei, a tímárok és csizmadiák

v a kötélverők és posztó-készítők, PZ ötvösök és ékszerészek tekintélyes hi-1, nevet, keresletet és forgalmat biztosi toltak a lakosságnak. A mult század közepe táján azonban sajnálatos fordulat állott be. Meglepő hanyatlást lehetett az ipar és kereskedelem mezején észrevenni. A város egyes, természetes hátrányai éreztetni kezdték elvitázhatlan hatásukat. A kedvezőtlen földrajzi fekvés, a vasúti fővonal távolság"., a — főleg téli időben — nehézkes du nai közlekedjs, továbbá a szinte amerikai gyorsasággal emelkedő főváros felszívó ereje valóságos ellenségei lőnek. Támad ásaikkaf szemben nem volt elég ereje, hatalma régi előnyös helyzetét megvédeni és fenntartani. A mostoha viszonyok keserű tapasztalatai érlelték meg az elhatározást, hogy a fentebb említett szűk keretek között mozgó „egylet" átalakításával, kibővítésével és izmosításával a szükségletek kielégítésére elég anyagi erővel rendelkező új pénzintézet lépjen életbe. Nyugodjék szélesebb és szilárdabb alapokon. Bírjon olyan szervezettel, hogy jogosan és versenyképesen vonulhasson ki a közgazdasági tevékenység csatamezejére. Csatlakozhassék bátran a város anyagi érdekeiért harcolók azon táborához, amelynek komoly törekvése és kellő anyagi ereje egyaránt tekintélyt és befolyást képvisel. Az ujabb feladatok megvalósítása új alapszabályokat sürgetett. Kidolgozásukra az „egylet" elnöke, Kaán János kéretett fel. Német nyelven készített munkálatát Kovács Ábel fő gimnáziumi tanár, alelnök ültette át magyarra és öntötte oly alakba, hogy a jóváhagyás kieszközlése végett tel lehetett azt a kereskedelmi minisztériumhoz terjeszteni. A jóváhagyás, amely szerint 1874. július 1-én kezd heíte meg az új intézet, az „Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank" működését, 1874. ápril 28-án 7414. sz. a. lőn kibocsátva. Az új alapszabá lyok értelmében, 2000 (kétezer) 100 (száz) frtos részvény, azaz kétszázezer frt képezte az uj intézet alaptőkéjét. Ezen aránylag még mindig szerény összeggel indult meg útjára, amelyen immár félszázada halad I Szorosan véve 1874. július 1. tehát az intézet születési napja. Miután azonban az átalakulás munkálatai huzamosabb időt vettek igénybe, úgyhogy az első közgyűlést is csak ez év utolsó napjaiban, december 27 én lehetett megtartani: 1875. január I-je jutott a szerencséhez, hogy az imézet új korszakának kezdő időpontjául tekintessék, amint ezt a moat khdott beszámoló hirdeti és az esedékes szelvények 50 es jelzése is kétségtelenné teszi. Az öt évtized állandóan növekedő és mind gazdagabban gyümölcsöző munkásságának kiemelkedőbb mozzanatait fürkésző tekintetünk önkéntelenül Kaán János alakjára és érdemeire tapad. Hetvenhárom évre terjedő életének java részében, 43 éven keresztül az intézetnek szentelte tehetségeit, szervező erejét és munka szeretetét. Hivatalos teendői után fennmaradt minden idejét az intézetnek — kezdetben egyetlen alacsony, szűk szobácskából álló — helyiségében töltötte. Kedvéért lemondott ifjúságának eszményéről. Búcsút vett hivatottsággal forgatott ecsetjétől és szakítva a művészet kultuszával, a való élet nemtőjének oltárára tette le áldozatait. Jól átgondolt célkitűzéssel és tudatos következetességgel irányította az intézet kormányát. Szilárd akarattal küldött a felmerült nehézségek ellen. Lankadatlan kitartással hárította el az akadályokat, amelyek a fejlődés és haladás munkájának útjába gördültek. Lelkes fáradozásai megérlelték az óhajtott gyümölcsöket. Megvalósította leghőbb vágyát. Székházat emelt az intézet számára és hosszas zsellérkedés után saját hajlékába telepítette. Midőn 1911. március 19 én örök álomra hajtotta le fejét, nyugodt lélekkel gondolhatott az érdemes munkára, amelyet az intézet érdekében végzett. Megérdemli, hogy az elismerés és kegyelet érzelmeivel áldozzunk maradandó emlékének 1 Nem lehet, nem szabad azonban ez ünnepi pillanatokban azon nemes, keblű polgárok érdemeit felednünk, akik megértve az alapító szándékait és törekvéseit, szinte vetélkedve ügyekeztek azt támogatni és az intézet szilárd megalapozásában résztvenni. Soraikból — sajnos — már alig tisztelhetünk valakit körünkben. Itt lebeg azonban szellemük az intézet falai között tiszteletreméltó utódaikban, akik hűen őrizve hagyományaikat, áldozatkész munkásságot fejtenek ki, hogy az intézetet tovább fejlesszek, emelkedését előmozdítsák, virágzását biztosítsák. Fogadják hathatós közreműködésükért mindanynyian az intézet azon kívánattal párosult köszönetét, hogy jóakaratú támogatásukban sokáig részesíthessék l Még egy mulhatlan kötelességet kell Ml t. Közgyűlés teljesítenem. A férfiú, akinek vállaira jelenleg az intézet vezetésének gondjai súlyosodnak, tíz éve áldozza immár tehetségeit, tudását é«s munkásságát érdekei előmozdításának. Szive, akaratereje, tettvágya szorosan összeforrott az intézettel. Annyira, hogy elhárította magától a közelmúltban az előkelő hivatalt, amelyre a város részéről megnyerni óhajtották. A mai súlyos viszonyok és a bizonytalan jövő különösen kívánatossá teszik, hogy hivatott vezetéséről, amit a kimerítő, alapos évi jelentés is fényesen bizonyít, ne kelljen az intézetnek lemondania és sokáig álljon még kormányrúdjánál. Tíz éves fáradhatatlan és önzetlen tevékenységéért az intézet őszinte köszönetét nyilvá^ vánítva, forróan kívánom, hogy értékes munkásságának még hosszú időkön át örvendhessen I Támogassa a tek. Tanács, felügyelő-bizottság és az igazgatóság bölcsesége, amelyőrt. van szerencsém a legőszintébb köszönet adóját leróni. Könnyítse gondjait a képzett, szolgálatkész, előzékeny és szorgalmas tisztikar, amelynek szives fáradozásaiért szintén elismerő köszönetet mondok. Melegen üdvözölvén ezek után a m. t. jelenlevő urakat, az 50. közgyűlést tisztelettel megnyitom. w" 1 —,miMin mii mtum Egy évben legalább egyszer adakozzunk a hősi sírok karbantartására. íiltotnii/nln hiirnnnva kanna tri métermázsánként 135.000 koronáért UlUUIIIVdlU UUiyUliyd KdpiidlU Nagy János fűszerkereskedésében Dorogi-át 2. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Eiőfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.