Esztergom és Vidéke, 1924

1924-11-23 / 94.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK; HINDII VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN, I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési 8 hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmirokatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000*korona. Egyes szám ára: hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Ünnepi beszéd. Mondotta • dr. WALTER GYULA c püspök, nagyprépost, a hercegprímás aranymiséjén a főszékesegyház ban 1924. november 16-án. Főmagasságú Bibornok, Hercegprímás és Érsek Uri Ájtatos Ünneplő Hallgatóság ! Megragadó látvány tárul a szem­lélő elé, midőn az osztatlan örömmel ünneplő nemzet azon dicső esemé­nyére függeszti tekintetét, amely Fő­magasságod zsenge áldozatának fél­százados emlékével villanyozza fel a tisztelet, szeretet, ragaszkodás és hála érzelmeiben lelkesen vetélkedő kebleket. Valódi gyöngyszemekkel ékeskedő mozaikkép bontakozik ki. Szingazdag pompáját a körvonalaiban feltünte­tett jellemvonások és tények képezik. A mennyből letekintő igazság fény­oszlopának sugaraiból kiáradó azon magasztos vezérlő eszmék és irá­nyító elvek, amelyek Főmagasságod életösvényeinek elválaszthatlan kalau­zai gyanánt szolgáltak. A gazdag erények és maradandó tették, amelyek ritka tulajdonokkal megáldott lelkének és áldozatos szi­vének megnyilvánulásai. A nagy fontosságú, világtörténeti jelentőséggel biró pápaválasztások és királykoronázás eseményei, amelyek fényes ünnepségeinél kimagasló köz­i reműködés jutott Főmagasságodnak osztályrészül. A meglepő jelenségek gyökérszá­lai messzire, az élet azon gondtalan, rózsás szakára, az ifjúság éveire nyúl­nak vissza, midőn a remény és bi­zalom, a lelkesedés és tettvágy, a sejtelem és várakozás szellemei érez­tetik varázsos uralmak titokzatos hatását. Midőn a trafalgari hős atyja, fiá­nak váratlan előmeneteléről értesült, nagy tehetségeire célozva, e jóslat­szerű szavakat ejtette: „Meglátjátok, fel fog mászni a hegy tetejére is." Igaza volt! Mint az égboltozat tündöklő táborának áthatóbb ragyo­gású csillagok kölcsönöznek időn­ként szembeszökőbb fényt és vonzóbb érdeket: akként villannak meg a kü­lönböző éietpályákon nem ritkán káp­rázatos tehetségek, tüneményes szel­lemek, nagyrahivatott lelkek ! A választották pálmákertjében dísz­lett és erősödött Főmagasságod ki­váltságos szelleme is. Remek ivezetű pályája azon tiz lusztrum idején ala­kult ki, amely túlnyomó részben a sikerek és érdemek viruló rózsáival szegélyezett, a legutóbbi évek bor­zalmas, leverő viszonyai között azon­ban — fájdalom — kíméletlenül sebző tövisekkel sűrűen behintett utakon kígyózott. A bíboros Ciceró elévülhetlen ne­vével büszkélkedő bécsi intézet ak­kor még igen szerény falai közöl kiindulva, gyors haladással a ma­gyar kath. egyházi méltóságok azon féltékenyen őrizett előjogokban gaz­dag zenithjére emelkedett, ahol ma tántorithatlan hűségű főkáptalana, — amelynek igénytelen tolmácsa vagyok — engedelmesen ragaszkodó pap­sága és odaadóan szerető hivei által körülrajongva, a szivek lángoló érzel­meinek jogos középpontja. A szellemi és erkölcsi javak felbe­csülhetlen értékeivel dúsan felszerelt gálya gyanánt szeidelte az élet moz­galmas tengerének hullámait. Szeren­csésen kikerülte azonban mindig a szirtek, viharok, zátonyok fenyegető veszélyeit. Nyugodtan, akadálytala­nul vitorlázott be azon kikötők biz­tos partjai közé, amelyek kincseinek értékesítésére különösen kedvező al­kalmakat biztosítottak. Teljesedtek a zsoltáros szavai: „Segítséget ad­tam a hatalmasnak és felmagasztal­tam a választottat!" Mindenütt, ahol az isteni Gondvi­selés működési kört jelelt ki rendkí­vüli adományai gyümölcsöztetésére, keble — mint a mózesi csipkebokor — azon olthatatlan vágytól lángolt, hogy „az Ur szive és lelke szerint cselekedve — hivei földi jólétének és örök üdvének útjait egyengesse. Pihenést nem ismerő fáradalmainak és szünetlen tevékenységének jelen­tőségét különösen a féktelen vihar után értékelhetjük, amely mérhetlen anyagi és erkölcsi javak pusztulását okozta és most azok pótlását sür­geti. Mulhatlan kötelesség tehát, hogy a honmentő alapok és a biztosítékok felől megbízható tájékozást szerez­zünk. Egyedül a dicsőség, amelynek fé­nye a távoli századok ködén keresz­tülcsillog ; egyedül a levegő, amely az egykori hősök vérpáráitól telítve, körüláraszt és éltet ad ; egyedül a kenyér, amely a porladó ősök sír­halmain terem és táplál: nem vará­zsolja elő azon lelkületeket, amelyek a haza szenvedései és megpróbáltatásai ellen kívánatos oltalmat nyújthatnak. A nemzet fennmaradásának, nyu­galmának, jólétének, emelkedésének, virágzásának elengedhetetlen feltéte­lei, hatékony tényezői, lendítő kere­kei az igazi vallásosság és a ko­moly erkölcsösség mezőin tenyész­nek I Ezek ápolják és szilárdítják azon egyéni, családi, politikai, nem­zeti erényeket, amelyek pilléreire nyugodtan építhet a társadalom. Nem kell az elégületlenség, szétvonás, egyenetlenség, hazafiatlanság, mun­kaiszony és jellemhiány mételyétői rettegnie, amely ópúgy emészti a nemzet erőit, mint a szú az erdők legerősebb tölgyeit. A vallásosság horderejét mindig nyomatékosan hangsúlyozó Ciceró említi, hogy korában a vallás kép­viselői kivételes tiszteletnek örvendet­tek a szolgálatok miatt, amelyeket a vallásnak és az államnak tettek. Ami­nő távol áll Ciceró vallása Krisztus Urunk igaz vallásától, ép oly kevéssé hasonlítható hordnokainak hatásva­dászatra alapított munkája a kath. egyház főpásztorainak mélyreható, ál­dásos tevékenységéhez és tisztelete azon hódolathoz, amellyel a száza dok a főpásztoroknak az egyház és haza körül szerzett érdemeikért adóz­tak. Hűen a magyar kath. főpapság hosszú időkre visszatekintő hagyo­mányaihoz, igen melegen karolta fel Főmagasságod is befolyásos állásai­ban, magas méltóságaiban a haza minden vallási, egyházi, tudományos, művészi, emberbaráti, jótékonysági érdekét. Azon lánglelkű főpásztorok soraiban foglalt méltóan helyet, akik készültséggel és higgadtsággal, világos­sággal és mélységgel, szilárdsággal és lelkesedéssel küzdenek és áldoz­nak a szeretett haza javáért és bol­dogságáért ! Jeremiás siralmaiból kellene gon­dolatokat kölcsönöznöm, ha hűen óhajtanám viszhangoztatni a mély­séges fájdalmat, amellyel ennélfogva hazafiasán érző lelkét a szerencsét­len háború és a még szerencsétle­nebb béke után az ország és az ezer éves főegyházmegye kegyetlen szétdaraboltatásának és az ősi javak el­kobzásának megrendítő csapása mar­cangolta. Ez azonban nem volt még elég ! Átélte Főmagasságod a gyá­szos 1919. év 133 rémes napjának szivszakgató borzalmait is, amelyek siralmas emlékét véres betűkkel je­gyezte Klio a magyar történelem lap­jaira. Megfosztotta a vért szomjazó, el­vetemült társaság Főmagasságodat a lét legelemibb szükségleteitől. De nem foszthatta meg Jobi türelmétől és Istenbe vetett rendíthetetlen hité­től, amellyel a dúló szélvész elvonu­lása és az ügyek kedvező fordulata elé tekintett. Kizárta a gálád gyülekezet egy­házfejedelmi lakából. De nem zár­hatta ki emésztő aggódások által gyötört főkáptalana, papsága és hi­vei szivéből, akik hatványozott hév­vel sugározták a szeretet és ragasz­kodás érzelmeit kinos megpróbáltatá­sokat szenvedett magas személye felé. A mélyen gyökerező érzelmek, a melyek a fájdalom és bánat napjai­ban Főmagasságodat körüllengették, nem tűntek el. Nem gyöngültek meg. Sőt inkább növekedtek, izmosodtak. Mai nagy örömünnepén pedig — úgy látom — erőben, buzgóságban, bizalomban gazdagodva szárnyalnak azon lángoló fohásszal a királyok királyának trónja elé, hogy kikönyö­rögjék főpásztori és hazafiúi fáradal­mai, áldozatai, alkotásai és érdemei hervadhatatlan koszorúját. Esdve kérik a hű szivek az Urat, őrizze meg az évek leghosszabb so­rozatán keresztül testi és szellemi erőit. Legyen a magyar prímások Mathuzáleme, hogy bölcsesége, nagy­lelkűsége és kegyessége a legkésőbbi nemzedékekre is bőségesen áraszt­hassa áldásait. Oldja le, zúzza szét a megalázta­tás, a szégyen, a keserűségek bilin­cseit, amelyeket a szerencsétlen ha­zával együtt vonszolni kénytelen. Legyen minél rövidebb idő alatt a régi Magyarország legelső egyházi méltósága, a régi sértetlen főegyház­megye ünnepelt érseke. Legyen azon ragyogó csillagok egyike, amelyek reményt keltőén, biztatóan világítanak a nemzet korom­sötét éjében és azon hő epedéssel várt pillanat megérkezését hirdetik, amely a szabadulás, megújhodás és feltámadás buzgó hálaénekére fogja gyulasztani milliók és milliók öröm­ittas seregeit. Esztergomi sakkor. A közelmúltban lefolytatott mester­játékok a sakkedvelők körében nagy érdeklődést váltott ki. A sakkozás akár mint szépművészet, némelyek szerint akár mint nagy múltú tudo­mány, akár mint nemes sport, kelle­mes játék és kedves szórakozás olyan társadalmi kapocsnak bizonyult, melynek révén az emberek a mai rideg világban önzetlen és barátságos társulásra találnak, ebből kifolyólag számosan jelentkeztek rendes és pártoló tagokul, annál inkább, mert a nemrég itt járt sakkmester kijelen­tése szerint az esztergomi sakkörnek igen jó, sőt kitűnő sakkozó tagjai vannak, nevezetesen: Büchler, Holek, Lehrer, dr. Mike, Neumann, Saághy, Scheiber testvérek, Szekcsik stb. stb. A megnyilvánult érdeklődés arra indította a kör vezetőségét, hogy minden hét csütörtöki napján vacsora ideje után a kör helyiségében (Korona kávéház kisterme) szimultán és tanács­kozási sakkjátékokat rendez, melye­ken a tagokon felül vendégeket is szívesen lát. A sakkor első szimultán játéka f. hó 12. napján az esti órákban folyt le, azt igen nagy érdeklődés mellett a sakkor érdemes titkára, Holek Ist­ván játszotta le 9 ellenféllel, hét játsz­mát megnyert, kettői veszített; a játékok igen érdekesnek bizonyultak. Holek szép kombinációval és előkelő játékával a résztvevőknek úgy a néző vendégeknek különös elismeré­100 kgr.-ot is házhoz szállítok elsőrangú porosz szalon és dorogi diószénből plombált zsákokban. Rendeléseket fuvartételekben és kicsinyben felvesz SCHWARZ PÁL irodája Lőrinc utca 1. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents