Esztergom és Vidéke, 1924

1924-04-20 / 32.szám

akaratunknak, eszünknek, összetartásunknak gyümölcse ? Alkottunk-e valamit, amire megújult lélekkel azt mondhatnók, hogy amit tettünk, az a múlthoz képest igazi „feltámadás", mert megvan benne minden, ami a feltámadáshoz kell, a mult sivársága, a jelen nagyszerűsége, a mult romja, a jelen ékessége, az elődök lomhasága, az élők acélos munkája, a levitézlettek viszálykodása, a mai vezetők egysége, az elmúlt évek decadentiája és a most élők ambíciója. A föltett kérdésre igaztalanság volna tagadólag felelni és leszólni s lekicsinyelni mindent, amit a közelmúlt évek nehéz viszonyai között itt megalkottunk. Keveseknek törekvő munkája sok mindent fentartott a pusztulástól, egy-két közgazdasági intézményt életre hívott, másokat többé kevésbbé felvirágoztatott. Van egy-két iparospolgárunk, kiknek gyermekei alkottak nagyszerűt is. A vármegye megcsonkítása dacára is megtalálta élete folytatását és legutóbbi közgyűlésében nemcsak nagyszerű történelmi kép hatását tárta elénk, de azt a hitet is ébresztette bennünk, hogy históriai alkotás össze fog forrni az élettel és a szomszédos vármegye nekünk új és értékes törvényhatóságával s ideszakadt s becsesnek talált egy-egy tisztviselőjével új irányokat fog adni a mi közéletünknek. Azonban Esztergom város közéletében, ahol az eredményeket . leginkább keresnénk s készpénzükön kivül nem hozhattak egyebet. A szintén özvegy sorba került rült erdélyi földbirtokosoé mind a két fia a kolozsvári egyetemre iratkozott be. De mind a kettő lelkesen készült a harctérre. A két özvegy asszony tehát nemsokára egymagába maradt a két kedves hajadonnal. Ekkor derült ki csakhamar, az uj perspektíva szerint, hogy a két daliás ifjú elvitte a két barátnő kedvét is magával. Mig Magda a székely tanárjelöltet, addig Ella az erdélyi jogászt találta a világ legkülönbb fiatalemberének. És akkor könnyen észrevehették a gondos anyák, hogy a nagy földindulás után valami végtelen nagy változás történhetik a két család életében. — Mindenki boldoguljon a jó Isten szent akarata szerint! — jelentette ki a távolba merengő székely uri asszony a csöndesen elmélkedő Kárpáthy társaságban. Azután lelkes hangon és ragyogó szemmel egészítette ki mondását: — Adja a magyarok Istene, hogy most már a háború után minden harcos megérdemelje jutalmát, aki életét hazája szabadságáért szentelte és vérével akarta a béke malasztját megváltani. És ekkor érezte Magda és Ella, hogy egyikük sem mindenkié, hanem édesanyjuké, hazájuké és a közéjük szakadt fiatal hőaöké. Dr. K. L. ahol az önkormányzati élet az egészséges magánháztartás öszszes kritériumaival rendelkezik (önadóztatás és tekintélyes vagyon) a feltámadásnak, a megújhodásnak jeleit sajnos nem tudjuk feltalálni. A város közélete azt a képet mutatja, mintha ott minden beteg volna. A város közvéleménye általánosságban és apró részletkérdésekben is sűrű szemrehányásokkal terheli a tanácsot, annak gazdálkodását s keresi az embert, aki elégedetlenségének szószólója és a tanácsnak ellenzéke legyen. A város tanácsa viszont (melynek közigazgatási ügyekben való mozgékonyságát, a polgárok ügyei iránti absolut jóakaratát lehetetlen elvitatni) joggal hivatkozik arra, hogy vagyoni kérdésekben és ezzel természetszerűleg a város fejlesztéséhez szükséges tevékenységben is a döntés nem az ő, hanem a képviselőtestület kezébe van letéve és a közelmúlt évekből 3—4 kiemelkedő esetre tud rámutatni, amidőn a város életébe vágó nagy vagyoni horderejű és a tanács által kellőleg előkészített programmpontoknak megvalósítását a képviselőtestület hiúsította meg. De amig a tanács munkássága felett csak annak lehet bírálatot mondani, aki a gazdálkodás részleteibe is betekinthet, addig a képviselőtestület életében mi is résztveszünk, az a nagy nyilvánosság előtt folyik le és sajnos, megállapíthatjuk a tanács viszonvádjának jogosságát. Valami csodálatos, mennyire kiveszett a mi polgárainkból az a szellem, amely alkalmas arra, hogy egy tekintélyes vagyoni erejű város életében alkotni tudjon. Valami csodálatos, menynyire elhomályosodik a mi polgáraink előtt a közérdek és mennyire alárendelik magukat kicsinyes önző érdekeknek. Aki talán az első helyet tölti be a vezetők közül, annál nem az a fontos, hogy felszólalása menynyire fogja szolgálni a közérdeket, hanem csak az, hogy szavaival mennyi népszerűséget incassál be. Egy-egy talán nem annyira iránytadó polgárnak ott a közgyűlési teremben ugyanazon tárgyban egész más véleménye van, mint amit tán heteken át még a tanács álláspontjának erősítésére is hangoztatott és ha nem szökik meg valamely kényesebb szavazás elől, úgy gondos figyelemmel kiséri, hogy csak azok véleménye szerint szavazzon le, akikhez valamely kicsinyes érdekkapcsolatnál fogva hozzátartozik. Hogy mennyire nincs megértés a város tanácsa és a képviselőtestület között, annak legillusztrálóbb példája, hogy vezető egyéniségek bizottsági üléseken a tanács hosszú előkészítő munkáit és javaslatait elfogadják, a közgyűlésen pedig haraggal ellene fordulnak, mert az időközben kitapogatott népszerűségi diagnózis ezt igy követeli. Esztergomban vannak szervezetek, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy a város érdekeit szolgálják. De ezek a szervezetek egész természetesnek találják, hogy a város hivatalos közegeinek mellőzésével, sőt sértő negligálásával szolgálják a város érdekeit. Kell-e mondani, hogy ilyen munkát nem kiséri siker és kell-e mondani, hogy a „hivatalos város" már fél attól, amidőn vagyoni érdekű vállalkozásaiban polgári alakulatok jelentkeznek az ő •segítésére, mert úgy látja, hogy csak károsítására vannak e jóakaratú támogatások. A beteg közszellem megvilágítására csak a város ma egyik legfontosabb ügyét, a városi villan

yvilágítás további kezelését hozlfuTttel, melynek már-már indokolt napirendre, hozását annak félelme akadályozza, hogy akörül annyi lesz a mellékes szempont, oly gazdag tere lesz a személyi érdekek jó földbe palántálásának, hogy annak eldöntésénél lehetetlenségnek mutatkozik a város igaz érdekét érvényre juttatni. Az ünnep békéje nem engedi, hogy további részletekbe bocsátkozzunk és reámutassunk különböző hibákra, amelyek megfertőzték a mi közéletünket s amelyek után mérleget készítvén azt kell megállapítani, hogy bizony sokat elvesztettünk abból az erkölcsi tőkéből, amit a pár év előtt keresztény szellemben kitörő társadalmunk mireánk bízott. De nekünk magyaroknak megvan az a jó tulajdonságunk, hogy hibáinkat hamar észre vesszük. Be is valljuk, fel is tárjuk, ostorozzuk is, fogadkozunk is szüntelenül, hogy megjavulunk. Mindig azt mondjuk, hogy itt az utolsó óra, amidőn szakítunk tévedéseinkkel, de azért soha sincs erőnk, hogy ezt megcselekedjük. Nincs, mert nagyon kevés van bennünk a Feltámadott szelleméből; nagyon kevés van bennünk a Krisztusi élet egyszerűségéből, szerénységéből, áldozatkészségéből és igazságszeretetéből. Mi mindannyian az első helyet akarjuk elfoglalni a fórumon, de nem akarunk mindenki szolgái lenni; mi csak emelkedni akarunk a közéleti szereplésen s nem a közélet hűséges napszámosai lenni. Pedig ez nem út a feltámadáshoz. A társadalom feltámadásához csak az az út vezet, amely teli van tűzdelve erkölcsi igazságokkal, amiket mi csak annak tanításából meríthetünk, aki ma feltámadott. Városnak jövő feladatairól. A mindennapi élet mindinkább reánk nehezedő napi gondjai mellett alig jut időnk rágondolni azokra a feladatokra, melyeket a közel jövőben meg kell oldanunk s amelyeknek mikénti megoldása nagy fontossággal és kihatással bir a város jövő fejlődésére. A vesztett háború következményeként nekünk jutott súlyos béke hatását már érezteti minden téren, de a városok csak a szanálási törvény, javaslat őket érintő súlyos rendelkezéseinek végrehajtása után fogják teljes mértékben s ma még alig belátható következményekkel érezni azt. A fejlődő, nagy forgalommal rendelkező városok, az ipar és kereskedelem gócpontjai talán ha nehezen is, de meg fognak kűzdhetni azon terhekkel, melyeket az államhatalom segítsége nélkül egyedül kell viselniök, dé mi lesz azon városokkal, melyek szerencsétlen fekvésük, a világforgalomtól való elzárkózottságu k a természetes fejlődéstői visszatart s különösen, amelyek az új országhatár kijelölése következtében régi vidéküket, békebeli nagy környéküket elvesztették s ezzel iparuktól, kereskedelmüktől, de mezőgazdaságuktói is elvágták az éltető vérereket, amelyekből eddig táplálkoztak. Sajnos, ezen városok közé tartozik a mienk is s ha vissza tudunk emlékezni a boldog békeévekre, amikor még a vashídon át egy nagy vidékkel szoros kereskedelmi, ipari és gazdasági kapcsolatban éltünk s ennek dacára — most ne kutassuk, hogy miért — de valljuk be őszintén, nagyon szerény méretekben fejlődtünk és vagyonosodtunk, mi vár reánk most a vesztett háború után s a trianoni békehatárnak a nagydunai vashid harmadik pillérénél történt kitűzésével. De méltatlanok volnánk régi történelmi multunkhoz, mely városunkat egykor fényben, dicsőségben ragyogtatta s* mely talán még nehezebb időkben nagyobb nyomorúságot és több csapást zúdítva e város lakosságára, anrtak népét dicső múltjához mindig méltónak és éleierősnek mutatta. A tatár, török dúlás és az évszázados török hódoltság rombolásaiból emelkedett az új Esztergom s igy nem lehet rajtunk úrrá a kishitűség, hanem a városra nehezedő gondterhes években is meg kell találnunk a módját annak, miként lehet a városias fejlődés követelményeinek magunkrautaltságunkban is megfelelnünk és kell gondoskodnunk arról is, hogy itt a város minden foglalkozási ága feltalálja existenciális feltételeit. A város fejlődése, két tényezőtől függ, egyik a városi vezetőség kezében van, melyhez az anyagi eszközöket az ő alkotó képességének s bölcs vezetésének kell megszereznie, a másik pedig ezzel szorosan összefüggő, de nagyrészt az egyes polgárok képességeitől függ, mert egy fejlődő és előre haladó város nemcsak külsőleg veszi magára annak jeleit, de polgárai jólétében és vagyonosodásában is megnyilvánítja hatását. A város vezetőségének mindenek előtt az adminisztrálás költségeit kell csökkentenie, szerencsés kézzel kell kiválasztania azon egyéneket, akik a jövő nagy feladatait megfelelő készültséggel, tudással és szorgalommal, de mindenekfelett a város ügyei és közönsége iránt táplált meleg szeretettel s mindig éber érdeklődéssel képesek intézni. A kisebb létszámnak természetesen több és értékesebb munHÚSVÉTI Hétfőn, á|»i\ ai-é« ILLATSZEREK ÉS ÖNTÖZÖK NA6T RAKTÁRA: ROTTÁR „HATTYÚ" DROGÉRIÁJA ESZTERGOM KOSSUTH LAIOS-n IS S7. Viszonteladóknak nskstv kp.rlve7.mAnv