Esztergom és Vidéke, 1924

1924-04-13 / 30.szám

* XLVI. évfolyam 30. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ, Vasárnap, 1924. április 13. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELEHIK 1IRDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 7000 korona. Egyes szám ára: hétköznap (2 oldalas) 800 korona, vasárnap (4 oldalas) 1000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A nyomor. Nagy szó ez, mely mindig ott kisért bennünket mint valami elkárhozott léleknek kísérteties fekete árnyéka a sötét éjszakában. A béke évek csendes, nyugalmas életében is itt volt közöttünk. Külö­nösen a világvárosok csillogó fényé­ben láttuk ezt a nagy urat az utca sarkon) kolduló öregek rongyos, pisz­kos gúnyájában. Akkor csak néha­néha ütötte fel fejét itt-ott, míg ma kényúrként, magas fejjel dölyfösen jár közöttünk és ahová egyszer belép, ott nem ösmer irgalmat. Pusztít és a nélkülözésekben kimerült éhes, fázós, rongyos emberekkel, gyerekekkel egyre telik a temető. Nagy úr vagy te Nyomor ma! Soha ilyen nagy úr még nem voltál. Nem elégedtél meg a világ város förtelmes pince zugai­val, hol a korok meleg ágyaiban gyönyörködve nézed a haldbkfók sok ezreit, de hatalmaddal kijöttél ide a vidékre is és most már színtiszta magyar tanyák faj magyarjait is meg­lepted, hogy ott is pusztíts. Most hallottam egyik jegyző kar­társamtól azt a megdöbbentően szo­morú igazságot, hogy a falusi élet szegény fertályai között mily borzal­mas a nyomor. Ha van is kenyérkereső a háznál, de ha meglepte a sok gyerek, még ott is szivet facsaró az a kép, ami szemünk elé tárul. Hát ahol kenyér­kereső sincs! Nincs a családnak egy váltás tiszta ruhája. Az ágyakban a rongyos suba darabok alatt a puszta szalma bá­mészkodik meredten a valamikor me­szet is látott fakó mestergerenda felé. A gyerekeken nincs kis ingecske. A felső ruhájukon annyi a folt, hogy az eredeti alapmintát még nagyító üveggel sem lehetne felfedezni. Beesett, sápadt, vérszegény, pené­szes arcukról levigyorog egy a nagyúr: a Nyomor. Ha már itt a vidéken is igy van, mi lehet ott a nagy városok sötét zugaiban ? Megnéztem. De iszonyodva fordul­tam el a látottaktól. Még leírni is képtelenség. Ezeknek a városoknak a külső képén is ott honol ennek a nyomor­nak minden nyoma. Kopottas, divat­ját mult ócska kocotban ott siet munkába, vagy munkából gondszán totta kora vén barázdás homlokával az a szegény munkás, közalkalma­zott, aki kétségbeesésében a holnapra gondolni se mer. Hej Trianon, Trianon mivé tetted szép hazánkat, nemzetünket. De jól vigyázzanak azok a békét csináló nagyurak, mert ha még egy­szer ökölbe szorul az a magyar kéz még nyomorában is lesz annyi ereje, hogy ítéletet tegyen azokon, akik Őt ide eljuttatták. Mert ahogy párducokkal küzdöttek őseink, mi nem fogjuk tűrni, hogy minket a tetvek egyenek meg. Petrich M. János* Felemelték a pósta-dijakat. A kereskedelemügyi minister újra felemelte a posta*, táviró- ós távbe­szélő díjszabást. Az uj dijak általában április 11-én léptek életbe, a távbeszélő díjszabás azonban csak április 16-án, a hirlap­díjszabás pedig május 1-én. Az uj díjszabás főbb tételei a következők : Levél 20 grammig hely­ben 1000, vidékre 1500 korona. Levelezőlap helyben 600, vidékre 1000 korona. Nyomtatvány belföldre 10 grammig 200, ezen a súlyon TélüT 50 grammonként 400 korona. Ausztriába, Csehszlovákiába, Len­gyelországba, Németországba, Olasz­országba és Romániába levél 20 grammig 3000, levelezőlap 1800 koroua. Egyéb külföldre levél 20 grammig 4000, levelezőlap 2400 korona. Ajánlási díj helyben 1000, vidékre 1500, külföldre 4000 korona. A postautalvány díja a belföldi forgalomban 200.000 koronáig 2000, 500.000 koronáig 3000, egymillió koronáig 5000 korona, ezenfelül minden egymillió korona vagy ennek töredéke után még 2500 korona; a külföldi forgalomban 100.000 koro­náig 5000, egymillió koronáig 10.000 s'ezen felül minden egymillió korona vagy annak töredéke után még 5000 korona. Egy| utalvánnyal küldhető összeg tízmillió korona. A csomagdíjszaaás, tekintettel a vasúti díjszabásra, az egyes távol­sági fokozatokban megfelelő mérték­ben szintén újból állapíttatott meg. A távirat szódíja belföldre 600, Ausztriába, Csehországba, Jugoszlá­viába és Romániába 1200, Német­országba és Lengyelországba 1600 korona. A távbeszélőnél az egyenkinti be­szélgetési díj helyben, Budapesten és vidéken 1200, Budapest körül 15 km. távolságig 5000, 25 km. távol­ságig 12.000, 100 km. távolságig 15.000 és ezen felül 18.000 korona. Budapest—Bécs között a beszélgetési díj 1.75 aranyfrank, Berlinnel 3.50 aranyfrank. A díjszabásváltozás alkalmával a vidéki távbeszelőállomásokat április 30-ig az illetékes postahatóságnál lehet felmondani. Felmondás esetén eddig a határidőig a régi díjszabás szerinti díj jár. Ha a felmondást elmulasztják, il­letve az előfizető az állomást meg tartja az uj díjak április hó 16-ától járnak. Vármegyei közgyűlés. Csütörtökön szokaüan és már ré­gen tapasztalt élénkség volt a vár­megye székházában. December 29-én tartott első egyesített gyűlés amig inkább ünnepélyes, de egyszersmind hiányos színezettel is birt, addig a mostani a komoly és megértő munka jegyét viselte magán. Megjelentek azok a komáromi törvényhatósági bizottsági tagok is, akik a decemberi közgyűlésen részt nem vettek és már előzőleg mindent elkövettek ősi vérmegyéjük teljes függetlenségéért. Külsőképen is meglátszott, hogy a közgyűlés nagy munka előtt áll. Ugy a2 elnöki, mint az oldalt elhelyezett asztal is tele volt rakva iratcsomók­kal és hogy erre szükség is volt, azt legjobban mutatta a 407 pontból összeállított tárgysorozat. Dr. Huszár Aladár főispán néhány üdvözlőszóval megnyitotta a népes közgyűlést, de már is halottakról kellett megemlékeznie, mert eltávo­zott az élők sorából Gyapay Pál Esztergora vármegye egykori főis­pánja és Komárom vármegye tehetsé­ges és szorgalmas szolgabirója : Mo­tesiczky Pál. Napirend előtt szólásra melkedett Thaly Ferenc törvényhatósági bi­zottsági tag, aki egy nagyon sajná­latos esetből kifolyólag kérdést inté­zett a vármegye alispánjához, akitől a megnyugtató választ tudomásul is vette. (Nem óhajtunk ezen üggyel be­hatóan foglalkozni, mert egyrészt a legmesszebb menő harárig vagyunk hívei a keresztény felekezetek kö­zötti békés egyetértésnek, másrészt épen Thaly, mint legilletékesebb férfi mondott súlyos kritikát az eset fe­lett.) A m. kir. belügyminiszter rendel­kezése folytán dr. Huszár Aladár le­tette a hivatali esküt s habár nem új főispánja a két vármegyének, élt jogával és tb. főjegyzőkké nevezte ki dr. Reviczky Gábor és dr. Zá­vody Albin II. főjegyzőket, dr. Bo­ross Gézát pedig tb. főügyésszé. Nem mindenáron! ellenzékieskedés­ből, de mégis felirt a thbizottság a kormányhoz, hogy 204—924. U. e. sz. rendelet dacára is rendelje el a thbizottsági tagok választását. Meg­szavazta a thbizottság a javaslatba hozott lótartást a 3 főszolgabíró ré­szére és felemelte az alispán utiáta­lányát, minek következtében most már lehetővé van téve, hogy a vár megye községeivel minél gyakrabban a helyszínén érintkezhessenek, sőt dr. Frey Vilmos árvaszéki elnöknek is ugyanilyen szempontból szavazták meg az utiátalényt. A közigigazgatásilag egyelőre egye­sített vármegyék költségelőiányzatá­nak tárgyalásánál ismét szólásra emel­kedett Thaly Ferenc és annak adott kifejezést, hogy a két vármegye egyesí­tésével épen azt nem érte el a kor­mány, amit célul tűzött ki: a takaré­kosságot, mert a két vérmegyének költségelőirányzata már is nagyobb mint külön-külön volt együttvéve. Mindazonáltal elfogadja a költség­irányzatot, csak azt akarta bebizonyí­tani, hogy nem animozitásból az esz­tergomiakkal szemben ellenezte a két vármegye egyesítését, hanem tisztán gazdasági okokból. Dr. Gróh József szóllott még a tárgyhoz, aki szintén kifejtette, hogy kis egységekkel job­ban lehet közigazgatni, mint nagy komplexumokkal. A közúti alapnál Thaly Ferenc indítványát hosszú vita után a th. bizottság leszavazta és elfogadta a javaslatba hozott pótköltségvetést. A vitában Karcsay Miklós főjegyző vett élénk részt Thalyval szemben. Szinte jol esett hallani annak a közigazgatá­silag jól készült két férfiúnak közér­deket szolgáló vitáját. Lozert Kálmán és Thaly Ferenc lemondott közig, bizottsági tagok helyébe Leöke Károly és ifj. Péntek Pál választattak meg. Dr. Garzuly József és társainak bőven kifejtett és megindokolt indít­ványára következő határozatot hozta a th. bizottság. W A törvényhatósági bizottsági köz­gyűlés az indítvány elfogadásával elhatározza, miszerint felterjesztést intéz a nemzetgyűléshez és a m. kir. kormányhoz, melyben nyomatékkal rámutatva az indítványban tárgyalt jelenségekre, felkéri azokat, hogy a rendelkezésükre álló hatalomnak minden eszközével hassanak oda, hogy a némzetrontóknak ezen akna­munkája és nemzetgyilkos törekvései még csirájukban el fujtassanak. Fel­kéri továbbá a m. kir. kormányt, hogy a gyászos emlékű forradalmak szereplőit állítsa a független magyar biróságok ítélőszéke elé. Végül felkéri a m. kir. kormányt arra is, hogy az országgyűlési képviselői választói jog ról alkotandó törvényjavaslatba vétes­sék fel olyan intézkedés, mely szerint: 1. akinek honáruló tevékenysége birói ítélettel megállapittatott; 2. akik a kommunizmus alatt tanúsított maga­tartásukért két évet meghaladó sza­badságvesztésre lettek ítélve; 3. akik a sovjettek országos kengresszusán tagjai voltak: egyszersmindenkorra megfosztatnak azon joguktél, hogy az országgyűlésnek vagy nemzetgyű­HÚSVÉTI ILLATSZEREK ÉS ÖNTÖZÖK NAGY RAKTÁRA: ROTTÁR HATTYÚ " DROGÉRIÁJA ESZTERGOM KOSSUTH LAJOS-Ü. 15. SZ. Viszonteladóknak nagy kedvezmény

Next

/
Thumbnails
Contents