Esztergom és Vidéke, 1924

1924-02-21 / 15.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1E6IELEHIK EIRDEH VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos éa szerkesztésért feleifis; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 3000 korona. Egyes szám ára: hétköznap (2 oldalas) 300 korona, vasárnap (4 oldalas) 450 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A nemzeti kultúra sza­I badságáért. Az utóbbi esztendők nyomasztó hatása erősen érezhető kulturállapo­tainkon, mert eltekintve attól, hogy az elmúlt pár esztendő olyan irányban kívánta koncentrálni a nemzet erejét, amely ha nem is akasztotta meg teljesen a természetes fejlődést, de azt erősen hátráltatta. Ez alatt az idő alatt még az a siralmas sors is várt irodalmunkra, művészetünkre s a tudományok ágaira, hogy az álta­lános elszegényedés folytán a nor­mális idők kulturafogyasztó közön­sége kénytelen volt minden anyagi erejét betevő falatra fordítani. Csonka országunk területén azon­ban ezeknek a siralmas állapo­toknak ellenére is megtette a maga kötelességét irodalmunk, művészetünk és tudományunk, mert ha messze­menő előrehaladás nem is mutatkozott a multak alkotását igyekezett meg­őrizni. Szomorúbb helyzetbe jutottak azonban az elszakított részek ma­gyarjai, akik az újabb impériumok alatt a szó valóságos értelmében el vannak zárva minden Magyarország felől kiinduló kulturhatás elől. Súlyos sérelme ez a magyar kul­túrának s nem is szalasztottuk el az alkalmat, hogy a Népszövetség illeté­kes albizottsága előtt szóvátegyük. Ismeretes, hogy Berzeviczy Albert még a nyár folyamán javaslatot tett a nemzetek lelki békéjének megte­remtésére hivatott bizottság előtt, amelyben a magyar kisebbségeket ért eme kulturális sérelmeket orvo­soltatni kívánta. Sajnos, a magyar­ságnak ez a mélységes fájdalma nem hatotta át kellőkép a bizottság tagjait s az állapotokon a mai napig sincs semmiféle változtatás. Fennáll tehát továbbra is az a jogos kívánságunk, amely szellemi termé­keink zavartalan kicserélésére vonat­kozik, mert az elszakított területek magyarjai teljesen elszigetelve élnek attól a kultúrától, amellyel nemrég még szerves egészet alkottak. De a jelen állapotok közepette fenyeget még az a veszély is, hogy amig az új államkötelékek ily módon lehetet­lenné teszik a magyar nemzeti kul­túra szabad terjedését, pártolólag lépnek fel azzal a magyarnyelvű irodalommal szemben, amelynek egyetlen célja, hogy az elszakított részek magyarjait elidegenítse a cson­ka országtól. « Mintahogy minden nemzetnek joga, ugy nekünk is az, hogy a földkerek­ség bármely pontján élő fiainkat szellemi életünk s kultúránk része­seivé tehessük. Legkevésbé lehet ez ellen óvást emelni a mai modern államberendezkedések idején, különö­sen akkor, amikor ennek a kultur­szükséglet kielégítésének nincsen semmiféle irredenta tendenciája. Ez a magyar kultursérelem nyílt, el­intézetlen ügy még Európában és el­képzelhetetlen dolog, hogy a három és fél millió magyar teljesen kizárva lehessen abból a kultúrából, amely­ben felnőtt, amely át és átitatta s amely egyedül alkalmas arra, hogy a továbbfejlődés lehetőségeit számukra biztosítsa. Énnek a nemzeti jogsére­lemnek orvoslása, bár elsősorban magyar érdek, de ép ugy érdeke az általános emberi kultúrának is. Mulatozásaink közben ne feled­kezzünk meg a Szenttamási Gyer­mekotthon szegényeiről I Adományok a vízivárosi plébániára küldendők. Levente egyesületekről. í A közeli napokban jelent meg a Kormányzó Űr ő Főméltóságának meleghangú leirata, amellyel a „Test­nevelésről" alkotott törvénynek végre­hajtási rendeletét jóváhagyta és a magyar társadalomhoz fordult őszinte komoly hangon. Felhívásnak e része igy hangzik : „ Hazánk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elharapódzott tömegbetegségek a nemzet testi egész­ségét is megtámadták. A magyar jö­vőnek tartozunk azzal, hogy minden erőnk megfeszítésével kiemelkedjünk ebből az állapotból és testileg is épebb és erősebb nemzedéket ne­veljünk. Ehhez elsősorban a testnevelés ügyének felkarolása vezet, amely ekként most legfontosabb nemzeti ügyeink egyikévé vált. Ennek tuda­tában ma, amidőn a testnevelésről szóló 1921. évi 53. törvénycikk végre­hajtási rendeletének megjelenésével e nagyfontosságú törvény életbelép és ön (a kézirat gróf Klebelsberg minisz­terhez van intézve) felhatalmazásom­mal beterjeszti a testnevelési alap visszaállításából szóló törvényjavasla­tot s ezzel eh állam a mostoha pénz­ügyi helyzetében tőle telő áldozatot meghozza, szükségesnek látom, hogy az egész magyar társadalom is tettre és áldozatra kész érdeklődést tanúsít­son a testnevelés iránt, mely csak áz esetben vehet igazi lendületet, ha a hivatalos tényezők támogatását meg­értő társadalmi tevékenység egé­szíti ki." A társadalom azonban ma még nem ismeri ez egyszerű cimet viselő törvényt, éppen ezért szükségesnek tartjuk az alábbiakban ismertetni. A törvény célja: az egészséges erős, edzett nép megteremtése, az iskolákból eddig száműzött tornának, „az ép testben ép lélek" elvének érvényrejuttatása, az ifjakban az ön­fegyelem, bátorság, kitartás erényei­nek és magának a testi erőnek helyes fejlesztése. E célból a törvény már eleve ki­jelenti, hogy a tanuló ifjúsággal szem­ben a testnevelési szakban való előre­haladás egyenlő elbánás alá esik más kötelező tantárggyal. Vagyis az állam­kormány első helyre tette a testi nevelést. Iskolai tanulókkal szemben a test­nevelés kötelezettsége igen szigorú, sőt az ismétlő iskolásokat, iparos és kereskedő tanonciskolás ifjakat és ezek szüleit is arra kötelezi a tör­vény, hogy a 21-ik életévig minden ifjú köteles a testnevelési egyesüle­tekben részt — tevékeny részt venni! Ezek az egyesületek a „Levente egyesületek", tagjai tehát a testedzés nemes sportját űző ifjak, akik e cél­ból mindennemű felszerelést, eszközt, ruházatot nyernek. A törvény gondoskodik arrél is, hogy gyárakban nagyobb foglalkoz­tató műhelyekben is alakíttassanak hasonló Levente egyesületek, igen természetesen a politika teljes kizá­rásával*. Az aVszülő, aki* megakadá­lyozza gyermekét abban, hogy gyer­meke ezen sport egyletben működ­hessék, szigorúan büntettetik. Azt * hisszük azonban, hogy erre aligha kerül sor, egyrészt a kormányzó messzire látó eszméit, minden magyar szivébe zárja, másrészt az ifjak ne­mes versenye is biztosíték arra, hogy a jövő nemzedék erőteljesebb egyé­nekből fog állani. Emlékezzetek arra, hogy a csehek mily ravaszsággal dolgoztak államunk tönkretételén, aláaknázásán, amikor jámbor iskola egyesületek az u. n. „Sokol egyesületek" köpenye alatt titkos, tiltott politikai szervet hoztak össze az ősi magyar haza szétszakga­tására. Gondoljatok arra, hogy mi nem titkos politikai kalandok, hanem az elernyedt erő megizmositására hozzuk össze energiánk és remé­nyeink letéteményeseit — az ifjúsá­got, mely a megpróbáltatások idején helyt fog állani nemzetéért. — Ha tehát ily Levente egyesületről hallasz kedves olvasó, gondolj szerencsétlen hazádra, amelyből az ellenség immár mindent elvitt, ami anyag és érték, csupán egyet nem fog tudni „el­emelni", a lelki erőt, a hazaszeretet örök érzetét, mely minden született ma­gyarban él és erősödik. (M. E.) Hiszek egy Istenben, hiszek egy buziban Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Wis m^MWrnm-* mr jj Közgazdaságé | Fajtiszta vetőburgonya kapha­tó. A földmivelésügyi miniszter mint­egy 350 vagon különböző fajtájú, Német-, Lengyel- és Csehországokból importált, de. már hazánkban után termelt középérésű és kései fajtiszta vetőmagburgonyát bocsát a magyar gazdaközönség rendelkezésére, a há­ború alatt általánosságban elfajzott magyar burgonya felfrissítésére. Meg­rendelhető a m. kir. burgonyaterme­lési hivatalnál: (Budapest Földmive­lésügyi Ministerium), de csak teljes vaggontételekben. Tehát kisebb gaz­dák álljanak össze, amig szükségle­tük egy teljes vaggontételt (100 mm.) meg nem üti. A burgonya ára 20%­kal magasabb, mint a közönséges bur­gonya mindenkori ára. Előre fizeten­dő a hivatal értesítésére. Megrende­lése sürgős. Tejüzem vezetők képesítése. A m. kir. földmivelésügyi miniszter ur mult év december 30-án kelt 122,300 F. M. sz. kormányrendelet értelmében a 25484/1922 F. M. szám alatt ki­adott szabályzattal létesített „Tejipari üzemvezetők Országos Vizsgáló bi­zottsága" előtt a vizsgaszabályzat 6 § ának 1., 2., 3., 4., 5., 6., 8. és 9. pontjaiban felsorolt üzemcsoportok u. m. nagyvárosi tejellátó üzem, Kis­városi tejellátó üzem, nagy tejgyüjtő és hűtő állomás, nagy vajgyártó üzem, kis vajgyártó üzem, sajtgyártó üzem és turógyártó üzem felelős vezetésére szóló képesítés elnyerése céljából az alaki képesítést pótló szakvizsga csakis az 1923 évi dec. 31-ig előterjesztett kérelmek alapján tehető le. 1924 évi január hó l-e után, kizárólag az emiitett szabályzat 6 §-ának 4. pontja alatti „Kistej gyűjtő állomás'' és a 7. pontja alatti „fölöző állomás" üzemcsoportokban működik, illetve alkalmazottak folya­modhatnak a vizsga engedélyezésé­ért. Az idevonatkozó kérvények be­nyújtásának végső határideje 1924 évi június hő 30-ikában állapittatik meg. Ez a határidő meghosszabbíttatni nem fog s a „Tejipari Üzemvezetők Országos Vizsgáló Bizottsága" az utóbb hivatkozott üzemcsoportok felelős vezetésére csakis az ezen idő­pontig előterjesztett kérelmek alapján adhat képesítést. A cukorrépa árának megálla­pítása. Az 1923. évi termésű cukor­répa ára métermázsánként 5 kg. cu­kor október—januári nagybani eladá­si árának átlagában állapíttatott meg, levonva ebből a 42% kincstári ré­szesedést. Leszámolásig métermázsán­ként 14,000 K előleget kérhet a ter­melő. Szombaton lesz a Kereskedő Ifjak álarcos bálja a Fürdőben.

Next

/
Thumbnails
Contents