Esztergom és Vidéke, 1924

1924-02-10 / 12.szám

ESZTERGOM VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK HUDES VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A hlv. rész szerk: Főmunkatárs : FEKETE REZSŐ VITÁL ISTVÍN. Laptulajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 3000 korona. Egyes szám ára: hétköznap (2 oldalas) 300 korona, vasárnap (4 oldalas) 450 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Belső konszolidáció. Két forradalmon, megszálláson, kifosztáson, feldaraboláson, örökös pártvillongáson, külsőgazdasági nyomáson keresztülment ország mindenkor törvénytisztelő népe keserűségében, sőt mondhatnók kétségbeesésében, a bosszú, a megtorlás terére lépett. Senki, még a tömeg lelkiállapotába magát beleélő ember sem helyeselte, nem helyesli azokat a szórványos egyéni akciókat, amelyek törvényes kereteket igénybe nem véve elégtételt vettek maguknak, vagy ami valószínűbb az egyes eseteknél, megakarták félemlíteni azokat az embereket, csoportokat, rétegeket, pártokat, amelyeket veszélyeseknek tartották az országra nézve. Bármint is volt légyen a merényleteknek bármi a rugója, törvényes országban ilyeneknek előfordulniuk nem szabad. Nem menteni akarjuk azokat az embereket, akikre a törvény már rátette sújtó kezét, de meg kell világitanunk azokat is, azok törekvését is, akiktől a merénylők féltették az országot. Nem áll szándékunkban nagyon részletezni, pártonkint, eszménkint, szervezetenkint azokat, akik Magyarország romlását előidézték, de bizonyos tényekre mégis rá kell mutatnunk, mint olyanokra, melyek semmi körülmények között sem alkalmasak a belső konszolidációra. Amikor nagy nehezen kiláboltunk a forradalmakból, akkor a sajtónak az a része, amely előkészítője volt a kommunizmusnak és amelynek nyúlványa minden városban megjelent, nem úgy irt, viselkedett, ahogy azt a konszolidáció megkövetelte volna. Olyan rágalmakat kürtölt világgá, melyek nagyban ártottak az országnak. Olyan burkolatot adtak a dolognak, hogy erélyes, keményen megtorló törvényes eljárást ellenük megindítani nem lehetett. Mások minden eszközt megragadtak, hogy a keresztény, nemzeti irányzatnak minél több akadályt gördítsenek útjába. Fel akarták támasztani a szabadkőmíves nemzetközi liberalizmust, mely melegágya vol! a nemzetközi szociáldemokráciának és emez pedig előfutárja a kommunizmusnak, minden rémségével együtt. Nem átallották és nem átalják még most sem azok pártját fogni, akik, bűneik tudatában külföldre szöktek és onnét izgatták a külföldet ellenünk. Tárgyalásokat folytattak minden percen betörni kész ellenségeinkkel. De menjünk tovább 1 Nemcsak ezek akadályozták meg a belső konszolidációt a múltban és akadályozzák meg a jelenben is, hanem mások is. A belső rend helyreállításának semmiesetre sem munkatársai azok, akik árdrágítók, árufelhalmozók, áruuzsorások, bankbuktatók, koronarontók, jellemzően szemtelen viselkedésnek. Azok sem tesznek szolgálatot a belső rend érdekében a külföld előtt, akik imitt, amott, ott maradt és megtalált 1—2 katonafegyver és néhány patronból fegyverraktárakat csinálnak. Mert legyen bármint is, a mi felfogásunk az, hogy még az apagyilkos bűnét is el kell hallgatnunk a reánk leskelődő szomszédaink előtt az ország érdekében, nem pedig ártalmas nagyítással kikürtölni a világnak. Most, hogy az egyes emberek gűne kitudódott és számot kell majdan adniok cselekedeteikért a törvény előtt, feleslegesnek tartjuk azokat napról-napra kárörvendően kiszínezve hasábszámra a közönség elé tálalni éppen annak a sajtónak, amelynek felfogása, viselkedése, iránya keserítette el az embereket. Igenis legyen igazság, de legyen szerénység is, mert az igazság keresés bizonyos módja is undort kelthet az emberekben. Asztalos Réla Komárom vármegye alispánjának ünneplése. Komárom vármegye községi és körjegyzői egyesülete folyó hó 4 én Komárom-Újvárosban a Polgári Kör helyiségében rendkívüli közgyűlést tartott, amely közgyűlés keretében ünnepelte Asztalos Bélát, Komárom vármegye nyugalomba vonuló alispánját. A közgyűlés délelőtt 11 órakor kezdődött, amelyen ott láttuk a jegyzői kart teljes számban, azonkívül a hatóságok képviselőit: Jánossy Károly p. ü. főtanácsos, pénzügyigazgató helyettest, Szulacsik Lajos p. ü. főtanácsos, számvevőségi főnököt, Pyber Dezső p. ü. főtanácsost, Karcsay Miklós Komárom vármegyének Esztergomba áthelyezett főjegyzőjét, dr. Závody Albin Komárom vármegyének Esztergomba áthelyezett II. főjegyzőjét, Reviczky István gesztesi járás főszolgabiráját, dr. Alapy Gás, pár Komárom város polgármesterétdr. Tóth Zsigmond Komárom város h. polgármesterét, dr. Szabó Kálmán Komárom város főügyészét, Somló Sándor főmérnököt, Alapjy István rendőrfőkapitányt, Csermák Hugó kormányfőtanácsos, az ácsi cukorgyár igazgatóját, dr. Kiss Ernő árvaszéki ülnököt, Kelety József nyug. állategészségügyi felügyelőt, Szakáll Imre máv. felügyelő, állomásfőnö köt, Punger Lajos nyug. máv. felügyelőt, Molnár Imre kir. gazdasági felügyelőt és számos tisztelőjét s jóbarátját az ünnepelt alispánnak és a jegyzői karnak. Az ülést az irredenta fohász elhangzása után Szakáll Rezső császári főjegyző, egyesületi elnök ma gas szárnyalású beszédével nyitotta meg, előadta, hogy a jegyzői kar Komárom és Esztergom vármegyék egyesítése következtében állásától megváló Asztalos Béla alispántól óhajt a közgyűlés keretében búcsút venni, hogy azt megtehesse, kérte a közgyűlést, hogy küldöttség útján az ünnepeltet hívja meg a közgyűlésre. Erre az időre a közgyűlést felfüggesztette. Ágoston József szőnyi főjegyző és Janisch Ferenc baji főjegyző az ünnepelt alispánnal megjelentek s midőn a terembe léptek, falat rengető éljennel fogadta a jegyzői kar szeretett alispánját. Szakái Rezső egyesületi elnök az ülést újból megnyitotta, a jegyzői között megjelent Asztalos Bélát a jegyzői kar nevében üdvözölte s beszédében kifejtette, hogy a jegyzői kar fájdalommal volt kénytelen tudomásul venni a két vármegye egyesítését és ennek következtében szeretett alipánjának távozását. Kifejtette azonban beszédében, hogy miután a vármegyék egyesítése ideiglenes, erős a hite, hogy az alispánnak állásától való megválása is csak ideiglenes. Ép ezért a jegyzői kar nevében nem vesz végkép búcsút, csak ideiglenesen és biztosítja a pihenésre egy időre visszavonuló alispánt arról, hogy amint ismét kezébe veszi a jogtalanul megcsonkított, de az eredeti nagyságába visszaállított 1000 éves ősi Komárom vármegyének vezetését s midőn ismét bevonulhat abba a vármegyei székházba, ahol gyermekkora óta a vármegye javára szentelte összes erejét, tehetségét és munkáját, akkor a vármegye községi jegyzői kara mint eddig, ezentúl is követni és támogatni fogja, hogy áldásos működését továbbra is a vármegye javára értékesíthesse. Kéri az alispánt, hogy a vármegye jegyzői karát ismert jóindulatában továbbra is tartsa meg és ennek zálogául a jegyzői kar is ragaszkodásáról és nagyrabecsüléséről biztosithatja. Az Isten áldását kérte az állásából távozó alispánra és kedves nejére. Asztalos Béla alispán meleg szavakban köszönte meg az ünneplést és jóleső érzéssel állapítja meg, hogy az a ragaszkodás, amelyet hosszú köztisztviselői működése alatt iránta a jegyzői kar részéről mindig megnyilvánult, ma is változatlanul fennáll, ép ez a tudat ad biztatást és erőt részére és ezen érzés hatása alatt ő nem búcsúzik az általa anynyira szeretett és megbecsült jegyzőitől végképen, mert erős a hite ehhez, hogy az általa annyira megismert jegyzői kar élén, habár évek múlva is, de bevonulhat még Komárom vármegye ősi székházába és ismét elfoglalhatja azt a helyet, amelyet most, bár ideiglenesen, de elhagyni kénytelen. Ezért midőn Komárom vármegye jegyzői egyesülete minden egyes tagjára Isten áldását kérte, még egyszer köszönetet mondott a fényesen megnyilvánult nagyrabecsülésért s midőn megköszönte tisztviselőtársainak s jóbarátainak is a jegyzői karral-egyetemben tanúsított jóleső megtisztelését, bezárta beszédét ezen szavakkal: a viszontlátásra ! Ezután Karcsay Miklós vármegyei főjegyző köszöntötte a távozó alispánt tisztviselőtársai nevében és ő sem vesz véglegesen búcsút volt hivatalfőnökétől és midőn az alispánnéra és az alispánra kérte az egek urának áldását, az ünnepelt szavait idézve: „a viszontlátásra", fejezte be beszédét. Az üdvözlések elhangzása után Szakái Rezső egyesületi elnök olvasta fel az ünnepély alkalmára irt alkalmi versét, amelyben aposztrofálta azt az érzést, amely a jegyzői kart eltölti ezen ünnepély alkalmával. A verset a közgyűlés, valamint az ünnepelt is örömmel hallgatták végig, mert kifejezésre jutott abban minden momentum, mely a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát igazolja. Végül a közgyűlés annak kimondása után, hogy Asztalos Béla alispán érdemeit jegyzőkönyvben megörökíti, véget ért. A közgyűlés után a Polgári Körben bankett volt az ünnepelt tiszteletére, melyen Szakái Rezső elnök az ünnepeltre és kedves nejére, Asztalos Béla a jegyzői karra, valamint a megjelent vendégekre és jóbará taira, Csermák Hugó a jegyzői karra, Jánossy Károly az együtt működő tisztviselői karra ürítették poharaikat. Végül dr. Szabó Kálmán tiszti főügyész hazafias érzéstől áthatott felköszöntőjében fejtegette, hogy az egyesítés elhibázott dolog, s nem eredményezte azt, amelyet vártak tőle. Hiszi és reméli, hogy habár nem napok múlva, de belátható időn belül vissza fogják állítani a mindig erős, ős Komárom vármegyét. Az ünneplő társaság vidám hangulatban a késő estéli órákig együtt maradt. Mulatozásaink közben ne feledkezzünk meg a Szenttamási Gyermekotthon szegényeiről! Adományok a vízivárosi plébániára küldendők. Arany halálfej Kalandor történet 2 részben, 12 felvonásban. Mindkét részt egy előadásban mutatja be február 9 én és 10-én, szombat és vasárnap a Korona Mozgó.