Esztergom és Vidéke, 1924

1924-11-06 / 89.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGHELEHIK! BIHDES VASÍBIAF ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. N1ILT LEVÉL Nagyságos SZÜLLŐ GÉZA úrnak kedves barátomnak Pozsonyban. Nem titkolom Előtted, hogy az életben ritkán előforduló nagy megindultsággal vettem tudomást az Általad megindított mozgalomról, hogy Slovensko népe, — az esztergomi egyházmegyének államjogilag elszakított hivei — ünnepi küldöttségben üdvözöljék Csernoch Jánost, Magyarország Hercegprímását aranymisés jubileuma alkalmából itt Esztergomban. Ez az indítvány, amely a Te nemesen gondolkodó, mélyen érző lelkedből fakad, magasan kiemelkedik mindennapi életünk eseményeiből és pedig azért, mert csak a viszálykodás jeleit mutató közéletünk régtől fogva nélkülöz oly bensőségesen összekötő eseményt az ország szétszakított részei között, mint amit a Te mozgalmad jelenteni fog. Te jól tudod, hogy Csernoch János jubileumát a kis Magyarország hivatalos és nem hivatalos szervei, közjogi és társadalmi alakulatai a legkülönbözőbb formákban és azzal a gazdagsággal fogjuk megünnepelni, amit az ország fél százados munkában eltöltött Hercegprímása joggal megérdemel. De azért én nem kételkedek abban, noha egészen távol állok a hercegprimási udvartól, hogy az ünnepségeknek egy része sem lehet oly mélységesen megindító, mint amikor Ti jöttök át hozzánk, Felsőmagyarország népe, hogy Magyarország Hercegprímását velünk együtt ünnepeljétek! Mert ne gondold, hogy Ti — Slovensko népe — magatok mentek Ő Eléje. Amikor Ti mentek, mi is Veletek megyünk. És az Ő ünneplésében, a Ti jöveteletekben és a mi csatlakozásunkban valami nagyszerű symboíikus ábrázolatát látom a mai szomorú időknek, ő aki velünk együtt elvesztette országa és egyházmegyéje nagy részét, Bennetek és mi ben nünk, midőn Előtte megjelenünk, együtt fogja látni a Nagymagyarországot, a műit emlékét és a jövő reménységét. Egy pillanatra feledni fogja Ő is, Ti is és mi is a jelent és a találkozás nagyszerűsége hosszú időre össze fog forrasztani minket lelkünk legmélyén ápolt szent közös célra. A Te finom lelked megérti, hogy ez az ünnepélyes, symboíikus jelenet nemcsak Öröm, inkább fájdalom lesz Neki, de ez nem baj. Mert hisz Neki, Nektek és nekünk, amidőn hosszú és nehéz idők multával van alkalom találkoznunk és mély érzésünkben egymásra ismernünk, lehet-e egyéb osztályrészünk a fájdalomnál ? Ez alkotórésze ma boldogságunknak és záloga reménységünknek. Ahhoz azonban, hogy ezt az érzést egészen kimélyítsük egy kérésem van Hozzád Szeretett Barátom. És pedig az, hogy sokan gyertek el hozzánk. Járd körül a Felvidéket és hozd Magaddal Pozsony, Nagyszombat, Szakolca, Nyitra, Újvár, Komárom, Léva, Maroth kiküldötteit. És különösen hívjátok hozzánk nagy számban a tót népet egyszerű s nekünk oly kedves ünnepi köntösében. Mondom, sokan gyertek, mert ez alkalommal is meg akarjuk mutatni Nektek, hogy Mi, kis Magyarország mennyi bensőséggel ünnepeljük az ország legmagasabbra emelkedett fiát, aki Tőletek, egészen a Ti véreteikből származott. Hisz ez a tény és az, hogy szorgalmas gyermekeitekkel telve van ma is a Curia, az egyetem, az ország összes nagy hivatalai, a legfőbb bizonyíték arra/ hogy Ti testvérei voltatok a magyarnak, nemcsak most, de mindig. Várunk, szeretettel várunk Titeket. Ott az esztergomi hídfőnél. Előszedjük halványuló ékességeinket, ünnepi lélekbe, ünnepi köntösbe öltözünk. Elhozzuk Elétek a Vármegye és Esztergom város ősi megtépett zászlaját. Mélyen meg fogjuk hajtani előttetek, mert jöveteletekért és naggyainkra való emlékezéstekért Titeket minden tisztelet megillet. Nem is tudom, mi volna Rátok nézve a legméltóbb fogadtatás. Talán egy néma kézszorítás, melyet könnyünk öntöz, vagy talán nemzeti himnuszunk éneke: Isten áldd meg a magyart. Az anya sohasem tudja, hogyan ölelje a fiát és e pillanatban mi sem tudjuk, hogyan fogunk fogadni Titeket. Csak arra kérünk, hogy a midőn a Te bölcsességedből, amit táplál a haza szeretete, alkalom nyílik arra, hogy Főpásztorunk előtt találkozzanak a szétszakított ország hivői, akkor ne lankadjatok és nagy sokaságban gyertek el mihozzánk. Addig is míg eljősz, fogadd elhatározásodért és ragaszkodástokért mélységes tiszteletét és nagyrabecsülését régi barátodnak. SZABÓ ISTVÁN volt földmivelésügyi m. kir. miniszter. A magyar politikai és közéletben ritka pályát megfutott, izig-vérig magyar ember dőlt sirba szombaton d. u. 1 óra 20 perckor. Mint a magyar földművesnép egyszerű gyermeke kezdte meg életét és mint lemondott földművelésügyi miniszter fejezte be tüneményes pályafutását Nagyatádi Szabó István. Ha komolyan, megfontolva, értelmesen, menten minden pártszenvedélytől és osztélygyűlölettől gondolkodunk a megboldogult élete felett, el kell ismernie mindenkinek azt, hogy kitartóan, következetesen, magyarságát soha egy percig fel nem adva küzdött a kisgazdák érdekében. A régi országgyűlésen egymagában, majd a nemzetgyűlésen az ő vezérlete alatt többed magával azok érdekében szállott síkra, akik a liberális kormányzat alatt a bankok rabszolgái voltak, akik nagy tömegekben adták a katonát, akik nemzeti keresztény erkölcsök alapján állanak. Össze tudta tartani azt a 2—20 holdas magyar parasztságot, melyet anynyiszor magához akart kaparintani a nemzetközi szociáldemokrácia. Ha voltak is pártjának hatalmi túlkövstelései, Szabó István mindenkor iparkodott összhangba hozni a kistermelőt az értelmiséggel. Ez a megértő, vezetni tudó, nemzeti dolgokban nem alkuvó ember örökre lehunyta szemét, nincs többé. Nagyatádi Szabó Istvánnal nem száll sírba pártja is, de nagyon válságos helyzetbe kerülhet, ha elég oktalanul felütné a fejét a párton belül a vezérségért való versengés, vagy kirobbannak az eddig féken tartott szenvedélyek. Bízunk a párt józanságában. Ne engedjen a párt rést ütni falain, mert betolakosznak rajt azok, akik sem keresztény, sem nemzeti, hanem országrontó alapon állanak és akiknek sikerült az országot odajuttatni, ahol ma van. * Nagyatádi Szabó István halála egészen váratlanul következett be. Szombaton reggel barátaival vadászatra készült, Barátai meg is jelentek az erdőcsokonyai ház udvarán, ahol a volt miniszter friss egészségben fogadta őket. Társait előre küldte és fegyverét az ajtófélfának támasztva, bement a szobába, ahol mintegy negyedórára akadt rá leánya Markó Istvánná. Nagyatádi Szabó István megmerevedett végtagokkal a padlón feküdt hörögve. Előhívott két orvos menthetetlennek találta Szabót, minden kísérlet dacára a beállott agyvérzés megölte d. u. 1 óra 20 p. H IB E K. Készülődések a hercegprímás jubileumára. A bibornok-hercegprimás közeledő jubileumának úgy látszik impozáns része lesz a Felvidék üdvözlete. A katholikusok komáromi gyűlésén Szüllő Géza volt országgyűlési képviselő indítványára mozgalom indult meg aziránt, hogy az esztergomi egyházmegye végérvényesen még ma sem elszakítottt része a bibornok-hercegprimás jubileumát méltóképen megünnepelhesse, legfőkép pedig, hogy ez alkalommal deputcáiót vezethessen a bibornok elé. Nem kételkedünk benne, hogy vármegyénk és városunk mindent meg fog tenni ez alkajommal idejövő testvéreink méltó fogadására. Lapunk mai számában egyébként nyílt levéllel aposztrofáljuk a Szüllő Géza által megindított mozgalmat. Dr. Huszár Aladár főispán több napi tartózkodásra városunkba érkezett. Esküvő. Zeke Irénkét, Zeke József kaposvári nyomdaigazgató leányát, november 9-én vezeti oltárhoz a kaposvári plébánia templomban Nagy Béla gutái tanító. Alapító tagság és adomány. Dr. Drahos János prelátus-kanonok, hercegprimási irodaigazgató 200.000 koronával a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve c. egyesület alapító tagjai sorába lépett és az ugyanezen egyesület kezelése alatt álló helybeli árvaházaknak nagyobb mennyiségű diót és lencsét adományozott. Szent Imre-Ünnepély a Földmives Ifjúsági Egyesületben. Az Esztergomi Kath. Földmíves Ifjúsági Egyesület védőszentjének, Szent Imre hercegnek tiszteletére f. hó 9 én, vasárnap d. u. 6 órakor a Belvárosi Kath Olvasókör nagytermében ünnepélyt tart a következő tartalmas műsorral: 1. Ének Szent Imréről. Előadja az ifjúsági vegyeskar. 2. Elnöki megnyitó. Tartja Mátéffy Viktor prépost-plébános, nemzetgyűlési képviselő. 3. Weiss L. Ave Maria. Op. 45. Énekli Béres István segédlelkész. Kiséri csellón dr. Ray man János főreáliskolai tanár, zongorán Hajnali Kálmán tanító. 4. Aranymisére. Irta Veszély Géza. Szavalja ifj. Tátus János, az Ifj. Egyesület világi elnöke. 5. Révfy G.: Bús magyarok imádsága. Előadja az ifjúsági vegyeskar. 6. Ünnepi beszéd. Mondja Horváth Mihály egyesületi alelnök. 7. Luspay: Imádkozzunk a hazáért. Előadja az ifjúsági vegyeskar. 8. Szent Imre. Irta és felolvassa Béres István segédlelkész. 9. Kersch Ferenc: Mária I. rendű valódi | - r , J • V ? , rendeléseket felvesz SCHWÄRZ 7400 calóriájú porosz Koszenre es aorogi aio "SZwIMC PÁL. Iroda Lőrinc-utca 1. sz. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000^korona. Egyes szám ára ; hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.