Esztergom és Vidéke, 1924

1924-09-28 / 78.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEfllELEHIK HIHDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Egy kis kulisszatitok. Bármennyire nem értünk és nem érthetünk egyet a szociáldemokrata párttal és akármennyire választanak is el bennünket áthidalhatatlan világ­nézetek; pártszervezetiségüket, meg kell vallanunk, csak bámulni tudjuk. A szociáldemokraták pártszervezett­ségének főtitka a pártfegyelem, me­lyet az „elvtársak" be is tartanak és vakon hisznek és bíznak vezérükben. Mi, akik kívülről bíráljuk, szem­léljük a szociáldemokratapárt visel­kedését, politikáját és életét, már ré­gen rájöttünk arra, hogy ott is csak minden szentnek magafelé hajlik a keze és náluk is csak magafelé hidor a gereblye. Az elvtársak természete­sen nem akarják ezt elhinni, tökéle­tes embereket látnak vezéreikben, sőt talán még azt is elhiszik, hogy azok is úgy nyomorognak, mint a többi pártkasszába nehéz pénzeket befizető elvtársak. Nem iparkodunk felnyitni az „elv­társak" szemét, ha'nem akarják látni vezéreik, kiküldöttjeik életmódját. Ne­künk úgysem hinnék el és igy feles­leges munkát végezni nem akarunk, íme most megtette ezt a felvilágosító munkát Tokodon Virág elvtárs. Neki talán jobban elhiszik amit mond, mint nekünk. Fellebbentette a belső titkokról a fátyolt, de a látvány aligha volt kedves a „pesti kiküldött"-nek. Se elvéve, se hozzátéve közöljük teljesen hiteles kézből kapott követ­kező levelet. .Esztergom és Vidéke" tárcája. Műrészek Esztergomban. Irta: Anonymus. Az ismert közmondás szerint: „Nem lakhatik mindenki a Márk­téren, de mindenkire süthet a nap". Hasonlóképen ném lehet minden vá­ros művészi középpont, mint volt egykor Athén, ; vagy Róma. Lehet­nek azonban minden városban egye­sek, akik tehetséggel, szorgalommal, sikerrel áldoznak a művészetek ol­tárain. Mondhatni, hogy ily értelmű mű­vészi élet sohasem hiányzott a vá­rosban. A közelmúlt évtizedekben az elsőrangú csillagok táborából Paczka Ferenc, Vaszary János tűntek fel a város egén. Hosszabb-rövidebb időt töltöttek falai között. Maradandó al­kotásokat létesítettek és innen indul­tak a fényes pályára, amely hervad­hatlan babérokat font halántékuk köré. Gyakrabban fordult meg a vá­rosban Liezenmayer Sándor, hogy végrehajtsa Simor bibornok megbi­„Mi van a szociáldemokrata szak­szervezet 132 millió koronájával?! Ez a bősz kérdés merült fel a tokod­altárói bányamunkások f. évi szep­tember 21-én tartott népgyűlésén és felmerült a „nagy" kérdés, elröpült a „nagy kő", kitudja hol áll meg, kit hogyan talál az elvtársak közüli Mert hát a szörnyű vád'nyilvánosan repült el, haj szomorú egek! nem is „burzsuj" részéről, hanem „elvtárs" részéről, nem is közönséges elvtárs részéről, hanem egy altárói „főelv­társ", a szakszervezet vezetésével funkciót betöltő, tisztséget viselő Virág elvtárs részéről, kinek jóvoltá­ból egy kissé fellibbent a lepel az elrejtendő, „burzsuj" ésszel meg nem érthető, vagy nagyon is érthető cse­kély kis dolgokról, csekély kis 132 milliónyi koronáról. Ez lenne a dolog veleje I tisztelt Szerkesztő Űr 1 s igazán bocsánat soraimért, de talán nem is lenne ér­demes a téma „öntudatlan" burzsuj tollra, de az „öntudatos szociáldemok­rata vezetőség midőn annyira szereti a polgári osztály esetleges hibáit, képzelt bűneit fennen lobogtatni, azt hiszem, az „elvtársakénak sem árt, ha a letagadhatatlan, megtörtént kö­vetkező kis incidenst mások szeme előtt is bemutatjuk. Rendben folyt ugyanis a gyűlés addig, mig egyik szociáldemokrata választmányi főbb elvtárs az altárói szakcsoporttól, — aki néptribüni hang­jával mindenesetre kiemelkedő osz­lopos tagja a vezetőségnek, — szót zásait. Java részüket mindazáltal la­kóhelyén, Münchenben dolgozta ki. Éveken keresztül csaknem állandó vendége volt a városnak Lippert Jó­zsef a hírneves rajzoló és műépítész, aki a primási palota, valamint a főszé­kesegyház oszlopcsarnokának építé­sét, továbbá a főszékesegyház De Torna József szobrász által végzett belső díszítési munkálatait vezette és azokat a műbecsű egyházi készlete­ket tervezte, amelyek a kincstár gyöngyei közé tartoznak. Több nyáron át élt itt a 70-es években családjával Löschinger Ká­roly tájképfestő, akit a város szép­ségei egészen elbűvöltek. Ugyancsak igy volt Beszédes Kálmán a jelzett időben, aki aztán Rudolf trónörököst kisérte keleti útjában, mint rajzoló és nem is tért többé vissza a ha­zába: Az Aranyszarv mellett ütötte fel sátrát és Mubammed fiait gyönyör­ködtette műveivel. Szép tájképeket festett és arcképeket, amelyek közül a megyeház, az akkori főispán, gróf Forgách Ágoston képét őrzi. Az élet legszebb szakában, lázas tevékenysége közepett elhunyt Brau­necker Sztina bárónő nem kevéské­kért és itt szórói-szóra, az ő szavait idézve, következőket mondotta torka­szakadtából kiabálva az elvtársak felé: „Azzal vádoltak meg, hogy nem számolok le, hogy elloptam a köny­veket, hát nem loptam, de ha loptam is, húszezer koronát deponáltam. De elvtársak! Régi) régi szocialista va­gyok, de sajnos most megismertem a lezajlott sztrájk alatt a dörgést és ha loptam is! le nem számolok ad­dig — s itt jó nagyot csapott a pesti kiküldött orra elé az asztalra — 5 nem leszek szocialista addig, mig a vezetőség el nem számol arról, hogy a sztrájk alatt a dorogi kerületben kapott 132 millió koronát hová tette. El nem számolok én addig ennek a társaságnak." Igy történt, s ott nyomban tör­tént volna még más is. Óriási kava­rodást szültek Virág szavai. Lett volna talán vérontás, fej beverés s egész parázs kis forradalom, ha a zavargás elfajulásának végül is Fentős jegyző, rendőrhatósági kiküldött, nem vet véget. Telefon - Távirat Kövess tábornagy meghalt. Wien. Kövess Hermann tábornagy szerdán agyvérzés következtében el­hunyt. A holttestet Wienből hajóval szállítják Budapestre, hol nagy kato­nai pompával fogják a hősök teme­tőjébe örök nyugvóhelyére helyezni. pet festett a városban, a hol a Ha­mar-család körében, amelyhez ro­koni kötelékek fűzték, éveken ke­resztül szokta volt a nyári hónapo­kat tölteni. Ábrányi Emil sikerült arcképeket készített a városban a mult század utolsó éveiben. A háború évei alatt egy vitéz Mars­fl, Tóth Gyula forgatta ecsetét a városban. Gyakori vendége volt e falaknak régebben a tehetséges Kiss György szobrász, akinek több alko­tása a főszékesegyház művészi szép­ségeit gazdagítja. Két templomunk őrizi Storno Ferenc nagy tehetségé­nek megnyilvánulásait. A sz. Anna­templom és a Kolos-kórház kápol nájának freskói Storno művei. Magas korában telepedett itt le Mandausz Ferenc festő, aki fiatalabb éveit a haza különböző helyein töl­tötte. Midőn idejött, ecsete már ki­fáradt. Szinei elhalványultak. Néhány eredeti arcképe kevésbbé sikerült. Leginkább másolatokat készített. Fi­nom formaérzék és erőteljes színe­zés jellemzi Udvari Dominika nővér, később jászberényi főnöknő képeit, amelyeket a vízivárosi zárda csendes falai között vetett vásznaira. Szorgal­Ausztriában schilling-bankjegy lesz forgalomban. Wien. Megkezdődtek az előkészü­letek, hogy Ausztria áttérhessen a schilling pénznemre. Egy schilling 14.000 osztrák koronával lesz egyen­értékű. Ujabb bolsevista mészárlás. Paris. Georgiái kormányzóságban a lakosság fellázadt a kommunista uralom ellen. Az orosz szovjetcsa­patok nagy erőfeszítéssel elnyomták a felkelést s boszúból több mint öt­ezer embert a legnagyobb kegyet­lenségek között kivégeztek. Kiraboltak egy lengyel vonatot. Varsó. Lumínice állomás előtt egy rablóbanda a gyorsvonatot megállásra kényszerítette. A mintegy 40 tagból álló banda kézigránátokkal és gép­fegyverekkel fölszerelve támadta meg a vonatot s az utasokat teljesen ki­fosztották. Véres lázadás Besszarábiában. Bukarest. Délbesszarábiában a ro­mán elnyomás miatt több község la­kossága fellázadt. A kormány több ezred gyalogságot és tüzérséget kül­dött a rend helyreállítására. A kivo­nult román tüzérség Tatarbunar köz­séget a föld színével egyenlővé tette és Ciesma községben is alig maradt ép ház. A halottak száma több száz. masan dolgozott Biky Kvirián a sz. Ferenc-rend tagja is. Klomann Fe­renc képei nem mindennapi tehet­ségre vallanak. Haág Rezső nagy gondot fordított kedves kis tájképeire. A kis sz. János-kúti kápolnát Ébert András, a szomszédos Leányvár es­perese díszítette. Arcképei kissé tá­vol állottak Giocondától! Vitéz Holló Kornél szobrok javí­tása körül fáradozott néhány óv előtt a városban. A város állandó lakói közül még: Maj er István püspök, az országosan tisztelt „István bácsi", a jeles rézmet­sző, örökítette meg nevét néhány festménnyel. Közeli rokona Mayer Sándor gyógyszerész igen, szorgal­masan dolgozott festői állványa előtt és megkapó genre-képeket hagyott hátra. Kaán János szintén forgatta az ecsetet és főleg a tájképfestést mű­velte. Az igen koráp únyi Tusculánu­mába vonult B. Szabó Mihály tehet­séggel áldozta szabad óráit a festé­szetnek. Ferenczy György arcképek­kel próbálkozott. Sok ambícióval dol­gozott Murgás József, akinek csinos tájképei vannak a városban. Búzna Sándor arcképeivel tünt fel. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és szerkesztésért feleifis; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000",korona. Egyes szám ára: hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents